A helyi érzéstelenítést majdnem mindannyian közelről is ismerjük, ha máshonnan nem, akkor a fogorvosi székből. Lehet, hogy még nem gondolkoztuk rajta, hogy vajon hogyan is működik, mitől válik érzéketlenné az adott testrészünk. Amikor a testi folyamatainak ilyen mélységben vizsgáljuk, akkor mindig nagyon bonyolult folyamatok között találjuk magunkat, a legmélyebb pontokon viszont meglepően egyszerű kémiai, biológiai folyamatokat találunk. Ilyen a helyi érzéstelentők esete is. Egyszerűen fogalmazva a nátrium és a kálium aktuális mennyisége és áramlása okozza a fájdalmat, illetve az érzéketlenséget. Ennél konkrétabban és részletesen lásd az alábbi cikkben.

"Nyugalmi állapotban, amikor semmiféle fájdalominger nincs jelen, az idegsejt belsejében a nátrium alacsony, a kálium viszont magas koncentrációban van jelen, míg a sejten kívüli térben ez pont fordított: nagy nátrium- és kis káliumkoncentráció jellemző.
Fájdalmas inger hatására a fájdalomérző idegsejtek nyugalmi potenciálja enyhén emelkedik. Amikor egy bizonyos küszöbértéket elér, megnyílnak a sejthártyában lévő nátriumcsatornák, nátrium áramlik a sejt belsejébe, megszűnik a potenciálkülönbség a membrán két oldalán - ez a depolarizáció. A depolarizáció hatására idővel záródnak a nátriumcsatornák, megszűnik a nátrium beáramlása a sejtbe, és megnyílnak a káliumcsatornák, melyeken keresztül kálium áramlik ki a sejtből, így végül helyreáll az eredeti állapot."

A teljes cikk itt