Pszichológia.blog.hu

Füredi Krisztián szexuálpszichológus, pszichológus, páterapeuta blogja

Hallucináció, illúzió és az agy

2006. december 08. 07:08 - Füredi Krisztián

Illúziónak azt nevezzük, amikor az észlelés során félre értelmezünk valamit, tehát látunk valamit, de mást hiszünk valójában. A hallucináció esetén nem félreértelmezésről van szó, hanem külső inger nélkül hisszük azt hogy látunk valamit. Természetesen nem csak a látás terén fordul mindez elő.
Az előzetes elvárások, elképzelések igen nagy mértékben befolyásolják az illúzióinkat. Nyilván nagyon sok esetben nem véletlen, hogy éppen mi az amit látunk, hallunk. Ezt vizsgálták egy kísérlet során, erről szól az alábbi írás.


"A frontális kéregről elvezetett jelek aktívabbak voltak, ha az alanyok arcra számítottak, tekintet nélkül arra, hogy mi volt valójában az inger. Ezen elülső területek úgy tűnik, már a látás folyamatának működésbe lépése előtt aktivizálódnak.  Ez támogatja azt az elképzelést, melyet „predictive coding"-nak („jósló kódolás") neveznek, miszerint az agynak már eleve van egy elképzelése arról, hogy mit fog látni, majd ezt összehasonlítja azzal a képpel, mely a látószervből jön, hogy meghatározza, hogy csakugyan például egy arcról van-e szó, vagy valami másról."

A teljes cikk itt



Pszichológia lap
10 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://pszichologia.blog.hu/api/trackback/id/tr4721399

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

teodora 2006.12.08. 09:29:17

"külső inger nélkül hisszük azt hogy látunk valamit" ehhez definiálni kéne a "látás" fogalmát, amiben úgy hiszem, nincs benne annak eldöntése, hogy a dolog tárgya reális és pontosan felismert-e.. álmában pl. látja vki az álomképeket? vagy csak hiszi, hogy látja? Amúgy meg illúzió az egész világ, úgyhogy az agykutatók elmehetnek a sunyiba. Minden a tudatban zajlik, az agykutatók vizsgálódása is...

Füredi Krisztián · http://pszichologia.blog.hu 2006.12.08. 10:15:18

Az, hogy mi a valóság, az már nem pszichológiai, hanem filozófiai kérdés, illetve hit/vallás.
Azért azt lehet mondani, hogy ha vannak egy szobában hatan, és senki nem látja, hogy a szobában van egy tehén is még rajtuk kívűl, csak egy ember, akkor arra mondhatjuk, hogy hallucináció. Vagy gondolhatjuk azt persze, hogy az öt ember nem képes érzékelni a tehenet, de leginkább azt gondoljuk ilyenkor, hogy a hatodik személynek van illúziója.

teodora 2006.12.08. 10:37:10

persze, nem is erre reagáltam, hanem a "hiszi, hogy látja" és látja közti különbségre. vagyis, hogy a látottak megitélése-e a téves (látja a tehenet (leképeződik az agy látóközpontjában ugyanúgy mint a real), de tévesen azt hiszi, hogy az valós tehén - vagy nem látja, csak hiszi (tehát tévesen ítéli meg az agyában a dolgot, de a látóközpontjában nincs tehénkép, csak úgy érzi), tehát azon filózok, hogy
- megjelenik az agyában a tehénkép, de nincs tehén, vagy
- nem jelenik meg tehénkép, csak azt hiszi (=csak a tehenet látok gondolat jelenik meg)?

A valóság meg nem szavazással dől el, úgyhogy az általad vázolt két lehetőség közt nincs különbség. Is-is. Sem-sem.

Füredi Krisztián · http://pszichologia.blog.hu 2006.12.08. 11:32:47

Igen, a valóság nem szavazással dől el valóban, de viszont ez az egyetlen módja annak, hogy definiáljuk hogy mi az ami van.
Volt amikor a többség azt gondolta, hogy a Föld lapos, de attól a föld még nem volt lapos. Most mindenki (majdnem) azt gondolja, hogy a föld kerek, de igazából erről sincs sokkal több információnk, csak egyszerűen minden jel és tapasztalat erre mutat olyan mértékben, hogy elég biztosnak tűnik, hogy tényleg így van, de nem szabad elfelejteni azt, amikor pedig minden jel és tapaszatalat(?) arra mutatott, hogy a föld lapos.
Igazából a valóság vagy mégis "szavazással" dől el, vagy azt kell mondanunk, hogy nincs olyan, hogy valóság, vagy legalábbis objektív nézőpont nem létezik, mert nekünk a szubjektív nézőpontunkból kell eldönteni, hogy mi az objektív és ez így nem megy.
A tudományban éppen ezért fontos kritérium minden megállapítással szemben a verifikálhatóság, a cáfolhatóság. Tudományos eredménynek az számít, amit lehet ellenőrízni, kísérlettel alátámasztani, a kísérletet van mód megismételni, és racipnális lehetőség van a cáfolatra.
Persze itt meg a paradigmák határolnak be minket, hiszen ami az egyik paradigma szerint válasz egy kérdésre, ott egy másik paradigma szerint már a kérdés sem létezik, és fordítva.

Valóság tehát objektív módon nincs.

Ezzel együtt a napi életünkben sokmindet lehet valóságnak, normának, átlagosnak, vagy átlagostól eltérőnek tekinteni, és így működtetni a dolgokat.
Pl. valaki nem mer felszállni egy buszra, mert annyira szorong ettől a gondolattól, akkor lehet azon gondolkozni, hogy ha ezt rajta kívűl a világon még milliók élik meg, akkor az nem is kirívó, de leginkább látható azért, hogy ez számára nem jó, tehát meg kell találni a megoldási lehetőséget rá. Ez a példát csak azért hoztam, hogy egyrészt visszakanyarodjak a pszichológiához, másrészt meg hogy érezhető legyen, hogy a filozófiai magasságok vagy mélységek között azért a mindennapi életben sokszor egyértelműbbek a dolgok, vagy legalábbis annak kell tekinteni őket.

teodora 2006.12.08. 11:46:26

oké, de a kérdésre nem válaszoltál, vagy legalábbis a cikkben sem találtam meg - tehát, hogy amit halluzik valaki az a tehén nemlétezését leszámítva azonos módon zajlik-e az agyban, mint a valóságosdi, vagy ott belül tér-e el?

Füredi Krisztián · http://pszichologia.blog.hu 2006.12.08. 12:01:51

Ez nem egyszerű kérdés, és én sem tudom a pontos választ.
Azt viszont tudom, hogy az észlelés nem olyan egyszerű, mint elsőre gondoljuk, hogy a szem látja amit lát, ez az infó megy az agyba, ott a megfelelő lebeny feldolgozza, majd ez tudatosul.
Ez persze részben így működik, de közben van egy másik irányú folyamat is, ami éppen ellentétes. Van valami amit elvársz. Így például egy szövegben, ha kimarad egy betű, akkor nem biztos, hogy észereveszed, mert egyrészt a látvány az infó, másrészt pedig van egy elvárásod, hogy minek kell ott lenni, hiszen a kimaradt betű nélkül nem biztos, hogy értelmes lenne az a szó, így az idegrendszer az elvárt x mennyiségű szó közül a legvalószínűbbet fogja behelyettesíteni, és az esetek többségében, ezt észre sem vesszük. Ugyanígy hallott beszédben is előfordul.

Tehát az észlelés kétirányú folyamat.

Tudom, hogy megint nem válaszoltam :-)

teodora 2006.12.08. 12:17:46

ez szerintem nem visszafele irányú, hanem a "feldolgozás" rész.. ha tényleg kétirányú lenne, akkor módosítaná a látottakat, az meg már telekinézis :)

Füredi Krisztián · http://pszichologia.blog.hu 2006.12.08. 12:24:01

Persze, nem olyan értelemben két irányú, hanem abból a szempontból, hogy a látottak meghatározzák az agyunkban lévő reprezentációt. Ez az egyik irány. Másrészt pedig az agyunkban lévő reprezentációk, befolyásolják azt, hogy mit látunk. EZ a másik irány. Természetesen a látás csak egy példa, ez így van mindenféle érzékeléssel kapcsolatban.
Egyébként ezt szokták nevezni felülrő lefelé, illetve lentről felfelé irányú érzékelésnek. Angol eredetiben kicsit frappánabban top-down, illetve bottom-up kifejezéseket kasználják.

braxux 2008.03.10. 20:29:08

Mi van akor és ezuton is elnézést kérek hogy nem a megfelelö tudományos szavakat alkalmazom, ha valaki átlátszo formákat lát maga elöt ami mindig más és ezek a pontok változnak persze nem álando kép ként vanak az illetö elöt...

NKing 2008.03.28. 14:56:15

És pl. mi a helyzet a vakokkal ilyen téren? Ők attól, függetlenül, hogy életükben nem láttak semmit, nincsenek "elvárásaik", ahogy mondjátok, attól még ők is képesek leképezni a tájat valamilyen szinten. Hangok, tapintások, ütközések alapján.
Ha úgy vesszük, a dolgok fizikai valóságát többféleképpen is képesek vagyunk érzékelni. Mindazonálltal egy olyan ember, aki hallucinál, nem lesz képes megbizonyosodni a valóságról több érzékével, mert a hallucinációk 1 legfeljebb 2 érzékterületen jönnek létre.
Az meg, hogy az ember csak agyilag képzeli e hogy a világ ilyen/3 dimenziós/fizikailag létező... vagy tényleg így van, az már tényleg inkább filozófia. Legalábbis egyelőre.