2008. már 05.

Gyász – professzionális segítők és saját élmény (Polcz Alaine és Singer Magdolna)

írta: Füredi Krisztián
Gyász – professzionális segítők és saját élmény (Polcz Alaine és Singer Magdolna)






























A gyász igen összetett folyamat, számos szakember foglalkozik a gyász feldolgozásával.
Az egyik ilyen segítő – Singer Magdolna – blogján jelent meg egy igen érdekes és megható írás. Beszámol Pocz Alaine esetéről, amikor a férje (Mészöly Miklós) meghalt. A gyász igen elismert szakembere férje halálakor természetesen átélte a gyász – számára már igen részletesen ismert – folyamatát. Azóta Már Polcz Alaine sem él. Mindezek mellett Singer Magdolna is gyászol, és nem csupán Polcz Alaine-t.

Minderről szól Singer Magdolna írása, amely szakmai és magánéleti írás egyszerre. Már-már zavarbaejtő, hogy milyen intim részleteket ismerhetünk meg Singer Magdolna belső, érzelmi világából. Mindez nem önmaga miatt ajánlom, hanem azért, mert a gyász szakemberének szavait olvashatjuk a saját gyászáról.


„Azt gondoltam, a gyász lecsengése észrevétlen elapadás, ahogyan egy felbuzogó víz lassan elszivárog a környező réseken, beivódik a földbe, maga mögött hagyva még a nedves nyomait. Örültem Alaine örömének, hogyne örültem volna, hiszen szerettem őt, mégis, kissé árulásnak is éreztem Mészöly Miklóssal szemben ezt a kitörő örömöt. Megjegyzem maguk a gyászolók is azért ragaszkodnak sokáig a gyászukhoz, mert maguk is úgy érzik, mindaddig, amíg szomorúak, addig hűségesek, ha enyhül a fájdalmuk, az valóságos cserbenhagyása elveszített szerettüknek.
 
De miért jutott ez most eszembe, amikor már nem csak Mészöly Miklós nem él, hanem Alaine is követte őt? Mert magam is átélem ezekben a napokban ezt a kitörő örömöt.
 
Mint írtam, válok, és az elmúlt nyolc hónapom a házasságom elgyászolásáról szólt. Nem csupán arról, mert szerencsés természetemnél fogva valahogy megfér az életemben a szomorúság mellett az öröm is, képes voltam viccelődni a gyerekekkel, örömmel dolgozni, nagyokat túrázni, barátokkal beszélgetni másról is, olvasni, de legfőképpen bízni, remélni. De a fő vonal mindenképpen a gyász volt.
 
Számolgattam a hónapokat még pár hete is, hogy vajon még meddig tart, mikor mondhatok búcsút végleg ennek a sanyargatásnak? Tavaszra? Nyárra? Még akár egy másik év is? Ki tudja?.”

Az említett blogbejegyzés itt

Szólj hozzá

halál depresszió dr. polcz alaine