2011. ápr 20.

Büntethetőségi korhatár - jog vs. pszichológia/pedagógia

írta: Füredi Krisztián
Büntethetőségi korhatár - jog vs. pszichológia/pedagógia

A büntethetőségi korhatár változtatása jelenleg aktuális kérdés a törvényhozásban. Jelenleg 14 éves kortól büntethetőek - akár börtönbüntetéssel - a fiatalok, a tervek szerint viszont ez 12 éves korra csökkenhetne, és így napi gyakorlattá válhatna, hogy 12 éves gyermekekre bíróság szab ki a felnőttekéhez hasonló büntetéseket.

Dr. Vajda Zsuzsanna, neveléstudománnyal foglalkozó pszichológus professzor új és ígéretes blogjában (jozanneveles.blog.hu) ennek a tágabb társadalmi és pszichológiai kérdéseiről ír valóban elgondolkodtatóan Börtönbe a vásott kölyköket! címmel.

Fontos megállapítás, hogy a büntethetőségi korhatár egy szubjektíven eldöntött, mechanikus határ, ám a 14 éves kor fontos fordulópont, míg a 12 éves korhatárt lényegében semmi sem indokolja.

"A gyerekek különleges törvényi kezelése azon az előfeltevésen alapult, hogy a gyerekek értelmi képességeik korlátozottsága miatt nem látják világosan tetteik következményeit, ezért kevésbé is tehetők felelőssé, mint a felnőttek. A másik előfeltevés az önállóság hiánya: minél fiatalabb egy gyerek, annál inkább befolyásolható. Nos, ha a fejlődéslélektan szemszögéből nézzük, a 14 éves kor mindkét szempontból fontosabb mérföldkő, mint a 12 év. A 14 év a fizikai fejlődés tekintetében is jelentős választóvonal: a legtöbb gyerek erre az életkorára eléri a felnőtti testmagasságát és túl van a nemi érésen. A testi fejlődéssel párhuzamosan és részben annak következményeképp ez az az időszak, amikor érzékelhetően nő a fiatalok önállósága, döntési képessége, csökken a szülőktől, fontos felnőttektől való függés. Másrészt az értelmi képességek, az emlékezet és a logikus gondolkodás képessége is körülbelül erre az életkorra éri el a tetőfokát, a további teljesítményjavulás már jóval kevésbé köszönhető a biológiai érésnek, és sokkal inkább a környezetnek."

Nagyon érdekes felvetés, hogy a korhatár csökkentése azt jelentené, hogy büntetőjogi szankciókkal, börtönnel lehet sújtani a gyermeket, miközben a tanárnak és az iskolának ugyanezen gyerekek fegyelmezésére minimális eszköze sincs. Míg a gyermek személyiségi jogait a tervezet szerint a börtön nem sérti, addig a tanár minimális büntetése is személyiségi jogokba ütközik. 

"Különösen kritikussá teszi a korhatár leszállítását, hogy a mai felfogás a gyerekek büntethetőségét lényegében az igazságszolgáltatásnak delegálja. Az iskola, a tanárok ellenőrző – szankcionáló jogai igen erősen korlátozva vannak, holott vélhetően a gyerekkel folyamatosan kapcsolatban lévő, alapvetően nevelési tevékenységet folytató iskola alkalmasabb volna fiatal gyerekek magatartásának korrekciójára, mint a büntetőjog. Pedagógusok panaszolják, hogy miközben egyre több nehezen alkalmazkodó, problémákkal küzdő gyerekekkel kell megküzdeniük, a nevelés ügyében megszólaló szakemberek és bürokraták nem akarnak tudni szembeszegülő, komiszkodó gyerekekről, egyre csak a megértés fontosságát papolják. Néha előkerülnek csodaszerek, mint például a mediáció. Mulatságos az az elképzelés, hogy mondjuk, a társa értékes mobiltelefonját eltulajdonító ifjú tizenéves egyszerre csak bűnbánóvá válik, amikor szembesül vele, hogy az osztálytárs, bizony elszomorodott.

Ha pedig nem használ a megértés és a mediáció, akkor a gyereket vigye el a rendőr. A tanár nem tarthatja bent a fegyelmezetlen tanulót, tegyük fel, egy délutánra az iskolában, mert ezzel sérülnek a személyiségi jogai. (Szabadidős elfoglaltságot sem szervezhet neki, mert arra pedig nincsen pénz). Az igazgató nem tolhatja le, mert az ombudsmannál majd beperli. Így viszont fordulhat a kocka: a haszontalan kölök lesz perbe fogva, ez így minden bizonnyal gyermekcentrikus eljárás."

Fontos konklúzió, hogy a jog eszközei alkalmasak a büntetésre, de alkalmatlanok a nevelésre, a pozitív irányú viselkedésváltoztatásra, a megfelelő értékek közvetítésére.

"Csakhogy van még egy nyitott kérdés: mi lesz az ítélet után? Vajon van-e bíró, aki jó lelkiismerettel a fiatalkorúak börtönébe utalna egy 12 éves gyereket? De ha nem oda, akkor hová? Talán odáig még nem jutottunk, hogy hátat fordítsunk az európai civilizáció vívmányainak és a visszatérjünk a középkor megtorló büntetéspolitikájához. A gyerekek büntetésének a viselkedés korrekcióját kell szolgálnia. Ezt azonban nem a büntetőjogra, hanem a neveléssel foglalkozó intézményekre kellene bízni."

A Bezzeganya blog összegyűjtötte néhány további szakember véleményét a kérdésről. Ezek lényegi gondolatai a következők:

Vekerdy Tamás gyermekpszichológus: "A terv meggondolatlan és nem megoldást jelentő. Ez nem fogja csökkenteni az elkövetést. A gyerekbűnözés melegágya a mélyszegénység, és inkább szociális intézkedésekkel lehetne elejét venni."

Sófi Gyula gyermekpszichiáter, családterapeuta nemzetközi statisztikák alapján azt állítja: "A gyerekkorú elkövetők 60-70 százalékának legalább egy olyan pszichés betegsége van, ami összefüggést mutat a bűnelkövetővé válással, ezért szerinte nagyobb hangsúlyt kellene fektetni ezeknek a felismerésére és gyógyítására. Nem a korhatár megállapítása a fontos, hanem az, hogy mi történik azokkal, akik bűncselekményt követnek el, és mit teszünk azért, hogy ne kövessenek el bűncselekményt."

Münnich Iván pszichológus: "A gyermekek környezetük viselkedési mintáit követik, ezért a gyermekbűnözés elterjedésében a médiának is jelentős szerepe van. Münnich azt is kijelentette hogy pszichológusok tiltakoznak a büntethetőségi korhatár csökkentése ellen, mivel az nem old meg semmit. Nemcsak a büntetőjog eszközeivel, hanem komplex intézményrendszer-átalakítással kellene tenni a gyermekbűnözés megelőzése érdekében."

Csemáné Váradi Erika, a Miskolci Egyetem kriminológus docense: "Azok a bűnözők, akik a büntethetőség kikerülése érdekében 14 év alattiakat használva követik el tetteiket, várhatóan a jövőben egyszerűen csak 12 év alattiakat használnának és sodornának a bűnözés útjára."

Gyurkó Szilvia, az Országos Kriminológiai Intézet tudományos kutatója:  "A szakértő szerint a korhatár csökkentése többet árt, mint használ. A gyerekek életre szóló stigmát szereznek, ami befolyásolja személyiségfejlődésüket is. "

A Figyelő net cikkében Kerezsi Klára, az Országos Kriminológiai Intézet igazgatóhelyettese elmondja, hogy: "A bűnelkövető gyerekek felnőve nem válnak mind bűnözővé. Nemzetközi vizsgálatok azt mutatják, hogy ezek a hektikus korban levő kamaszok később képesek beilleszkedni.”

A cikk kiemeli még, hogy a legjelentősebb rizikófaktorok a rossz családi háttér, a kilátástalanság, a média és az internet által közvetített negatív minták és magárahagyottság.

Felhasznált kép forrása: poligraf.blog.hu

Szólj hozzá

gyerek megvonás bűntudat gyereknevelés agresszió fejlődéslélektan büntetés nevelés pedagógia