Pszichológia.blog.hu

Füredi Krisztián szexuálpszichológus, pszichológus, páterapeuta blogja

Elhízás, fogyókúra - Dr. Lukács Lizával beszélgetünk (2. rész)

2007. július 04. 07:09 - Füredi Krisztián

Lukács Lizával beszélgetek, aki a pszichológus, ezen belül pedig elsősorban az evési zavarokkal, illetve testképzavarral foglalkozik.

Liza - pszichológia blogMilyen pszichés okai lehetnek az elhízásnak?

Az elhízás hátterében álló pszichológiai okok sokrétűek. Általában elmondható azonban, hogy a gyermekkori etetési, táplálkozási szokásoknak meghatározó szerepük van abban, hogyan viszonyul a személy az ételhez, az étkezéshez. Fontosak a családi minták is: ha mindkét szülő elhízott, a gyermek esélye arra, hogy szintén súlyfelesleggel küszködjön 80% körül van.

Igen gyakori azonban az is, hogy az étel nem a szeretetet, hanem a szerelmet van hivatva pótolni, helyettesíteni illetve közvetíteni. Az étel védő funkciót is betölthet. Ha a szülő nem találja megfelelőnek saját kompetenciáját abban, hogy megvédje a gyermekét, elhárítsa az őt fenyegető veszélyt, illetve nem ítéli saját személyét kellően  biztonságos „érzelmi háttérnek”,   étellel igyekszik őt kárpótolni, saját ereje helyett ételt adni – ezek a gyerekek hajlamosak arra, hogy később, felnőttként „bánat-zsírt” halmozzanak fel. A túlsúlynak kommunikatív szerepe is van, azaz a kövérség az interperszonális kapcsolatokban közlés-értékű. A nem vállalható érzések közvetítésére kiválóan alkalmas a túlsúlyos külső megjelenés (ez nőknél a negatív érzelmek és a függetlenségi törekvések, férfiaknál az azonos neműekkel való nyílt megküzdés és az ellenkező neműekkel való érzelmi ambivalencia). 

Mi az a lelki állapot, amelyik legjobban elősegíti a fogyást? 

A súlyos elhízás nem csak lelkileg viseli meg a személyt, hanem fizikailag is nagyon megterhelő, a szervezet egy nem jól működő üzemmódra vált át, amelynek talaján számos szövődménybetegség kialakulása indul meg. Ilyenkor „privilegizálni” kell a testsúlycsökkentést, vagyis a legfontosabb kell, hogy legyen az életében aktuálisan – fontosabb, mint a munkája, fontosabb, mint a magánélete.

Minden ember számára, aki túlsúlyos vagy elhízott és fogyni szeretne a legelső dolog, hogy el tudja-e magát képzelni azzal a testsúllyal, amire vágyik, tudja-e hogy mihez kezd majd azzal a testalkattal, azzal az „énnel”, amilyen szeretne lenni. Fontos azzal tisztában lennie mindenkinek, aki fogyni szeretne, hogy a súlyfeleslegnek mindig van lelki jelentése és a fogyás sem csak annyi változással jár majd, hogy kevesebbet mutat a mérleg. Megváltozik a környezethez való viszonyulásunk és a környezetünk tagjai is másként tekintenek majd ránk, sőt az is lehet, hogy olyan problémákkal kell majd szembe néznünk, amelyeket eddig az evéssel „oldottunk meg”. A yoyo effektus hátterében általában a fiziológiai szempontokat és a régi beidegződéseket emelik ki és a magyarázatokban nem jelenik meg az a fontos háttérmotívum, hogy a testsúly bizony lelki egyensúly-meghatározó tényező is! Fel kell készülni a változásra, a régi dolgok elengedésére és az újak befogadására, a tanulásra – elsősorban önmagunk tanulására! A fogyás egy hatalmas önismereti út és lehetőség is egyben. Fontos, hogy kihívásként tekintsünk rá és ne szenvedésként! A hosszú távon megtartható alacsonyabb testsúlyhoz fokozatos életmód-változtatás kell, az életmód-változtatáshoz pedig attitűdváltozás. 

Liza - pszichológia blog

Lézenek-e stratégiák arra, hogy hogyan lehet azzal megküzdeni, ha valaki egyértelmű visszautasításokat kap amiatt, hogy el van hízva?

Azok az emberek, akik hosszabb ideje – akár már gyermekkoruk óta – küzdenek súlyfelesleggel arra kényszerülnek, hogy kifejlesszenek ilyen stratégiákat. Sajnos, napjainkban, amikor a külső megjelenés a társadalmi sikeresség szempontjából túlzottan fontossá vált, a kisebb-nagyobb súlyproblémákkal küzdő emberek nap, mint nap szembesülnek azokkal a negatív, már-már megbélyegző társadalmi sztereotípiákkal és előítéletekkel, amelyek a kövérségre, elhízásra vonatkozóan vannak jelen a köztudatban. A leggyakoribb és legtöbbet hangoztatott „stratégia” önmagunk elfogadása, illetve annak hangoztatása. Abban az esetben, ha a súlytöbblet a testi egészséget nem veszélyezteti vagy pusztán alkati tényezők állnak az erőteljesebb testalkat hátterében, akkor valóban arra kell törekednünk, hogy megbékéljünk mindazzal, amit a természettől kaptunk. A legvonzóbb tulajdonsága egy embernek a harmónia önmagával és a világgal, a béke és az egység megteremtése önmagunkban. Ez sem a kórosan sovány, sem a kórosan elhízott emberekben nincs meg. Sőt, lehet valakinek gyönyörű alakja, de ha az egész életét a megfelelésigény, az elégedetlenség hatja át, akkor szenvedni fog. Én azt vallom, hogy ha a súlytöbbletünk meghaladja az egészséges határértéket és/vagy problémamegoldásként gyakran az evéssel vigasztaljuk magunkat, akkor nem lehet az a célunk, hogy fogadjuk el magunkat, hiszen ilyenkor a súlyfelesleg egy jelzés arra vonatkozóan, hogy változtatnunk kell – nem a ruhatárunkon, hanem elsősorban önmagunkon és a világhoz való viszonyunkon.

Mit javasolsz azoknak, akik szeretnének fogyni, de nem szeretnének hibákat elkövetni? Olyanokra gondolok, akik csak néhány vagy maximum 10-15-20 kg-ot szeretnének lefogyni. Milyen módszert tartasz hasznosnak, elfogadhatónak? Mi az a határ mait már nem szabad átlépni?  

Más módszerrel lehet 5 kg-ot fogyni és mással 10-20 kg-ot. Hogy mi számít kismértékű vagy nagymértékű fogyásnak, az függ a személy életkorától, nemétől, testi edzettségétől, a fogyást megelőző és a felnőttkori legmagasabb testsúlyától, valamint értelemszerűen a testmagasságától is. Ha csak néhány kg-ról van szó (max. 5 kg), akkor az életmódon lényegesen nem kell változtatni, hanem meg kell keresni az egyén táplálkozási és testedzési szokásaiban azt a pontot, amely felelőssé tehető a súlyfeleslegért. Nem biztos, hogy le kell mondania a fogyni vágyónak valamiről, lehet, hogy éppen plusz tevékenységet vagy szokást kell elsajátítania, beépíteni az életmódjába. Ezeknek a plusz tevékenységeknek is nagyon széles lehet a skálája, fontos, hogy mindig az egyénből induljunk ki – nem biztos, hogy ami a barátnőmnek, ismerősömnek, kollégámnak bevált, nekem is be fog. Fontos, hogy bármilyen változtatásról legyen is szó, az ne legyen „énidegen”, a személy képes legyen azt idővel sajátjának érezni.

A lassú, fokozatos, egyénre szabott, és a testet-lelket érintő módszereket tartom jónak. Egy eset kivétel, amikor olyan magas a testsúly, hogy az a személy életét rövid távon is veszélyezteti – de ez azért szerencsére hazánkban ritka. Ilyenkor szigorúbb energiabeviteli korlátozás szükséges, gyorsabb lesz a súlyvesztés, de jobban oda kell figyelni a súlymegtartás fázisára, mert ebben az esetben a leadott kilók nagyon gyorsan jönnek vissza is.

Még egy további dologra fel kell hívnom a figyelmet: attól, hogy valakinek rendeződött a testsúlya, a szervezet belső, fiziológiai állapota még nem biztos, hogy valóban az egészséges határértékeket mutatja. Az elhízás ugyanis egy összetett tünetegyüttes és a súlyfelesleg ennek az állapotnak csak egy tünete. De igaz ez fordított esetben is, amikor valaki nagyon alacsony testsúlyról indul, mint az anorexiásoknál. Az egészséges határértékeket a testsúly tekintetében a testtömegindexszel (BMI) határozzák meg, amelyet úgy számíthatunk ki, hogy a személy aktuális testsúlyát elosztjuk a testmagasságának a méterben mért négyzetével (kg/m2). Nőknél az egészséges határérték 18-25 között van, férfiaknál 20-26 közötti.

Azt mondtad, hogy "Az elhízás ugyanis egy összetett tünetegyüttes és a súlyfelesleg ennek az állapotnak csak egy tünete." Milyen tünetek jellemzőek még az elhízás esetén? 

Az elhízás anyagcsere folyamatok genetikai, központi idegrendszeri vagy endokrin, és környezeti hatásokra kialakuló zavara, amely az energiaháztartás egyensúlyának módosulását okozza. Ez a folyamat táplálékfelvétel növekedésében és/vagy az energia-leadás csökkenésében nyilvánul meg, majd fokozott zsírraktározáshoz vezet, amely viszont további szabályozási zavarokat, betegségeket okoz. Tehát olyan változások indulnak meg a szervezetben, amelyek hatása csak évek múlva jelentkezik szövődménybetegségek formájában, mint pl.: magas vérnyomás, visszér, stroke, húgysav-felszaporodás. Pszichológiai oldalról: a mai társadalom kevéssé toleráns a súlyfelesleggel küzdőkkel szemben, sok megaláztatás éri az elhízott személyeket. Abban a társadalomban, amely misztifikálja a karban tartott testet, a kövérség stigmatizál. Ennek – és a sorozatos sikertelen fogyókúrák – következtében az elhízott személyek önértékelése alacsonyabb lesz, visszahúzódóvá válnak, gyakran elszigetelődnek, szociális, kapcsolatteremtési ügyességük csökken, amely súlyfenntartó tényező is lehet, szerepet játszhat a visszahízásokban is! Előfordul ennek éppen ellenkezője is: állandó jókedvvel szórakoztatják a környezetüket, mintha máshogy nem lennének elfogadhatóak.

Holnap a férfiak testképzavarával, az izomorfiával folytatjuk.

Lukács Liza saját honlapja: mashogy.hu
9 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://pszichologia.blog.hu/api/trackback/id/tr56110072

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

teodora 2007.07.04. 09:55:48

már megin ez a bmi.. nekem kb 23 éves koromig 17 volt úgy, hogy soha - azóta se - fogyóztam, és gyakorlatilag csak hízlaló kaján élek. anno fel is akartak irni vmi étvágybogyót, de mondtam, hogy már így is folyton éhes vagyok, alig győzöm borjúbécsivel meg sülkrumplival tömni magam.. most, hogy már öregszem, több évtized mozgásszegény zsír- és cukorzabálás után összehoztam a 20-at. most akkor mi van? azokkal miér nem foglalkozik senki, akiknek a hízás okoz nehézséget? ha egészségesen táplálkoznék és mozogni kezdenék, még 17 se lenne az indexem, és úgy néznék ki, mint egy múmia. 1-2 nap séta (városlátogatás) után már 3-asával esnek le rólam a kilók..:(

s'more 2007.07.04. 16:07:04

Nekem normál alkatom van,de mégis sajnos azt kell mondanom hogy felhízást lefogyást kicsit túlmisztifikáljuk.

A cikkben írtak igazk és nagyon jók ,de szerintem nem szabadna ennyire a külsőből kiindulni. Igen is vannak akiknek gyors az emésztésük és vannak akiknek lassú. Korral ez változik mindkét nemnél a szülésről ne is beszéljünk.
PL a koraszülött lányok felnőtt korban is husz éves alkatúak maradnak ,ami lehet arányos ás szép ,de nem hozzájuk kéne igazodni mindenkinek.
A vékony lányok pedig akár öt gyereket is szülhetnek náluk az alacsonyobb hormonszint miatt nem változik pl a csípő mérete olyan arányban.Szóval meg kéne nézni a genetikai---hormonális hátteret is mielőtt a külső alapján döntenénk sztem. Könnyebb lenne mindenkinek.

Saboteur 2007.07.12. 15:02:47

Valóban fontos meghatározó a genetika. Én is vékonydongájú vagyok, és bármit eszek, és teszek, csak a kötött pulóver hízlal, de azt is látni kell, hogy például Ázsiában, és Afrikában sincs annyi kövér ember. Amerikában a vékony afrikaiak mai leszármazottai szintén túlsúlyproblémával küszködnek. Az európai étkezési szókások, és életmód, alapjában véve hízlal.

Nagy Mária 2008.01.12. 22:07:04

Én egy 50 éves nő vagyok és nem értem nem eszem sokat mégis mérsékelten obáz vagyok ))).
Igaz a foglakozásom irodai.Próbálkoztam akupunktúrával ami lemegy vissza is jön.
Sajnos a szivemmel van egy kis probléma és ez a túlsúly sem tesz jót.
Nem régen 51 kg voltam és két hónap alatt 71 lettem.
Nem tudom mit tegyek.
Köszönöm Mária

BredAmazon 2008.01.26. 14:08:11

Sziasztok!

Én világéletemben vékony-normális testalkatú voltam. A főiskolai évek során szedtem magamra fölös kilókat, szerintem a sok tanulás hatására. Aztán amikor irodában kezdtem el dolgozni mellette sportoltam (aerobic, fitness, futás) és megintcsak normalizálódott a súlyom.
26 éves korom után újra hízásnak indultam, mert az edzőtársakkal szétszéledtünk. Közben férjhez mentem, s babát is vállaltunk. Érdekes, terhességem alatt csak 11 kg jött fel rám, de már előtte volt rajtam 70 kg a 160 cm-hez. A baj az, hogy ami feljött, fenn is maradt és még jött hozzá 10, az évek során. Most 30 éves koromra ott tartok, hogy majdnem 100 kg vagyok! :(
Rosszban a jó, hogy 3 hónapja járok tae-bo edzésekre, heti 3-4x, így most már tartom a súlyom, ill. most vettem észre a napokban, hogy mintha megindult volna lefele, de csak nagyon lassan.
Az evésre annyit, hogy nem mindig tudom betartani, hogy ne egyek, mert valahogy úgy működöm, hogy sokszor vagyok farkaséhes...
Mindenesetre, amíg normális testalkatú voltam, el sem tudtam képzelni, milyen sok nehézséggel küzd egy duckó/kövér ember. Persze, tisztában vagyok vele, hogy sovány már sosem leszek. Megelégszem egy teltkarcsú besorolással is! :)

Tibi 2008.03.09. 03:41:42

Hello

18 éves tanuló vagyok, 184 magas, és 58 kg. Az a problémám, hogy semmi féle képpen nem bírok meghízni, de ha véletlenül egy-két napig nem ugy van étvágyam akkor nagyon hamar lefogyok 6-8 kg-ot. Karácsonykor voltam 68kg most meg -10 zel kevesebb és nagyon bosszant hogy nem bírok hízni sehogy........Valaki tudna nekem tanácsot adni?
voodoo16@citromail.hu előre is köszi

kisibi 2008.03.23. 13:40:58

Részemről olyan vagyok, mint a Hold, hol kerek, fél év múlva félhold.
Aztán most már teljesen belezavarodtam, nyáron a szívem,és érelmeszesedés miatt koleszterin szegény, most a vesém miatt kalcium és oxálsav szegény.
Tanulság, egyed azt, amit szeretsz, mert ha a szakorvos mondja a diétádat, marad az őszibarack és az alma.
Már rá sem bírok nézni arra amit szabad, mert azt a kétféle kaját amit ehetek, már utálom.

sl 2008.06.22. 11:57:33

hát én nem tudom. 15 éves vagyok, táncolok de nem olyan sokat. 170 cm vagyok és hozzá 46 kg. ez így elmondva úgy néz ki mintha én csontsovány lennék. de szerintem meg nagyon nem vagyok vékony, bár azt sem mondanám, hogy kövér vagyok. leszeretnék fogyni kb kilót, vagy egy kicsit többet mert szerintem van rajtam egy kis felesleg de mindenki azt mondja, hogy inkább híznom kéne. kb 10 éves korom óta hiszem azt h van rajtam "egy kis" felesleg. a barátaim szerint inkább felkéne keresnem egy pszichológust mert szerintük ez már nem normális. szerintetek?

Huszár József · http://www.vitaminbank.hu 2008.08.25. 10:13:25

Nagyon sokféle fogyókúrás módszer létezik, ezek többé-kevésbé használnak is a kúra ideje alatt. A gond csupán akkor kezdődik, ha abbahaggyuk a fogyókúrát, mert azt gondoljuk, leadtuk a súlytöbbletet. Ezért szokott előfordulni, hogy nagyon sokan visszahíznak. A nehezen leadott kilókat újból felszedjük. Mit lehet tenni? Nem akarom megvádolni a fogyókúrás termékeket gyártó cégeket, de bizony van aki (tisztelet a kivételnek) rászoktatja a fogyasztókat a saját termékeikre és ezeket folyamatosan kell fogyasztani, különben visszahízik. Vannak ilyenek is, de józanul belegondolva, ki hiszi el, hogy amit esetleg 5-10 év alatt felhalmoztunk, attól majd pár hónap alatt megszabadulunk? Ilyen nincs, vagy legalábbis anélkül, hogy a szervezetünk ezért ne büntetne meg. Mert előbb-utóbb megérezzük a fogyókúrák hatását: tápanyaghiány stb. Engem Tóth Gábor független előadásai (nonprofit cégnél dolgozik, így nem befolyásolják) győztek meg, hogy az egészséges táplálkozás és mozgás a legfontosabb. Vannak akik öröklik az elhízásra
hajlamosságot, de akinek nincs ilyen problémája, az biztosan le fog tudni fogyni, ha odafigyel a testmozgásra és táplálkozásra. Az előadások meghallgathatóak itt: www.vitaminbank.hu/index/toth_gabor.php A rendszerességet emelném még ki, mert csak akkor lehet maradandó és hosszútávú eredményt elérni, ha kitartóan és rendszeresen étkezünk, mozgunk. Eleinte nehéz, mert nem szoktunk hozzá, de a későbbiekben ez az életvitel általánossá és megszokottá válik. Sőt, talán rosszul fog esni, ha kimarad egy-egy edzés, vagy nehéz, zsíros ételt kell megenni.