Az emberek viselkedése teljesen megváltozik tömegben. Már régi szerzők is megfigyelték azt, hogy az egyéni személyiségjellemzők rendkívül nagymértékben megváltoznak akkor, hogy az egyének tömegben vannak. A tömeg viselkedése nem jósolható meg az egyénektől külön-külön elvárt viselkedésből, mert nem ilyen jellegű az összefüggés. Tömegben máshogy viselkedünk. A szélsőségesen stresszes helyzetben, pánikhelyzetben is másként viselkedünk, mint egyébként. Az a helyzet, amikor ez a két szituáció összeadódik, az a tömegpánik.
Pánikhelyzetben a tömeg máshogy kezd viselkedni, kiszámíthatatlanná válik, mindenki próbálja a saját érdekeit képviselni, így például saját magát szeretné menteni, és kevésbé törődik másokkal, mint egyéb szituációban. Még akkor is, ha ezzel a saját menekülési lehetőségét csökkenti, vagy akár lehetetlenné is teszi.
Ezzel nagyon sok kutató foglalkozott már szerte a világban, sok kísérletet és megfigyelést végeztek, így sok tapasztalat gyűlt össze, a tömegjelenségek és a tömegpánik témakörében. Ezt foglalja össze az alábbi írás:
„Mintz egy 1980-as évek elején végzett kísérletében arra kérte meg 15-20 fős csoportok tagjait, hogy próbáljanak egy-egy zsinegre erősített kúpot kihúzni egy üveg száján, melyen egyszerre csak egy kúp fért ki. Bizonyos feltételek mellett – például amikor időhatárt szabtak, vagy az üvegbe vizet töltöttek, és az volt a cél, hogy egyik kúp se legyen vizes – senki sem tudta végrehajtani a feladatot, az üveg szájánál “forgalmi dugó” keletkezett. Mintz arra a következtetésre jutott, hogy a csoport minden egyes tagját a saját hasznának keresése motiválja, figyelmen kívül hagyva az egyes szándékok előzetes egyeztetését és a cselekvések összehangolását.”
