Pszichológia.blog.hu

Füredi Krisztián szexuálpszichológus, pszichológus, páterapeuta blogja

Pánikbetegség

2007. március 26. 07:08 - Füredi Krisztián

Magyarországon akár százezres nagyságrendet is elérheti a pánikbetegek száma. A betegség felismerését megnehezíti, hogy sok esetben a betegek nem is gondolják, hogy pszichés eredetű betegségben szenvednek, hanem a betegség jellegéből fakadóan úgy hiszik, hogy valamilyen szervi rendellenességük van. Emiatt viszont rendkívül szoronganak, így viszonylag gyorsan eljutnak orvoshoz. Napjainkban szerencsére az orvosok jó része már tisztában van azzal, hogy ilyen esetben nem feltétlenül testi szinten van a betegség oka.

"A rendszeres és nagymértékű stressz pedig kiválthat akár pánikbetegséget is. A lelki nyomást pedig gyakran csak tovább súlyosbítja, ha egy nő nem bírja a rá nehezedő terheket és lelkileg kiborul. Kirohanásait a környezete tévesen hisztinek tekinti. A kálvária általában huszonévesen kezdődik és körülbelül negyven éves korig érinti a lakosságot. Egyetlen pánikrohamot azonban nem szabad összetéveszteni a pánikbetegséggel. Ha viszont a rohamokból legalább négy jelentkezett egy hónapon belül, orvoshoz kell fordulni."

A teljes cikk itt



Pszichológia lap
112 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://pszichologia.blog.hu/api/trackback/id/tr5450513

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Brigi 2008.03.07. 19:04:51

Már írtam 1szer,hogy úgy érzem visszajön a pánik betegségem, hát visszajött:-(((Most megint szedem a gyógyszert,elég rossz napjaim voltak még rá állt újrs a szervezetem.De most jobban vagyok.Ami elszomorít az az,hogy már letettem a gyógyszert,de most újra szednem kell.Pedig olyan büszke voltam magamra.De ha nem szedném,akkor még az utcára sem tudnék kimenni.Kérlek titeket,hogy írjatok nekem bíztató szavakat,mert hétfőn utazom a barátomhoz külföldre,vonattal,átszálással és egyedül!!!!!!!!Nagyon félek,hogy nehogy történjen valami az úton.Az orvosom azt mondat,hogy ne féljek mert nem lesz semmi,de azért én félek.:-((
Előre is köszi mindenkinek:-)))

anita33 2008.03.09. 13:32:18

nagyon köszönöm hold világ hogy segíteni akarsz egyémár elküldtem az email címem előre is köszönöm!egyébként nem vagyok jól a héten is volt két rohamom de az egyiknél azt hittem most tányleg meghalok már nem tudom kezelni sajnos mert mindig az jár a fejembe hogy mikor jön a következő.már aszív gyógyszert is ki próbáltam mert abból ered minden hogy elkezd verni a szivem és utána már jőn is a pánik ki próbáltam fél szem betalocot és jobb lett én olyan orvost szeretnék aki megtanítja azt,hogy hogyan kell eztsaját magamnak kezelni,nem pedig olyan aki tele töm gyógyszerekkel.írjatok aki tud javasolni ilyen orvost!előre is köszönöm!

Kata59 2008.03.22. 23:34:54

Sziasztok!Nagyon örülök,hogy rátaláltam erre az oldalra most nagy szükségem van nekem is arra hogy olyanok között legyek akik tudják milyen érzés pánik betegnek lenni.Sajnos az én életemből is nagyon sok évet elvett a pánik.85 óta vagyok az kb 2éve vagyok jól nem szedek semmit de most megint félek hogy vissza estem mert zsibbad megint a kezem és nem tudok aludni sem emiatt.Tudom,hogy rengeteget segit a pozitiv gondolkozás de sajnos a mai világban egyre nehezebben tudjuk ezt alkalmazni.Sokat segitet nekem is hogy jó Dr.nő és pszihologushoz kerültem.Nagyon gyogyszer ellenes vagyok igy nehéz volt rávenni magam hogy elkezdjem szedni de végül is segitet.DE folyton az járt az eszembe,hogy mikor jön el az idő,hogy leálljak a gyógyszerrel.sikerült szerencsére.Most ,hogy elkezdtem irni már jobban érzem magam.Remélem igy is marad.Törekszem arra.hogy ne hatalmasodjon el a pánik ne kelljen megint gyogyszert szedni.Mindenkinek erőt kivánok a kitartáshoz!

Holdvilág 2008.03.26. 13:05:21

anita33!
Ha erre jársz ne haragudj hogy nem írtam, de rossz naopjaimat élem mostanság. Szerdán voltam a doktornőnél, akkor úgy tünt nminden rendebn, de visszajöttek a rohamok. Mennem kellene fodrászhoz, de megint félek... Ráadásul a gyógyszert le kell tnennem szép lassan áprilistól, mert hozzá lehet szokni. Mi lesz velem akkor nem tudomm....

Rózsa41 2008.04.07. 14:22:41

Sziasztok!
Úgy látom nagyon sokan veszünk részt ebben a különleges, ám borzasztóan megélhető világban.Én már 20 éves múltra tekintek vissza a pánikosok világában.Ebből 10 év telt el a gyógyszeres kezelésekkel(3 év gyógyszer, 3 év gyógyszer mentes és azóta is gyógyszerekkel).Az előtte lévő rosszullétektől tornyosuló napjaimat senkinek nem kívámon.Úgy látom a levelek alapján ezt mindenki megérti.Pár napja estem át életem eddigi leghosszabb és leggyötrelmesebb éjszakáján.Rosszul létem estétől,reggelig tartott.
Felváltva a szívdobogás, magasvérnyomás,remegés,izzadás és halálfélelemmel.Jelenleg gyógyszer adag emelés és plusz gyógyszerre van szükségem.A stresszel teli élet, a teljesítmény centrikus világ ezt hozza ki belőlünk és még beszélni sem beszélhetünk róla, mert azt hiszik az emberek, hogy szellemi képességeinkkel van baj.Én mióta így vagyok, mindig titkolni kényszerültem, mert féltem a munkahelyem elveszítésétől.Gyógyszerek nélkül - ha stresszesebb időszakom van - létezni sem tudnék.Lassan kezdek beletörődni, hogy a gyógyszereket nem tudom elhagyni.Ez csak akkor sikerült legutóbb is amikor hosszabb ideig kiszakadtam a munkahelyi közegből(5 hónap után,3 évre tünetmentes lettem).Most nem jól vagyok,de remélem egyszer újra tudok gyógyszerek nélkül élni.Erre törekszem és azt hiszem ez is baj, hogy görcsösen ragaszkodok a gyógyszerekről való leszokásról,csak a körülmények nem kedvezőek.
Jó tudni, hogy nem vagyok egyedül és azt, hogy szabadon írhatok érzéseimről olyanoknak akik ezt meg is értik.Kívánok mindenkinek erőt, kitartást és mielőbbi gyógyulást!

v.anita33 2008.04.20. 12:52:58

szia hold világ!mivan veled nem jól vagy?írjál már egy pár sort.én már írtam az ímail címedre is.

nikol 2008.04.25. 18:00:45

SZIASZTOK nekem is pánikbetegségem van már 8 éve azota szedek gyogyszert javultam töle eleinte én se tudtam még az utcára se kimenni állandoan az orvosomat hivogattam attol féltem meghalok még mindig vannak kisebb rosszulléteim de tudom már kezelni azt kell magunkba letisztázni hogy ez pánik nem lesz semmi bajunk még ha teljessen lezsibbadunk is nehéz meg aki ezt még nem élte át az nem érti ezt meg ha valakinek segithetek az irjon

anyuci77 2008.04.28. 11:44:04

Sziasztok!

Én most jelenleg harmadszorra visszaeső pánikbeteg vagyok.Ma megyek újból pszichiáterhez mert a munkahelyemen annyira megfélelmlítettek hogy nem tudok bejárni dolgozni.Pedig 500m-re dolgozom.Jelenleg nem mondhatnám hogy pánikrohamaim vannak hanem mégcsak félelmek.Egyedül nem merek sehová se elmenni mert félek hogy rosszul leszek.Viszont nem igazán akarok gyógyszert szedni.Januárban voltam orvosnál aki irt fel frontint(0.5-öst) és portal-t.Frontinnal semmi gondom de az antidepresszánstól 1 hétig olyan rosszul voltam,hogy azt senkinek se kívánom.Akkor megfogadtam soha többé gyógyszert.A frontin az maradt de naponta max egy felet szedek be vagy ha nagyon rosszul érzem magam akkor egy egészet.
Én úgy érzem hogy az ember saját maga irányitja ezeket a dolgokat és képes legyőzni a rohamokat.Én nem akarok már antidepresszánst szedni.Amitől félsz elé kell menni.Gondoljatok csak bele!Mi egy pánikroham vége?MEGNYUGVÁS!Amikor pánikrohamod van tudod úgyis hogy elfog múlni.Én e szerint élek és elindultam a saját utamon!Egyedül eljárok már a piacra.Mindig kitűzök egy célt magam elé és igyekszem megvalósítani!A cigit egyik percről a másikra tettem le.ÉN EGYEDÜL!!Akkor ez is sikerülni fog higyjétek el nekem!A gyógyszertől csak függő leszel és a legrosszabb mikor lerakod!
Remélem senkit nem bántottam meg a mondataimmal.KItartást és sok sikert mindenkinek!!!

v.anita33 2008.05.08. 10:38:48

anyuci 77.azt nem írtad le hogy miért estél vissza háromszor kiváncsi lennék arra is hogy tudod kezelni ha rohamod van.mit csinálsz olyankor inkább lefekszel?vagy lefoglalod magad?És mivel próbáltad letenni a gyógyszert?Valamivel csak helyettesítetted?én már négy éve vagyok pánik beteg, egyszer elmúlt egy évig nem volt semmi bajom de duplán vissza estem,mert abba hagytam az anti depresszánst.Még kórházban is voltam már.mikor fog ez elmúlni?mit változtassak kérlek írj vissza ha tudsz ezekre válaszolni!Előre is kőszi!

Déri Zoltán · http://kineziologia.ingyen-honlapkeszites.hu 2008.05.30. 21:50:18

Sziasztok!

A pánikbetegséggel sok esetben épp az a legfőbb gond, hogy a régmúlt negatív jellegű eseményeit újra és újra lepörgetjük az agyunkban, oly mód, hogy szinte előrevetítjuk, manifesztáljuk annak bekövetkeztét.
Más! Aki ezen betegségben szenved sok esetben hajlamos az úgynevezett elkerülésre. Kikerüli azon eseményeket, szituációkat, amelyek a pánikrohamot okozzák, íly mód mintegy beszűkül az életkörük, ami aztán a rohamok további erősödéséhez vezethet.
Tapasztalataim szerint egy betegségtől megszabadulni, arról "leszokni" épp oly nehéz mint abbahagyni a dohányzást, vagy bármely más egyéb függőséget okozó szert. Hisz mi lesz velem ha valóban felelősséget kell válalnom magamért?
A gyógyulás akkor valósulhat meg, ha az egészség háromszögének minden oldala a teljességet mutatja. Ezen oldalak : Érzelmi, strukturális, és kémiai.
Továbbá nélkülözhetetlen az is, hogy az elkülönülésből (önmagunktól, környezetünkől) vissza legyünk képesek térni az egységbe, mind önmagunkkal, mind tágabb és szűkebb környezetünkkel.

További infók : kineziologia.ingyen-honlapkeszites.hu/

Déri Zoltán · http://kineziologia.ingyen-honlapkeszites.hu 2008.06.02. 16:32:09

A pánikbetegség kezelésénél, legyen bármilyen terápiás eljárásról is szó elengedhetetlenül fontos megtalálni a kiváltó okot. Megtalálni azt és dolgozni vele. A cél az, hogy a beteg megértse az adott helyzetet, azt a szituációt, ami igen erőteljesen hat a jelenlegi életére.
Azon oknál fogva muszály az adott ok korában dolgozni, mert ha csupán itt a jelenben történik meg a stressz - szorongás oldása,, kezelése, akkor az csak addig lesz ránk hatással, amíg újabb stresszel teli szituációval nem találkozunk.

Az ok az esetek nagy többségénél gyermekkorba, sőt egészen magzati korba nyúlik vissza.

Viki 2008.06.06. 16:15:19

Én is hasonló cipőben járok:S Nekem 8.ba kezdődött a pánikbetegség:S A nagymamámnál éltünk és ő egyre rosszabb állapotba került, egyre többször lett kómás, hirtelen elvesztette az eszméletét..És nemsokára meghalt, és én végignéztem a lassú halálát:S Evvel párhuzamosan egyre többször lettem rosszul, szédültem stb...Elmentem orvoshoz, de semmi különöset nem mondott .. Aztán jó sokára kiderült hogy súlyos vérszegény vagyok, nagyon megijedtem..Akkor nem nagyon tudtam sehova menni, mert nagyon gyenge voltam:S.. Miután a vérképem rendeződött akkor is jelentkeztek a tünetek és lassan észrevettük h vmi nincs redben, mert betegségem nincs és mégis rosszul vagyok..Eltelt kb egy fél év, de semmi változás a tünetek nagyon súlyosak lettek, nem mertem sehová menni, az ágyból nem mertem kikelni, mert féltem h elájulok..Suliba sem tudtam járni...Attól féltem h olyan leszek mint a mamám és meg fogok halni:S:SElmentem pszihiátriára ott javultam, de a tünetek nem szüntek meg teljesen. Gyógyszert nem szedtem, mert mondták h az nem old meg semmit és nekem kell legyőznöm a betegséget..Azóta már sok terápián( egy-két hetes) résztvettem és javulgatok..De emberek között nagyon rosszul vagyok...pl az osztályterembe rámjön a pánik és szédülök szorongok, meg azt érzem h mindenki rajtam nevet...:S:S Most szedek ilyen gyógynövényes nyugtatót és igy a tüneteim nem annyira erősek, különben megőrülnék..Minden erőmmel próbálom legyözni a betegséget..és biztos hogy sikerülni fog. Már merek emberekhez szólni, elmegyek barátokhoz, egyedül járok suliba, önálló lettem..Nagyon büszke vagyok magamra hogy ennyit el tudtam érni. És azt szeretném h teljesen elmuljon minden tünet!!

anonim 2008.06.08. 16:56:32

Sziasztok

Én is pánik beteg vagyok már kb fél éve és már próbáltam ide irni de nem ment a végén mindig meggondoltam magam és elküldés nélkül kiléptem.
Nem szeretek róla beszélni mert szinte senki nem ért meg a családom is hüének néz , meg szégyelnek és össze vissza hazudoznak rólam a rokonoknak hogy ki ne derüljön az igazság. "beteg vagyok"
Igazából nekem az első rohamom buszon volt és azt hittem ott halok meg. Nagyon megilyedtem!! Elmentem orvoshoz aki B1 meg B6 vitamint irt fel ami semmit nem használt az elején. Sokat voltam az ügyeleten legtöbböször kaptam egy szurit és nem mondtak semmit. Fogalmam sem volt mi a bajom.
Ugy kb a 5-6-dik rohamomnál bevittek taxival a kórházba. Mindent kivizsgáltak rajtam aztán küldtek csak el pszichológushoz. Írt fel nekem Rexetint ami ugyszintén nem hatott.


Végülis én csakk egy dolog miatt irtam ide nem láttam sehol hogy valaki azt irja hogy éjszaka álmában is rosszul lesz és arra kel fel. Nekem ilyen rengeteg van és sose tudom kialudni magam folyton fáradt és levert vagyok. És legtöbbször vissza se merek aludni. :(
Na ennyit akartam ha valakinek van ilyen féle rohamja az lécci irja le.

Niki 2008.06.08. 19:29:38

Szia Anonim!

Tudom, hogy miről írsz, mert amikor nálam újra elkezdődött ez a pokol, kb. két éve (elötte két év tünetmentesség(3 év után), gyógyi nélküli élet), jelentkezett ez a tünet! Alighogy elaludtam jött a rosszul lét, végül már odáig fajult a dolog, hogy lassan már aludni sem mertem! Álandóan kimerült voltam! Aztán elkezdtem szedni a gyógyszert, egy hónap szenvedés és hirtelen megoldódott ez az alvás probléma! Nehéz volt és rettentően rossz!

Én kb. 6 éve küzdök ezzel a betegséggel! Hol jobban, hol rosszabul vagyok! Nálam is megvannak ezek a szives panaszok és minden más olyan is amit itt írtok! Viszont engem a legjobban a szapora szívverés ijeszt meg! Hiába hallom rengetegszer, hogy ettől még infarktusom nem lesz, mégsem hiszek senkinek! Félek tőle és kész! Eddig jól voltam de kb, két hete újra előjött egy kicsit! Most azonban időben észbe kaptam és emeltem a gyógyimat! Pénteken kezdem a pszichoterápiát, amihez nagy reményeket fűzök!Bízpm abban, hogy valamikor talán én is normális életet élhetek!

Kitartást mindenkinek!

betty 2008.06.18. 16:58:51

Sziasztok!!!

22 éves vagyok,és 5 éve szenvedek pánikbetegségben.Egyik reggel elindultam a suliba,de a sarokról visszafordultam,mert éreztem,hogy mindjárt elájulok.Addig fajultak a dolgok,hogy a szobámból sem mertem kimozdulni,folyamatos rosszullétek,szapora szívverés,nehézlégzés,kéz és lábremegés,zsibbadás és halálfélelem kísérte végig a mindennapjaimat.Először a körzeti doki vitamint írt fel,aztán természetgyógyászhoz vittek,majd egy pszichiáternél kötöttem ki.Ideiglenesen jó volt,de éreztem,hogy nem az igazi.4 év után találtam rá a Kútvölgyi Klinikán a megoldásra.Egy év gyógyszerszedés után letettem,és jól voltam.Eddig rendben volt minden,de most újra előjött,most valami más.Most ha nem eszem 1 óránként kb,akkor remeg kezem lábam,és nagyon zsibbadok.Már nem is tudok egy falatot sem enni,nem vagyok éhes,már hányingerem van a sok kajától,de muszáj.Kipróbáltam,hogy nem eszek,nem érdekel a rosszullét,de nem bírom,jön a roham.Rettenetesen félelmetes,és csak akkor múlik el,ha eszek valamit.Holnap megyek a körzeti dokihoz,mert már testi tünetre is gondoltam,de a vércukor teszt sem mutat ki semmi rosszat.Valószínű hogy pánik,csak most más.Mindenkinek kitartást kívánok,és ha vkinek hasonló gondja van,írja meg.

Címem:betttyke@freemail.hu

emy baba 2008.06.18. 20:50:47

Sziasztok sajnos már több mint tiz éve hordozom a pánikbetegséget az első idöszak rohamai maga volt a pokol kaptam gyogyszert ami segitett ma is szedem a xanaxot de most ujabb tünet jelentkezett a szivem hol kihagy hol összevissza ver de tényleg nem csak ugy érzem. Ha valaki tud erröl vmit segiteni esetleg ö is átélte ezeket irjon várom köszi!

betty 2008.06.21. 12:32:44

Szia Emy baba!

Nekem is van hasonló problémám.Kiskoromban szívbillentyű-letapadásom volt,ami azzal járt,hogy minden 10. levegővételem nagy ásítás vagy sóhajtás volt,hogy rendesen kapjak levegőt.Ez a mai napig megmaradt,bár a letapadás elmúlt.Sokszor társul hozzá,hogy nagyon ver a szívem,ki akar ugrani a helyéről,vagy szabályosan érzem,hogy kihagy egyet kettőt.Nem tudom miért van,de már teljesen kivagyok tőle.

emy baba 2008.06.21. 19:03:08

szia betty!
voltam vele kardiológusnál azt mondta ezek ideg okozta problémák, csak azt tudná hogy lehet legyözni a szorongást feszültséget ? Tudja valaki,? ha igen kérem árulja el köszi.... Gondolom neked is sulyosbitja a rosszuléteid ha ideges v.kimerült vagy,én ezt tapasztaltam magamon,bár olyan is van éppen pihenés közben jelentkezik nagyon rossz tud lenni.

betty 2008.06.22. 18:23:14

Szia Emy baba!

Jó lenne ha vki tudná a gyógyírt magára a pánikbetegségre...nem tudom,hogy egy 22 éves fiatal embernél hogyan jelentkezhetnek ilyen természetű idegi alapú problémák.Jó gyerekkorom volt,a szüleim szeretnek,6 éves párkapcsolatban élek...nem értem.A 21. században élünk,és nincs rá gyógymód.Pffff...

Holdvilág 2008.06.24. 06:26:17

Anita33 ne haragudj hogy nmem írtam. Nem volt szándékos. Pótolom, és írok.
Szia

Beus75 2008.06.24. 16:04:15

Sziasztok. Én 13éve vagyok pánik beteg,probálok küzdeni ellene néha nem sok sikerrel.egy-egy roham alkalmával a legörültebb dolgokra vagyok képes/nem kártevés önmagunkban/ hogy enyhüljön vagy elmuljon a panasz.

monka73 2008.07.01. 02:25:41

Sziasztok! Nálam 14éve kezdődtek az első rohamok. Szívdobogás, halálfélelem, végtagzsibbadás, minden. Persze rohantam az ügyeletre, ahol azt mondták adhatnak gyógyszert, de ezt magam kell helyretennem magamban. Előre féltem az éjszakáktól, orvoshoz nem mertem menni, nehogy megint lekezeljenek. Aztán terhes lettem, bár nagyon féltem a szüléstől, elmaradtak a rohamok. Sokáig szinte tünetmentes lettem. Évekig egyre ritkábban jöttek az igazi rohamok. Nem mondom, hogy nem voltam rosszul, de tudtam kezelni. Most egy hónapja olyan rosszul lettem, bementem a háziorvoshoz, mert már azt hittem, nem bírom tovább.Már bánom. Rossz helyre mentem.

monka73 2008.07.01. 02:34:08

Kaptam nyugtató injekciót és néhány tanácsot, mit csináljak, ha dobog nagyon a szívem. Most ott tartok, éjjel-nappal halálfélelem, a szívdobogás szinte elmúlt, viszont iszonyúan szorongok, úgy érzem megőrülök, próbálom magam lefoglalni, de nem sok sikerrel. Eddig legalább a szívdobogás megszűnésével a halálfélelmem elmúlt. Viszont vmivel jobban vagyok, ha emberek között vagyok. Ahányan vagyunk, annyiféleképpen éljük ezt meg. De mindannyian tudjuk, mit élünk át... borzasztó!
Most meg még aludni se tudok...

musor99@gmail.com 2008.07.02. 16:09:17

Sziasztok!

Remélem tudtok segíteni...pánikbetegeket keresünk egy nyilvános műsorba, ahol segítenek meggyógyulni.
Akit érdekel ezen a mail címen please jelentkezzetek!

Köszi szépen!

marilla 2008.07.06. 23:20:18

Kérlek benneteket segítsetek! Én szerencsére nem szenvedek ebben a szörnyű betegségben. A párom viszont igen, és higyjétek el a hozzátartozónak is nehéz megbirkózni a helyzettel. Rá különböző napszakokban tör a roham, de jellemzően inkább este, éjszaka. Szeretnék rajta segíteni, de teljesen tehetetlen vagyok, mert olyankor nagyon elutasító. Én viszont képtelen vagyok ölbetett kézzel végig nézni a szenvedését. Tanácsot szeretnék kérni tőletek, mi ilyenkor a legjobb, amivel legalább egy kicsit megkönnyíthetem a roham lefolyását. Gyógyszert már szedett, abbahagyta kb 3éve (akkor még nem ismertem) most kezdte újra szedni.

monka73 2008.07.08. 05:23:42

Szia Marilla! Az én véleményem szerint ha a párod olyankor elutasító, akkor azzal segítesz neki, ha békénhagyod.(Ez csak az én véleményem, én is elutasító vagyok roham közben.)Szerintem Neki már az is nagy segítség, hogy így kezeled a dolgot, érzi, hogy mellette vagy a bajban.

marilla 2008.07.08. 21:33:24

Szia monka73! köszönöm a tanácsot, igyekszem megfogadni, bár nem könnyű. Én is Vele szenvedek, mert szeretem és segíteni akarok, de nem tudok! Arra törekszem, hogy ne lássa rajtam mennyire megrémít amikor rohama van. Bár úgy érzem olyankor nem nagyon figyel semmire, csak túl akar lenni rajta.

monka73 2008.07.10. 09:11:42

Marilla azért hallgasd meg mások véleményét is. Én csak magamból indulok ki, én is olyankor csak! arra figyelek, hogy vége legyen, de erőt ad Neki hidd el, ha ez a későbbiekben sem lesz teher a számodra és türelemmel kezeled.Ha azt látja rajtad, hogy idegesít vagy te is félsz, akkor rontasz a helyzeten.

Holdvilág 2008.07.11. 11:30:32

Szia marilla!
Nálam is ugyanígy van, jobb ha békén hagynak. Elég az ha tudom hogy gondolnak rám. A párod volt már orvosnál? Ő tudna tanácsot adni. Mert mindenkinek más a "jó" ilyen helyzetben. Tipikusan este jön elő, arosszullét, ritka amikor nappal is (magamról beszélve).
Örülök hogy így mellette állsz. Nagyon szép tőled!!
Párodnak meg kitartást, és próbáljatok segítséget kérni.

marilla 2008.07.12. 20:34:37

Szia monka! Szia Holdvilág!

Köszönöm a tanácsaitokat. Igen volt orvosnál, igaz ez új. Most új gyógyszert kapott, de a hatóanyaga szinte ugyanaz mint a régi. Először ijesztő volt, mert az orvos azt mondta kb. két hét után hatni fog a gyógyszer - a párom is azt mondta, a régi gyógyszerénél is ennyi idő kellett- ezzel szemben nemhogy csökkentek volna a rohamok, hanem már nappal is rátört. Teljes befeléfordulás következett, mindentől félt, rettegett, nem lehetett kimozdítani a lakásból. Mostanra úgy tűnik kezd kifelé jönni a depresszioból, és a rohamok is ritkulnak, reménykedem,, hogy kezd hatni a gyógyszer.
Köszönöm Nektek a törődést, nagyon sokat segít!

Gréti 2008.07.12. 22:04:51

Marilla!
nagy türelem kell a pánikrohamok alatt a hozzátartozók részéről.Én is pánik beteg vagyok, 6 éve. nekem nem szabadott abbahagyni a gyógyszert és egész életemen át szednem kell,de nagyon jól vagyok egyedül közlekedek stb.Engem megnyugtatott, ha volt vki velem a rohamok alatt és nem voltam egyedül.Megértés, türelem, szeretet és biztosítani a beteget, hogy elfogadjuk így is.

emy baba 2008.07.29. 21:27:03

Sziasztok sorstársak már régen jelentkeztem de nagyon érdekelne volt e már olyan aki abba tudta hagyni a xanax szedését szeretnék ezzel megbirkozni.Tud valaki segiteni?

Zsuzsi baba 2008.08.11. 13:47:34

Sziasztok!Nekem 8 éve kezdődött a betegségem,de csak 1 éve jöttek rá.Most 2 és fél hónapja szedek gyógyszert,semmilyen rossz mellékhatást nem érzek,és hála Istennek egyre jobban vagyok.Kitűnő tanuló voltam,imádom a sulit meg tanulni,de májusban még az utcára sem mertem kimenni,nemhogy az iskolába...Reggel gyomorgörccsel ébredtem,nem kaptam levegőt,még a látásom sem volt az igazi,állandóan hánynom kellett.Ráadásul másfél éve állandó jelleggel szorít a mellkasom.Ja és órákon keresztül remegtem,és olyan is volt,hogy egyhelyben nem is tudta megmaradni,járkálnom kellett,ülni sem tudtam.Hála a pszichiáternek,mostmár minden tünetemet értem,és ez nagyon fontos!Üzenem minden sorstársamnak,hogy ki lehet gyógyulni,sos-sok puszi,és a szeretet valóban gyógyító hatású!!

Zsuzsi baba 2008.08.11. 14:34:24

Igaz,még csak 16 vagyok,de pokoli gyötrelmeken mentem keresztül.Nagyon szeretnék segíteni,remélem tudok is.Az már önmagában gyógyító hatású,ha rájövünk,mi is az,amit érzünk,miért van és mi történik.A PÁNIKOS REAKCIÓ BIZONYOS HELYZETEKBEN TERMÉSZETES,SŐT SZÜKSÉGES IS.Pl. ha egy vicsorgó véreb a nyomunkban nyargal,még jó,hogy kényszert érzünk a menekülésre.Ez egy valós veszély.Mi,szorongó emberek viszont a ,,téves riasztás" rossz hatásait tapasztaljuk.Egy ártalmatlan helyzetet veszélyesnek minősítünk,attól függetlenül,h tudjuk,nem kéne.(Ez persze vmilyen rossz sémára épül).Ekkor szervezetünknek készenlétben kell lennie,hogy a megterhelő helyzetben tudjon teljesíteni.Ehhez a készenléti állapothoz adrenalin kell,amit a szapora szívmüködés produkál.Ha a levegőt gyorsan kapkodjuk,oxigén-túltengés lesz a tüdőnkben és a vérünk Ph-ja lúgos irányba mozdul el.Ezért érezzük a mellkasunkban azt a kellemetlen érzést.A remegés csak és kizárólag attól van,hogy befeszítjük az izmainkat.Próbáljátok csak ki!!Ugye?A szédülés és a fejfájás is ilyen bonyolult kémiai bigyuszok eredménye.Nálam látászavarok is vannak,szines kis pontok jelennek meg,majd el is tünnek.Kb mintha Napba néztem volna.Azért,mert a szemtengely erei egy kissé beszűkültek vagy mi.Nekem a hányással és a hasmenéssel is voltak problémáim.A rosszullét miatt a szervezetünk gyorsan akar méregteleníteni,szó szerint kiadni azt,ami belülről van.Bonyolult egy szerkezet ez a lélek.Adok egy jó tanácsot.Újra és újra,100szor visszamenni gondolatban abba az időbe,mikor ez elkezdődött.Átgondolni,kívülállóként szemlélni.És nekem sokat segített a pokoli időkben,h volt egy biztos bázis,valami,amit szívügyemnek tekintek.Ja,és ez szuper tuti:ha jön a rosszullét,gondoljatok arra:ha lenne mellettetek valaki,akinek ugyanezek a félelmei,mit mondanátok neki?És ez rátok is hat.És én azt mondom,szeretni,nagyon szeretni és jót tenni emberekkel.Nekem így könnyebb volt.És ahogy jöttek ezek a borzalmak,éppúgy el is fognak menni.Ja,és ha van olyan érzésetek,hogy képtelenek vagytok örülni bárminek,nem tudtok jót érezni,megnyugodhattok,ez teljesen oké ebben az állapotban.Nekem volt úgy,h ez a gondolat hozta elő a rohamot.Mára szinte el is felejtettem.El kell kapni a legelső gondolatot, ami beindítja a lavinát,aztán át kell formálni,más,
reális magyarázatot keresni rá.Biztos,h lesz még jobb is.Ugyanolyan betegség,mint a többi.Ja,és sok-sok csoki:)A legjobbakat mindenkinek,mert mi tényleg megérdemeljük a boldogságot! Zsuzsi

SZiszuka 2008.08.20. 02:54:34

Sziasztok!Ha valaki tud kérem segitsen,orvost ill. pánikbetegségre szakosodott intézményt keresek.A tünetek alapján a barátnőm valószinű pánikbeteg.Szeretnék neki segiteni,de nincs elegendő információm a kezeléssel kapcsolatban.Előrre is köszönöm nektek.

Monika72 2008.09.05. 12:11:34

Sziasztok! Én is pánikbeteg vagyok. Időnként elmúlik, időnként erősebb. Megkeseríti az ember életét valóban, nem mertem elmenni sehová, 3 gyermekemnek szenteltem minden időmet, gondoltam az élet róluk szól. De nem lehet feláldozni magunkat, ez nem helyes. (Én egyedül nevelem a fiaimat) Később a rosszullétekkel igen magas vérnyomás is járt. Vagy csak akkor kezdtem el figyelni? (Minek mértem meg!!!!) 185/110-zel befuvaroztam magam a kórházba. Ott aludtam, de senki rám sem nézett. Azóta 2xfél xanaxot és 2x1 betaloc 10-es gyógyszereket szedek. Ez nem sok. Eleinte a gyógyszerek ellenére is jelentkeztek a tünetek, igy össze vissza szedtem a gyógyszereket, de végül beállt a fentiekre. de a tünetek lassan kezdtek elmaradni. mindenkinek tudom ajánlani a kineziológiát. Annak is aki hülyeségnek tartja az egészet. hallasz ott sokféle információt, vedd el ami neked a gyógyuláshoz kell, a többit legfeljebb eldobod vagy elfelejted. én is ezt tettem. Volt, hogy röhögtem magamban, hogy micsoda marhaság, de csináltam, és ez is erőt adott, hogy már tudok szelektálni. Erre szükségem van, erre nincs. És meghagytam magamnak azt a lehetőséget, hogy másképp gondoljam. ez egyáltalán nem baj. pszihológushoz is járok, sokkal lazábban fogom fel a dolgokat. Én a haláltól egyáltalán nem félek, minek? olyan mint a születés. Át kell esni rajta egyszer. Még mindig jelentkeznek időnként a tünetek, én is ébredtem fel arra, hogy rosszul vagyok. Olyankor mindig valami megoldáson töröm a fejem, és bejön. Nem hatalmasodik el rajtam. éjszaka ha felébredek és muszáj csinálnom valamit, hogy eltereljem a figyelmemet, vagy megvárjam mig megnyugszom arra gondolok, lehet akkor is mit csinálni! Főztem már meg az ebédet hajnali 3-kor! Egy bajom még van. Nem merek repülőre ülni. Nem szeretek bezárva lenni, és még azzal sem nyugtathatom magam a repülőn, amit egyébként a buszon megteszek, hogy bármikor szólhatok a vezetőnek, hogy le szeretnék szállni és megáll.
Törödjünk magunkkal is! Csináljuk amit szeretünk!
próbáljuk ÉLNI az életet, ne túlélni!!!!

kívánok mindenkinek nyugodt napokat!

Monika72 2008.09.05. 13:00:33

Lehet pánik betegség már kisgyermek korban is? A legkisebbik fiamon (8 éves) tapasztalok nagyon ritkán ilyesmi reakciókat. Évente 1x 2x. Odaszalad hozzám és azt mondja nem kap levegőt, pedig szabadon jár a levegő a tüdejébe, leizzad, a pulzusát még nem sikerült megnéznem hogy vajon milyen gyorsan ver a szive. előre is szokott félni az ilyen tünetektől, pedig engem nem sűrűn látott roham közben, először arra gondoltam miattam van, de biztosan nem.

Bejcsu 2008.09.07. 15:10:51

Sziasztok!Én nem vagyok panikbeteg,de van egy igazan kozeli baratom akinek ez a betegsege.Mindketten vezeto beosztasban dolgozunk egyutt.Hol jobban hol rosszabbul van. Amikor nehezsegek, gondok akadnak a munkaban mindig bezarkozik es nem hajlando dolgozni jonni. Ez kozel 3 eve tart.Mindig falazok neki ilyen szituaciokban, de igazabol egyre nehezebb a dolgom. Mindig az olyan helyzetekben tunik el amikor nekem is a legnagyobb szuksegem lenne ra.En tudom hogy ezzel a betegseggel elni nem konnyu,es nehez a megoldas, de en nagyon szeretnek segiteni neki. Amikor erzem hogy kozel all a kiborulashoz mindig probalom nyugtatni,biztato szavakkal tamogatni es mindig probalok mellette allni,hogy erezze nincs egyedul. Sok helyen olvasgattam errol a betegsegrol, probaltam volna megtudni milyen "prktikakkal" lehetne kicsit konyebbe tenni a helyzetet,ezalatt gondolok arra hogy hogyan tudok igazabol 100%-ig segito kezet nyujtani neki az ilyen szituaciokban, de a problemam az hogy tobbnyire mindehol a gyogyszeres kezelések vannak leirva.Ebben kernem a segitsegeteket,hogy kerlek adjatok tanacsot , hogy megis hogyan tudok segiteni neki a mindennapokban.Elore is koszonom.

Kovács Éva 2008.09.25. 15:29:14

nem tudom hogy is tudnék meggyogyulni!annyira irigylem azokat akik felhötlenül nevetnek és nem fulladozva rossz közérzettel élik minden napjaikat.Sokszor kérdezem magamtól miért én mikor az egész életem szenvedéssel telt.azt mondja a mostoha anyám hogy soha nem fogok meggyogyulni,nem azért mert nem akarok hanem azért mert nem lehet!de márpedig én megakarok és meg is fogok??????annyit imádkoztam már az istenkéhez hogy segitsen de valahogy nem akar meghallani.vajon akkora bünt követtem el hogy ezt tegye velem?kiérdemlem zet a kint?tudom hogy van aki szerves betegségben szenved de mivel én csak a saját fulldoklásaim és az ájulás közeli élményeim ismerem,

Newbie 2008.09.26. 12:08:29

18éves vagyok, nemrég töltöttem be.
Nekem is a buszon kezdődött (1hete), kb olyan érzés volt, hogy 2másodperc híján menekültem meg a halálból. Nem tudtam hova tenni a dolgot, féltem, vajon mi bajom lehet?! Aztán rámjött egyszer az iskolában is, itt már sejtettem, hogy nem szervi baj, olyan nem létezik, hogy spontán rámjön aztán semmi bajom nincs. Az első kb. 4óráig tartott, 2. 2-3 óráig (enyhébb volt, nem voltam egyedül).
Na azt tegnap betelt a pohár az áruház közepén lettem rosszúl, naná, hogy megint hazáig gyalogoltam. Ilyenkor tömegközlekedés szóba se jöhetett. Ma megyek el orvoshoz, eléggé makacs és határozott vagyok. Ami az egészben az irónia: az 1. és a 2. roham között elmentem szórakozni, és az égvilágon semmi bajom nem volt. Biztos, hogy nem tudnék itthon gubbasztani, de minden roham után egyre megviseltebb vagyok, szóval kitudja mi lesz. (Még csak 3 volt). Ma visszamegyek az áruházba, és remélem előfog jönni a roham, 200-as vérnyomással, 150-es pulzussal (megmértem múltkor) végigjárom ha beledöglök akkor is, és nem érdekel ha madárnak néznek az emberek. Lehet nekik is ugyan ez a bajuk ;)
Én ugyan még nem vagyok tapasztalt 3rohammal, de magamat ismerve, minél jobban elkerülöm a para helyzeteket, annál idegesebb leszek a végén, és utána már azért leszek rosszúl.. Nem akarom, hogy felemésszen.. Nah, ugyhogy megfogadtam, hogy ha rámjön megyek mint a géppuska és elintézem a feladatom, lesz ami lesz.

Jobbulást kívánok minden ebben szenvedőnek, ja és a zenét próbálta valaki? Milyen a roham, ha közben a kedvenc nyugtató számunk üvölt a fülünkbe? ˘,˘

peti58 2008.10.13. 06:15:40

Sziasztok.Peti vagyok 58 éves.Feltűnt,hogy a férfiak nem irnak ebben a rovatban.Engem is kezeltek már 5-éve pánikbetegséggel és most vissza estem.Ma megyek ujra orvoshoz.Cukorbetegséggel,magas vérnyomással kezelnek már 15-éve,és valoszinű,hogy a pánikbetegség van a háttérben.Ezek a rohamok már egyre sűrűbbek,már dolgozni sem tudok.Másfél évvel a nyugdij előtt teljesen kilátástalannak látom az életem, pedig ledolgoztam 44-évet becsűlettel.Sajnos a családom nem érti meg ezt a betegséget,csak az őcsémre számithatok,mert korházban dolgozottés tudja,hogy mi ez.Az eredményekről majd irok és férfitársaim ti is irjatok,mert ez nem szégyen.Sziasztok,Peti bá.

Luise 2008.10.14. 19:15:44

Szeretettel köszöntök mindenkit! nagyon örülök, hogy erre a honlapra bukkantam "veletlenül" es elolvashattam, hogy masok is vannak ilyen helyzetben, talan nektek is segit, ha en is leirom, hogy en, hogy elem meg mindezt, mi segit es mi nem.
A hozzaszolasoknal sajnos nagyon keveset lattam az OKokrol ami szerintem a legfontosabb, a panik csak egy zavart egy gondot jelez, a melyere kell menni es mint minden betegsegnel nem a tünetet, hanem az okat kell megszüntetni, ezert irok par sort az eletemröl is, mert biza minden összefügg.
35 eves vagyok, es minden 7 eve kezdödött mikoris ferjezett asszonykent szerelmes lettem abba a ferfiba akit almaimban mindig magam mellett lattam. A ferjem szerettem, a legjobb ferj volt a vilagon, csak nem az akit megalmodtam magamnak. Oriasi öncivodas következett, hogy valljak-e el töle a masik miatt, ami egy mely depresszioba torkollt. ekkor jelentkezett az elsö rohamom, mint depresszios tünetek egyike. 6 ejszaka (!) nemalvas utan (a depresszio miatt), masnap esküvöre kellett mennem a mennyasszony hajat pödörni es mivel aludni ugye nem tudtam ereztem, hogy ezt nem birom ki elve, talan meg is halok addig....es ebben a percben, olyan rosszullet tört ram, hogy nem kell sokat erröl meselnem. Ereztem ha nem szoritom elegge a parnat ami epp keznel volt, akkor meghalok, muszaj kitartanom. Kitartottam, tuleltem, termeszetesen, akkor meg nem tudtam, hogy mi ez. Tovabbi panikrohamok, aztan nagyon erös nyugtato injekciokat is kaptam es elmultak ugy a rohamok mint a panikok is. kb 4 evet tünetementes voltam, örültem, hogy ujra helyre jöttem, de közben munkalt bennem, hogy nem azzal az emberrel elek akivel szeretnek. Persze ez csak amugy dolgozott bennem, gondoltam valasra is, de feltem az egyedüllettöl es ezert megsem tettem meg. Közben irto stresszes lett az egyetemem es egy szakdolgozat leadasra keszültem a csoportommal, ahol feszültseg es szethuzas uralkodott es megint melyen munkalt bennem a felelem, hogy nem elem tul ezt a dogat, nem tudjuk leadni, stb..közben mar 3 hete kesett a mensim es vonatban ültem (tömegközlekedes, vagy autovezetes tipikus!!!) amikor egyszercsak ereztem, hogy....a többit tudjatok. elsö megallonal kirohantam a vonatbol (maskepp nem is tudom nevezni) magamnak mentöt hivtam es alig vartam, hogy a helyszinre erjenek. Korhaz stb..ahol a mehen kivüli terhessegre gyanakodtak (holott en tudtam terhes nem is lehetek!!!),persze szokasos EKG szivritmus, stb...semmi. En mar tudtam akkor, hogy panikroham volt. a többit megint nem kell leirnom, par het alatt a lakasom negy fala köze szorultam, mar otthon is rosszul lettem, orvost hivtam stb....aztan igy folytattam az eletem, szedtem kemenyen az antidepresszansokat, es egy nagyon jo terapeutat talaltam aki konfrontalt önmagammal. Es ez nagyon fontos!!!!!!!!!! A gyogyszerek is, amikröl itt el szeretnem mondani, hogy egy TEVHIT !!!! - hogy függöve tesznek, mert a legtöbb antidepresszans mar olyan, hogy nem tesz függöve es szep lassu leszoktatassal el lehet hagyni öket, ezt nagyon fontos tudnotok!!!! mas: a gyogyszer elleneseknek üzenem, hogy az orvostudomany ezen aga - a pszichofarmaka az utobbi 50 evben a legjobban fejlödött es tenyleg annyi uj gyogyszer került a piacra, es ha a cukorbetegseget ha a tüdöbajt tudjuk mar gyogyitani, akkor mi miert ne nyelnenk le azt a bigyuszt, ha attol JOBBAN leszünk???? -Termeszetesen meg lehet probalni teljesen gyogyszer nelkül is meggyogyulni, de ez a legdurvabb ut, espedig azert, mert az idegek egy-egy panikrohamtol annyira de annyira fel vannak borzolva, hogy szinte semmi idejük lenyugodni es nem is ertem miert kene emiatt kinozza magat valaki....
Ami meg a terapeutat illeti, szerintem a jot onnan lehet felismerni, hogy total kellemetlen kerdesket tesz fel neked, vagy olyanokat amikre sosem gondoltal, illetve gondoltal esetleg de sosem mertel megvallani magadnak. En hala a Joistennek ilyet fogtam ki. aki szembesitett önmagammal es aki elsö foglalkozason azt kerdezte peldaul milyen a szexualitasom es, hogy megvagyok-e vele elegdve. Persze, hogy hazudtam es persze, hogy nem lettem jobban es persze, hogy megmondta nekem, hogy tudja, hogy nem mondok igazat.....aztan szep lassan kibogoztuk a dolgokat....es közben szerelmes lettem es elmertem vallni a ferjemtöl es most probalok ujra talpra allni. Bar az uj szerelem nem jött be, most meg azert vannak ujra panikrohamaim, mert eddig soha nem kellett egyedül a talpamon megallnom, most egyedül tartom el magam es allando felelem erzetem van, hogy 35 eves nökent egyedül maradok tars nelkül es gyerek nelkül. Mindezt azert irtam le, hogy lassatok, hogy derült egböl villamcsapas nincs panik, de ezt biztos ti is mind tudjatok, csak itt valahogy nem nagyon esett szo rola,csak a tünetekröl.
Amugy szedem a gyogyszert ujra, mert közben egy es fel evig amig boldog voltam a szerelmemmel,amig megelhettem nöissegemet mellette es vele nem volt semmilyen gyogyszerre szüksegem es semmilyen terapiara.
Szerintem a panik egy felgyült blokad vagy felgyült feszültseg lecsapodasa. Ez az en privat velemenyem. Mikor felünk valamitöl, hogy nem leszünk kepesek megoldani, a tehetetlenseg erzese, a halal erzese, olyan szempontbol, hogy en ezt nem birom megtenni, en ebbe belehalok, es olyankor jön is a halal de persze, csak a felelem szintjen....de ami a legszomorubb, hogy mikor mar itt a panik, akkor mar nem kezelhetö. Nekem is annyit mondjak meg en magamnak is, hogy ne felj, de hiszen tudod, hogy nem törtenik semmi, tudom, de megis, mikor mar annyira elkapott ez az erzes, csak arra koncentralok, hogy tuleljem....nem kell mondanom nektek milyen, tudtok mindent. En azt szoktam mondani, hogy mi, akik panikot ismerjük mar annyira gyakorlottak leszünk mikor tenyleg meghalunk (persze nem panikrohamban, mert tudjatok ti is, hogy az nem halalos)...sokszor arra is szoktam gondolni, hogy lehet a halal maga, nem is ennyire szörnyü mint ahogy mi ezt minden panikrohamnal megeljük....az biztos, hogy aki nem ment ezen at nem nagyon erti miröl is van szo....De aki viszont valakit ezert lenez, vagy leidegbetegez, az csak a maga bunkosagarol tesz tanubizonysagot, mert az idegek gyengesege, vagy az erzekenyebb lelek esetleg egy pont olyan betegseg vagy gyengeseg mint akinek nem termel inzulint a szervezete, vagy aki pajzsmirigy tultengesben szenved, vagy akarmi mas. ez is egy teljesen normalis betegseg, ezt szem elött kell tartanotok!!! es nem szabad elhiggyetek, ha barki mondja, hogy dilisek vagytok vagy hasonlo, mert ez tenyleg gyengeve tesz!!! Ez is egy betegseg, es pont az aki mondja sosem tudhatja, hogy meg szamara is mit hoz az elet es mikor kerül ö is pont ilyen helyzetbe, es akkor majd meglatja es megerzi miröl beszeltünk, milyen "hisztiink" voltak- ugye ezt is szoktak mondani....
A masik amit meg az okokrol szerettem volna mondani, hogy gyerekkoromban eleg sok veszekedest es diszharmoniat eltem meg, apam is küszködött hasonlo dolgokkal, tragediak is voltak a csaladban, ami minden hozzajarulhat es egy kicsit szelesebb latokörrel kell nezni a betegesegem gondolom.
Hat azt hiszem ennyit szerettem volna.
Ja, meg egy nagyon fontos dolog, nem is tudom, hogy hagyhattam a vegere: nekem nagyon sokat segit a HIT is. en hiszek benne hogy a Joisten sosem hagy egyedül es föleg, nem kellene ennyit szenvednem, mert Ö ezt nem akarja, inkabb en vagyok az aki meg nem tudom 100 % rahagyni magam es felelem nelkül elindulni utazni, nagyvarosba stb.....es azt is tudom, hogy minden ilyen dolog mint peldaul a panikrohamok is azert vannak, hogy tisztazzunk magunkban dolgokat. a gyogyszeres kezeles mellett ezen mindenkeppen dolgozni kell!!!
es persze, hogy van remeny, SÖT! gyogyithatok vagyunk es ha akarunk is gyogyulni, menni fog ez, kinek ez, kinek az jutott. Egy uncsim egy honapja hasnyalmirigy rakban halt meg, velem egyidös volt es szerintem a panikrohamot nem ismerte meg hallomasbol sem. Neki az jutott sajnos. Es ilyenkor higgyetek el örülök, hogy gyogyithato, kezelhetö bajom van, ha sokszor a poklokra is megyek a szenvedseimmel. Lehet ez erösit. Lehet erre van szüksegem, mert sokszor nagyon gyengenek erzem magam, pedig masok azt mondjak erösnek latnak.
Dolgozzatok magatokon, en is azt teszem! Egy baratnöm 9 evig küszködött, most jol van, azelött öngyilkos akart lenni, ma örül, hogy nem tette meg! Sok sok eröt es kitartast mindenkinek! remelem valamelyest segitettem! es ne szegyeljetek a betegsegeteket, mert rajöttem, ha titkolom, meg rosszabb es meg erösebbek a tünetek!!!
üdv mindenkinek!

matildka 2008.10.22. 22:51:51

Sziasztok örülök hogy rátok találtam, segitsetek! Létezik hogy olyan tüneteket produkálok ami komoly testi betegséget jelent vagy pánik mellé egy kis hipohondria?

Luise 2008.10.23. 09:32:12

Szia Matildka, legyszi legy kicsit konkret, tul keveset irtal, ahhoz, hogy valaszolni lehessen...

ddk 2008.10.30. 09:30:58

2,5 éve begyulladt a fogam és nem akart elmúlni. Depressziós lettem és mindig fulladtam. a háziorvosom egy ideig minden tünetemet a depresszióra fogta aztán kiderült hogy tüdő fibrózisom van,ami hosszútávon halálos.szomatikus szorongásom is lett és pánik betegségem. nem tudtam dolgozni menni mert nem tudtam felszállni a buszra mert rosszul lettem. Állandóan halálfélelmem volt mindentől. Xanaxal kezelnek. Egy idő után úgy éreztem jól vagyok újra dolgoztam.Most sajnos úgy érzem újra vissza estem.Megint nem tudok dolgozni és a reggelek iszonyúak mig be nem veszem a gyógyszert.Próbálok erős lenni,de sajnos a környezetemben élők ezt nem méltányolják mert ami nekem nagy erőfeszités az nekik természetes. Nekem "küzdenem" kell azért magammal hogy felüljek a buszra és ha sikerül akkor sikerélményem van,de ezt nem értheti aki még nem élte át.A párom próbál segiteni,de igazából ő se ért meg. Ha valaki szeretne irni megteheti a szerelmetescica@citromail.hu e-mail cimre.

Luise 2008.10.30. 20:51:09

Szia ddk! Tudatosan ide irok, mert ugy gondolom masoknak is jo, ha olvashatnak a temarol. Igen, amiröl irsz, azt mindenki aki ezen az oldalon jar erti, es ezert jo lenne, ha olyanok is olvasnanak akiknek nincs ilyen gondjuk, hogy picit beleolvassank, hogy mi is az amiben mi benne vagyunk...pont a minap gondoltam erre, hogy mi egy olyan dologra vagyunk ami masoknak total termeszetes: csak ugy felülni egy buszra es csak arra koncentralni, hogy hol es mikor kell leszallni es elvezni a tajat....kikapcsolni stb...DE: valaha mi is ezt tettük es csak azota nehez amiota a panikrohamaink jelentkeztek, ugyhogy vissza lehet jutni az eredeti allapotba, meg ha nehez is! Szerintem (en nem vagyok orvos, es szaki sem) de ahogy en tudom a xanax csak feszültseg oldo, talan jobb lenne ha olyan antidepresszanst kernel ami felelem csillapito (en ugy tudom vannak felelem csillapito antidepresszensok es szerotonint növelök (boldogsag hormon))de ezt a legjobb a dokidtol kerdezd!
Mas: en vegeztettem magamon egy energia-blokad oldo terepiat egy jo hete. nem nagyon hittem benne de azt mondtam, üsse kö, kiprobalom. Amugy eleg veszelyesek tudnak lenni ezek a dolgok, mert van aki csak feloldja a blokadot de nem tudja kiszedni a szervezetböl. Ezzel kapcsolatban inkabb sok infot kell gyüjteni elötte. En, szemely szerint, hiszek abban, hogy valami vagy valaki tud-(ott) energia blokadod okozni aminek panik es depresszio lesz az eredmenye, illetve nembizalom az eletben meg amugy mindenben, magunkban stb....es aki JO szakember, allitolag ennek a melyere tud latni es oldani tudja. En egy samani modos energia-blokad oldast kertem es erdekes kepeket latott az energia oldo illetve, erdekes energia- kapcsolatokat fedezett fel amig velem voltak összekötve es loptak az energiamat. Igy van, nincs igy nem tudom de erdekes elmeny volt. Elsö heten jobban voltam, aztan megint elö jött a felelmem, de mivel azt mondta, hogy azt latta, hogy at kell mennem a felelmemen es csak aztan gyogyulok meg - azota kicsit maskepp erzem az egeszet. Söt mar ki is probaltam: mikor jott a panik, hagytam magam,hogy legyözzön es: ELMULT!!!
tehat nem küzdeni kell ellene,hanem hagyni, mert ugysem törtenik semmi, nem halunk meg, nem esünk össze, csak mindig attol felünk, hogy nem eljük tul ezt a rohamot, ugye, ti is?
Nem mondom nem könnyü hagyni (föleg vezetes közben peldaul, ram autoban is szokott jönni) de miota hagyom, joval könnyebb. Probaljatok ki! Elöbb talan, ha valaki mellettetek van, en altalaban csak egyedül szoktam nagyon rosszul lenni ha van mellettem valaki biztonsagban erzem magam es nem is leszek rosszul. Ez is valszin azert van, mert olyankor megengedem, hogy jöjjön a panik es eppen ezert nem jön.
üdv mindenkinek es ne adjatok fel! Addig is egy biztato dal: REM: Everybody hurts ...ja, a zene altalaban nagyon jot tesz!!!

ddk 2008.10.31. 09:32:11

Luise! Köszi hogy válaszoltál.Nem csak xanaxot irtak fel hanem mást is,de ezzel a betegséggel együtt kialakultak különböző fóbiáim. Pl. hogy olyan gyógyszert nem nagyon veszek be amit nem ismerek mert félek hogy valami bajom lesz tőle.Még nem sikerült rávenni magam hogy bevegyem,inkább megpróbálom nélküle. Azzal kapcsolatban pedig hogy hagyni kell hogy győzzön, az a gond hogy ez olyan szomatikus. Érzem hogy szorul a torkom nem kapok levegőt,fel megy a vérnyomásom,remegek,stb. Jó lenne ha egyszer vége lenne már ennek az egésznek. Sajnos depressziós is vagyok és van úgy mikor már az öngyilkosság gondolata is megfordul a fejembe.Még egyenlőre tudok néha reálisan gondolkodni és felérem ésszel hogy talán a családomnak ez nem lenne jó.Csak egy öngyilkossági kisérletem volt még,akkor 10 szem xanaxot vettem be.Nagy probléma nem lett csak kimosták a gyomromat 2-szer.Várom a hozzászólásokat.

Kriszta 2008.11.01. 12:52:43

Sziasztok!

Borzasztóan örülök, hogy rátaláltam erre az oldalra. A pánikbetegségem 2003. januárjában kezdődött. Az akkori munkahelyemről délben kiszaladtam a boltba. A boltban pakolgattam a kosárba és egyszercsak úgy elkezdett szakadni rólam a víz, iszonyú hányingerem lett és olyan érzésem volt, mintha nem a saját testemben lennék. Annyira megijedtem, hogy a kosarat úgy ahogy volt leraktam a bolt közepén és kirohantam a boltból. Remegni kezdtem. Az első gondolatom az volt, hogy terhes vagyok. De pár nappal később, munkából hazafelé menet, a vasútállomáson vártam a vonatot, ami késett. Megint kezdődött ez a rosszullét. Nem mertem meg sem mozdulni. Azt hittem, hogy ott helyben elhányom magam. Ott ültem kb. fél órát reszketve. Bemondták, hogy jön a vonat és én képtelen voltam megmozdulni. Mint, akit lebetonoztak. Ezek után mentem el a háziorvosomhoz, aki Hál' Istennek nem diagnosztizált félre, rögtön mondta, hogy "Krisztám irány a pszichológus". Rövid időn belül azonban olyan rosszul lettem, hogy a házból sem mertem kilépni, nemhogy pszichológushoz menjek. 3 hónap táppénz következett. Ezidő alatt én minden nap próbálkoztam kimenni a házból. Először csak a kapu elé, aztán pár lépéssel arrébb, stb. Picikét jobban lettem úgy egy hét múlva. Akkor a párommal elindultunk a pszichológushoz. Sosem felejtem el, a város közepén jött rám a rosszullét, nem mertem ismételten megmozdulni. Bármilyen nevetségesen is hangzik, de a párom ölben vitt el a dokiig. A diagnózis: pánikbetegség, agorafóbiával; oka: anamnézisben halmozott stressz. Rexetint és Frontint írt fel a doktornő. Aztán 2 hetente jártam hozzá. 6 hónap után abbahagytam a Rexetint fokozatosan. A frontint pedig hol szedtem, hol nem. Így utólag már tudom, nagy hiba volt. Közben főiskolán másodéves voltam, de mivel nem tudtam bejárni, ezért halasztanom kellett. Egyszer megpróbáltam bemenni suliba, az lett a vége, hogy 4, azaz négy órát álltam egy helyben, iszonyú rosszulléttel és nem mertem megmozdulni. Ha mertem is menni akárhova, azt kizárólag kísérettel, de az sem volt mindegy, hogy ki az. 3 hónap után visszamentem dolgozni. A reggelek még egész jók is voltak, na de a délutánok. Vagy megkértem valakit, hogy vigyen haza, vagy szóltam vkinek, hogy jöjjön el értem. Szerencsére a főnököm megértő volt. Az agyam viszont egyre csak azon járt, mitől jött ez elő és mikor lesz vége! Én, aki szabad, mint a madár, most kalitkába van zárva. Előbbire megtaláltam a választ. Az oka az volt, hogy párkapcsolatban éltem, a párom egyszerűen imádott engem én viszont beleszerettem valaki másba. És nem tudtam dönteni a kettejük közül. Mindkettőt szerettem. Ment az örökös hazudozás, stb. Ebben teljesen felörlődtem. Nagyon sokáig nem oldódott meg ez a dolog. Mindketten ragaszkodtak hozzám, annak ellenére, hogy hazudtam, becsaptam mindkettőt. És én is ragaszkodtam mindkettőhöz. Hol egyikkel voltam, hol másikkal. Szörnyű volt. A doki szerint ezt hívják döntési ambivalenciának. 2004. októberében elvesztettem a munkahelyem. Az volt az életem. Ebben megint tönkrementem, rosszullétek, stb. 2005-ben ismertem meg a mostani párom. Kiderült, Ő is pánikbeteg, de már a nehezén túl van. Elvitt egy doktornőhöz, aki nagyon szuper gyógyszereket írt fel nekem. Folyamatosan javult az állapotom. Már egyre többször mertem bemenni nagyobb áruházakba vagy sok ember közé. 2006-ban volt először az, hogy teljesen egyedül mertem közlekedni. Na persze szigorúan csak gyalog vagy vonattal. Busszal nem. A párom megtanított sokmindenre. Pl. ha bemegyünk vhova, az legyen az első, hogy megkeresem a menekülési útvonalakat és a mosdót, ha rámjön a rosszullét, akkor tudjam merre kell menni. Megtanított egy légzéstechnikára, amit akkor kell alkalmazni, ha érzem, hogy kezd rámjönni a roham. Mély levegő lassan be, aztán hasat, gyomrot megveszítve lassan ki. És közben arra kell koncentrálni, hogy kifújjuk magunkból a rosszat. Nagyon fontos a megértő partner. Volt olyan pasim, aki marhaságnak tartotta meg hisztinek a betegségem. És azt állította, hogy biztosan azért nem megyek be vele több helyre (pl. tesco), mert szégyenlem őt. Végig el is hajtott. :) Kedves....
Mostanság hol jobban, hol rosszabbul vagyok. De sokat megyek egyedül és borzasztóan élvezem, hogy nincs velem senki végre. Viszont a legkisebb stressz hatására rögtön rosszul leszek, ezért dolgozni képtelen vagyok. Próbálkoztam vele, mindannyiszor előröl kellett kezdenem mindent, annyira leromlott az állapotom.
LENNE EGY KÉRDÉSEM FELÉTEK! REMÉLEM TUD VKI VÁLASZOLNI! Van olyan vki, aki gyógyszerek mellett lett terhes és végig szedte azt a terhesség alatt? És, ha igen, akkor milyen gyógyszer volt az? Mert azért hamarosan babát szeretnék, de úgy érzem, képtelen vagyok a gyógyszert letenni. Félek, megint nagyon rosszul leszek. Köszönöm, hogy ezt leírhattam!
Írjatok, ha vmi okosat tudtok! :) Sziasztok!

Luise 2008.11.02. 14:05:14

sziasztok, ujra! Ime,ime Kriszta peldaja is bizonyitja, hogy a panikbetegseg mögött mindig egy megoldatlan problema all....nem csak ugy egyik naprol a masikra jelentkezik...es HISZEM, hogy ha megoldodik a problema elmulik a panik is....persze nem lehet ezert a gyogyszereket sem teljesen nelkülözni, en ugy vagyok vele, ha segitenek miert ne vennem be öket? az igaz, van egy-kettö aminek a mellekhatasa rosszabb mint az amiert vesszük öket, de mindenkeppen segitenek! Nem birom eleget mondani, hogy nagyon sok pszichofarmaka van a piacon (gyogyszer psciches dolgokra) es ki kell többet probalni nem mindenki birja öket es vannak könnyebbek, nehezebbek, ez olyan mint a hormonkezeles, a fogamzasgatlok. De mindenkeppen segitenek, fökepp abban, hogy az ember lenyugodva kicsit maskepp latja a vilagot es nem gondol föltetlen öngyilkossagra....ugyhogy ddk FÖLEG MAGAD miatt gondolj arra, hogy ha kitartasz akkor TE leszel az aki majd örüni fog a legjobban annak, hogy megsem tette meg. MOndom, egy baratnöm 9 evet kinlodott es vegül öneröböl meggyogyult (addig gyogyszert sem akart szedni), aztan el kezdte szedni öket es most neveli 8 eves kislanyat es örül tiszta szivböl az eletnek!!!! De, tudom mikor az ember benne van akkor maskepp latja, de mindenkeppen tudasitanod kell magadban azt, hogy nem TE (a belsöd) latjak igy a dolgokat, nem TE akarsz meghalni, mert minden ember ragaszkodik ösztönösen az elethez, hanem csak valami miatt a hormonszint ment le annyira az agyadban, hogy az ebböl fakado erzes lattatja veled igy a dolgokat....es ez oriasi különbseg! Ezert fontos bevenni eleinte a bogyokat es utana, mikor mar annyira vagy, hogy mar orvoshoz, pszichiaterhez tudsz jarni akkor tudsz konfrontalodni a problemaval, amit aztan meg tudsz oldani. De ismerem a gyogyszerektöl valo felelmet is, mondtam is multkoriban a dokimnak, aki azt mondta, nem gond, hiszen most mindentöl felek, termeszetes, hogy a gyogyszerektöl is, de vegyem csak be, bizzak benne es az orvostudomanyban. A szövegeket a mellekhatasokkal meg nem is szabad igazan elolvasni, mert ez csak egy jogi dolog, a gyogyszercegek rairnak minden hülyeseget, hogy ök fedve legyenek barmi is törtenne....
Krisztanak: en nem tudok senkit aki gyogyszerekkel lett volna terhes, illetve csak hallottam valakiröl akinek allitolag az orvos azt mondta jobb, ha szedi vegig mint, hogy annyira ideges legyen a terhesseg alatt, de en nem ismerem az illettöt, ra se tudok kerdezni, viszont azt tudom, hogy itt (Nemetorszag) minden gyogyszerre ra van irva, hogy terhesseg eseten tanacskeres a dokitol, es nem az, hogy azonnal abbahagyni, ugyhogy el tudom kepzelni, hogy van olyan is ami szedhetö....de biztos jobb, ha nem...en nem mernek terhes lenni, amig nem vagyok valamelyest jol...mondjuk en tudok jarni-kelni mar valamelyest a vilagban, de vannak meg szituk ahol nagyon meg kell eröltetnem magam. Tegnap peldaul templomba mentem es azt hittem ott esek szet a feszültsegtöl ami bennem volt....nem is tudom hogy irjam le...altalaban olyan helyzetekben ahol tudom, hogy na most itt vegig ki kell tartani, nincs meneküles szitu, olyankor jön ram a legerösebben egy rosszullet, hogy menekülnek a legszivesebben.....tegnap is bementem templomba (egy kis falu, tehat meg raadasul be is csukjak a templomajtot misekezdeskor) szoval bementem es az elejen minden ok volt, aztan egyre erösebben jött ram, nem is felelem, vagy panik, hanem csak olyan erös feszültseg, meg mintha az egesz bal felem elzsibbadt volna, es a hatam meg az egesz testem megfeszült....katasztrofalis erzes volt, allandoan csak az jart a fejemben menjek ki vagy nem, de valahogy feltem, hogy mit mondanak, hogy alig kezdödött el a mis es maris megy ez a nö....masreszt meg be akartam bizonyitani magamnak, hogy kepes vagyok vegigülni...es hova a turoba mennek? ha kimegyek csak jobban leszek, de ezek az erzesek majd csak ujra ramtörnek legközelebb....aztan maradtam, de a vegen ugy ereztem magam, esküszöm, mint mas 12 ora melo utan, olyan faradt es kimerült voltam. nektek szokott ilyen lenni? ja, meg nekem nagyon fontos, hogy mit mondanak az emberek ha latjak, hogy ideges vagyok, meg rosszul vagyok, meg hat ha latjak, hogy nem olyan nyugisan ücsizek ahogy ök....pedig tudom senki le sem szar, söt....de megis mindig ettöl felek pluszba, ha rosszul vagyok, hogy nehogy valaki eszrevegye, mintha szegyelnem, vagy nem tudom mi...ezert ha itthon vagyok (pedig egyedül elek) sosem vagyok rosszul, mert tudom, itt elkaphat nyugodtan, senki sem lat....es ezert jol vagyok itthon mindig....mindig csak ezek a szituk, mikor tudom, na most ezt es ezt ki kell birni....vagy vonaton....ennyi es ennyi idöt itt ki kell birni....nem szallhatok le,(leszallni leszallhatok persze feluton, de minek, mit ernek vele?)...szoval olyan szituaciokban, ahol tudom, most MUSZAJ sarat allnom,.....nektek szokott ilyen lenni???? varom,hogy irjatok! addig is KITARTAS!!!!

Kriszta 2008.11.04. 16:33:04

Kedves Luise!

Köszönöm, hogy írtál nekem! Én is hallottam, meg a dokim is mondta, hogy többen szültek már gyógyszer mellett. De én sem mernék. Ezért lenne jó olyan vkivel beszélni, aki ezen túl is esett. De még nem akadtam bele ilyen emberkébe. :(
Luise! Szerintem ez minden pánikbeteggel így van. Én egy-egy roham után úgy érzem magam, mint, aki 2 hete semmit nem aludt. Ha megtehetem, le is fekszek aludni. A "muszaj szituációk" pedig már csak ilyenek. Mert az ember előre stresszeli magát, hogy húúú most mi lesz? hogy fogom kibírni??....stb. Ezért persze , hogy rájön az emberre!! Én nagyívben kerülöm az ilyen szituációkat! Luise!!! Nekem a pánikbetegség hányingerrel jelentkezik elsősorban. A dokim azt kérdezte tőlem: "Krisztina! Mit gondol, mi van, akkor, ha történetesen rosszul lesz akárhol és mondjuk el is hányja magát?" Gondolkoztam, nem szóltam semmit...Erre a doki: "Maga mit tenne, ha látná, hogy más rosszul van?" Belerúgna egyet vagy mi?" Mondom: dehogy, segítenék neki. Doki: "Nahát akkor! Bárkivel előfordulhat, hogy rosszul lesz valahol. És?? Mi van akkor?? Semmi. Segíteni fognak. Emberek vagyunk." - szóval kérlek nagyívben sz..d le, hogy más mit gondol!!! Szóval, ha legközelebb ez előfordul, állj fel szépen, emeld magasra a fejed és sétálj ki a templomból vagy ahol épp vagy.
Az én elvem az, hogy ami nem megy, ne erőltessük. Ezalatt azt értem, hogy, pl. ha tudom, hogy el kell mennem vásárolni és érzem, hogy nem fogok tudni bemenni az áruházba, akkor meg sem próbálom. Azért, mert, ha megpróbálom és aztán kifordulok, hogy mégsem megy, akkor csak magamnak okozok csalódást, ami méginkább elveszi az önbizalmam. És ez többet árt, mint használ. Mások azok a szituk, mikor érzem, hogy nem vagyok vmi fényesen, de most le tudom győzni és bemegyek. Ilyenkor annyira feldobódok, hogy eszembe sem jut utána, hogy én egyáltalán beteg vagyok. Ha pedig totál jól vagyok, akkor aztán a térképről is lemennék és leginkább egyedül. Annyira fel tudja dobni az embert, hogy "húúú, ma itt is meg ott is voltam egyedül és nem voltam rosszul"!
Ezt fontold meg! Egy pánikbetegnek legfontosabb az önbizalom!
Sziasztok!!! Minden jót!

Eszter · http://eszter 2008.11.21. 15:57:54

Sziasztok!
Szép kis csapat jött össze.Nekem ráment a munkahelyem,mert hónapokig a szapora szívverés miatt pajzsmiriggyel kezeltek.Aztán kaptam egy elégé durva gyógyszert ami nem nyugtató ugyan ,de szó szerint lezsibbadtam tőle.Abbahagytam,azóta ismét szenvedek,de már orvoshoz sem merek menni.

Luise 2008.11.25. 17:18:52

Eszter, föltetlen menj el egy masik orvoshoz, többhöz is, ha kell, a panikbetegseg gyogyithato!!! ne hülyeskedj! nem kell szenvedned!!! üdv es minden jot!

Zsu 2008.11.27. 08:59:07

Sziasztok Én is nagyon örülök,hogy rátaláltam erre az oldalra.Egybarátnőm mondta és nagyon tetszik.Hosszas vívódás után döntöttem úgy,hogy leírom a problémámat,hátha tud nekem valaki segíteni.Az egész úgy kezdődött,hogy én hosszú évekig a vendéglátásban dolgoztam.Nagyos sok ember vett körül.Kb 2 évvel ezelőtt telálkoztam először pánikbeteg emberrel.Nem értettem hogyan lehet valakinek ilyen betegsége,megmondom őszintén nem is hittem el neki,azt hittem csak beképzeli magának.Rá pár hónapra elkezdtem a jobb szememre homályosan látni,elmentem orvoshoz,ahol szem osteomát,azaz csontdaganatot állapítottak meg nálam.Sajnos először félrediagnosztizáltak és áttétes agydaganatot mondtak.Elkezdődött egy hosszú kivizsgálás aminek a végeredménye lett a szemosteoma.Eközben nem dolgoztam,orvostól-orvosig jártam.Miután kiderült a pontos betegségem visszamentem dolgozni.Hozzáteszem a látásomat elvesztettem 80%-ba a jobb szememre.Miután visszamentem dolgozni észrevettem magamon hogy másképp viszonyulok az emberekhez,nem úgy mint eddig.Nem volt kedvem hozzájuk.Akikkel eddig beszélgettem majdhogynem rettegtem tőlük.Erősebb napokon,amikor sok vendég volt az üzletben,kinnt állt a sor akkor állandóan rosszulettem,hánytam,öklendeztem.Ez így ment két hétig.Oda jutottam,hogy mertem menni sehova.Boltba,vásárolni,orvoshoz stb...Szóval ami eddig könnyen ment az szinte egyátalán nem.Egyfolytában azt éreztem hogy rosszul leszek és akkor mi lesz,ki segít majd rajtam?Két hét ágybanfekvés és depresszió következett.Annyira legyengültem hogy azt el sem tudom mondani.Minden téren.Anyukám ezt már nem bírta nézni,elvitt a háziorvoshoz aki azt mondta hogy valószínű pajzsmirigy betegségem van.Elküldött vérvételre ami magas HCG-t mutatott,de a pajzsmirigyem rendben volt.Kaptam gyógyszert.Rosszabbul lettem.Ismét visszamentem.Elküldött az orvosom kórházba szívpanaszokkal és epilepszia gyanúval.A kórházba ahova sürgősségi papírokkal mentem és szinte ölbe vittek több mint két órát várattak.Én erre annyira nem emlékszem,mert szinte öntudatlan állapotban voltam.Nagynehezen elkezdtek vizsgálgatni,kaptam infúziót,jött kardiológus és még sok orvos.A leleteim jók lettek.Nem találtak szívproblémára vagy epilepsziára utaló jeleket.Tehát szervi bajom nem volt.A doktornő közölte hogy valószínű idegrendszeri betegségem van,mert annak is ilyen tünetei lehetnek.Na visszamentem a háziorvoshoz,aki felírt Frontint.Elkezdtem szedni.Én olyan rosszul voltam,hogy azt el sem tudom mondani.Estem keltem a lakásban,nem tudtam magamról.Állandó hányinger stb...Abbahagytam a frontint.Újabb két hét ágynyugalom következett közben minden lehető dolgot elolvastam a pánikbetegség tüneteiről.Mondanom se kell gondolom hogy elolvasás után én rendszeresen produkáltam is azokat a tüneteket.A két hét után valahogy jobban lettem.Újra elkezdtem dolgozni,igaz már más helyen.Közbe megismertem a mostani páromat aki szintén depressziós és pánikbeteg.Tőle nagyon sokat tanultam és rengeteget segített nekem feldolgozni ezt a betegséget és csak köszönettel tartozom neki.Köszönöm Gábor!!Szóval az új munkehelyemen nem is volt az első napokba gond.Kezdtem megnyugodni.De ahogy megint körülvettek az emberek úgy éreztem ismét a tüneteket.Eljöttem.Nem mentem vissza mert nem mertem.Féltem a rosszulléttől.Ez kb egy éve volt.Azóta itthon dolgozom.A tüneteim sokat javultak páromnak köszönhetően.Orvosnál nem voltam.Egyedül az alattunk lévő kisboltba vagy a sarkon lévő étterembe tudok elmenni.Sehova máshova.Egyébként most tüneteim nincsenek.Nincs már hányinger,hányás,éjszakai rosszullétek.Szinte mondhatni tünetmentes vagyok.Csak jó lenne néha egyedül is elmenni valahova.Amit nem merek.Párommal bárhova elmegyek.Nincs semmi bajom.Egyetlen egy dolog van amit még nem említettem,hogy nem vagyok képes semmiféle tömegközlekedési eszközre felülni.Csakis autóval vagyok hajlandó bárhova menni.Úgyhogy számomra az autó létszükség.Valahogy biztonságot ad ha tudom hogy ott van.Nem tudom miért.Ez az élet sem jó amit most élek.Szinte egész nap a lakásban vagyok.ki sem mozdulok.Dolgozom,főzök,mosok,takarítok.Párom dolgozik.Orvoshoz nem szeretnék menni mert nem szeretnék gyógyszert szedni.Jövőre babát szeretnénk.Ezért nem szeretném a gyógyszereket.Félek hogy nem tudok majd leszokni róla és ezért nem lehet majd babánk.Egyszóval nem tudom mi lenne számomra a megoldás.Az is bennem van,hogy mi van akkor ha terhes leszek,megszülöm a babát és itt lesz velem.És ha esetleg orvoshoz kell majd vinni és mondjuk a párom dolgozik?Hogyan viszem majd el őt én egyedül?Szivesen venném olyanok írásait akik a betegség után estek teherbe.Légyszives írjatok ha úgy érzitek tudtok nekem segíteni,tanácsot adni.Előre is köszönöm.Szép Napot Nektek.Sziasztok:)))

Luise 2008.11.27. 18:44:16

Zsu szia! jol tetted, hogy megirtad a problemad, hiszen csak mi tudunk egymasnak segiteni! Vegülis akkor szemosteomat van, es semmilyen daganat? Szerintem te a rossz diagnozisok miatt ijedtel meg es halalfelelmed lett, elkepzelhetö? En legalabbis a leirtakbol igy ertettem. es ha ez a panikbetegseged kivalto oka, akkor szerintem el is fog mulni hamarosan. A gyogyszerek azert lennenek jok - mert amig teherbe esel addig lenyugtatnanak annyira, hogy ujra neki tudj kezdeni elni, es jarni-kelni a vilagban, hogy ujra lehessenek pozitiv elmenyeid, hogy kepes vagy ra. Szerintem ez nagyon fontos. nekem legalabbis azert es csak addig kell a gyogyszer amig latom, hogy igen, mar stabil vagyok, minden ok es akkor el tudom hagyni. Millio fajta antidepresszans letezik, menj el egy jo szakorvoshoz es a legfontosabb, ezt nem gyözöm hangsulyozni: a legtöbb mai gyogyszer mar NEM tesz függöve, szep lassan el lehet hagyni öket!!! Egy dolog igaz: amig a szervezet raszokik, az elsö 3 het az nem kellemes....de tul lehet elni, ha amugy sem mesz sehova meg most, akkor biztos kibirod, de ha nagyon rosszul vagy tölük, akkor meg kerhetsz masikat. en csak ezt tudom ajanlani, bar meg terhes nem voltam de szertnek lenni, es nekem is pont erre megy ki a jatek, hogy ha majd lesz gyerekem, ne kelljen neki is az eletet korlatoznom magam miatt. ezert jo tenyleg elötte mar nekikezdeni menni....sok sok eröt es kitartast neked, biztos vagyok benne, hogy tul leszel rajta, figyuka, aki ilyen dolgokon tulmegy, mint te, hogy csomo sulyos betegseget diagnosztizaltak hibasan....az tulmegy a felelmeken is amik utana jönnek (amiknek vegülis mar nincs is ertelmük). Örülj, hogy nincs tenlyeg komoly bajod (ugy ertem halalos betegseged) es a többit meg megcsinalod! en nagyon szoritok neked!

Aranygalus 2008.11.28. 02:12:53

Katinak szeretném üzenni, hogy én a terhességem alatt nem szedtem semmilyen gyógyszert, de egyáltalán nem voltak rosszulléteim. A szorongásaim jelentősen mérséklődtek. Ennek gondolom hormonális okai vannak. A szoptatás során ugyanez volt a helyzet.

ddk 2008.12.06. 04:24:21

Olyan jó hogy van egy hely ahol megértenek,és átérzik amit én. Az én környezetemben élők nem értenek meg. Azt mondják legyek erős és ne hagyjam el magam, de azt nem veszik figyelembe hogy ami másnak természetes nekem nagy erőfeszités.Normális emberek felszállnak a buszra,vonatra,stb. én pedig alig birok ki egy 20km-es utat.

Luise 2008.12.06. 22:43:27

ddk TE is NORMALIS vagy! csak különbözöek vagyunk, en azt mondanam MAS emberek stb...nagyon kell vigyazni, hogy ne engedjük magunkat a nem normalisak kategoriajaba sorolni (es mi se soroljuk magunkat)...csak azert mert rajtunk egy problema panikkent üt ki. En hiszek benne, hogy minden betegseg psziches eredetü es az akinek pajzsmirigy tultengese lesz lelki okok miatt sem boldogabb mint az akinek panikbetegsege lesz. Az, hogy nem erti meg, hogy a masiknak mi a baja, ha valaki nem erti meg a panik betegseget, az az Ö baja, elmagyarazni lehet, de ha valaki nem erti meg, azzal nem is erdemes foglalkozni, esetleg lehet egy szakkönyvet a kezebe nyomni, hadd lassa mas tollabol irva a dolgokat. A panik es depressziorol szolo könyvek halmaza nagyon nagy, sok van köztük hozzatartozoknak is, erdemes a figyelmükbe ajanlani, es akinek IGAZAN fontos, hogy mit elhet at a gyermeke, kedvese, öccse, huga stbije, az el fogja olvasni, akinek meg nem az ugyis meg fog maradni a sajat velemenye mellett, hogy legy erös meg ne hagyd el magad, szöveggel....es az olyan emberekkel szerintem nem is erdemes tovabb foglalkozni, esetleg csak olyan szinten, hogy nem-e pont ertük vannnak-e a tünetek....
amugy ma azert neztem be, hogy megirjam nektek, hogy nalam hogyan es miert haladnak jelenleg jo iranyba a dolgok a panik tüneteimmel hatha segit rajtatok, en aki IGAZAN tudom mit jelent ez a dolog csak tiszta szivböl tudom kivanni mindenkinek aki benne van, hogy rendbe jöjjön önmagaval, belsöjevel.
Eszrevettem ugyanis, hogy akkor törnek ram a paniktünetek (olyan idöszakban) mikor nem vagyok összhangban magammal, no meg amikor felek, hogy valamit nem tudok veghezvinni. az eletben ugy ertem. Ilyenkor felerösödnek a tünetek, busz, vonat stb....Most egy jo ideje nagyon bizonytalan volt a kapcsolatom sorsa. Ö nem tudta eldönteni mit akar, en meg szenvedtem miatta, mert nem mertem kilepni, hogy nehogy egyedül maradjak, ugye igy betegen - gondoltam en...Nemreg elmentem a pszichologusomhoz (amugy egy jo terapeutat csak ajanlani tudok mindenkinek, egy jo szakember ra tud vezetni dolgokra es utat tud mutatni annak aki keszen all ra) es kertem emelje meg a gyogyszeremet, mar nem birom, olyan feszültseg van bennem es mindig olyan helyzetekben mikor tudom, most itt ezt ki kell birnom, nincs menekves (pld. vonat, busz vagy fogorvos, vagy mostmar a vegen kellemes idötölteseim is, peldaul ugy ereztem nem birom kivarni a korusproba veget...)- erre a doki csak annyit mondott: nem emel meg semmi gyogyszert, a gyogyszert en tartom a kezemben, amig nem valtoztatok az eletemen nem fogok kijönni ebböl a kenyszerzubbony erzetböl, amibe en hajtottam vegülis bele magam, azzal, hogy beleegyeztem a parom csinalhat velem amit akar, vartam mig ö dönt a kapcsolatunkrol....es akkor ertettem meg igazan, hogy muszaj nekem valtoztatnom a dolgokon. Akkor jött el az ideje. Es valtoztattam. Pontot tettem a szenvedesem vegere. Kiszalltam a helyzetböl. Olyan volt mint amilyen a drogrol valo leszokas lehet. nem tudom az milyen, csak tudom a drogosok rohadtul szenvednek az elvono kura alatt, elejen. Aztan ha tul vannak AZON a bizonyos ponton akkor mar könnyebb. Ilyen volt az elsö harom nap, mikor tudtam vege reszemröl es nem kommunikalhatok vele. De mikor tul voltam azon a ponton es kitartottam magam es az elhatarozasom mellett, könnyebb lett minden. Azota egyre jobban vagyok. Nem mondom, hogy teljesen tünetmentes vagyok, de 3 hete sokkal jobban vagyok, mint voltam elötte. Szerencsere engem nagyon megert az egyedüli hozzatartozom, anyukam, ahova csak tud elkiser, de dolgozni egyedül jarok ( nyaron autoval, most telen vonattal 7 perc egy irany) es amugy az egesz eletemet nagyjabol mar rendezem ujra ugy mint akkor amikor nem voltak ilyen problemaim, es panikrohamaim sem. Ma peldaul vettem szinhazjegyet. Eleinte ugye a felelem, hogy mi lesz ha sor közepen...ha elkap a rosszullet stb...de aztan azt mondtam: akkor majd kimegyek, vagy kibirom es kesz, ezert nem maradok itthon! (erre - paholyban hatul kaptam jegyet, ahonnan tenyleg barmikor ki lehet menni :-))
Nos mindezeket csak azert irom le, mert ugy gondolom ez a forum az a hely, ahol ezek az infok a leghasznosabban jönnek, es biztos vagyok benne, hogy nemcsak nalam okoznak megoldatlan problemak gondot, feszültseget, panikot, hanem barkinek akinek panikbetegesege lesz, megoldatlan gondjai, problemai vannak...es tud rajtuk ö maga segiteni! EZERT nem szabad feladni. Ma beszeltem többek között azzal a baratnömmel is aki 13 evig szenvedett egyfolytaban es miutan kilepett a hazassagabol, minden problemaja megoldodott. Most egy szabad független nö es elvezi az eletet, BKV-zik, semmi gondja a zsufolt nagyvarosban, neveli egyedül a gyermeket boldogan.
Ugyhogy megegyszer es ujra mindenkinek: KITARTAS! Megeri!

Holdvilág 2009.01.10. 14:56:59

Sziasztok!

Holdvilág vagyok, de egy ideje már nem írtam, és nem engedte a régi jelszavamat.
Örülök hogy ennyien írtok, hiszen egymástól is "tanulhatunk", hogyan vészeljünk át egy-egy rohamot.
Nálam annyi változás történt, hogy elkezdtem csökkenteni a gyógyszret (Xanaxot), de érzem hogy nem tudom teljesen abbahagyni. Az emberek közt már megbírkózom a létezéssel, de ne legyen tömeg, mert a gyomrom teniszlabdává szűkül. És ami a legújabb fájni kezd a fejem. Amikor érzem hogy jön a rosszullét, általában levegőre megyek. Persze ez így a mínuszokban macerás, de muszály kimennem különdben rosszul leszek.
Költözés előtt állok, és ez sem könnyíti meg a dolgomat. Olyan stressz van bennem, hogy minden jól sikerüljön, hogy ez generálja a rosszulléteket. Állandóan szorongok, a szívdobogásról már nem is beszélve. Az egyik barátnőm tanítgat a pozitív gondolkodás elsajátítására, de ez a mostani állapotmban nem megy. Van aki hisztisnek titulál, mert vannak olyan pillanatok amikor elkezdek sírni, vagy csak egyszerűen könnyezni. De így legalább megszabadulok az idegtől. Nálam utólag enyhe depressziót állapított meg a dr-nő, és szorongásos pánikbetegséget, és személyiségzavart.
Nem vagyok egy feladom tipus, de néha úgy érzem jobb lenne. 1 hónap múlva megyek kontrollra, addig valahogy megleszek.
Legyetek jók!

majaani 2009.01.15. 20:39:27

Sziasztok!:)
Teljesen véletlenül találtam erre az oldalra,és meg is lepődtem rajta megkell,hogy mondjam.
Azt hittem idáig,hogy lökött vagyok,és ez egyedi probléma nállam...:)
Én érdekes eset vagyok...talán 14 lehettem amikor edzésről hazaérve(atletika) leültem a kertben a lépcsőre,hogy "nagylány" révén elszívok egy szál cigarettát..Rágyujtottam,elszívtam,majd hirtelen érzés kerített hatalmába,amolyan félelem érzés,és azt hittem a szívem kiugrik a helyéröl..aztán amilyen hirtelen jött,olyan hirtelen el is mult..
Eltelt 4 év,és lett egy pasim,elmentünk vacsizni,majonézes sültkrumpli...imádom,de ezt nemtudtam maradéktalanul élvezni,rosszul lettem,szédülést éreztem,és eltudtam volna futni a világ elöl.Eltelt pár hét,elmentem dolgozni,egy kis büfébe.Meghívtak a vendégek egy kávéra..megittam,de rá pár percre iszonyat rosszul lettem..mondanom sem kell,hogy mi..Megmagyaráztam,hogy biztosan a vérnyomásom a sok kávétól.
Aztán 1 évre rá terhes lettem,közben nem igen voltam rosszul,ha mégis,azt betudtam fáradságnak.
Terhességem 30 hete körül arra ébredtem álmombol,hogy borzasztóan szédülök,és remegek,megmagyarázni nemtudtam mitől,de féltem...azt mondták a baba nagy,miatta van,lehet vérszegénység is áll a dolog mögött..én nem firtattam megszületett a kislányom,boldog voltam nemvolt semmi bajom,élveztem,hogy fiatal anya vagyok...Aztán 2 évre rá karácsonykor sürögtem-forogtam a konyhába megszédültem,nagyon rosszul lettem,betudtam a fáradságnak,hogy megya sütő meleg van,stb...leszoktam ilyedtembe a cigiről(mondjuk ezt nem bánom):),de megfogadtam elmegyek egy dokihoz.Elmentem,mindenféle kivizsgálás,szemészet idegosztály,na ott szerencsére csak 30 percet voltam,de a zsmeészet,és fülészet kiakasztott...sokan voltak várni kelett,idegbetegnek éreztem magam,idegesítettek az emberek...eredményeim negetívak,megnyugodtam..
kb 3 év múllva költözés,házavató buli,és beütött a krakk...ittam pezsgöt,és kártyáztam,közben borzasztó rosszul lettem,féltem,vert a szívem,minden bajom volt..gondoltam a pezsgőtől...nemtörödtem vele..,de valami azt súgta menjek el dokihoz,elmentem,aholis EKG után kaptam betaloc-kot,10-eset...segített is,meg nem is...
Közben rengeteget gondolkoztam,és eszembe jutott,hogy ez nállam nem mostnai keletű,hiszen egyszer cigi közben..hmmmmm:)meg terhesen,meg nemistudom már hol is:) próbáltam nem rá gondolni,de nemtudtam,sokszor elhatalmasodott rajtam az érzés,hogy most tör rám,és rám is tört,rossz volt,éjjel nemalvás,nappal komázás,hol jobban voltam,hol rosszabbul,gonodoltam ilyen vagyok,igy kell elfogadjam magam,lehet más is ilyen csak nem mondja...közben rászoktam arra,hogy figyelgettem magam fehér vagyok-e:) na ezzel mindenkit a sírba kergettem,férjemet,anyukámat,anyósomat,egyedül nagyim kezdte érezni,hoyg a kisunokával itt valami nincs rendben,és elmesélte,hogy Ő bizony egyszer nagyon beteg volt,nemmert utcára sem menni..néztem rá,gondoltam öreg már a mami,össze-vissza beszél,mosdolyogtam egyet,és legyintettem...:)
Aztán egyszer egy este lottosorsolás közepette rámtört...nemtudtam mit csináljak kinek szoljak,hát kirohantam a fürdöszobába,és elkezdtem vizsgállni,hogy van-e pattanásom,vagy valami nemodaillő dolog az arcomon.. Ezekután a fürdőszoba volt a "mentsváram",ha rámjött,berohantam,és elmult.
Terhes lettem ismét,féltem is,nem is,akartam is,nem is...megszületett,a korházban egyszer rámjött,kaptam vizesruhát a homlokomra:):) vicces volt,a hormonokkal magyarázták..aztán elmult,sokáig nem is volt,majd megint lett egy ujjabb költözésnél,vagyis utánna kb 1 honappal,meleg volt,azzal megmagyaráztam magamnak..ez a meleg miatt van,akkor még pánikbetegségre nem is gondoltam..Eltelt 1 év,és azt mondtam magamnak,ez nem ok,itt valami nincs rendjén,ez tuti valami idegeredetű dololg,a rohamok egyre többször jöttek,és erősebbek voltak,amiktől én egyre jobban féltem,sokszor nyomasztpo volt felnéznem 1 tízemeletes házra,mert olyan érzésem volt rámdől...betokosodott életet éltem,otthon,főzés,gyerekek,férj,aki kezdett eltávolodni tőllem,és én ezt evéssel korrigáltam,és szép lassan 80 kilos lettem a 68-ról...és rohamot roham követett,nemakartam játszóra menni,maradt a jol bevált fürdőszoba,és a félelem...
2006 év végén beköttettem a netet,és érdekes módon a rohamaim csökkentek,nemfigyeltem rájuk,egész nap a neten ültem..:)gyors takarítás,megfőzés,bevásárlás,ovi,bölcsi,és irány a net elé ülés:)eszembe is jutott párszor,hogy ejj,de jo hatással van rám a net:)
Aztán összevesztem férjemmel,és elrohantam otthonrol,de szerencsétlen véletlen során,benyultam az üvegajtón,és szétvágta az üveg a kezem nagyon csúnyán...akkor nemis,de 2 nap mullva kijött rajtam,remegtem,össze akartam esni..nemkell magyarázzam...nemérdekelt a net,semmi,befordulltam,ugy éreztem magamra maradtam,és amikor körbenéztem tényleeg magam voltam...férjem falta a szebbnél-szebb nőket,míg én otthon kínoztam magam,hogy minél mélyebben bepánikoljak....sikerült,mert 3 napig ki sem mertem menni az utcára,mindentől féltem....de a kutyám nem,elszökött...imádtam,erőt vettem magamon,és elindultam,meglett,örültemés azon kaptam magam,hogy élek,sétálok,friss levegőn vagyok,nem fály a fejem,nem szédülök,nem remegek,élvezem azt amit csinálok...BOLDOG VOLTAM!!!
Reggel felkeltem,megnéztem az üzijeimet,és hopp...:)kaptam eggyet,egy sráctol,afféle iosmerkedös oldalrol...és onnantol nemvolt megállás,egész éjjel a gép előtt ültem ment a beszélgetés,nem éreztem magam betegnek,valami pluszt adott,és ugy éreztem ez nekem jár:) JO volt...És én,aki mindentől félt 3 hónapnyi ismerkedés ,és 3 szuper randi után felköltöztem hozzá Pestre,amire nem vagyok büszke,egyrészt a lányaim miatt sem,meg a férjem miatt sem,de a melo az melo,és nem volt csak 3 hónap...kicseréltk,egyszer sem voltam rosszul,élveztem,hogy van valaki aki szeret,törödik velem...
Az események pörögtek,férjemtől válni akartam Ö nem,hazaköltöztem,mert a lányok hiányozni kezdtek,ráadásul a sráctol terhes lettem,és itt jött a baj..elkelett vetessem...pánikrohamaim lettek,nem kicsik,nagyok...orvoshoz nem mentem,akkor már "gyakorlott" voltam,tudtam mi ez,és hogyan kezeljem,de nem nagyon sikerült,egy roham általában 30-40 percig tartott,de volt,hogy 1-2 óráig is.
Aztán rendeztem az életem,férj ment uj szerelem maradt,boldog voltam,rohamok megszüntek:)
Aztán taavaly nyáron megint jött a baj...édesanyám férje felakasztotta magát,amitől én szó szerint sokkot kaptam..belegondoltam...:(Mindeggy,hagyjuk is ezt..a lényeg,hoyg mostanra sem tettem magam tul rajta,jöttek,és most is jönnek a rohamok sorra,szinte minden nap...(
Profi lettem..egy roham nem tart tovább 5-6 percnél...megtanultam kezelni.
HOgyan??? Egyszerű....nemérdekel hol vagyok,kinéz bolondnak,énekelni kezdem a kedvenc dalom,a itthon vagyok még táncra is perdülök,de van,hogycsak elöveszek egy kistükröt,egy szemöldökcsipeszt,és megigazítom a szemöldököm....:):)
Ha utcán,uszon,vagy boltban vagyok???? Nemérdekel,én vagyok az erősebb,én ettől csak erősebb leszek...persze rossz,fölleg az éjszaka..este lefekszem,kötögetek az ágyba,közben azt nézem,amit én akarok...minden este az S.O.S. szerelemre alszom el...:) A 4 éves lányom tudja a szövegét kivülröl:) És???? :) Ez is Én vagyok:)
Nehéz az biztos!! Eggyet tudok mindenkinek ajánlani...nemkell orvos(persze nemárt),kell egy jo nagy levegő,egy olyan dolog amire jo rágondollni,és amikor érezzük,hogy jön a roham,jol megfeszíteni maunkat,elökapni valamit ami eltereli a gondolatainkat...
Én nem akarok dokihoz menni,félek a gyogyiktól,ráadásul terhes vagyok...most gondoltam arra,hogy elmondom a nőgyogyimnak tudjon rolla,ha véletlen szülés közben "fehér" leszek:):):):):):)Ez az én történetem,sokmindent írhatnék még,mer ez csak dióhéj...viszont ahmár 1 ember erőt merít belölle,örülök:)
Anikó.

zozo.. 2009.01.17. 21:29:49

segitséget kérek,már 8éve pánikbeteg vagyok. az oldal,jó jobbulást mindenkinek,és kitartást!

zozo.. 2009.01.17. 21:29:54

segitséget kérek,már 8éve pánikbeteg vagyok. az oldal,jó jobbulást mindenkinek,és kitartást!

julika67 2009.01.27. 13:57:12

Sziasztok! Végre sorstársakkat találtam! Most azért írok, mert addig is elterelem a figyelmem erről az átkozott betegségről. 20! éve vagyok pánikbeteg, mostanra már a századik féle gyógyszert írja fel a doki, de mindegyiknek van vmi mellékhatása ami miatt nem jó. Hiába próbálnék így meggyógyulni, ha attól is bepánikolok, hogy na vajon ennek a gyógyszernek milyen hatása lesz rám? Szóval mostanra totálkár vagyok. Tudtok valami jó pszichológust Szigetszentmiklós, Tököl, vagy környékén aki csekély térítés ellenében elvállalna? /gyesen vagyok/Az eddigi kereséseim kudarcok, mert nagyon drágák! köszi! sziasztok és jobbulást minden érintettnek!

KisTücsök 2009.02.02. 11:48:47

Sziasztok!

Nagyon örülök annak, hogy megtaláltam ezt az oldalt. 22 éves, egyetemista nő vagyok és 2 éve jelentkeztek az első tünetek. Akkor a legváratlanabb helyeken és időkben lettem rosszul, de csak hányinger. Sokszor étteremben, sokszor utcán, és olykor otthon. Ilyenkor szinte bármifajta mozgás már öklöndözést váltott ki belőlem. Nem is nagyon figyeltem rá, mert tudtam, h ritka jelenség és elmúlik. Aztán jött a vizsgaidőszak és a legelső napon már rosszul lettem. Reggel alig bírtam kimászni az ágyból,leesett a vérnyomásom, hányingerem volt. Kihívtuk a dokit, aki a stresszre gyanakodott. Néha társult a tünetekhez a heves szívverés, az olyan rosszullét, h azonnal le kellett feküdnöm, a remegés és izzadás. Gyomorhurut is kialakult, ami még elviselhetetlenné tette a mindennapokat. A vizsgaidőszak végeztével ezek mind elmúltak egy csettintésre.
Tavaly szinte csak 1x-2x voltam rosszul és azt hittem, h most már sose fog előjönni, de tévedtem. 2008. szeptemberében kezdtem meg az utolsó évemet az egyetemen és már ekkor előjöttek a régi enyhe (a mostaniakhoz képest) tünetek. Sokszor nem esett jól az étel, ha pedig ettem, sokszor hányingert váltott ki. Szinte állandóan magamnál hordtam a Daedalon-t és a Rennie-t. Hetente 1x-2x voltam rosszul, de ettől tudtam bármi mást csinálni. Viszont novemberben előjött egy új tünet: torokszorítás és gombóc érzet a torokban. Állandósult az az érzés, mintha valaki szorítaná a torkomat és ha erre jobban ráfigyeltem, erős hányingerbe is átcsapott. Elmentem fül-orr-gégészhez, aki nem talált semmit, szerinte is a stressz volt az oka. Ajánlotta, h szedjek sok B1 vitamint, igyak citromfű teát és kálcium pezsgőtablettát. Megfogadtam és valóban enyhültek a tünete, de nem múltak el. Aztán eljött egy nagyon fontos vizsgám (ettől függött, h időben végzek-e vagy csúszok-e). Előtte este elalvásnál azt éreztem, h nem kapok elég levegőt (mintha nem jutott volna el a tüdőmig), és mintha lenne valami a torkomban, amit minden 3. levegővétel után próbáltam lenyelni. Ez odáig fajult, h az ágyból kipattanva mentőt hívattam, mert már remegtem is és a szapora légzés miatt zsibbadt a kezem és a lábam. A mentősök nem találtak semmit, adtak kálciumot és egy nyugtató szurit és megvárták, míg lenyugszom. Persze ennek köszönhetően átaludtam a fontos vizsgát :S De aznap felkerestem egy pszichiátert. Semmi komolyabb tablettát nem írt fel, csak Valeriana-t, Remotiv extrát és Magne B6-ot. A doktornő említett egy olyan rendellenességet, ami nagyon sok embert érint (valami szívbillentyűs) és sok ilyen embernél alakul ki pánikroham. Szóval előjegyzett szív ECHO-ra, ami febr 5-én esedékes és addig nem kapok semmi komolyabb gyógyszert. Amióta viszont a fentebb említetteket szedem, mindennaposak lettek a komoly rohamok. Érdekes mód, szívdobogás elmúlt, csak a fulladás maradt, gombóc a torokban, nehézlégzés és hányinger. Múlt héten egy buszon lettem rosszul, mert azt éreztem, h nem jut elég levegő a tüdőmbe (nem volt szorító érzés, csak ez), tegnap pedig csak a torokszorítást éreztem és h ettől nem kapok levegőt, aminek majdnem kórház lett a vége, de anyumnak sikerült lenyugtatnia (1.5 óra alatt). :S Tehát 2 hete mindennap jön valamelyik roham és hiába tudom, h ez nem halálos, és el fog múlni...amíg megvannak, addig szenvedek :( Közben a nap 24 órájából 24-et vagy hányingerben töltök vagy a torokszorítás miatt nem tudok se utazni, se komolyabb dolgot megcsinálni. Tanácstalan vagyok, h most a gyógyszerek okozzák, h a így vizsgaidőszak elmúltával is jelentkeznek a rohamok, mert régen a vizsgák után elmúltak. És a gyógyszerek előtt is csak nagyon ritkán jöttek elő, most pedig minden nap :S Ma megyek vissza a pszichiáteremhez rákérdezni erre és kérni valami hasznosat, ami valóban elviselhetővé teszi a napjaimat, mert ez az állandó rossz közérzet és a napi rohamok nagyon megnehezítik az életemet. Szerencsére Párom és a családom nagyon megértőek és türelmesek, támogatnak és ahol tudnak, segítenek. Nagyon szeretnék már ebből kilábalni. Márciusban megyek agykontroll tanfolyamra, és fel akarom venni a kapcsolatot egy olyan orvossal,aki akrupresszúrával és meridiánok "serkentésével" gyógyít. Bármi módszerre nyitott vagyok, szeretném, ha mindez elmúlna :(

Luise 2009.02.03. 05:56:19

KisTücsök, szia, akkor most vegül elvegezted mar az egyetemet?A panikrohamok szerintem nem csupan a vizsgakkal, hanem olyan dolgokkal kapcsolatosak amitöl az ember melyen fel, es ugy hiszi, hogy nem tudja valamiert legyözni öket, vagy megbirkozni velük, ez lehet az egyetemröl valo kilepes is az eletbe, uj munka kereses, hazassag, gyerekvallalas stb...van valami amitöl felsz ami a jövöt illeti? Szerintem sincs semmi szervi bajod, de azert nem art a vizsgalat, mindent ki kell zarni. Nemreg hallottam, hogy mult eletekben megelt dolgok is befolyasolhatjak a jelenlegit, es ezert nem tudnak sokszor emberek összefüggeseket teremteni. Mondjuk en ebben nem nagyon hiszek, de megtörtenhet. Van valakinek ilyen tapasztalata? Üdv mindenkinek!

KisTücsök 2009.02.03. 14:18:26

Szia Luise!

Sajnos az állapotom miatt nem tudtam kellően felkészülni, így az utolsó lehetőségnél is elvéreztem. Tehát csúsztam fél évet csak emiatt a tárgy miatt (nem nyáron végzek, hanem majd következő télen). Én és a pszichiáterem arra gondoltunk, hogy maga ez a tárgy stresszelt engem be, hogy ez egy nagyon nagy mérföldkő, azaz vagy időben végzek vagy csúszok. Ezért pánikolhattam be és jött elő a roham közvetlen az egyik vizsga előtti estén. Mással is beszélgettem erről és ő is olyasmivel magyarázta, hogy az önálló élet kezdése váltja ki belőlem. Azaz jön a suli vége, munkahely keresés, önállósodás, elköltözés otthonról, saját, kereső, eltartó élet.
Tegnap végül nem mentem el a dokihoz, nem akarok minden rosszullét miatt 3000-et kidobni az ablakon. Szóval önszuggesszióval telt a napom, a szobámat teletapétáztam "Egészséges vagyok! Jól érzem magam! :)" feliratos papírokkal :)

KisTücsök 2009.02.03. 17:34:29

Az nem lehet, h rég nem lenne semmi bajom és csak a gyógyszerek okozzák ezeket a tüneteket? Már vége a vizsgáknak, elkezdődött az új tanév. Most is rámtört a nehézlégzés, pedig nem volt semmi bajom. Nem tudom,h ki merjem-e próbálni, h elhagyom az egyik gyógyszert.

Luise 2009.02.03. 20:50:25

Szia KisTücsök! En (mint laikus, es mint aki nagyon sokat beszelgettem orvosommal a gyogyszerekröl) nem hiszem, hogy a gyogyszerektöl lenne, mert azoknak pont ellentetes hatasa van a 3. het lejarta utan (miutan elkezdi az ember) a kezdetben, igen, lehet, söt felerösitik vagy felerösithetik (embere valogatja) a tüneteket. Ha ilyen fontos vizsga volt, en is erre tippelek. Magyarorszagon a szakorvost fizetni kell minden alkalommal? (en Nemetorszagban elek, nem is eltem sosem Magyarorszagon, igy nem tudom) mindenesetre, ha igen, akkor nagy szemetseg. Itt szerencsere a sima betegbiztositas lefedi a szakorvost, igy a pszichologust is (hal Istennek, mert nagyon jo dokim van!)viszont, tudom, hogy Ausztriaban mar nem, ott a pszichologus mar luxusnak szamit - nagyon keveset, vagy szinte semmit sem fizet a biztosito. Vissza a gyogyszerre, szerintem mindenkepp beszelj a dokival, mielött lehagyod, mert ezeket a gyogyszereket nem lehet csak ugy egyik naprol a masikra, csak fokozatosan elhagyni, különben tenyleg többet artanak mint hasznalnak, mert egyböl csökken le a hormonszint amit fenntartani hivatottak!!!! Kitartas, ha megoldodik a problemad, elmulnak a panaszaid, meglatod! üdv, minden jot, mindenkinek!

KisTücsök 2009.02.03. 22:16:06

Kedves Luise!
Igen, tudom, h nem szabad egyik napról a másikra leállni, mert vagy jobban bezavar, vagy elvonási tünetek jönnek elő. Csak egyszerűen annyira zavar ez az állandó rosszullét, ami a tabik előtt csak ritkán jött elő, max hetente egyszer...roham pedig még ritkábban. De amióta elkezdtem ezeket szedni (pedig ezek nem vényköteles, komoly nyugtatók, nem spec pánikbetegségre vannak, mint a Frontin), az állapotom rosszabbodott :S Már megszűnt a kiváltó ok (tavaly és előtte is csak vizsgaidőszakban jöttek elő), azaz a vizsgák és mégis :S Nagyon várom a csütörtöki szív ECHO-t, h rájöjjünk, az a szívbillentyűs valami a felelős vagy sem. Jövő héttől pedig jógázni is elkezdek.

KASSANDRA 2009.03.20. 03:39:31

Sziasztok.én egy 21éves nagyon elkeseredett lány vagyok, Pánikbeteg !!előszöris elszeretném mondani hogy amikor ráleltem erre az oldalra szó szerint sirva fakadtam!,mégpedig azért mert akkor tudatosult bennem hogy úgylátszik hogy nem is vagyok olyan hisztis mint azt egy páran gondolják !mivel sajnos vannak olyanok akik azt mondják hogy puszta hisztéria!!nálam másfél éve kezdődött ez az egész betegség amikoris egy hatalmasat kelett csalódnom egy olyan személyben akiben vakon megbíztam!És ez az eset után minden reggel úgy ébredtem hogy épp hogy kinyitottam a szemem a szivem elkezdett gyorsan verni,valami hihetetlen melegség jött rám és nagyon izzadtam. mindezt követően kezdődtek a rosszullétek.az első nagy rosszullétem a legnyugodtabb helyzetemből vett ki !,teljes testemmel lezsibbadtam,nagyon szédültem,nemkaptam levegőt és felment a vérnyomásom 180-ra a szívverésem pedig 174-re .NAGYON FÉLTEM ÉS RETTENETESEN MEGIJEDTEM !!!!nemtudtam hogy most mi történik velem ????ekkor az édesanyámék elkezték maszírozni a szivemet és vizesruháztak .de amikor azt vettem észre hogy édesanyám a fejem fölött sir, akkor mégjobban megijedtem mert azt gondoltam hogy biztos valami nagy baj van velem !! anyukám szívgyógyszert adott nekem egy felet. mindeközben a sógorom már kiállt a kocsival de én mozdulni sem birtam ! kihívták az orvost .A rosszullét egy idő múlva elmúlt ,de ez sajnos nemtartott sokáig mert egy pár perc múlva újra kezdődött!kijött az orvos és rögtön azt kérdezte hogy sokat idegeskedek-e?ezután aztmonta hogy az idegeskedéstől és a stressz től van .adott egy nyugtató inyekciót és ennyi ... azután már rendszeresek voltak a rosszullétek,és egyre jobban megkeserítették az életemet !!azóta is az orvosokat járom,és őkis nagyon sokszor voltak már nálam!! És mindenki azt mondja hogy idegi és lelki alapú az egész !Ráadásul mostanra már a lelki állapotom olyannyira elhatalmasodott rajtam hogy már a gyomrom és a fejem is egyre elviselhetetlenebbül fáj!!!! KÉREM SZÉPEN HOGY AKI TUDNA NEKEM SEGÍTENI ABBAN HOGY HOGYAN TUDNÁM EZT ÁTVÉSZELNI????Azt nagyon megköszönném !!!MERT ÉN MÁR NAGYON TANÁCSTALAN VAGYOK !!!!És valaki tudja hogy ez vajon veszélyes-e?? Mindenkinek kívánok minden szépet és jót !!!!PUSZIIIIIIIIIIIII....

Luise 2009.03.21. 16:59:54

Kassandra, szia! Fel a fejjel! Menj el egy jo szakorvoshoz, akivel el tudsz beszelgetni a dolgokrol es kerjel gyogyszert is, mert mikor meg akut a helyzet, szerintem muszaj gyogyszert szedni, maskepp nagyon nehez. DE: lehetseges!
meg fogsz gyogyulni. Megijedtel csak, hogy nem lehet bizalmad senkiben.Magadban kell a bizalmat kialakitanod (nekem segit az Istenben valo bizalom is, hogy mindig ugy egyengeti az utam, ahogy NEKEM jo) es ha magadban majd bizni fogsz, semmi sem fog leverni a labadrol, meglatod!
Üdv, kitartas, szoritok neked!!!!!!!

KASSANDRA 2009.03.22. 13:19:54

Szia kedves Luise .Nagyon szépen köszönöm hogy válaszoltál nekem!!!!!!Hát tudod én járok Pszihiáterhez csak sajnos az a baj hogy nemtudok megnyílni!!és hát az az igazság hogy már több gyógyszert is kaptam de sajnos nem bírtam szedni őket nert nagyon nembirom a nyugtatóknak a hatását !nemszertetem azt az érzést amit az ilyen gyógyszerek váltanak ki!és tudod nagyon félek mindentől ! pl:sokszor fekszek úgy le aludni hogy biztos vagyok abban hogy többet nem ébredek fel!!!!!ANNYIRA ROSSZUL TUDOK LENNI!!!! mond kedves LUISE normális ez???????????? NAGYON FÉLEK!!és legroszabb az hogy senkiresem számíthatok!!És sajnos olyan sokat csalódtam már hogy senkiben sem tudok megbízni!,épp ezért nemtudom senkinek sem elmondani sem az érzéseimet sem a félelmeimet !!még a pszihiáterneksem!!naés mond te hogy vagy???

Luise 2009.03.23. 22:59:16

a doki egy orvos, öt igazan nem is erdekli a bajod, csak a milyensege, es aszerint segit rajtad. ezert megnyilhatsz neki nyugodtan, olyan ez mint a nögyogyasz. ö csak egy doki, azert megyünk oda, hogy meggygyuljunk, vagy ki miert, de nem azert tesszük szet a labunk neki mint mas ferfinak. tehat csak nyugisan mondd el neki, mert ö ugyis csak orvosi szempontbol erdekelt es sosincs hatso gondolata, mint ami annak lenne, aki ismer teged es nem avatott a lelek titkaiba( mint a doki) es azt gondolhatna, hogy de bolond ez a csajszi,...a doki sosem gondol ilyet, csak a buta ember!!!!!
a gyogyszerek segitenek, nekem sokat segitettek, en tul tettem magam azon az elsö harom heten (amig megszokja a szervezet) most mar jol vagyok. de mint mondtam, lehet gyogyszer nelkül is csak hosszabb es nehezebb, TE döntesz.
masik: nem kell senkiben sem nagyon biznod de azert a közeli emberekben nem art kicsit, de MAGADBAN a legjobban, es ez fogja az eröd megteremteni, meglatod!
fel a fejjel, sikerülni fog!
en jol vagyok, javul az eletem minösege, a magabiztonsagom es vele a közerzetem, mar regota nem volt sem rohamom sem rosszulletem, amit mindenkinek ezen az oldalon SZIVEMböl kivanok! üdv mindenkinek, neked meg Kassandra, kitartas!(az ejjeli elvalas elötti felelmet, hogy aztan meg sem ebredek, ismerem, ez velejaroja ennek a betegsegnek...probald a tüneteket, (ha nem veszel gyogyszert) kivülröl kezelni,...mikor jönnek, akkor mondd: ja, igen, ez es ez az erzes, tudom, ez csak egy tünet, mint a nathanak az orrfolyas....:-) oksa? drukkolok!

KASSANDRA 2009.03.24. 21:01:59

Szia kedves Luise rendkívül aranyos és kedves nő vagy !!!!!!!!!!!! nagyon szépen köszönöm a tanácsaidat és azt hogy időt szánsz arra hogy foglalkozz velem! nagyon jólesik .És igérem megfogadom a tanácsaidat !!!!! puszi.

Luise 2009.03.25. 21:37:58

Nagyon szivesen! En mindezen vegigmentem magam is, es kevesen tudtak segiteni, csak az orvosok (szerencsere talaltam egy nagyon jot), rengeteg ilyen temaju könyvet olvastam, na meg felboritottam az egesz eletem, hogy ujra ugy elhessek ahogy szeretnek, aki en vagyok. tehat mivel tudom, hogy mindez mivel jar, amivel csak tudok, segitek azokon akik meg benne vannak. Ha csak egy ember is lesz jobban a Földön a segitsegemtöl, megerte. :-)

KASSANDRA 2009.03.26. 10:59:27

Szépjóreggelt Kedves Luise !mitis mondhatnék én erre?? nagy inteligenciára utalnak a szavaid és úgy veszem észre hogy nagyon emberséges vagy !! mond túl nagy kérés lenne ha elkérném az email címedet??? üdv...

Luise 2009.03.27. 00:41:35

szia, nem gond: coronadelmar@gmx.de - most eppen eleg stresszes idöszakom van, allamvizsgadolgozatot adok le eppen nem biztos sokat tudok irni, de barmi kerdesed van, kerdezd, szivesen valaszolok, bar ha itt teszed meg a forumon, akkor lehet masnak is hasznos...amint latod sokan küszködnek ezzel a problemaval...

KASSANDRA 2009.03.27. 01:10:55

Szia Luise köszi szépen !természetesen ezt a fórumot nem hagyom el !!!!!! és mond miről szól a dolgozatod???

Luise 2009.03.27. 09:22:53

Szioka! a dolgozatom temaja az elvalt szülök gyermekeinek a szocializacioja.
a hangulatodbol es kerdeseidböl itelve mar jobban vagy kicsit, ugye?
most pedig irnom kell, mert nemsokara leadasi hataridö es meg van vagy jo 30 oldalam....:-)
üdv, csupa pozitiv gondolatok, nemsokara jön az igazi tavasz!!!

zsoel 2009.07.01. 13:55:23

Sziasztok!
Mostanában nincsen senki aki rosszul érzi magát idegileg?Pánik betegség meg depresszió?Jó lenne egy kicsit beszélgetni róla valakivel aki tudja mi ez a szörnyű betegség!!
Üdv

Lille 2009.07.13. 14:24:36

Sziasztok, most találtam ide és megszeretném osztani veletek gondjaimat , ami nagyon hasonlít az itteni bajtársaimhoz.Szóval , nálam pánikszerű roszullétek jelentkeztek , kb.5 évvel ezelőtt.Többnyire mindig éjjel, heves szídobogással, félelemme, remegésse, de magától elmúltak .Egy évben körülbelül 4-5 ször jelentkeztek és nemigazán törödtem ezekkel .T9bbnyire akkor voltak ezek a roszullétek, amikor stressyesebb időszak volt az életemben, vagy éppen valamitól megijedtem )pl.beindult aarisztóberendezés.Az idén jóniusban jelentkezett 2 roszullét, a megszokott :éjjeli szivvereés(kb.17o)félelem, remegés ami kb. 1ö perecig tartott.Aztán nzaralás közben semmi, szuperul megvoltunk a férjemmel.Ahogy hazaértem , aznap éjjel jelentkezett újra.Igaz azon anapon a kisfiam tanulmányi , pontosabban egyetemi elómenetele megviselt nagyon .Én imádom a agyerekeimet, a férjem szidja...szóval ismerős .Éreztem akkora feszültség, hogy...Azóta szinte minden éjjel ezek a roszullétek jelentkeztek .Azt hittem szivbeteg vagyok .24 orás EKG monitorizálás kimutatta, hogy idegi eredetű.Béta blokkolot és Valerianat irtak fel . Szedtem egy hétig de neigazán éreztem, hogy segítene , sót a Concornak még a mellékhatásait is éreztem .Igy abbahagytam mindkettó szedését , este csak citromfú teát iszom .Minden éjjel jelentkeznek a roszullétek, de annyira jól kezelem, hogy mos fel se kelek az ágyból.KB. 5 percet tart az egész és elmólik.Akkor fölkelek iszom vizet és visszafekszem .Eldöntöttem nekem kell magamat meggógyitanom....ha érezem, hogy beindul a szivem, akkor azt mondogatom, hogy jól vagyok, remekül érzem magam és nem gondolok rá.Ja....éjjel tornázik a szívem .Még jó karban van, igaz már 45 éves vagyok.Remélem kimarad és akkor nagy lesz az öröm, hogy önmagamat gyóztem le .Szerintem élni kell és nem szenvedni az életet .
Itt olvastam, hogy mindenki másképp vezeti le...érdekelne , amikor roszul vagytok milyen gondolatokkal úzitek el a félemet ?Szerintem ez nagyon hatásos...És még valami, nem gondolni erre.Ma sokat gondoltam erre, de legközelebb megcsipkedem magam, ha rosz fele térülnek a gondolataim .Ügy vettem észre , hogy ez nem jó.
Szorítsatok nekem és ha tólleszek ezen, akkor megosztom veletek gyógyszermentes gyógyulásom történetét.

Ödv,és gyógyulást, jobbulást mindenkinek !

azaxx 2009.08.06. 06:13:23

Sziasztok!

21 éves lány vagyok, és sajnos én is a pánikbetegek közé sorolhatom magam lassan két éve.
Az életem hazugságban élem, így nem csoda, hogy a feszültség ezt hozta ki belőlem. (erről mindjárt) Az első pánikrohamom 4 éve volt osztálykiránduláson, Egerben a kazamatákban. Ki kellett mennem, mert olyan hányinger tört rám, hogy hihetetlen. Szerencsére nagyon kedves volt az egyik illetékes hölgy és rögtön kivezetett onnan. Úgy tűnt én voltam az első, aki így járt.
Akkor nem tudtam mire véljem, így csupán a kialvatlanságomnak és esetleges másnaposságomnak tulajdonítottam az egészet.
Utána párszor rám jött, ugyanaz a hányinger, és az ijedtség, hogy nehogy rosszul legyek. Emlékszem, ballagáskor is folyton az járt a fejemben, hogy nehogy rosszul legyek. Mondjuk akkor rá három napra durván belázasodtam és az érettségiket szörnyű kínszenvedéssel írtam. Akkor nyáron, a szüleimmel és az akkori párommal Erdélybe utaztunk volna, de reggel rám tört a szokásos rosszullét és Gárdonyba érve kitaláltam, hogy a párommal inkább ott maradnék nyaralni a nénikéméknél. (Persze nem mondtam az okát a spontán döntésemnek, úgy tettem, mintha hagytam volna rábeszélni magam, mert nénikémék igencsak győzködtek, így pont kapóra jött.) Egyébként nagyon nehezen bírtam ki Gárdonyig az utat, mert szörnyen szorongtam.
Egyetemi beiratkozáson is nagyon rosszul voltam, majdnem elájultam, meg ott volt a szörnyű hányinger. Viszont az egész elmúlt, mire hazaértünk. (Sajnos nem oda mentem tanulni, ahova szerettem volna, mert félreinformáltak és sorrendet módosítottam.)
Az első félévem az egyetemen rendkívül emlékezetes lesz, mivel a két kezemen meg tudom számolni, hány órára mentem be. Mondjuk egyik oka az volt, hogy sehogyan sem tudtam szót érteni a szaktársaimmal és legtöbbször úgy éreztem, mintha valamiért lenéznének vagy éppen észre sem vennének. De nem hatott meg különösen, mivel megvolt a saját baráti társaságom még gimnáziumból akikkel remekül kijöttem. Annyi, hogy nem volt kedvem bejárni egyrészt emiatt, másrészt pedig azért, mert nem is oda akartam menni tanulni. Abban az időben rengeteget ittam. Naponta, két naponta lerészegedtem a legjobb barátommal -nevezzük "Z"-nek, aki egy rendkívüli fiú és együtt gyűlöltük a világot. Nagyon elmélyült a kapcsolatunk. Talán soha senki nem került hozzám annyira közel mint akkor ő.
Persze a félév végén egy vizsgára sem mentem be, mert vagy másnapos voltam, vagy nem volt kedvem. (Akkor már megvolt a mostani párom, aki dühös volt rám emiatt, de mindig kitaláltam egy jó okot, amiért nem mentem be.)
Visszatérve a hazugságra, amit az elején említettem. Körülbelül hetedikes korom óta sejtettem, hogy vonzódom a lányokhoz, és egy másfél éves átszenvedett kapcsolat után úgy döntöttem, hogy nem vagyok hajlandó tovább hazudni magamnak, így útjára engedtem a barátomat, aki amúgy nagyon szeretett, hogy találjon valakit, aki valóban megérdemli őt. Nem mondtam neki a valódi okát, mert nagyon jóban volt a szüleimmel, így utána hónapokig "zaklatott". De végül tovább lépett szerencsére. A szüleim nem tudnak a "valódi" énemről. Lassan két éve van párom, együtt élünk, de a szüleim úgy tudják, hogy csak a lakótársam.
A rendszeres rohamaim akkor kezdődtek, mikor tavaly télen összeköltöztem vele. Akkor úgy döntöttem, halasztok egy félévet az egyetemen és munkát keresek. Találtam is egy remek állást egy bankban. De jöttek a rosszullétek. Emlékszem is az első durvábbra. Aznap kellett mennem bejelentkezni az új munkahelyemre, így hát elindultam reggel a metróhoz, de éreztem, hogy valami nincs rendben. Lementem az aluljáróba és vártam a metrót. 1 perc sem telhetett el, kivert a víz, olyan érzésem támadt, el fogok ájulni, hidegnek éreztem a fejem és a végtagjaim (szerintem leeshetett hirtelen a vérnyomásom) és szörnyen hányingerem lett. És úgy éreztem, hogy rögtön haza kell mennem, mert nem tudok elmenni, annyira rosszul vagyok. Hazamentem és a párom meglepetten és kissé dühösen vette tudomásul, hogy nem mentem el bejelentkezni. Délután elzavart háziorvoshoz. Mivel influenza szezon volt, rögtön kiírt egy hétre táppénzre és antibiotikumot írt fel. Persze semmilyen influenzaszerű tünetet nem produkáltam, de beszedtem a gyógyszert, hogy a párom ne toljon le. (Igencsak anyáskodó típus.) Utána párszor bementem dolgozni, de rájöttem, hogy a bank világa nem passzol hozzám, és még időben voltam, hogy elkezdjem a félévem.
Nem sokkal az után a párommal volt egy féltékenységből fakadó veszekedésünk (azt követő éjjel a legjobb barátommal szörnyen kirúgtunk a hámból.) A balhé után eldöntöttem, hogy nem fogok eljárni sehova szórakozni, hogy elkerüljem a hasonló félreértéseket. Nem sokkal az után jött egy következő rosszullétem. Felhívott "Z", hogy találkozzunk, és elindultam a villamos felé. Éreztem, hogy fáj a fejem, de gondoltam, majd elmúlik a levegőn. Ahogyan közeledtem a villamos felé, egyre erősödött a fájdalom. Felszálltam; az első megállót még-még elviseltem, de a másodikon leszálltam, mert rám tört ugyanaz az érzés, amit éreztem amikor a metróra vártam: szörnyű hányinger, ájulás érzés, szédülés... Leültem a megállóban, kb. lefolytam a székről és mélyeket lélegeztem (orron be és szájon ki, ahogyan nagymamám tanította), hogy magamhoz térjek. Pár perc múlva sikerült annyi erőt gyűjtenem, hogy felhívjam "Z"-t, hogy jöjjön oda hozzám, mert nagyon furcsán érzem magam. Persze -kicsit dühösen, hogy miért nem szóltam előbb- rögtön odajött és elmentünk sétálni a friss levegőn, amitől -igaz, kicsit kábult maradtam- viszonylag hamar jól lettem és nyugodtan beszélgethettünk. (Persze azalatt folyton az járt a fejemben, hogy mi a franc volt megint ez az egész?!)
Történt, ami történt, attól a perctől valami meggátolta bennem, hogy felszálljak bármilyen tömegközlekedési eszközre. Egyszer utaztam pár megállót, mert "Z" ragaszkodott hozzá, de azóta egyáltalán nem ültem fel semmire.
Szerencsére, a helyek, ahova mennem kellett, gyalog is közel voltak.
Ugyanez a szorongás és "félelem" gátolta meg bennem, hogy elmenjek meglátogatni a beteg nagyapám, mikor idelátogatott. Eldöntöttem, hogy leutazom Gárdonyba, mert ott volt az egész család, de az utolsó pillanatban le kellett mondanom, mert nem tudtam volna vonatra szállni. Szörnyű hasmenésre hivatkoztam.
Mint mondtam, akkor aktív félévem volt az egyetemen, persze órákra nem jártam. Szerencsére nem vagyok hülye gyerek, és a jegyzeteket is könnyen megszereztem, így félév végén a legtöbb vizsgámat -amikre bementem- sikeresen, 4-5ösre teljesítettem. Mégis átsoroltak fizetősre, mert az elszúrt félévem miatt nem volt elég kreditem.
Vizsgák után egyre többször fordult velem elő, hogy nem tudtam kimenni még az utcára sem, mert ha el is készültem, és indulás előtt voltam, jött a jelzés belülről, hogy "ha most elindulsz, bizony megbánod, mert rosszul leszel". Így legtöbbször el sem indultam. Persze, miután letettem az ötletről, hogy bárhova is menjek, elmúlt a rosszullét.
Nem kell említenem, hogy az ilyen rosszullétek, meg a már említett "nem járok szórakozni egyedül" fogadalmam miatt a legtöbb barátom "lemondott" rólam, és "Z"-vel is eltávolodtunk. Igazából mindenkit eltaszítottam magamtól, csak a páromat tudtam elviselni, de előtte is szégyelltem, ha éppen rosszul éreztem magam. Nem tudtam, hogy mi lehet a gond velem... Egészen addig, míg egyik barátnőmmel való beszélgetés alatt elejtettem, hogy mik is történnek velem ilyenkor, és akkor mondta, hogy "Babám, ezek bizony a pánikbetegségre utaló jelek! Én is ezzel szenvedek már egy ideje!" És ekkor tudatosult bennem igazán, hogy ez egy valódi probléma és nem az én fejemben zajló hülyeség.
Még egy darabig elvoltam így, kerültem a helyzeteket, amikben rosszul lehettem és jobban kiszorítottam a környezetem az én kis világomból. A családomban már olyan rémhírek terjengtek, hogy drogozok, meg hasonlók...
Aztán jött ősszel az újabb félév. Szüleim elvállalták, hogy fizetik, csak folytassam. Most már vártam, hogy végre tanulhassak, és úgy éreztem, hogy megújult energiával vágok bele... Egészen az első hétig. Utána lankadt a lelkesedésem, mikor megtudtam, hogy csúszni fogok egy évet. Be-be jártam az órákra. De pl. előfordult olyan, hogy éreztem, rosszul vagyok, de nagyon be akartam menni a suliba. Elindultam és majd megőrültem odafele úton. Én csak csökönyösködtem magammal, hogy "már pedig én akkor is bemegyek, ha négykézláb kell megtennem". Elértem a Campusba és megálltam az épület előtt. Emlékszem a gondolataimra; az járt a fejemben, hogy: OK, hogy most ennyire rosszul vagyok, de mi lesz, ha bemegyek és még rosszabbul leszek? Ki kell jönnöm és mindenki majd arról beszél, hogy rosszul voltam! Mi van, ha bent leszek rosszul és még csak ki sem tudok menni?... És hasonlók. Visszafordultam. Hazafele úton kezdtem jobban lenni, és mire hazaértem már teljesen jól voltam. A kedvem akkor ment el teljesen, amikor a szüleim bejelentették, hogy mégsem képesek kifizetni a félévemet.
Onnantól fogva egész nap otthon ültem a gép előtt. Ha mennem kellett valahova, képtelen voltam rá, vagy csak üggyel bajjal tudtam megtenni. Nem voltak konkrét pánikrohamaim, de állandó rosszulléttel küszködtem, amik megkeserítették a mindennapjaimat. Csak akkor voltam úgy-ahogy jól, ha egyedül voltam.
Senki nem tudta, mi történik velem. Szegény párom folyton azt hitte, hogy miatta van. És ekkor elmondtam szüleimnek, hogy milyen rosszullétekkel küszködöm -mert eddig nem mertem elmondani- és ekkor döntöttem úgy, hogy orvoshoz fordulok a problémámmal. Felkerestem a háziorvost és rögtön pszichiáterhez küldött. (Mondjuk ezt furcsálltam, mert nem ártott volna egy alapos kivizsgálás, mivel azt is említettem neki, hogy voltak pajzsmirigy problémáim... Na mindegy!)
A pszichiáter rögtön gyógyszer írt fel. Mi is volt a neve? Hmm... Nem emlékszem a nevére, de azt tudom, hogy valamilyen szerotonin-visszavétel gátló szer volt. Két hét után javulni látszott a helyzetem. Az állandó rosszullétek enyhültek, de továbbra sem volt kedvem senkihez és semmihez így nem nagyon jártam sehova. A gyógyszer szedése után másfél, két hónappal kezdtem el újra rosszul lenni. Emésztési problémáim lettek, stb... Visszamentem a pszichiáterhez és kértem orvosi igazolást, hogy kérelmezzem a félévem utólagos halasztását és kértem ajánljon inkább egy pszichológust, mert nem vagyok hajlandó gyógyszert szedni. Elküldött egy hölgyhöz az SZTK-ban. Első alkalom izgalmas volt, a hölgy szótlanul ült és figyelt. A második alkalom is hasonlóan zajlott. A harmadik is... És a negyedik is. És csak ült és néha egyet-kettőt kérdezett. Semmi jó tanáccsal nem látott el, semmilyen terápiás jelleget nem öltött az egész. Négy alkalom alatt már vártam volna valami hasznos reakciót, de semmi. Nem mentem többet.
A bécsi rokonaim kitalálták, hogy menjek ki hozzájuk egy időre, mert biztosan jót tenne a környezetváltozás. Ismerik a betegséget, mert unokatesóm is szenved miatta. Egy hetet töltöttem náluk, akkor is a szobában kuksoltam. Egyszer volt egy rosszabb fajta rosszullétem, akkor be is fulladtam, de nem csináltam belőle ügyet. Biztosan az váltotta ki belőlem, hogy én a belső szobában aludtam és a mellettem lévő külső szobában pedig a bejárónő és kicsit bezárva éreztem magam. Nem akartam felébreszteni. Pont elég volt, hogy bepánikoljak. Az utazást természetesen nehezen bírtam, annak ellenére, hogy autóval vittek és azzal hoztak. Egyébként sikerült már kocsiban is bepánikolni. Azóta nem szeretem a szüleim autóját, de azért még merek vele utazni szerencsére.
A bécsi út után nem javultam szinte semmit. Talán kicsit szívesebben beszéltem az emberekkel, de nem mozdultam ki gyakran. Újra beadtam a jelentkezésemet az egyetemre.
Március óta az otthoni rosszulléteim is megszaporodtak, de ezek már inkább pánik jelleget öltenek. Általában fél-egy óra alatt, maximum két óra alatt elmúlnak. Egy kétszer előfordult, hogy a konyhában kellett aludnom, mert rosszul voltam a szobában. Valószínűleg amiatt volt így, mert a konyhából nyílt a WC és az valamiért biztonság érzést nyújtott. (Leginkább attól szorongok, hogy nehogy hányjak. Nagyon kellemetlen. Persze, sosem hányok!) Előfordult, hogy az éjszaka közepén alvásból riadtam fel, és rohantam ki lenyugodni. A rosszulléteim alatt borsmenta- és citromfű tea, pirítós, Magne B6, B6 vitamin és legrosszabb esetben pedig Daedalon az, és a hideg levegő az, ami segít. Nem mozdulok ki az utcára nélkülük és tea meg keksz nélkül. Az esős, hűvös idő is nyugtatólag hat rám. Ilyenkor ritkábban, vagyok rosszul.
Mindehhez társul egy jókora hipochondria is. Meg tojásfóbiám van. Ha tehetem kerülöm a tojásos ételeket, mert rettegek a szalmonellától.
Legújabb fóbiám a H1N1. Most már az antibakteriális törlőkendő is megjelent a táskámban.
Csak biciklivel közlekedek, semmi mással, hogy minél kevesebb emberrel érintkezzek.
Az utóbbi 1-2 hónapban, mintha javulna az állapotom. Egyre többet mozdulnék ki, keresem a régi barátaim társaságát, de sajnos ezzel egy időben előbukkant a démoni énem is, aki "csajozna". A közérzetem ingadozik. Felvettek újra az egyetemre, most történelemre megyek, ez a régi álmom és ez ad egy adag energiát. Csak sajnos, ott van bennem a félsz, hogy mi van, ha minden kezdődik elölről?
A párom végig kitartott mellettem, néha megértő volt, néha pedig nem. A rosszulléteim alatt arra van szükségem, hogy mindenki békén hagyjon, és ezt ő zokon veszi. Azt hiszi, hogy ellene irányul. Rosszul esik neki, hogy nem járok vele sehova. Viszont felhívtam a figyelmét arra, hogy ha nem tűnt volna fel, legutóbb vele vásároltam be a Tescoban, és ez mekkora előrelépés számomra. De ennek ellenére azt látom rajta, hogy kezd belefáradni. És én is, abba, hogy ő sem élhet teljes életet mellettem, mert mindig van valami bajom. "Mindig rosszul vagy, mikor velem kell menni valahova" mondogatja. De ez nem csak vele van. És most már egyre ritkább.
Amit elvett tőlem ez a betegség -mert ez igenis betegség- az a barátaim, a családom és a párom teljes boldogsága. A családom egyáltalán nem tudja kezelni a helyzetem. Az apám azt mondja, hogy az én hibám, hogy nem teszek ellene semmit, az anyám pedig azt mondta, hogy ő nem "fogadja" el, hogy beteg vagyok. És néha még a fejemhez is vágják, hogy a betegségemet használom kibúvónak a munka, és a kötelesség alól. Elvette a legjobb barátomat is.
Viszont azt kell mondanom, hogy adott is dolgokat. Jobban megismertem magam, felhagytam a deviáns életvitellel -mivel mióta felerősödtek a pánikos tünetek, nem tudom elviselni a másnaposságot-. Leszoktam a dohányzásról, mert rosszul voltam tőle.
Persze ezek a dolgok súlyban sehogyan sem viszonyíthatók azokhoz, amiket elvett, és nyilván jobb lett volna, ha magától következnek be ezek a változások. De próbálom mindennek a jobbik oldalát megragadni, akkor is ha bizonyos helyzetekben nehéz. Szerencsére nem zuhantam -még?- mély depresszióba, bár párszor igencsak előjöttek a negatív gondolatok, amik szerencsére elmúltak.
Nos, ez az én történetem "dióhéjban". Jókora dióhéjban! :) Igazából nem ragaszkodom a kommentekhez, csak példaképp írtam le a történetem. Aki hozzászólna, kérem elfogulatlanul tegye! (Értem ezt az orientációmra!)
Próbáltam minél részletesebben kitérni az általam fontosnak tartott részletekre, mivel a legkisebb jelentéktelennek tűnő apróság is magyarázat lehet.
Kívánok mindenkinek erőt és kitartást! Túlságosan rögös az út, ahhoz, hogy ezek nélkül képesek legyünk végigjárni!

azaxx 2009.08.06. 06:28:08

Bocsánat, ha néhol kissé értelmetlenül fogalmaztam. Eléggé fáradt vagyok!

Luise 2009.08.12. 10:17:17

sziasztok! elegge rendszeresen olvasom a forumot, mert erdekel, hogy masok hogy elik meg ezt a szörnyü betegseget, mert az szerintem. Olyan ember aki meg ezen sosem ment at, el nem tudja kepzelni mit jelent egy panikroham. eleg könnyü ugy ravagni, hogy hiszti meg kibuvo meg mittom mi.
Mondjuk, hogy le lehet gyözni, tutira biztos vagyok benne, csak, hogy hogy, meg nem igazan jöttem ra. A tegnap is rosszul lettem egy oriasi plazaban, millio ember es ahogy bementünk egy üzletbe ereztem, hogy keves a levegö es maris elkezdödött minden....az igazsag az, es ezt ti is biztos mind tapasztaltatok, hogy ha eppen semmi bajunk az eletben, akkor is ha felünk a rohamtol, akkor szuperül elö tudjuk produkalni. nem? na en ugyanis tegnap ugy voltam, hogy minden ok volt velem, csak kicsit izgultam azert a plaza latogatas miatt, mert tudtam nem szeretem a "sürü" helyeket. es zsipsz-zsupsz ahogy bementünk en maris rosszul lettem....es arra gondoltam vegig, hogyha forditva is ilyen szuperül müködne (marmint, hogy zsipsz-zsupsz megnyugtassam magam,) de jo lenne! egy orara volt szüksegem mig lenyugszom, raadasul a kerilanyommal voltam (ö 16 en 35) es persze szegyeltem neki megmondani, hogy mi a bajom. eleinte a gyomromra panaszkodtam, aztan arra, hogy mar hanyingerem is van, közben meg szoritott a mellkasom mint allat, es a tipikus felelem: most eszek össze. Nemreg raadusul meg ebböl is vizsgaztam pszichologiabol, hogy hogyan keletkezik a panikroham, - szoval meg az elmeleti reszet is ismerem, megsem megy olyan könnyen a magam megnyugtatas mint a magam felidegesitese. veletek is ez igy van??? - na szoval a panikroham egy teves eszme, ugyanis a panikrohamban szenvedö egy apro testi jelt total hibasan ertekel es ebböl jön a panik......mondjuk ez igy ok, es tenyleg igy van, mert akkor mar millioszor meg kellett volna mar halnom es meg egyszersem az volt az ok, de megis, mikor ujra meg ujra elkap ugyanattol felek. miert nem valtozik ez a tapasztalatok altal??? (marmint, hogy nem az lesz a vege, millioszor megtapasztaltuk) nem ertem. erti ezt valaki közületek?

amugy azt is eszrevettem, hogy mikor nehezebb problemaim vannak az eletben, akkor vagyok panikhajlamomsabb, van mikor meg sem parittyazom a tömeget, a levegötlenseget stb....ezert gondolom, hogy veled is igy lehet kedves "azaxx", ugyanis ahogy olvastam, mar nem kell hazugsagban elned, es megsem jo, mert szerintem is te is mar csak a repetaktol felsz es emiatt nem tud elmulni ez a szar....amugy partnernek ezt vegigelni es csinalni, tutira nem könnyü, en mondjuk altalaban ha nem vagyok egyedül nem felek annyira mintha valaki van mellettem, illetve nem lesznek a rohamok epp annyira erösek....
Ja meg meg azt is eszrevettem, hogy ha megmondom öszinten annak aki mellettem van, hogy mi a bajom, akkor is könnyebb lesz utana....tegnap mondjuk megmondtam a kerilanyomnak, hogy hat az az igazsag, hogy nekem van egy ilyen panik cucc bajom es utana sokkal könnyebb lett, nem is vette olyan komolyan, ez meg a masik bajom, hogy mindig felek rola beszelni, hogy ne tartsanak dilisnek....
na hat ennyi, csak gondoltam leirom ezeket, hatha masnak is tudok valamicsket segiteni
szep napot mindenkinek, es legyen mindenki jol! sziasztok!

Andrea 18 2009.08.17. 00:03:46

Sziasztok....!Nekem az érettségi után jött elő...rögtön kórházba vittek, nem tudták mi bajom a háziorvosom mondta meg h pánikbeteg vagyok....de nem akart gyógyszert felírni...anyu bement és ak felírt nekem betaloc-ot meg frontint...elemtünk 2 hétig ukrajnába ahol egész napos szorongásom volt...nehézlégzés jóformán fulladás, esténként vettem be 0,25-ös frontint h eltudjak aludni meg h normálisan kapjak levegőt!Énse emrtem kimenni az utcára, de kimentem akármien nehezemre is esett ..akkor az ájulás kerülgetett oan érzésem volt, h mindjárt megáll a szívem, miután hazaérkeztünk kicsit jobban lettem, de nem szedtem a gyógyszereket mert féltem h csak roszabbodni fogok tőlük...írtak fel panangint,betaloc-ot de nem mertem szedni őket!orvosom azt ajánlotta h mozduljak ki bulizzak stb...érezzem jól magam, de semmiben sem lelem kedvem, itthon ülök és jóformán úgyérzem magammint egy depressziós, nem bírok enni,lefogytam...kimászkálok, barátaimmal de nem jobb sőt...ülök és hallgatom őket, már nem vagyok a régi és ezt ők is észrevették!Pánikrohamaim mindig más formában jönnek elő...van h heves szívdobogás,halálfélelem van h szívdobogás és fejfájás,hidegrázás izzadás, oan érzésem van h összeesek ill agyvérzést kapok, hirtelen leáll a szívem, tudom h nem halhatok bele de ienkor nem tudok másra gondolni csak h mindjárt meghalok...!Most volt egy pánikrohamom 2órája, bevettem a nyugtatót és még mindig nem érzem jól magam mármint lelkileg....oan nehéz a szívem...húz le!Az a baj h nincs aki bíztasson mert édesanyám azt mondta h ez nem egy betegség...amikor próbálom elmondani neki az érzéseimet, elkezdi mondai h neki is volt ien...túlságosan a szívemre veszek mindent, h ez nem betegség majd túlleszel rajta...nem tudom mit tegyek!gyenlőre holnap elmegyek orvoshoz h írjon ki nyugtatót és adjon tanácsot..nyugtasson meg vagy nem tudom!Sztem lelkileg feladtam, mert egész nap a sírás kerülget, h fogok iskolába menni szeptemberbe...lehet gyenge vagyok, rendben, de nem bírom ezt már...18 évesen ideág süllyedni, nem tudom.....szégyellem magam!segítsetek, nem tudom mit tegyek, kezdem elveszíteni önmagam!

efi 2009.08.18. 20:19:41

A frontint nyugodtan szedd. Reggel egy 0,25-öst, ha szükséges este is. Semmi bajod nem lesz tőle, ez még nem olyan nagy mennyiség. Később próbáld minél jobban eltolni a reggeli beszedés időpontját.
Ráerősít: éhség, kialvatlanség, korán kelés.
Jó tesz: sport, társ akinek lemondhatod. Szedjél Omega3 halolaj kapszulát is, elég sokaknak használ.

fikusz03 2009.08.25. 16:03:37

Sziasztok!
Nekem is volt pánikrohamom, hál'istennek csak tán 2szer. Párommal szakítottunk és én olyan rohadtul szar embernek éreztem magam, amilyennek soha azelőtt. Úgy éreztem én vok a hibás a kapcsolat befulladásáért, sőt a végén oda lyukadtam ki, h én nem tudok szeretni, következésképp engem sem lehet szeretni.Belőlem ez hozta ki. Borzalmas volt: kapkodtam a levegőt, begörcsölt mindkét kezem, iszonyúan szédültem, heves szívdobogás érzésem volt,ájulás környékezett.Zacskóból való lélegzés ezen a formán segít!!!!
Szerintem a dolog kulcsa: mindnekinek vannak rossz, pl.betegséggel, halállal kapcsolatos félelmei. A baj a pánik betegség esetén az, hogy ezek a bizonyos "rossz gonolatok" oly erősen fészkelik be magukat az ember gondolkodásába, h szinte állandóan ez jár a fejükben. És mint mindenkinek,a pánikosnak is időnként szokott fájni a feje, gyomra, hányingere van stb. A probléma ott kezdődk, hogy gondolatban a pánikos összeköti teste üzeneteit negatív gondolataival és egy láncreakció indul el ezzel. Sorozatos képzettársítások során utolsó gondolata, hogy közeledik a vég, meg fog hlni és nincs senki és semmi ami/aki segíthetne.És hiába ismétlődik mindig ugyan a szerint a forgatókönyv szerint a dolog (nevezetesen SOHA nem hány, nem lesz hasmenése stb), egész egyszerűen nem hiszi el, hogy ez nem így fog történni! Ezek az élmények végső soron szinte elviselhetetlen szorongást tudnak okozni. Szerencsésebbje "csak" bizonyos szituációktól fél- pl. tömegközlekdési eszközön való utazás- rosszabb esetben a generalizálódik a félelem és a beteg a végén mindentől retteg.
Szóval alapvetően hibásan rögzült gondolkodási sémáról van szó, amin a tapasztalat nem segít.
Sőt, szerintem a gyógyszer sem megoldás önmagában. Én kb. 1/2-3/4 évig éltem Xanaxon-és végülis nem attól gyógyultam meg. Hanem attól, hogy rengeteget gondolkodtam kudarcba fulladt kapcsolatomon,benne az én szerepemről és nagyon nagy erőfeszítések árán elértem, h legyen újra önbecsülésem, pozitívan (is) gondoljak magamra, kibékültem magammal és próbáltam változtatni rossz szokásaimon. Rengetegszer ismételtem ezeket magamban- és ha néha mégis megcáfoltam belső harcaim során magamat és felülkerekedtek bennem a "de"- vel kezdődő mondatok, csakazértis azt mondtam magamnak, hogy én jó ember vok, csak néha hibáztam!
Súlyosabb esetben nem mindig működik ez a fajta "öngyógyítás".Egy jó, pszichoterápiában, autogén tréningben jártas ember az, aki ezen betegség leküzdésében tud segíteni.
Bocs,a hosszú kommentért, de hátha tudok vele segíteni valakinek...

ma'te' 2009.08.25. 19:38:07

Helo , sziasztok jonapot.nekem lassan egy eve tart az ugy mond panikbetegsegem ami hat nem is tudom hol kezdodott el.Valamikor regen ugy dontottem hogy en mashogy fogom elni az eletem , nem leszek egy panel lakas rab egesz eletembe es bejarom a vilagot.Na most ennek az lett a vege hogy termeszetesen elkezdtem fuvezni es egyeb kabszert is kiprobaltam.Kozbe meg tortentek a hulye furcsa dolgok , kissebb nagyobb csalodasok u.n traumak vagy nem is tudom mik mert sajna igy egy ev utan azt kell mondjam hogy a lelki bajokra az ilyen szak kifejezeseket ugy lehet kihuzzak egy sapkabol.Nem is volt soha semmi baj addig amig nem kezdett erdekelni az hogy a futol lehet-e baja az embernek es ha lehet mi.Aztan utanna neztem sajnos es attol a perctol fogva kezdtem ugy erezni magam hogy velem van valami baj ami nem is fura mert hajlamos vagyok az elhinni hogy betegsegeim vannak(rovidebb ideig).Aztan jott egy LSD tripp ami alatt gyonyoru szep elmeletet szultem a skizofreniarol es nagyon buszke voltam magamra hogy milyen okos vagyok hogy en erre rajottem hogy mi az.Eleinte depressziv hullamaim lettek.Aztan az egyik ismerosom aki szinten fuves volt megkattant es ra egy 4-5 napra jott az elso panikrohamom amit arra fogtam hogy hat 4 kave utan delbe 1 kor nem csoda.Nem tudtam mi az.Eltelt meg 2 nap es olyan rosszul lettem a baratnomeknel otthon , hogy teljesen biztos voltam benne hogy hat igen , kezdodik sajnos a tudathasadas , vesztem el a kontrolt , jobbnak is lattam elmenni onnan nehogy meg a vegen megkattanjak es legyilkoljam szegeny baratnem csaladjat mivel hogy a baratunk aki elment is azzal jott at hogy most minket megol mert elvettuk az o muveszetet.Es meg ket nap telt el es meg nem vesztettem el az uralmat ugy hogy jobbnak lattam elmenni egy orvoshoz , aki felirt valami antidepresszanst es nyugtatot es ra ket hetre , amint alergias lettem szerintem a depi gyogyszerre , meghalt autobalesetben.Ugy hogy nem szedtem tovabb a gyogyszert , mellesleg eszmeletlen rosszul lettem a gyogyszertol a panik mellett ideges egyre depisebb es magamba zarkozottabb lettem.Aztan meg ket orvosnal voltam azota es miutan ugy veltem egyik sem hajlando megmondani mi az amit tennem kell hogy a tevhiteim , panikom elmuljon ugy dontottem a sajat kezembe veszem a dolgot.Jottek a mindenfele orbancfuvek , macska gyoker , stb. stb. ami eleinte jonak tunt , egy felevig nyomtam is aztan most meg itt vagyok meg mindig a gep elott es bongeszem az ehez hasonlo oldalakat blogokat.Egyes tuneteim mar megszuntek :nincs szivveresem , az mar az elso par hetbe megszunt , egy 8 honap alatt le alt a fejem fajasa , vannak jo napjaim es gondolataim de meg sajna mindig vissza ter csak ugy az uresbol hogy mi van ha en ket szemelyiseggel rendelkezem es minden ami korul vesz az nem is a realitas csak azt hiszem rola(apam szerint tul elenk a fantaziam ami hat sajna igy van de ez a melom , muveszeti iskolaba jarok).A baratnom kezdett egyre jobban elfordulni tolem , a szuleimmel elkoltoztunk egy teljesen uj varosba u.h nincsenek barataim se igazan itt , meg egy evem van a foiskolan amit igy nem tudom hogy fogok atveszelni mert az elmult iskolai ev is igy telt es a csaladtagjaim annyit mondanak hogy aaa Mate eelmulik gondolj valami szepre.Romaniaban elek ugy hogy felek elmenni pszihiaterhez csak ugy ha nem ismerem mert nem egy olyan haverunk volt mar akit ki elektrosokkozott , gyogyszerezett mellollunk egy-ket ilyen pszihiater akinek a prozac a megvaltast jelenti.Az orbancfu sajna nem hat ezt az internet azzal magyaraza hogy mert alapbol is tul alacsony a mao szintem , es 22 eves fiatalember vagyok aki most kene elkezdje az eletet es epiteni magat en meg mar azt is kezdem elveszteni amiert ertekesnek tartottak engem es amire azt mondta mindenki "tiszteletre melto alak ez a Mate hogy igy tudja elni az eletet , meg ha egy kicsit furcsan is viselkedik es ez a haaaaj , de legalabb ertelmes es ki all magaert es barataiert".Teljes ego halal szelen erzem magam , ha netan valaki tud valamit , akarmit akkor szoljon es orok halam , lehozom a csillagokat az egrol , utat vagok a voros tengeren , megdontom neki a rendszert , meg minden.E mail cimem ezentul publikus : wonder_to_welcomeland@yahoo.com ide barki barmilyen jot irhat vagy ha csak hasonlo baja van levelezhetunk hatha ketten tobre jutunk es a mail cim egyben yahoo messenger id. ugy hogy akar csetelhetunk is.Elore kosz es ha netan magamtol rajovok mi a titok nyitja az elso dolgom hogy azt erre a panik-blogra is felteszem mert mindannyian tudjuk hogy ez az az allapot amit annak az embernek sem kivanunk akit a vilagon a legjobban nem igazan kedvelunk.

tmagnes 2009.09.18. 11:32:12

Én 20 éves vagyok. Évekkel ezelőtt még mikor gimnazista voltam jártam egyszer pszichiáternél beszélgetni. Egy beszélgetés után megállapította, hogy depressziós vagyok és kedélyjavítóra lenne szükségem, mert ha nem annak előbb vagy utóbb súlyos következménye lesz. A beszélgetés során rengeteg dolog derült ki. Később a pszichiáter édesanyámat tette felelőssé nagyhangúsága és viselkedése miatt. Ezek után anyám megtiltotta nekem, hogy visszamenjek az orvoshoz.
Mind ezt elfelejtve meggyőztem magam, hogy ha már nincs más lehetőségem, más nem segít én egyedül is ki tudok lábalni belőle. Leérettségiztem majd felvettek a felsőoktatásba. Az érettségi után furcsa panaszok kezdtek jelentkezni a gyomrommal kapcsolatban. Fájdalmaim voltak, haspuffadás, hasmenés, görcsök. Nyár végére már olyan állapotban voltam, hogy nem mertem kimenni az utcára, mert annyira rettegtem, hogy hol fog elkapni. Órákról ki kellett futnom, mert úgy éreztem megfulladok, amit erős fájdalom hasgörcsök előzött meg. Annyira szégyelltem magam, hogy ez még jobban okot adott a szorongásra. Folyamatosan nap mint nap küzdöttem vele és magammal. A létező összes vizsgálaton keresztül mentem, a vastagbéltükrözéstől, gyomortükrözésig, bélfeltöltésig. A vizsgálatok negatív eredménnyel zárultak. Csak a rakás gyógyszert kaptam a gasztroenterológián. Minden nap egy rettegés volt. Tavaly óta nem tudok buszra sem felülni. Kizárólag biciklivel közlekedek, mert úgy érzem az a biztonságos,mert gyorsabban eljutok vele bárhova ha rosszul vagyok. Én azt gondoltam biztos szervi betegségem van, a fájdalmak miatt. Az orvos nem foglalkozott mélyebben velem, csak a különböző mérgeket bélmozgáslassítókat,gyorsítókat írta fel nekem.
Az egész életmódomon változtatnom kellett. Azt gondoltam ezzel a panaszaim elmúlnak. Letettem a cigarettát, minden erőmön azon vagyok, hogy rendszeresen egészségesen táplálkozzak, mozogjak, probiotikumot szedek, hogy helyrehozzam a bélben levő elváltozásokat.
Az az igazság az életemet megkeseríti amiben benne vagyok.
Nem tudom mi lenne a megoldás. Ahogy sokan írtátok az efféle gyógyszerek közül rengetek remegést és hasonló tüneteket okoz és rengeteg pénzbe kerül.
Édesanyám szerint mozgással legyőzhetők az efféle panaszok. Én tisztában vagyok vele és érzem, hogy nem mindig sőt leggyakrabban nem irányíthatóak.

regokriszti 2010.01.15. 18:55:43

sziasztok!

làtom nagyon règ nem irt ide senki azèrt èn kiontom a lelkem :-)
èn 2004 ota kuzdok ezzel a betegsèggel miutàn megszuletett a kisfiam kezdodtek a tunetek. tipikus pànikbetegsèg mondtàk a korhàzban gyogyszert adtak ès jobb lett. azota van hogy ràmjonnek a rohamok, de màr soha nem jutok el a teljes rosszullètig. olvasva a tortèneteiteket èn mèg a szerencsèsebbek kozè tartozom ennyire nekem nem durva ès soha nem volt. mostanàban màr "csak" szèdulok, azt elèg gyakran. 3 napja pedig a kezem zsibbad... nyugtatot szedek de csak mikor rosszul vagyok vagy èrzem hogy kezd ràmjonni. lassan 6 ève ès nagyon szeretnèm abbahagyni. van hogy egy hètig semmi bajom, utàna meg 2-3 hèt szornyu. ki lehet ebbol gyogyulni?

regokriszti 2010.01.15. 19:01:28

@Kriszta: szia. èn terhssèg alatt amig nem tudtam szedtem nyugtatot de csak 0.25-ot kètszer.ahogy megtudtam abbahagytam ès nem fogod elhinni de soha nem voltam rosszul!!!! terhessèg alatt felszabadul egy hormon amitol nem leszel rosszul

Niki1970 2010.03.18. 17:41:26

Sziasztok!

40 eves leszek es a tuneteim 6 evvel ezelott kezdodtek,rettenetes remeges,gyors szivveres,kivorosodes,stb.
A legszebb az egeszben,hogy eppen dolgoztam 1 szolarium-videotekaban,ahol a Kollegam ,Aki velem volt 1 muszakban,gyors iramban bevitt a Janos korhazba az ugyeletre(eppen vasarnap volt)es 1 nagyon bunko Dr.(Staedtler volt a neve ,mint a ceruzanak :)))
kozolte Velem,fekudjek le es mondjam az adataimat,de ram se nezett!!!

Montam Neki,nagyon rosszul vagyok,elajulok,de semmi...

15!!perc utan(Panikbeteg Tarsaim ,tudjatok ,ez nem keves ido Nekunk)megvizsgalta a hasamat,szivemet,majd szo nelkul elment,bekuldte a Novert Aki EKG-t csinalt,na azt 3-szor teptem le magamrol :)

Dr.ujabb 15 perc mulva vissza,megirta a lapot es elbocsajtott,minden szo nelkul ...

Ezutan 1 evig jartam mindenfele kivizsgalasra,agydaganatra,mindenre gyanakodtak,a munkahelyemrol napi 2-szer zaklattam az uzemorvost,Anyamat,Mindenkit :)

Maj 1 ev utan az akkori Honved korhazban(Apam katona volt)bekuldtek a Pszichiaterhez,aki 15 perc utan megallapitotta: Panikbetegseg!

Na,1 ev utan!!!!

Azota elhagytam az antidepresszanst,csak Rivotrilt szedek,de ua.szarul vagyok,szinte minden nap van panikrohamom.
Most kulfoldon elek,tok egyedul ezzel(van baratom,de hat...Akinek nem volt ilyen betegsege,az nem erti)es en nem latok kiutat.

Sportolok,de semmi:(

Valaki tud v.mi jot ajanlani?

Koszonom,ha segitetek.

Ud Mindenkinek :

Niki

Luise 2010.03.18. 19:58:43

szia Niki!

9 eve benne vagyok, mikor jobb mikor rosszabbul....most eppen jobban...VAN kiut:
- HIT Istenben, vagy abban az ENERGIABAN ami mindannyiunkat erösit, körülölel, tök mindegy minek nevezed es az is, hogy ezt miben talalod meg: csaladban, szerelemben, olvasasban, sportban, valami munkaban tööööök mindegy.
-gyogyszerek igenis segitenek, amig akut addig muszaj lenyugtatni az idegeket, de hosszu tavon, csak eletszemlelet valtas segit (nekem jelenleg eppen Joyce Meyer könyvei) es amugy meg Cipralex cseppeket szedek (nem tudom hol elsz en Nemetorszagban, itt igy hivjak.

ugyhogy ne add fel! jo lesz minden, meglatod!
üdv es kitartast neked!!! szoritok!

karalabe4 · http://eletazortoronyutan.blogspot.com/ 2010.05.15. 17:16:13

Kedves Hozzaszolok!

Szeretnem en is megosztani a tapasztalataimat veletek, en mar mondhatom tul vagyok a panikbetegsegen, azt hiszem sikerult lekuzdenem. Ezert talan kisse buzditolag hathatok masokra. (mit nem adtam volna annak idejen egy kis megertesert)
Az en problemam fejfajasokkal kezdodott 15 eves koromban. Az ido elorehaladtaval csak fokozodott, plusz szornyu remalmok (fojtogatos), hetekig tarto legszomjrohamok meg hasonlok tarsultak (hanyas, hasmenes). Az orvosi segitseg egyenlo volt a nullaval a 80-as 90-es evekben, akkor meg nem igazan diagnosztizaltak ilyesmit,...ne stresszeljek, pihenjek, szuljek gyereket...vasszegeny, verszegeny, hulyeszegeny...
Pontosan 2000-ben (akkor mar csaknem 20 eve szenvedtem a tunetektol) sikerult vegre vegere jarnom a dolognak. Pszichoterapiara kezdtem jarni, ahol kiderult, a gyermekkorban atelt stresszes helyzeteket hordozom magamban (feldolgozatlanul). Szamomra csak az volt fura, hogy nem igazan gondoltam, hogy en nagyon szenvedtem volna gyerekkoromban. Kb fel ev terapia utan (legyetek kitartoak), felszinre jottek bizonyos emlekeim, amikre korabban csak reszben vagy egyaltalan nem emlekeztem. Ezek egyaltalan nem voltak kellemesek, de ahogy feljottek, sikerult osszekapcsolnom oket a fejfajasaimmal. Kezdtem javulni lassan, de ekkor masfajta gondjaim lettek, a panikrohamok, amikrol ti is irtatok. Teljesen varatlanul a semmibol jelentkeztek, szoritast ereztem a mellkasomon, vert a szivem, a gyomrom osszeszukult, oklendezesi rohamaim voltak, emlekezetkiesesek es zavart gondolatok (ezeket annak idejen leirtam magamnak, s most azt masoltam ide, mert ez mar majdnem 10 evvel ezelott volt). Egyszer peldaul egy roham alatt azt gondoltam, hogy a volt ferjem meg akar gyilkolni, elmenekultem otthonrol es az egyik buszmegalloban orakig "rejtozkodtem" elole, mire lenyugodtam es haza tudtam menni. Ezenkivul fantom-fajdalmakkal ugyeletre kellett mennem, melyek elmultak aztan varatlanul egy pillanat alatt. Sokszor nem is mertem beszelni senkinek sem ezekrol, mert olyan hihetetlen volt.
Barmily fura is, de ez mar a gyogyulasi folyamat volt, mert e fejfajas-stadiumban ugy ereztem nem tudtam tenni semmit, csak kivarni a veget. Ezek a rohamok maguk voltak a pokol, de legalabb lattam az alagut veget!
A pszichologus mellett pszichiater is kezelt, gyogyszereket kaptam (Rivotril...) ugy ereztem hasznalnak,bar neha rosszul lettem toluk vagy csak kaba, elnyomodott.Tudtam, hogy nem ez a vegleges megoldas.
Mivel kezdtem ugy erezni, hogy beleorulok, ezert naplot kezdtem irni. Ezt ajanlom mindenkinek, oriasi segitseg volt, igy nyomon tudtam kovetni magam. Nagyon ki kellett elemeznem minden nap, mitol is felek igazabol. Abban az idoben munkanelkulive valtam, ami jo is volt meg rossz is. Rossz azert, mert nyilvan hozzajarult a stresszhez, jo azert, mert tobb idom volt magammal foglalkoznom. Egy munkanelkuli-hivatal altal tamogatott tanfolyamot vegeztem akkoriban, ami nem volt nehez, de iszonyu erofeszitest igenyelt reszemrol csak kimenni az ajton. Gyakran orakig sirtam, mire sikerult elindulnom. Az ora 9-kor kezdodott, mar hatkor felkeltem, hogy legyen idom kisirnom magam, s ne kessek el. Ugyanaz a vegen, mire hazaertem, beleptem az ajton, ujra sirni kezdtem. Egyaltalan nem akartam elmenni reggelente, de mindig elmentem, mert tudtam, hogy jo, ha kihivom a felelmeimet. Jo tanacsnak tartottam azt, amikor a roham jott, ne probaljak meg ellene kuzdeni, tekintsem ugy, mit egy hullam, ami jon, de majd elmegy. A nyugodt legzes, mely levegok vetele szinten hasznos. Ezenkivul, jo ha apro celokat tuzunk ki minden nap, s dolgozunk az eleresukon (a naploban latjuk az elorehaladast), csak egy napi gonddal foglalkozzunk, ne vetitsuk elore a jovot, mert az ilyen allapotban csak negativ lesz, ami a panikrohamoknak kedvez. Ha kepesek vagyunk "kivulrol-felulrol" latni magunkat, akkor meg neha humoros helyzetek is adodhatnak (persze semmi humoros nincs a panikbetegsegben, senki ne ertsen felre),tanuljunk meg nevetni magunkon, hihetetlen jo hatasa lesz.
Ezeket az alapelveket kovetve kemeny 3 evembe tellett, mire sikerult kiirtanom a fejfajasaimat es szelsoseges felelmeimet, es kepesse valtam egy valamennyire normalis eletvitelre. Donteseket hozni es felelosseget vallalni az eletemert.
Most 44 eves vagyok, az eletem gyokeresen megvaltozott, jo iranyban. A felelmek, idorol-idore meg mindig elojonnek, de mar nem okoznak fizikai tuneteket. Bar tudataban kell lennem, hogy korlataim vannak ezen a teren, hiszen a gyermekkor tapasztalatai mindg megmaradnak az eletunk folyaman, nem mulnak el.
A szulokkel is rendezni kell a helyzetet, mar amikor lehet. Az en anyukam, sajnos nem bizonyult egyuttmukodonek, igy kapcsolatunk megromlott. Most a jelenlegi ferje szenved panikbetegsegben....
Bocsanat, ha kisse hosszura sikeredett kommentarom. Nem szerettem volna senkit sem kioktatni, nekem ezek voltak a tapasztalataim, remelem sikerul valakinek hasznot meriteni beloluk.

karalabe4 · http://eletazortoronyutan.blogspot.com/ 2010.05.15. 19:19:26

@tmagnes: Kedves tmagnes!

Most irtam meg a hozzaszolasomat, s mikor elkuldtem, akkor jottem ra, hogy a belpanaszokat kihagytam (igazabol annyi panaszom volt, hogy egy kilometert kellene ide gepelnem, ha mindet leakarnam irni). Engem is mar regota puffadasok meg mindenfele kellemetlen szelek gyotortek, plusz szekrekedestol is szenvedtem. A rohamok ideje alatt viszont hasmenes gyotort.
Erdekes modon amikor meggyogyultam, akkor enyhultek a panaszaim valamelyest, de nem szuntek meg teljesen. Ezenfelul elkezdtem hizni nagyon rondan, mivel minden sulyfelesleg a hasamra es a mellemre jott. A mozgas, helyes taplalkozas, probiotikumok segitettek ugyan (ezeket mind kiprobaltam es elek veluk), de nem bizonyultak elegendonek. Nemreg egy nagyon profi holisztikus gyogyaszhoz kezdtem jarni, akinek az osszes multbeli es jelenlegi nyavalyamat elsoroltam. Megallapitotta, hogy tele vagyok mereggel (ami ugye nem meglepo), s meregtelenito kurara fogott. Kivancsian vartam az eredmenyt, mert elotte is probaltam nehany kurat, probiotikumot, ami nemikepp segitett, de nem szuntette meg a problemamat. Valahogy allandoan a beleim korul forogtak a gondolataim, puffadtnak ereztem magam es ehseg gyotort. A holisztikus elmagyarazta, hogy szervezetem begyujtotte a mergeket, amiket gyogyszerek formajaban szedtem be, raadasul fiatalabb koromban laborban dolgoztam, ahol szinten ki voltam teve mergeknek. Ehhez jottek hozza az egyeb mindennapi szemetek (etel-adalekanyagok...) es ez egy lerakodast kepezett. Ez az oka annak, hogy egy bizonyos hatar utan nem tudok fogyni, pedig sportolok es az etrenden is valtoztattam.
Mindenfele homeopatikus cseppeket es gyogyszereket kezdtem szedni. A masodik honap utan kezdtek a tuneteim lassan javulni, a sulyom lefele mozdult hosszu stagnalas utan. A hormonhaztartasom teljesen felborult (korai menopausan mentem keresztul)a gyermekkorban atelt traumaknak koszonhetoen, igy azt is helyre kell allitani a kezelessel.
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nem minden probiotikum egyforman hatasos, vagyis tudnod kell eloszor, hogy mi is a bajod. Szerintem folytatnod kene a pszichoterapiat, anyukadnak meg nem szabadna megsertodnie, mert senki sem tokeletes, s igenis vannak olyan szemelyek, akik hordoznak olyan psziches problemakat, amik panikbetegseget valtanak ki a kornyezetuk tagjaibol, marha hagyjak. A terapeuta biztosan nem vadolta ot ezert csak ramutatott a te problemad okara. O is hasznot merithetne a te kezelesedbol, ha viszont ugy dont, hogy nem akar, akkor is tiszteletbe kellene tartania a te dontesedet. Ha nem teszi, akkor ez sajnos arra utal, hogy nem jo hatassal van rad, s "kedves gondoskodasaval" generalja a tovabbi gondokat az eletedben.
Ennek ellenere tokeletesen megertelek, mert 20 evesen en sem tudtam meghozni ilyen dontest, erzelmileg keptelen voltam ra, de sajnos kesobb be kellett latnom, hogy hatalmas pusztitast vegzett (anyukam) az eletemben, s a vegen, mikor szembesitettem az igazsaggal, o dobott ki.

regokriszti 2010.09.10. 22:01:42

Vege a nyarnak, egesz nyaron semmi bajom nem volt nnyira orultem. 2 nap mulva kezdodik a suli a kisfiamnak, megint ovi es en megint panikolok :-(
mikor lesz mar ennek vege???
Rohamok nem jonnek ram, nem dobog a szivem, odaig nem jutok el, de minden nap valami uj bajom van es nagyon faradt vagyok. Vagy szedulok, a fejem faj, a hasam, esminden kis fajdalombol kitalalom, hogy biztosan valami nagy bajom van...

KisCsillag0403 2011.04.10. 17:35:56

Sziaztok. Én is a pánikbetegséggel küzdök lassan 1 éve. 16 éves lány vagyok.. tavaly nyáron émg buliztam,nemérdekelt a sok ember és bátran mentem és csináltam. Most nekem is hasonlóan telnek a napjaim mint az ide hozzászóloknak.. ELőször homeopátiás szereket kaptam, majd most felirták a Helexet (psychológus) de nem akarom bevenni. Erőt szeretnék magamon venni,hogy igenis magamtól gyógyszerek segitsége nélkül kiakarok ebből mászni mihamarabb. Viszont úgyérzem valahogy lehet mégis egyszerübb lenne ha elkezdeném a gyógyszert. Valakinek valami tapasztalat esetleg Helexel kapcsolatban? Vagy gyógyszerek nélküli meggyógyulásban?

Mylitta 2011.04.28. 16:35:57

Sziasztok!
Nálam ebben az évben kezdődött a betegség és egy ideje szedek rá gyógyszert. Lassan kezdek megbarátkozni a napi rohamokkal, dolgozom, élek (jó, hogy itt a meleg és lehet sétálni metró helyett :-) )...
Szeretnék felrakni két cikket, ami elég jól leírja a betegséget és egy terápiás módszert, amit a gyógyszeres kezelés mellett/után ajánlani szoktak: www.behsci.sote.hu/panicp.htm
www.pszichoterapia.tenyek-tevhitek.hu/panik-altipusai-es-kezelese.htm
Nekem sokat segít, ha könyvet hallgatok napközben ( mek.oszk.hu/keresesek/keresesf.phtml?formatum=MP3 ) és igyekszem rávenni magam a jógára, mert az remek stresszoldó (próbált stratégia). Nektek milyen technikáitok vannak a rohamok elkerülésére?

Bancili 2011.05.28. 09:46:01

Sziasztok,

Szeretném megosztani veletek tapasztalataimat a témában. novemberben kezdődött nálam a pánikroham, 3 hónapig orvosról orvosra jártam, mert meggyőződésem volt, hogy valami rejtélyes betegségem van, amit az orvosok nem vesznek észre. Szívdobogás, magas pulzus, levertség, ájulás érzés, állandó sóhajtozás, mellkasi szorítás, hasmenés...
Pszichiáter felírta az antidepit, de én még attól is féltem, így nem vettem be. Elkezdtem alternatív dolgokat keresni ami segíthet. Mára már sokkal jobban vagyok, februárban volt az utolsó "rohamom". Frontint letettem, és csak vitaminokat szedek. Pszichiáterm javaslatára nagy dózisban szedem a magnéziumot és az Omega 3-at.
Ami nekem segített:
1. Csak semmi pánik! című könyv a Park kiadótól, ebben a könyvben találtam meg azt a módszert, ahogy a roham leküzdhető (a légzésről van szó: ha roham jön rád, feküdj le: mély levegő a hasba és lassan kifújni, legalább 6-ig számolni, hasonló eredmény érhető el a papírzacskóba való légzéssel)
2. Bach virág terápia: Elsősegély csepp ill. a Napvirág
3. És ami legfontosabb: agykontroll. Itt tanultam meg: az vagy amit gondolsz, az lesz amit hiszel. Ha betegnek érzed magad és hagyod, hogy az érzés eluralkodjon rajtad akkor bizony tényleg beteg leszel. 3 héten keresztül minden nap néztem magam a tükörben, kezemet a torkomra tettem és csak mondtam magamnak: napról napra jobban leszek! Jobban vagyok és így is maradok. Ugyanis ha a negatív gondolatokkal képes voltam magamnak megteremteni egy olyan világot ahol fizikai tüneteim vannak akkor ennek az ellenkezőjére is képes vagyok.

Hinni kell!

karalabe4 · http://eletazortoronyutan.blogspot.com/ 2011.06.08. 18:01:43

@Bancili: Kedves Bancili!

Nagyon egyetertek a kezelesi modszereiddel, kulonosen a 3. pontban foglaltakkal, ami kulonben mindenkinek jo tanacs, de a panikbetegseg lekuzdeseben kulonosen fontos.

Dorinkoo 2017.10.28. 16:41:55

@azaxx: kerlek monds hogy meg aktiv vagy ezen az oldalon! Nagyon sok hasonlo dolgot irtal le, abbol ami nekem is jelen van az eletemben, es azert is akarok erdeklodni mert nagyon ujkeletu ez a dolog alig par honapja tart, es lenne nehany kerdesem hozzad! Elorw is koszonom!