Pszichológia.blog.hu

Füredi Krisztián szexuálpszichológus, pszichológus, páterapeuta blogja

Meghalt Polcz Alaine

2007. szeptember 20. 20:05 - Füredi Krisztián

pszichologiablog: polczalain

Élete 85. évében meghalt Polcz Alaine.
Pszichológus és író. Ez a két szerep amely a legközismertebb Polcz Alaine nevével kapcsolatosan.
Élete, munkássága igen gazdag, foglalkozott mentális betegek művészetterápiájával, játékdiagnosztikával, több játéktesztnek ő a kidolgozója. Sok segítséget nyújtott haldoklóknak, haldoklók hozzátartozóinak, kutatta a halál és haldoklás pszichológiáját, számos tanulmánya és könyve jelent meg ezzel kapcsolatosan. Foglalkozott a gyerekek halálának kérdésével is, illetve a halál pszichológiájának a tudományával, a tanatológiával.
Ő kezdeményezte a Magyar Hospice Mozgalom megalapítását, amelynek nyomán létrejött a Magyar Hospice Alapítvány, amely
„a gyógyíthatatlan betegek testi és lelki támogatásával foglalkozik, a humánus kezelést és az emberi méltóság megőrzését tartja elsődlegesnek.” (idézet az alapítvány honlapjáról)

Részlet az alapítvány honlapján lévő Polcz Alaine halálával kapcsolatban megjelent írásból:

„Számunkra a fájdalom mellett talán a veszteség érzése a legerősebb. Az általa végzett áldozatos, több évtizedes, kitartó és elkötelezett munkája, hallatlan energiája nélkül a magyarországi hospice mozgalom nem úgy, és nem akkor jött volna létre.  Gazdag és értékes életének egyik legfontosabb „műve”, a hospice szellemiségének átadása volt. Mindannyian nagyon sok inspirációt kaptunk tőle. Egész lényét áthatotta az a töretlen és a kívülállók számára is lenyűgöző segíteni akarás, amellyel a súlyos betegek és a haldoklók szenvedésein próbált meg enyhíteni. Minden mondata, minden cselekedete azt a mély hitét tükrözte, hogy a az emberi méltóság az utolsó pillanatig tart. Karizmatikus ember volt, aki teljes lényével szolgálta ezt az ügyet. Szenvedélyesen szerette életet, hiszen tudta, milyen értékes.”

Tudományos, pszichológiai és írói tevékenységéért számos állami kintüntetést kapott.

(Az írás elején lévő kép Polcz Alaine egyik könyvének borítója.)
7 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://pszichologia.blog.hu/api/trackback/id/tr39171724

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Joe Pass · http://vegyes.blog.hu 2007.09.20. 21:20:00

Szép tiszteletadás lett volna, ha többször sikerül helyesen leírnod a nevét... ehhez csak a beillesztett képet (borítót) kellett volna tanulmányoznod... a címkénél ('tag') legalább rendben van...

Mák Noémi · http://Hungary 2007.09.30. 11:04:10

Mélyen megrendített Polcz Alaine halálának híre. Nyugodjék békében, hiszem, hogy átjutott a túlsó partra és onnan segíti a súlyos betegséggel és az élet határhelyzetével szembenézőket és családtagjaikat. Jómagam is Hospic-önkéntes voltam a Megnyugvás Hospic Alapítványnál és igyekszem segítő hivatásomban érvényre juttatni a hospic szellemiségét.Kívánom, hogy az a mag, amit Polcz Alaine elvetett kis hazánkban, kicsírázzon és bő termést hozzon áldozatkész és lelkes emberek munkája révén!
R.I.P. Polcz Alaine!

Dobosy Ildikó 2007.10.05. 08:26:22

Egy önkéntes szolgálata a Margit kórházban

Harminchárom önkéntes kezdte meg szolgálatát a héten Polcz Alain nyomán a rákbetegek között. Ez a hospice szolgálat, melyet a nemrég elhunyt írónő és pszichológus indított el hazánkban. 25-70 éves korú asszonyok és férfiak áldozzák idejük egy részét a betegeknek és haldoklóknak. Az utolsó időket megpróbáljuk egy kicsit szebbé tenni szeretetünkkel.

Első nap a Margit kórházban
A portás nem tudott róla, hogy a hospice-ből jövünk. Azt mondta, üljek le és várjak, amíg valaki értem jön. Vártam fél órát, senki se jött, elkezdtem a portást kérdezgetni. Kiderült, hogy a C épületben voltak valami hospice-ok, de hogy vannak-e, arról ő nem tud semmit. Elbotorkáltam a C-be.

A főnővér adott egy kulcsot, amivel egy szekrénybe betehettem a ruháimat. Volt ott egy köpeny számomra, és sok szemét. Erről nem lehetett tudni, hogy nem-e valakinek a holmija, így nem nyúltam hozzá. Most utólag gondolom, hogy kitakaríthattam volna, mert délelőtt rajtam kívül nem jött senki. Ez a helyiség és a "szekrény" az őskorból való.

Teázás
A főnővér megmutatta a konyhát, ahol összebarátkoztam a takarítónővel. Egy teás szekrényben találtam sokféle teát, főzőt, edényeket, műanyagpoharakat, így főztem zöldteát és gyümölcsteát. Rögtön jött egy hölgy, aki megkért, hogy hozzak neki kávét az automatából. Vele aztán jóba lettünk. Három évvel fiatalabb nálam, így összetegeződtünk. A többiek általában nem kértek semmit.

Szolgálunk és védünk
Egyik szobában egy fiatal férfi utánam nézett, így gondoltam, szívesen beszélgetne. (Biztosan nem a lábam érdekli a nadrágban.) Nem vele kezdtem beszélgetni először, mert addigra már a laptopja felé fordult, hanem egy idősebb férfival a szobában, aki régebben rendőr volt. A rendőrök nehéz munkáját méltatta, milyen korán kimerülnek testileg, lelkileg a szolgálatban. Mindent elmondott a betegségéről. Tudja, hogy bár most hazaengedik, nemsokára újra vissza kell jönnie; szóval fél életüket a kórházban töltik - ameddig élnek. Ehhez képest én egyelőre csak az 1/ 42-ed részét fogom itt tölteni az időmnek, már ameddig én élek.

Kápolna
Tovább sétáltam s a folyosón lévő kápolnában egy önkéntes operett dalokat játszott magnón, remélve, hogy a szép zenére bejönnek az emberek egy kicsit, de általában annyira szoronganak, hogy aki arra sétál, az is csak benéz. Mondtam neki, hogy én is szívesen vállalok egy kis ügyeletet.

Internet
Visszasétáltam a fiatal fiúhoz. Folyamatosan az Interneten van, az autókat kutatja. Hererákja volt. Már azért nincs, mert levették a heréit. Most már csak áttétjei vannak. Mindenütt. És folyamatos hányingere, de az is fájdalommal jár. Azután a repülőkről beszélgettünk, majd a versenyautókról. Ebben még nem vagyok elég járatos, inkább ő beszélt, mint én.

Visszamentem teát kínálgatni, és egy másik hölgy is kért kapuccsinót. Ebben a szobában beszélgettem a továbbiakban.

Aki nevetni is tud
Gyöngyike csípőficammal született, többször operálták, beültettek, kivettek mindenfélét a csípőjéből. A férje elhagyta két kisgyerekkel, de tudott dolgozni, így túlélte. Operálták, kemizálták, kopasz lett, most kezd kinőni a haja. Nagyon kedves, nevetős, és azt mondja, nem bánja, hogy rákos. Van parókája is. Kérdeztem, hogy befessem-e a haját, de nevetett, mert úgyis nemsokára hazamegy, és a lánya majd befesti. Folyamatosan szédül.

Még visszamentem a fiatal fiúhoz elköszönni. Ő is megy haza a saját kocsijával, mert ha út közben hánynia kell, le tud állni és hány egyet, azután folytatja az utat. Ezt villamosban nem lehet.

A lényeg az, hogy mindenki - akivel beszéltem - úgy fogadja el a dolgokat, ahogy kapja. Az élete nehezebb volt, mint a kórház és a rák. Persze, a szomorúakkal még nem beszélgettem.

Sokan fekszenek úgy az ágyban, mintha aludnának, mások az újságaikba temetkeznek. Némelyek becsukják az ajtajukat is, oda csak kopogással illik bemennem, de a kopogásra nem érkezik válasz, ezért be kell nyitnom, ha valaha kapcsolatot szeretnék teremteni. Márpedig azért vagyunk ott, hogy létrejöjjenek társas kapcsolatok még a legnehezebb időkben is.

Dobosy Ildikó

pamacs56 2007.10.24. 22:54:41

Kedves Dobosy Ildikó!
Sok ilyen emberre lenne szükség a kórházakban, és a rehabilitációs osztályokon, továbbá a passzív elfekvő ágyak mellett.
Az édesanyám amikor ilyen helyen volt combnyaktörés után, pelenkázni kellett, és teljesen kiszolgáltatott volt.Az ápolók kevesen voltak, és néha türelmetlenek, ezért az egyik azt találta mondani eleget élt már, meddig akar még élni.Szomorú és felháborító, hogy akiknek segíteni kellene ilyeneket mondanak.Ott is el kelt volna a segítség, hogy egy jó szót szóljon valaki a haldokló beteghez.Akkor azt mondtam kellennének újra a kedves nővérek, akik életüket erre áldozták, és segítenek ahol tudnak, és nem megaláznak. A haldokló embert sokan elkerülik, pedig ilyenkor kellene még jobban mellette lenni. Tabu a halál, és nem segítjük szépen elmenni azt aki útja végére ért.Nem könnyű, és nem is gondoltam, hogy az lenne.Erős lélek, és segíteni akarás tud megküzdeni a helyzettel. Remélem egyre többen lesznek, és elegen ahhoz, hogy ne legyen még rosszabb a vég.Kitartást és jó egészséget hozzá kedves Ildikó!

Vivien 2008.07.28. 22:54:45

sziasztok ! nem tudok sokat Polcz Alain halalarol, viszont nagy rajongoja vagyok nagyon tisztelem es arra gondoltam teszek egy probat es megprobalom felkutatni elosozr az interneten hogy hol nyugszik. szeretnek elmennek a sirjahoz. eloben szeretem volna vele talalkozni de sajnos ez nekem mar nem adatik meg, tudnatok segiteni?koszonom elore is !
Vivien

Angyal Eleonóra 2008.07.30. 07:42:34

Kedves Mindenki!
Tájékoztatlak Titeket, hogy Polcz Aleinről többet tudhattok és kapcsolódhattok a baráti körhöz.
www.polczalaine.hu honlapon.
Különben a Farkasréti temetőben, férje Mészöly Miklós sírjához helyeztün k el hamvaiból. A temető irodában pontosan téjékoztatnak hol találjátok meg.Kegyeleteteket a Hospice Ház, Bp. III. ker. Kenyeres utca udvarában is leróhatjátok, ott is helyeztünk el ahamvaiból.
Érdeklődáseket köszöünjük.
Angyal Eleonóra

barcskriszta · http://www.barcskriszta.hu 2010.09.17. 18:53:22

Nagy kár érte, őszinte tisztelője voltam.... Popper Péter, Faludy György, Polcz Alaine....sorban mennek el a nagy öregek...:-(((
süti beállítások módosítása