Pszichológia.blog.hu

Füredi Krisztián szexuálpszichológus, pszichológus, páterapeuta blogja

Anorexia, bulimia - Dr. Lukács Lizával beszélgetünk (1. rész)

2007. július 03. 07:08 - Füredi Krisztián

Lukács Lizával beszélgetek, aki a pszichológus, ezen belül pedig elsősorban az evési zavarokkal, illetve testképzavarral foglalkozik.

Krisztián: Mi az, ami közös a bulimiában és az anorexiában? 

Liza - pszichológia blog

Lukács Liza: Az anorexia nervosa és a bulimia nervosa két, klasszikus típusú evészavar, amelyeknél a hajlamosító, kiváltó és fenntartó tényezők egyaránt biológiai, pszichológiai és szociokulturális eredetűek. A testideáloknak való erős megfelelési igény, a diétázás (amely az egyik leggyakoribb kiváltó tényező) mindkét zavarnál megfigyelhető. Az érzelemkifejezés nehézsége, a kommunikációs készség hiányosságai, énhatár problémák, kontroll zavarok – ezek jellemzik leginkább a pszichés hátteret. Az evészavarokat jellegzetesen a fehér, nyugati nők betegségének tartják, innen ered a „3W szindróma” (white Western women) elnevezés is. Férfiaknál mindkét betegség ritka, előfordulásuk az átlagnépességben 0,1% körüli. A nemek közötti asszimetriának a hátterében egyértelmű a szociokulturális tényezők kizárólagos szerepe. Mindkét zavar kialakulása szempontjából fokozott kockázattal rendelkezőknek tekinthetők a modellek, a balett-táncosok, és azon sportágak képviselői, ahol nagyon fontos az esztétikum (pl. torna, ritmikus sportgimnasztika). Az anorexia és a bulimia is pszichoterápiás kezelést igényel.

Az emberek többsége keveri ezt a két betegséget. Hogyan határozható meg legmarkánsabban a különbség köztük?

Az első anorexiás esetleírások a 19. század végéről származnak, míg a bulimiát sokáig az anorexia egyik variánsának tekintették és csak 1979-ben vált önálló betegségkategóriává Russell nyomán. Az anorexia jellegzetesen 14-16 éves kor körül kezdődik, a bulimia gyakrabban a fiatal felnőttkor betegsége. A kórképek kiemelkedő jellegzetessége anorexiásoknál a súlyfóbia és a testképzavar, amelyek az extrém alacsony testsúlyért és a szélsőséges koplalásokért elsősorban felelősek, bulimiásoknál az önértékelés zavara, a szénhidrátsóvárgás, a falásrohamok és az azokat követő kompenzatórikus viselkedések (önhánytatás, hashajtó és vízhajtó abúzus, túlzásba vitt testedzés, koplalás) jellemzőek. Anorexiásoknál az amenorrhoeát (a menstruáció elmaradását) részben az alacsony testsúly következményének tekintik. Míg az anorexiások testtömegindexe (BMI index – a szerk.) nagyon alacsony (17,5 kg/m2 alatti), addig a bulimiások általában normál súlyúak.

A klinikai súlyosságú anorexia prevalenciája (előfordulási gyakorisága – szerk.) 1-8%, a bulimiájé ennek kb. háromszorosa. Ugyanakkor mindkét típusban magas a szubklinikai zavarok aránya, amelyek csak részben fedik le a diagnosztikus kritériumokat, de az életminőséget nagymértékben rontják és számos testi és pszichés szövődménnyel is járnak, alkalmazkodási zavarokhoz vezetnek. Az utóbbi években azonban mindkét evészavar típus gyakorisága nő, egyre több beteg jelentkezik kezelésre, de még így is – egyes adatok szerint – a bulimiások 80%-a nem kap kezelést. Ez azért is aggasztó, mert a hosszú kórlefolyás mindkét zavarnál nagymértékben rontja a prognózist. Az anorexia mortalitása (halálozás – a szerk.) magas, a betegségkezdet után 10 évvel 8%, de 20 év után a 20%-ot is eléri. A halál leggyakoribb oka anorexiában a szívmegállás, kiszáradás, alultápláltság, fertőzések, öngyilkosság. A bulimiásoknál nagy a gyomorrepedés, nyelőcsőrepedés-és vérzés, a nőgyógyászati szövődmények kockázata.

Liza - pszichológia blogMiből lehet azt észrevenni, ha a közvetlen környezetünkben (családban, baráti körben, munkahelyünkön stb.) valaki bulimiás vagy anorexiás? Hogy ismerhetjük ezt fel, mitől lehetünk biztosak abban, hogy ennek a veszélye valóban fennáll?  

Lehet, hogy meglepő lesz, amit most mondok, de az első figyelemfelkeltő jel a hozzátartozók, a környezet tagjai számára az, ha a személy kerüli az étkezést, amikor mások is jelen vannak. Ez mind a bulimiás, mind az anorexiás betegekre jellemző. A hirtelen súlyvesztés mögött számos egyéb ok is lehet (különböző belgyógyászati problémák, kezdődő cukorbetegség, a pajzsmirigy kóros működése), azonban ha ez a hízástól való félelemmel (súlyfóbiával) társul, akkor egyre bizonyosabb, hogy anorexiával állunk szemben. A bulimiás személyek az étkezések után azonnal, vagy már az étkezések alatt felkeresik a mosdót, vagy olyan egyéb helyiséget, ahol egyedül lehetnek. Általában nagy mennyiségű ételt fogyasztanak el és mellé sok folyadékot isznak, de a nagy túlevések rendszerint titokban zajlanak. A betegségek későbbi fázisaiban a szövődménytünetek figyelmeztethetnek az evési zavarra: a legszembetűnőbb fizikai jel bulimiásoknál a püffedt arc és a fogzománc kopása miatt a fogak szürkés elszíneződése (ezt a gyomorsav rendszeres szájüregbe kerülése okozza), anorexiásoknál a hajhullás és a nagyon alacsony testsúly mellett a szociális elszigetelődés jellemző. 

Ha megbizonyosodtunk erről, akkor mit tehetünk, mit tegyünk, hogyan viselkedjünk ezzel a személlyel? Tudunk-e segíteni neki? 

Az evészavaros személyek a betegségük előrehaladtával egyre inkább elszigetelődnek, bezárkóznak saját világukba, életüket az evéssel, fogyással való foglalkozás tölti ki. Ezért is nagyon fontos, hogy ne menjünk el segítségnyújtás nélkül a környezetünkben élő evészavaros betegek mellett! Fejezzük ki véleményünket, ajánljuk fel segítségünket abban, hogy az illető szakemberhez forduljon. Mivel az evészavarok rendkívül komplex pszichológiai problémák, amelyeknek súlyos, veszélyeztető következményei vannak, ezért alapvető, hogy a szenvedő fél megfelelő kezelésben részesüljön. Mielőtt konfrontáljuk ismerősünket a problémával készüljünk fel az esetleges ellenreakciókra. Az, akit szembesítenek egy általa titkolt problémával gyakran zaklatottá, visszahúzódóvá válik. A másik lehetőség, hogy megkönnyebbül, hogy valaki figyel rá és segíteni szeretne rajta. Úgy kell a kérdést elővezetni, hogy azzal a szenvedő félt ne bántsuk meg, ne alázzuk meg, ez ne okozzon számára kellemetlenséget, szégyent. Fontos, hogy segítségnyújtóként is legyünk tisztában a határainkkal! Legvégül mégiscsak a problémával küzdő rokonunknak, ismerősünknek kell eldöntenie, hogy segítséget kér-e. Ha ő úgy dönt, hogy nem akar ezzel foglalkozni, nagyon kevés az esély, hogy sikert érünk el akkor, ha forszírozzuk egy ilyen döntés meghozatalában. Ez persze nem jelenti azt, hogy magára kell hagyni és le kell mondani a támogatásáról. Néha sok időnek kell eltelnie ahhoz, hogy a szenvedő fél észrevegye, hogy dolgok kontrollja kikerült a kezéből. Értessük meg vele, hogy nehéz helyzetben vagyunk, mert nem tudjuk olyan dologra rávenni, amit ő nem akar, de ennek ellenére vegyük komolyan a dolgot, beszéljünk neki a kezelés előnyeiről és elmaradásának hátrányairól. Azok a betegek, akik felgyógyultak az evészavarukból, gyakran számolnak be arról, hogy családtagjaik, barátaik ahelyett, hogy segítettek volna nekik a probléma megoldásában, rendszerint ugyanazokat a dolgokat ismételgették (Miért eszel ilyen keveset? Nem veszed észre mennyire csúnya, sovány vagy? Mikor ettél utoljára? Egyél még egy kicsit…stb.).

Holnap az elhízással, a fogyókúrával, holnapután pedig a férfiak testképzavarával, az izomorfiával folytatjuk.

Lukács Liza saját honlapja: mashogy.hu

24 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://pszichologia.blog.hu/api/trackback/id/tr3110054

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

teodora 2007.07.03. 11:04:16

ehhez azért hozzátenném, hogy a testtömegindex is túl van hype-olva egy kicsit, és nagyon csalóka.. lehet vkinek úgy normál súlya, hogy abból a fele zsír, és holnap elviszi az infarktus, és lehet alkati kérdés is.. bizonyos határokon belül sokkal fontosabb, hogy az illető hogyan viszonyul hozzá.
a veszélyeztetett szakmákhoz a tvs műsorvezetőket is említeni lehetne, sokuknak elég hullaarcuk van..

(off
az interjúban szereplő hölgy nagyon csinos, de a képeket kisebbre vettem volna, így nehezebb olvasni.)

teodora 2007.07.04. 11:09:55

mosmár jó:)

és sok ilyen "élő" cikket még a blogra!

kocsis beat 2007.08.18. 17:59:46

SZugsegem lenne minnel tobb informaciora az eveszavarral kapcsolatosan abbol kifolyolag hogy a szakdolgozatomat errol a temarol szeretnem irni , temajavaslatokat is elfogadnek amiket tesztelni tudnek
Romaniabol irtan es pszichologait tanulok.
Elore is koszonom

Bíró Blanka 2007.10.04. 18:31:15

Előadást kell csinálom az anorexiáról. Kereseknék egy olyan lányt aki anorexiás, vagy anorexiás volt és szívesen szerepelne egy kisfimben.
Ha valaki vállalná e szerepet akkor írjon erre a címre: bblani@freemail.hu

Urbán Edina 2007.10.22. 13:57:13

Sziasztok!
Evészavarról írok szakdolgozatomban, de nincs konzulensem... Tudna valaki segíteni?
2O/351-9663

K.Keira 2008.07.06. 12:49:08

szeretném, ha egy evészavarokkal foglalkozó szakemberrel mint például Lukács Lizával beszélheték egyénileg mondjuk msnen.mert nekem kellene segítség, ha valaki tud ebben tanácsot adni h hogyan kérhetnék címet akkor írjon légyszíves!!!!!!!!!!!!
előre is köszi mindenkinek.

Dr. Lukács Liza 2008.07.07. 15:19:23

Kedves Keira!
Szívesen beszélek Önnel/Veled az evési problémáról, de csak személyesen. A www.mashogy.hu címen talál(sz) elérhetőséget.

ani 2008.07.15. 13:23:36

A www.hazipatika.hu oldalon az interaktív menüpont forumai közt a pszihiátriai betegségeknél találhattok evési zavarokkal küzdő embereket is. Tőlük szerintem érdezhettek ezt-azt.

ani 2008.07.15. 13:30:44

Érdeklődnék, hogy a bulímiások esetében feltétlenül szükséges-e orvoshoz fordulni. Bár lehet hogy csak ,,egyszerű" falási rohamokról van szó, ami úgy tudom szintén egy betegség, ez esetben sem volna elkerülhető az orvoshoz/pszihológushoz fordulás? Lehetséges az evési zavarok egyedül való leküzdése?
Előre köszönöm a válszt

Dr. Lukács Liza 2008.07.15. 14:56:30

Kedves Ani!
Enyhébb esetekben lehetséges a gyógyulás szakember nélkül is. Ez függ a betegség időtartamától, attól, hogy milyen a környezet, megjelent-e mellékes zavar, pl.: depresszió, és természetesen függ a személy megküzdő képességeitől is. Persze érdemes mérlegelni, mert előfordul az is, hogy egyedül 1-2 évig tart, szakember támogatásával viszont ennek töredéke a felépülési idő. A kezelésben a fokozatosság elvét követjük amúgy is.

paulina15 2008.08.02. 18:08:55

sziasztok!
én olyan filmeket keresek amiben a bulimiáról van szó.
egyszer láttam egy filmet amiben egy nő bulimiás volt és kb 30 éves lehetett meg volt férje.. de a címét nem tudom.
mást meg nem találtam eddig pedig biztos van!
aki tud, segítsen!
előre is köszi.

Orsi 2008.08.02. 19:49:13

Jó napot!Én bulímiás vagyok kb 5 éve.Jártam pszichológushoz 2és fél évig,de csak ideig-óráig segített,talán akkor is inkább a gyógyszer miatt.Az is csak a hányást állította meg,a zabálást nem,és visszahíztam az addig lefogyott 20 kilót,Azóta megint lefogytam,de a hányást és zabálást nem tudom abbahagyni,az életem már kizárólag ekörül forog,bár a munkában még nem akadályoz,de a m.helyemen is hányok,alig várom,hogy hazajöhessek enni,nem foglalkozom semmivel,a férjemmel sem,minden untat,ami nem a kajával függ össze.Kb 2 hónapja elmentem a II.ker-i pszichiátriára,mert a környéken lakom,bár nem vagyok bejelentve a címre.A beszélgetés alapján valamiért arra a következtetésre jutott a doktornő,hogy nem olyan súlyos a helyzetem,hogy gyógyszert írjon,viszont melegen ajánlja a kognitív pszichoterápiát(5-8000ezer Ft/alk)vagy a pszichodrámát(9000Ft/alk),és mondta,hogy nincs struktúra a napjaimban,túl sok a szabadidőm.Egyrészt nekem nincs pénzem ilyen kezelésekre,pedig biztos jót tenne,de szerintem nem ártana némi tudatmódosító idegszabályozó sem,sőt,ha létezne egyfajta agymosás,vagy olcsó hipnózis,azt is bevállalnám,mert úgy érzem,semmi esélyem magamtól gyógyulni.Kaphatnék tanácsot,hol kezelnének ingyen(TB-re),vagy sokkal olcsóbban,úgy,hogy nincs bejelentett lakcímem,de magyar születésű TB-fizető magyar állampolgár vagyok,és nem vagyok hajléktalan sem,és nem szeretnék olyan helyre menni,ahová viszont hajléktalanok járnak? előre is köszönöm a választ.

Dr. Lukács Liza 2008.08.04. 11:07:52

Kedves Orsi!
Egy olyan helyet tudok jó szívvel ajánlani, ahol tb alapon fogadnak felnőtt evészavaros betegeket. Nem szükséges, hogy abban a kerületben legyen a lakcímed. (Fiatalkorúak esetében nagyobb a választék.) Inkább priviben írnám meg a címet, küldj légy szíves nekem egy mailt a liza.lukacs@mashogy.hu címre.

Dr. Lukács Liza 2008.08.04. 11:10:05

Kedves Paulina!
Pl. a Szerelemre éhezve című film is ilyen (ez nem dokumentumfilm). Illetve a Rossz szokások is evészavaroktól szenvedőket mutat be.

kornélia 2008.08.05. 17:36:51

sziasztok!
már lassaN 2 éve vagyok bulimiás.
a betegségem előtt rendszertelen volt a menzeszem, azaz túl gyakori, de gyógyszert kellett szednem és helyreállt..
most, 3-4 hónapja ismét rendszertelen, most viszont hetek és már most lassan 2 hónap kimaradással.
félek, hogy megjön-e még egyáltalán..??

Dr. Lukács Liza 2008.08.05. 21:13:49

Kedves Kornélia!
Sajnos, a rendszertelen menstruáció a bulimiával gyakran együttjár, ez is egyfajta szövődménye ennek a betegségnek. Ezt egyébként oligomenorrhoeának is hívják.

nati 2008.08.06. 18:26:00

15 éves, bulimiás lány vagyok.
másfél éve van a betegségem. az utóbbi időben viszont többet hányok mint eddig, egy hete már minden nap. naponta kb 4 vagy 5-ször.nemrég hosszu időn át, hashajtóztam magam napi szinten de ugy hogy min.5szem (stadalax),vagy max 15 szem ilyenkor sokat ettem. eddig 166cm/60kg voltam, de 4hónapja már 52 kg.
és nem olyan falásrohamok törnek rám mint ezelőtt, hanem szó szerint mindent kihányok, kevés dolgokat is. mint pl. 2gömb fagyi,,, vagy pár darab keksz..régebben azért sok mindent megettem és ugy hánytam..
ez még bulimia vagy már bulimarexia??

Dr. Lukács Liza 2008.08.11. 07:40:03

Kedves Nati!
Talán itt most az a legkevésbé fontos kérdés, hogy ez bulimia, vagy az anorexia bulimiás altípusa. A lényeg, hogy minél hamarabb kérj pszichiátriai/pszichológiai segítséget.

Lora15 2008.08.18. 07:46:50

sziasztok!
Körülbelül 1 éve anorexiás vagyok ,165 cm és alig 46 kg .Az lenne a kérdésem hogy ki lehet-e belőle gyógyulni szakember segítsége nélkül?Nagyon szeretnék hízni,de naponta sportolok egy órát ,nem tudom hogy ez megakadályoz-e benne?De a sportról nem tudok lemondani.Most már próbálok rendesen enni, meg van minden reggeli,ebéd,vacsora és rászántam magam hogy délelőttönként megegyek egy kis csokit.És még egy kérdés ami nagyon izgat...msot hogy anorexiás vagyok már jó pár hónapja teljesen elmarad a menstruációm,fogalmam sincs mikor volt utoljára.Ha "felépülök" akkor mennyi idő után áll vissza rendesen a vérzés ha visszaáll? És ha hízok arányosan fogok hízni? Úgy értem mindenhová rakódik majd le?

Szilvi 2008.09.05. 11:07:06

Kérem aki tud segítsen! Rokonom 53 éves anorexiás, nem fogadja el a segítséget tisztában lehet problémájával hiszen orvos,talán egy magánklinikára hajlandó lenne befeküdni! Kérem ha valaki tud ilyen címet ajánlani az írjon nagyon sűrgös lenne!!!

csiri1 2009.03.13. 08:14:02

Sziasztok én is szeretném a segítségeteket kérni a szakdolgozatomhoz. Ha van egy kis időtök, és hajlandóak lennétek kitölteni egy kérdőívet, kérlek jelezzetek az emailcímemre: nagybalazsagnes@citromail.hu

nyergescsenge 2009.10.17. 21:05:27

Kedves, Dr.Lukács Liza!
Én a segítségét szeretném kérni! Az egyik barátnőm anorexiás. Pszichológushoz is jár, de ő sem tud vele mit kezdeni. Esetleg nincs valami öltete, hogy én mivel tudnék a segítségére lenni?

Dr. Lukács Liza 2009.10.19. 10:00:07

@nyergescsenge: Kedves Csenge! A barátnőd keressen másik pszichológust. Anorexia esetén a barátnő(k) feladata a támogatás a segítségkérésben. A gyógyulásban viszont szakember segítségét kell kérni.
süti beállítások módosítása