Ez a számláló a poszt nézettségét mutatja. Mindenképp olvasd el ezt a posztot a részletekért.

Pszichológia.blog.hu

Ez a blog a pszichológia érdekes és hasznos területeiről számol be időről időre.

Kövesd a blogot és a szerzőjét a Facebookon

Hirdetés

Gyermekvállalás, meddőség kutatás - kérdőív

Egy átfogó kutatás indult a gyermekvállalással és meddőséggel kapcsolatos vélekedések és elképzelések felmérésére. Kérem, hogy amennyiben ideje és kedve engedi, szánjon néhány percet felméréshez kapcsolódó kérdőív kitöltésére. Ezzel Ön is hozzájárulhat a témáról való vélekedés mélyebb, tudományos megértéséhez, melynek nyomán hatékonyabb segítségnyújtásra lesz lehetőség.

Az alábbi kérdőív kitöltése csupán 10-15 percet vesz igénybe. A kérdőív természetesen anonim.

A kérdőív kitöltésének megkezdéséhez klikkeljen ide!

A válaszokat előre is köszönöm!

Feliratkozás a blog hírlevelére, hogy képben legyél

Elindult a pszichológia blog hírlevele.
Rövid, tömör, lényegretörő hírlevelek, hogy ne maradj le semmiről.
Részletekhez és a feliratkozási lehetőséghez klikk ide!

Keresés a blogon vagy a neten

Google

Tagek - Főbb témakörök

Címkefelhő

Utolsó kommentek

Friss topikok

Pszichodráma

Pszichodráma

Pszichodráma


Gyerekek a szüleik mintáját követik

2007.04.14. 07:09 Füredi Krisztián

Gyerekek és szülői mintaA gyerekek viselkedését nagy mértékben meghatározz a szüleik viselkedése. Ez azon túl is jelentős, hogy a gyerekek egyszerűen a szüleiktől tanulnak meg sokmindent. Ez ennél kevésbé egyértelmű szinteken is jellemző. A szülő viselkedése meghatározza azt, hogy mely viselkedésformák a követhetők, a megengedhetők, és melyek a tiltottak. Ilyen módon a gyerek elfogadható viselkedésnek fogja a tekinteni az erőszakot vagy a mértéktelen alkoholfogyasztást abban az esetben ha a szüleitől ezt látta.
Természetesen létezik egy fordított trend is, hiszen az alkoholisták gyermekei sok esetben egész életükben antialkoholisták lesznek, de mégis az esetek többségében inkább az a jellemző, hogy tudattalan módon azokat a megküzdési és viselkedési módokat használja a gyerek, amelyet a szüleitől lát, a szüleitől tanul.

Ez vizsgálták egy kutatás során, erről szól az alábbi írás.


„Az antiszociális családban felnőtt gyerekek maguk is hasonlóan fognak viselkedni, mint szüleik. Egy új vizsgálat szerint a gyerekek viselkedésének az a kulcsa, hogy ők milyennek látják szüleiket.”


A teljes cikk itt

10 komment

Címkék: gyerek énkép szerep szerepek szülő anya apa gyereknevelés agresszió fejlődéslélektan

A bejegyzés trackback címe:

http://pszichologia.blog.hu/api/trackback/id/tr1358206

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben.

Metanis 2007.04.14. 12:29:41

Helló
Igen nagyábból ez igaz is.Kivéve amikor a gyermek a második öndtudatra ébred.Amikor a másolás másodrendűvé válik.Amikor önmagát és más tényezőket figyelembe véve cselekszik.Ez a kor van akinél sosem jön el.Erről a korról szinte sehol sem találni feljegyzésst mert annira lehetlen megtalálni.Ez a második kor csak bizonyos embreknél következik be.Pl:Amikor egy gyereke látja hogy a másik mit csinál akoor a legtöbb gyermek 2 kérdést tesz fel magában./Jó vagy rosz dolog/utánozható-e/ Viszont a másik gyererek:jó vagy rosz dolog/Érdemes-e utánozni/Változás mértéke és hatása a környezőkre/.Persze nem ilyen szavakal.Bizonyos mértékben utánozák a felnőteket a gyerekek de képesek önmaguk új viselkedést is generálni illetve elvetni.
További szép napot!
MET
metanis.blog.hu

teodora 2007.04.16. 21:08:32

Amikor erről az egyébként közhelyként ismert dologról (nem esik messze az alma a fájától) van szó, mindig az a félrevezető, hogy úgy festik le, mintha egy-az-egyben való mintakövetés lenne, pedig pont az benne az ijesztő vagy veszélyes, hogy az alkoholista gyereke lehet, hogy drogos lesz, vagy az agresszív gyereke manipulátor kisangyal vagy nemtoménmi, a gyerekek nem hülyék, látják, hogy nem stimmel a dolog, csak nincs helyette más megoldásuk sem.. Aztán azt hiszik, hogy ha nem csinálják azt, amit a szülő, vagy az ellenkezőjét próbálják, akkor majd jó lesz, pedig egy frászt. Sokkal fontosabb szerintem az egészséges alternatívák hiánya, mintsem maguk a minták. Utánzásnak bagatellizálni a dolgot ráadásul determinista álláspont, a követőt felmenti, az ártatlant előre leírja... pedig azért nem egy nátha elkapásáról van szó. 18 éves kortól mindenki felelős érte, hogy belövi-e magát. Sokkal fontosabb lenne megértetni az emberekkel, hogy miért és hogyan működnek ezek a dolgok, hogy mi a valódi probléma és megoldás.

Egyébként meg szép teljesítmény egy ennyire alapvető témáról ilyen rövid, érdektelen és semmitmondó cikket felkutatni, grat :p

mss 2007.04.17. 11:01:52

Egyetértek teodora-val. A pszichológia akár alapszintű ismeretének értelme, hogy meggyőzzük magunkat/egymást arról, hogy nem ilyen egyszerű az egész. A minta egy dolog. De ha mindenki mintát követne, honnan merülne fel egyáltalán, hogy esetleg nem jó a minta? Nagyon sokan küzdenek a szülői minta ellen - belátom, több, kevesebb sikerrel. Ez utóbbi téma körüljárása érdekesebb és hasznosabb is lenne szvsz.

csatt 2007.04.30. 08:32:00

Sziasztok én elsö hozzá szóló vagyok, de rögtön nem értek egyet hogy másoljük a példát. Engem eldobott az anyám ,az apám kanadába ment én intézetben voltam évekig.Elég sok rossz élményem volt, mégis van egy viszonylag nyugodt26 éves házasságom, amíböl 3 szép gyermekem származik.
Imádom öket, a férjemmel nem sok mindent tudtam megbeszélni a gyereknevelésről, mert ő nem egy olyan tipus /de jó férj/ ezt ugy értem az anyagiakat meg teremtette, és megbizható de nem egy (na gyere kisfiam megbeszéljük tipus) ezt nekem kellett elintéznem a gyerekekkel.Tehát mi éljük a kis emberek mindennapi életét,és ugy érzem én csak jó példát adtam a gyerekeknek mégis a legnagyobb fiam aki a legtöbb szeretetet és odafigyelést kapott,csinált olyan dolgot amit életem kudarcának könyvelek el. Hála Istennek már túl vagyunk rajta de rettentö volt átélni. Sajnos a társadalom nagyon nagy rá hatással van az emberekre sziasztok csatt

Gabibébi 2007.04.30. 20:02:26

Sziasztok!!Én is első hozzászóló vagyok, most találtam rá az oldalra, aminek nagyon örülök..
Nagyon rossz "házasságban" nőttem fel,szüleim nem akartak elválni, így viselnem kellett az Ő kettőjük folytonos harcát..nem volt kellemes..de ..most 26 évesen..felnőttként látom igazán a problémákat, tudom, nekem nem ezt kell követnem, mégis..sokszor észreveszem magamon, ha konfliktus helyzetbe kerülök, mintha őket mintáznám..és ez szörnyű..kemény munka nekem, hogy ne essek majd az Ő hibájukba...Tehát egyteértek..mi gyerekek Róluk mintázunk, de aki egy kicsit is odafigyel...talán képes a változásra...!?nagyon remélem, mert én nem szeretném tönkretenni a gyermekeim életét(ha lesznek)....főleg nem a saját és a férjem problémáival-amiről ők nem igazán tehetnek.Köszönöm, hogy hozzászólhattam..

Metanis · http://metanis.blog.hu 2007.05.05. 17:35:58

Hello!!

Könny csordúlt a szembe amikor olvastam az előző kettő hozzá szólást!Hihetetlen, hogy még vannak olyanok akik gondolnak másra.Sajnos akinek a legrosszab a gyermekora, abból lesz a legjobb szűlő.Csak annyit sajnálok, hogy egy jó ember szűlesen, ezer rosz dolognak kell megtörténie.
Az én gyermek korom sem a legfényesebb."jó formán csak nyeli a fényt,de nem is a legrosszabb"
De mint az elöttem szólók teszem azt ami a legjobb és mások hibáiból tanúlok.
"mostmár tudom, hogy érdemes élni"
Remélem majdan találok olyan feleséget aki úgy látja a világot mint én."Csak a csodák számítanak semmi más"

További szép napot!!
Metanis

abanoemi 2007.05.12. 23:40:27

A számítógépes világháló lehetővé teszi a tudás szabad áramlását: legalábbis azon családok számára, amelyek bátran fejest ugorhatnak az információ digitális folyójába. Egyre szélesebbre nyílik a virtuális olló: vannak, olyan fiatalkorúak, akiknek alanyi jogon jár az információ (családi háttér, olvasás- és íráskultúra, idegen nyelvek elsajátítása), mások viszont, bármennyire is szeretnék, nem részesülhetnek az információs társadalom áldásaiból. Azok az ifjak, akik hálópolgárokként élhetik mindennapjaikat, gyorsan felnőttekké válnak, míg az információtól elzárt felnőttekre, illetve gyermekeikre végzetes infantilizálódás vár: életfogytig tartó tanulás helyett lehetséges, hogy életfogytig tartó avulás. Az információelvonás „gyermekké tesz”, az információ viszont felnőtté avat, függetlenül a biológiai életkortól, hiszen eltűnnek a felnőtt- és a gyermekkor határai a tudástermelés mindennapjaiban. Ilyen értelemben is új középkorról beszélhetünk, hiszen a középkorban a felnőtt és gyermek közötti különbség nem volt annyira nyilvánvaló, mint az azt követő korszakokban. „A középkorban, az újkor kezdetén, s az alsóbb osztályok körében még sokáig, a gyermekeket, amint nem szorultak anyjukra vagy dadájukra (…) a felnőttek közé bocsátották. Nyomban bekerültek az emberek nagy közösségébe, együtt dolgoztak és játszottak társaikkal, idősekkel és fiatalokkal egyaránt." Az újkorban létrehozott iskolák különítik el először radikálisan egymástól a nevelő felnőttet és a tanuló gyereket. Az iskola intézménye akkor vált fontossá, amikor a társadalmi viszonyok már nem tették lehetővé a gyermekek számára azt, hogy spontán módon integrálódjanak a felnőttek világába. Az írásbeliség elterjedésekor végleg szükségessé vált a széles körben elérhető oktatási intézmények létrehozása: az iskola a tudományokba való beavatás templomává válik, melynek felszentelt, aszketikus papja a tanár, majd később az alkalomadtán titokban bulvársajtót bújó profán tanárnő. Korunkban ismét a középkorihoz hasonló mintázatok lelhetők fel: az a tudástér, amelyben a gyerekek játszanak, tanulnak, révülnek azonos azzal a létszférával, melyben a felnőttek üzletet kötnek, tudást termelnek, információt cserélnek, adnak és vesznek, szórakoznak és kommunikálnak. Az új középkorban tehát a gyermekkor és a felnőttkor radikális szembeállítása irreleváns: a különbség az információval rendelkezők és az attól megfosztottak között áll fenn.



A hálópolgárrá válás felnőtté avatás is egyben. A formális oktatás mellett az esetleges és informális tanulás is fontos szerepet játszik: a digitális folyó hullámain való evezés új és új kihívásokat teremt. A világháló nyitott, állandóan változó tanulási környezetté válik minden központi direktívától mentesen. Ebben az állandóan változó közegben együtt hajózik a digitális folyó hullámain szülő és gyerek. A tudatos és célirányos tanulás kiegészítve ezzel az új, spontán tanulással a hálózati ember új típusát eredményezi. Azok a családok, amelyek részesülnek mindebből, a nyertesek, az információtól megfosztottak pedig a vesztesek.



Az információ áramában születő személység számára a valóság kvázi-mágikus megélésének, illetve egy neotörzshöz, szubkultúrához való tartozásnak, egyik fontos kelléke a ruházat. „Az öltözködést a kultúra sok évszázados fejlődése alakította ki. A hidegtől való védelem mellett fontos szerepet játszott a viselet szimbolikus és mágikus jelentősége is.”

Eredendően a ruha nem csupán óvta viselője testét, varázserővel is bírt, a gonosz szellemek ártó hatalmával szemben adott védelmet. Mágikus eredetűek a testdíszek és a különféle ékszerek is. A modern kozmetika elődje, a testfestés kitüntetett alkalmakhoz kapcsolódó rituális esemény volt. A hagyományos kultúrákban a ruha mindig kifejezte viselőjének társadalmi státuszát, életkorát, származását. Az adott társadalmi rétegen belül a ruhaviseletben fellelhető apró különbségek segítségével különültek el az egyes személyek. Az öltözködés változása együtt jár az értékek és a gondolkodás átalakulásával. „Az öltözködés jelrendszere minden ismert társadalomban kitüntetett – bár sohasem egyedüli – terület volt a társadalmi különbségek és összetartozások kulturális jelek segítségével történő kinyilvánítására. Ennek kézenfekvő, praktikus oka van: a viselet az a kulturális jel, ami minden emberhez, minden környezetben, az ő külön megnyilatkozása nélkül is hozzárendelhető.”

A serdülőkorba lépő homo informaticus gyerekek számára (egyebek mellett) azért fontos az öltözködés, mert egyrészt a ruhák megválasztásán keresztül képesek integrálódni a számukra vonzó kortársakhoz, másrészt ily módon jelzik szüleik számára, hogy a korábbi kapcsolatukat új alapokra szeretnék helyezni. A gyermekből serdülővé váló személyiség újrastrukturálása jól nyomon követhető az öltözködés változásában, a kulturális jelek tudatos megválasztásában. A szülőnek szembesülnie kell azzal, hogy gyermeke olyan identitást keres, amely esetleg nem illeszkedik a róla korábban kialakított képhez, nem passzol a szülő előzetes elvárásaihoz.



Játsszunk el azzal a gondolattal, hogy a gyermekből lett kamasz hirtelen hiphop ruhákat kezd hordani, és ezzel összhangban a szülő számára elviselhetetlen zenéket hallgat! A szülők nagy hibát követnek el, ha radikálisan visszautasítják a gyermekükben lezajlott változást. Akkor járnak el helyesen és intelligensen, ha megpróbálják megismerni azt a szubkultúrát, aminek mágikus ruhadarabjai ellepik gyermekük ruhásszekrényét. A jó szülő tehát beiratkozik a Bevezetés a hiphopba című internetes tanfolyamra, és szorgalmasan jegyzetel. A hiphop (alternatív írásmódban hip-hop vagy hip hop) a hetvenes évek egyik új (elsősorban afro- és latin amerikai gyökerű) nagyvárosi (New York-i) zenei műfaja, valamint kulturális mozgalma. A hiphop terminust vélhetőleg egy híres rapper, Keith Cowboy használta először. A legenda szerint egy éppen hadba lépő katonabarátját ugratta a hip-hop-hip-hop önfeledt ismételgetésével, amellyel viccesen a katonák menetelésének ritmusát utánozta. Később Afrika Bambaataa használta a hiphop terminust a hiphop zenét szerves részeként magába foglaló szubkultúra jelölésére. A hiphop nagyvárosi életforma, melyben együtt van jelen az etnikai hovatartozás kinyilvánítása, a modern technológia táguló univerzuma, a nagyvárosi életforma által inspirál művészet és maga az egyszerre vonzó és taszító nagyvárosi élet. A hiphop mint kulturális mozgalom négy pillérre épül: 1. A break-, illetve a különféle utcai táncok; 2. A hiphop nagyvárosi művészet, legtipikusabb formája a graffiti; 3. A DJ-k által mixelt zene; 4. Rappelés: nagyváros mélyen felszínes költészete. A hiphopban mint szubkultúrában lebegő kamasz jellegzetes ruházata: G-Unit Reebok cipő, Sir Benni Miles ing, kifordítható Sir Benni Miles átmeneti kabát, Akademiks nadrág, Ecko póló. A fenti ruhadarabok együttesen meglehetősen sokba kerülnek: vagyis a hiphop láthatóan nem adja ingyen magát, a szülőnek mind mentálisan, mind pedig anyagilag össze kell szednie magát.



A gyermeke által választott életforma elsőre bármennyire is idegen a szülő számára, megfelelő empátiával és kitartással belakható, megérthető és elfogadható. Nem az a cél, hogy ezentúl ő is hasonló ruhákban járjon, mint gyermeke, hiszen az nem lenne hiteles, ha nem következne addigi életviteléből, ízlésvilágából. A hálózati társadalom egyik neotörzse vagy szubkultúrája a hiphop, mely mint utcai technoköltészet fontos szerepet játszik a hálózat továbbszövése során. A mai tizenévesek szülei - akiknek, ha akarták, ha nem, énekelniük kellett a „Sződd a selymet elvtárs!”, és a „Hej, te bunkócska te drága” című mozgalmi dalokat - nyilván kicsit furcsán érzik magukat a digitális forradalom mozgalmi dalait hallgatva, és nem könnyű tornacipős (hip-hop-hip-hop) kamasszá lett gyermekükkel együtt breakelni az állandó változásnak kitett jövő felé az „elágazó ösvények kertjében”.

Ráadásul végig tudatában kell lenniük, hogy miután elkísérték gyermeküket a szubkultúra kapujáig, egyedül kell megtalálniuk a hazafelé vezető utat!



Úgy érzem magam, mintha eltévedtem volna és valakitől megérdeklődném a hazafelé vezető utat. Azt mondja, majd ő elvezet, és elindul velem egy szép, sima úton. Egyszerre csak véget ér az út. S ekkor így szól: „Most már nem kell egyebet tenned, csak megtalálnod az innen haza vezető utat”.



Persze kétszer nem koptathatjuk ugyanazt a flasztert, vagyis a változás és állandóság dialektikája jellemzi a végkifejlethez vezető utat is. Életünket lényegileg maghatározza az állandóság és a változás kényes egyensúlya (az öltözködésben, a divatban talán még tetten érhetőbb, mint valaha). A mindent átható változás ténye éppen akkor lett az európai tudat számára megtapasztalhatóvá, amikor az állandóság fogalmát sikerült megragadnia.

Egy rendszer (család, párkapcsolatban élők, szinglik és bármilyen szervezet) változatlanságát, paradox módon, gyakran a benne végbemenő változások idézik elő. Ugyanakkor a változások elmaradása miatt az adott szerveződés összeomolhat, azaz, a benne cselekvő ágensek akaratával szöges ellentétben, megváltozhat. Az állandóságra való törekvés tehát gyakorta a változás legfőbb motorjává válik. A rendszeren belüli változtatásokra irányuló szándékok viszont az adott szisztéma változatlanságának, rugalmatlanságának legfőbb okai lehetnek.



A rendszerből való kilépés megkerülhetetlen időszaka a serdülőkor, mely a gyermeki létből a felnőttkorba való átmenet. „Ez alatt az időszak alatt a fiatal személyiség szexuálisan éretté válik és családjától független személyiségként határozza meg magát.” A kamaszinvázió óhatatlanul veszélyezteti a felnőttek világát, az idősebb generációk aggódnak, hogy esetleg nem képesek szabályozni a fiatalokat. A generációváltás során az állandóságnak és a változtatásnak van egy optimuma, mely nélkül az egyes generációk sem megújulni, sem korábbi értékeiket megőrizni nem lennének képesek. A kamaszoknak tudomásul kell venniük a családon túli világ elvárásait, le kell küzdeniük a számukra felállított akadályokat, át kell esniük felnőtté avatás kvázi-rítusain. Döntéseiket vállalni képes ágensekké kell válniuk, és ki kell alakítaniuk saját identitásukat, stílusukat, ízlésvilágukat. A folyamatosan identitáskrízisben élő kamaszkorra jellemző az „identitás avagy szerepkonfúzió”. A kamaszkor a „szerepkísérletek” időszaka, a rendelkezésre álló szerepmodellek kipróbálásának szép új világa. Az identitás kialakulása azokban a korszakokban egyszerűbb, amelyekben kevesebb a minta áll rendelkezésre. Az identitáskrízis korábban a kamaszkor végeztével befejeződött, de az információs korszakban mindhalálig tart: vagyis a homo informaticus élete felfogható folyamatos kamaszkorként, melyben a szülők gyakorta éppen úgy kamaszként viselkednek, mint serdülő gyermekeik.



Az információs társadalom polgárai a gyermeki létből hirtelen olyan felnőttkorba lépnek, melyben potenciálisan mindig jelen van a rendszerből való kilépés mámorában élő kamasz, aki folyamatosan identitáskrízisben él, és fulladozik a média által kibocsátott adatszmogban. A családok létét állandóan veszélyezteti a bennük élő valódi és a kvázi-kamaszok lázadása. Posztmodern korunkban a családterapeutáknak választ kell adniuk erre a furcsa jelenségre, vagyis a családok elkamaszodásának tényére. A folyamatos identitáskrízis állapotában, vagyis az állandó változásban élő családok csak úgy maradhatnak működőképesek, ha a kvázi-kamaszlétben vergődő tagjai „felnőttként” képesek elfogadni azt, hogy folyamatosan veszélyben vannak: az identitáskrízis bármikor újra bekövetkezhet. A szülőknek meg kell tanulniuk olyan stratégiákat alkalmazni, amelyek révén alkalmassá válnak arra, hogy a felnőttkorra jellemző állandó értékek melletti elkötelezettségüket képesek legyenek legalább szimulálni. Például az öltözködésük, külső megjelenésük radikális megváltozás zavaró lehet a gyerekek számára, mivel azt üzenik, hogy ismételten identitáskrízisbe kerültek. Ilyenkor felmerülhet a család többi tagjában, hogy a hirtelen öltözködésváltozás egy külső személynek szól, aki veszély jelenthet a családra.



Tudomásul kell vennünk, hogy az információs sztrádán stoppoló felnőttnek látszó lények gyakran különféle identitáskényszerek elől menekülő kamaszok. Az otthon szimbolikus terében konstituálódó családokat a homo informaticusok nomád hordái váltják fel, akik filléres konyharegények olvasása helyett inkább kamasztáncot (break) járnak a digitális esőben. T. S. Eliot A szikla című költeményében a következő kérdést teszi fel: „Hol az Élet, mely életünkben elveszett? Hol a bölcsesség, mely tudásunkban elveszett? Hol a tudás, mely az információban elveszett?”. Valamennyiünknek nagy gondot okoz az „adatszmogban” fuldokoló környezetünkkel, benne szeretteinkkel, szövetségeseinkkel közösen strukturálni az időt, „költőien lakozni” a technokultúrában. A mindennapi gazdasági szempontok, a folyamatos sikerpropaganda mellett nehézséget jelent a lelki tartalmak kibontása, megélése. Túl sokan kereskednek álinformációkkal és előre gyártott identitásokkal, a pillanat megszállottjai, hiszen ami (vagy aki) ma érdekes az, holnap talán felejtésre lesz ítélve. Az „információ” a mindenük, jól informáltak arról, hogy mennyire alulinformáltak, hogy tudásuk részleges, töredékes, gyorsan avuló, hogy nyelvük esetleges, ők maguk pedig konstrukciók, diskurzusok által létrehívott mindhalálig változó identitások. Az énkeresés labirintusában bolyongó kvázi-kamaszok számára Ariadne fonala a tanácsadő/terapeuta, aki jobb pillanataiban képes megmutatni a folytonos változás mögötti (relatív) állandóságot: a született kamaszokban rejtező, olykor felelős döntésekre is képes felnőttet.

Dr. Kollár József
www.szervezetepites.hu

Silver Bell 2009.03.27. 00:56:40

Nem értek egyet azzal, hogy egy gyerek követi a szülői példát, azt a rosszat, amit otthon lát vagy látott. Párom viszonylag normális caládban nőtt fel, édesanyjával ő és testvérei bármit megbeszélhetnek a mai napig. Egyik tesója viszont gyerekét az anyjánál hagyta, és olyan emberrel él együtt, akivel most majd minden héten a rendőrségen csücsülnek kihallgatáson ilyen- olyan "zűrök" miatt. Mi tesómékkal otthon a poklot jártuk meg két alkoholista szülő mellett,de még egyszer sem volt gondunk a rendőrséggel. Családunk van, tanulunk, dolgozunk.És egyikőnk sem iszik alkoholt, meg sem tűrjük otthonainkban.De nagyon sok előítélettel kellett sok esetben saját rokonságunkban megküzdeni.Egy ideig ez zavart, most már fütyülök rá. Először ismerjenek meg, utána alkossanak véleményt, különben sem lehet az ember mindenkinek szimpatikus. De ha folyton azon görcsölnék, ki mit gondol rólam, már nem lennék épelméjű, normális ember.

szőnyegrojt 2009.05.10. 14:50:27

Tapasztalt öreg vagyok ezért elmondhatom,hogy : A gyermek követi is és nem is a szülői példát.Mindkét állításomra ezer példával tudnék szolgálni. Azok a szülők akik azt állítják,hogy ők csak jó példával voltak a gyermek előtt :hazudnak. Követünk el életünk során tudatosan és anélkül is olyan dolgokat amikre nem vagyunk büszkék. Szerintem ha mindig őszintén szembenézünk emberi gyarlóságunkkal,-akkor felnéznek ránk az utódok.Szomszédom lánya csonka családban nevelkedett,-de példás anyja volt. Mikor felcseperedett és férjhez ment megismétlődött az élethelyzet,-ő is elvált, viszont gyermekét szívfájdalom nélkül odaadta az anyjának,-mert ő nem akarja felnevelni.Nem ezt látta. Akkor miért?

~Melcsy 2011.06.14. 14:14:07

Kíváncsi volnék akkor mi a helyzet ha a gyereket csak az egyik szülő neveli fel ;)