Pszichológia.blog.hu

Füredi Krisztián szexuálpszichológus, pszichológus, páterapeuta blogja

A emlékezet, a memória működése

2006. szeptember 15. 07:02 - Füredi Krisztián

A tanulási folyamatok, az emlékezet, a memória a pszichológia egy sokat kutatott területe. Mindannyian sok mindenre emlékezünk, és sok mindent elfelejtünk. Az emlékezet, a memória egy bonyolult mechanizmus, ám kicsit máshogy működik, mint ahogy azt elsőre gondolnánk.
Így például megkülönböztetünk olyan emlékezetet amely konkrétan információt tárol, és olyat, amely egy viselkedést, cselekvést, amelyet nem biztos, hogy szavakkal teljesen egészében le tudnánk írni, vagy fel tudnánk idézni. Ilyen például a biciklizés vagy a cipőfűző kötés. Ha fel kéne idézni mozdulatlanul, hogy hogyan kötjük be a cipőnket, nem biztos, hogy menne, mégis nap mint nap megtesszük, általában hiba nélkül.
A tanulás, az emlékezet, a memória pszichológia sajátosságairól szól röviden az alábbi írás.
 
„Ha memóriánk leginkább egy raktárra emlékeztetne viszonylag egyszerűen megtalálhatnánk helyét az agyban. Az ötvenes években Karl Lashley meg is próbálta lokalizálni ezt a feltételezett raktárt. Patkányokon végzett kísérletei során az állatokat egy útvesztőből való kijutásra tanította, majd eltávolította az agykéreg egyes részeit, hogy beazonosíthatóvá váljon az útvesztő "térképét" tároló terület. A patkányok azonban minden alkalommal kitaláltak a labirintusból - a megfelelő útvonal képe nem egy meghatározott ponton tárolódott el bennük, rámutatva arra hogy az emlékezés-felidézés folyamata a feltételezettnél összetettebb folyamat lehet.”
 
 
A teljes cikk itt: http://www.vital.hu/themes/psyc/memo2.htm
10 komment
Címkék: kísérlet memória neurológia agy tanulás emlékezet emlék viselkedés munkamemória rövid távú emlékezet hosszú távú emlékezet deklaratív emlékezet procedurális emlékezet agyi lokalizáció

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://pszichologia.blog.hu/api/trackback/id/tr414608

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

teodora 2006.09.15. 09:14:58

kicsit kevés van a cikkben, a napokban olvastam a wikit en.wikipedia.org/wiki/Memory sokkal több kérdést felvet, pl. hogy a memória egyátalán nem is tárolt az agyban hanem mezőjelenség stb.
én arra lennék kiváncsi, hogyan képes az agy egy absztrakt fogalmat tárolni, ugyanis többször tapasztaltam, hogy nem jut eszembe a szó ilyennél, mégis megjelent bennem érzésként egyértelműen az a dolog, anélkül, hogy leírnám. hasonlóan tárgyaknál is, de ott könnyebb rámondani, hogy vizualizálom vagy akármi. szerintem a nyelv(szavak) ilyen esetekben olyasmi szereppel bírhatnak, mint egy vinyón a FAT, anélkül is ott van a data csak nem elérhető (olyan könnyen)
Válasz erre 

Füredi Krisztián · http://pszichologia.blog.hu 2006.09.15. 10:03:41

Ismert jelenség amit mondasz, hogy nem jut eszedbe a szó, de hasonló dolgok, vagy képek, érzések igen.
Ez éppen azért van, mert a memória nem független egységekként működik, mint egy könyvtár, hanem egy hatalmas nagy hálózatként, ahol az információk kapcsolatokon keresztül tárolódnak, és kapcsolatokon keresztül idézhetők fel.
Ilyenkor már a keresett információ közelében járkálsz, már majdnem ott vagy, felidéződnek a hozzá kapcsolódó infók, fogalmak, képek, érzések, bármik, és így idővel szerencsés esetben maga a keresett infó is.
Kicsit mint amikor a Google-lel egy oldalt keresel, ahol már jártál, és kidob egy csomó hasonlót, amely kapcsolódik is a keresett oldalhoz, már "majdnem az" :-) de még nem.

Ilyenkor érdemes minél több hasonló dolgot felidézni, illetve minél több olyasmit, ami kapcsolódik az adott információhoz, annál valószínűbb, eljutsz a keresett infóhoz.

(Kicsit olyan, mint a page rank a Google-nél.)
Válasz erre 

Füredi Krisztián · http://pszichologia.blog.hu 2006.09.15. 10:13:51

Még valami.
Amit írsz, hogy van olyan, amikor ott van az infó, csak nem elérhető (mint a vinyón az adat FAT nélkül), ez tényleg lényeges.

Igazából a memória, illetve az emlékezéshez három fázis helyes működése szükséges.

Először is fel kell dolgozni a beérkező ingert, hogy megfelelő információtartalma lehessen.
Aztán helyes módon kell tárolni, hogy megmaradjon, és szükség esetén előhívható legyen.
Illetve végül tudni kell előhívni.

E három közül bármelyik sérül, akkor az adott információt nem tudjuk felidézni.
Amikor például egy idegen nyelven egy kifejezést nem tudunk magyarról átfordítani, de ha halljuk akkor felismerjük, ez esetben a felidézés korlátozott. Hiszen biztos, hogy feldolgoztuk az infót, az is biztos, hogy tároljuk, hiszen ha halljuk, akkor megértjük, de a felidézésre mégsem vagyunk képesek ha nem halljuk a szót.
Válasz erre 

teodora 2006.09.15. 10:14:23

szerintem ez ilyenkor nem "majdnem az" hanem "az".. épp erre akartam fent utalni, hogy szerintem a memória/gondolkodás nyelvfüggetlen, tehát ha egy szó nem jut eszembe, attól még rá tudok gondolni a fogalomra (nem mellé) - pl. ha egy embert felnevelnének beszédtanulás és nyelv nélkül (mittomén, halak nevelnék vagy vmi kommunikációképtelen bármi vagy egyedül) akkor szavak nélkül is működne az agya és az emlékezete..
Válasz erre 

teodora 2006.09.15. 10:18:35

amit az idegen nyelvű pédáról mondasz, abba szintén belekötnék, sokszor van, hogy egy szót értek anélkül, hogy valaha is tanultam volna (végülis hogy tanul meg egy gyerek? mihez képest, mire fordítja le?.. sok emberről is hallottam, aki annó kivándorolt, és úgy tanult meg egy nyelvet, hogy hallotta, tehát nyelvtani rendszer és szótárazás nélkül) egy szó jelentését lehet érezni és ezt az érzést (felhőt, fogalmat, adathalmazt) memorizálni anélkül, hogy volna párja... mert az egy szép elmélet, hogy mindent korábbi dolgokhoz kötve tárolunk, de akkor mi volt az első, ahonnét elindult, a nagy bumm? :)
Válasz erre 

Füredi Krisztián · http://pszichologia.blog.hu 2006.09.15. 10:41:28

Sajnos aki anélkül nő fel, hogy nem hall beszédet, az már nem nagyon fog megtanulni beszélni.
Van ezzel kapcsolatban egy olyan szenzitív időszak, amikor az agy igen könnyen tanulja meg az anyanyelvet, azután viszont nem annyira.
Tehát akit halak nevelnek, az nehéz helyzetbe kerül ebből a szempontból.
Nem gyakori, de azért a tudomány leír néhány ilyen embert. Természetesen halak által nevelt gyerekről eddig még nem hallottam :-) Viszont előfordul nagy ritkán, hogy állatok közt nevelkedik fel egy gyerek vagy emberek közt, de mégiscsak teljesen elzárva emberektől.
Ilyenkor később már nem tudnak megtanulni beszélni.

Sok elmélet létezett, létezik a nyelvelsajátítással kapcsolatban.
Például Noam Chomsky azt feltételezi, hogy az agyunk eleve be van állítva arra, hogy megtanuljunk egy nyelvet, mintha a fogalmak már készen lennének valamennyire, és csak ki kéne tölteni a kínálkozó helyeket, hogy melyik dologra melyik szót használjuk éppen.
Érdekes tapasztalat, hogy a gyerek olyan sebességgel tanul meg szavakat, hogy azt számszerűsítve napi rengeteg szó lenne, amit nehéz elképzelni, hogy hogyan tanulhatja meg egy gyerek. Ugyanez igaz a nyelvtanra, ahol nem találkozik minden esettel, mégis valamilyen módon összeáll a fejében a rendszer.
Tehát egy elgondolás, hogy a nyelve rendszer már készen áll az agyunkban, csak fel kell töltenünk gyerekkorunkban a megfelelő nyelv kifejezéseivel és szabályaival.
Válasz erre 

teodora 2006.09.15. 11:10:03

akkor elképzelhetőnek tartod, hogy aki nem tanul meg beszélni, az is tud gondolkodni és emlékezni? (végülis, az állatok sem beszélnek).. ebből nekem az következik, hogy cimke nélkül is tárolhatók dolgok (és van is sok minden, amit néha nem tudunk megnevezni, egy komplex illat, érzés stb - persze ez azért más), vagyis rá lehet gondolni valamire, aminek nem jut eszünkbe a neve pl. mondjuk, erről eszembejutott, amit nemrég olvastam vmit a morfogenetikus mezőkről, ami egyfajta kollektív emlékezet. hogy volt vmi madár, ami kitalálta, hogy a házhozszállított tejesüveget betöri a csőrével és leiszik belőle, aztán jött a háború, több generáció madár nőtt fel úgy, hogy nem látott tejesüveget, és utána mikor lett, újra, szülői iránymutatás nélkül tudták, hogyan kell felbontani és megdézsmálni. Persze ez már (még?...) ezó.
Válasz erre 

teodora 2006.09.15. 11:11:20

(off: jó lenne egy preview vagy kód-help, mert a "pl." után pl. üres sor volt az írásomban..)
Válasz erre 

Füredi Krisztián · http://pszichologia.blog.hu 2006.09.15. 11:57:21

Biztos, hogy gondolkodik az is aki nem tud beszélni, de az is biztos, hogy más módon.
Egyébként nem a forma a lényeg, hiszen pl. a süketnémák is tudnak "beszélni", számukra a jelnyelv teljes értékű lehet.
Ám biztos, hogy aki nem tanul meg beszélni semmilyen formában, annak a gondolkodás is másmilyen lehet. (Ilyen módon a jelnyelvet beszédnek tekintem, hiszen csak az "eszköz" különbözik.)
Egyébként a mi gondolkodásunkat is korlátozza az, hogy melyik nyelv az anyanyelvünk. És talán az ismert nyelvek is.
Így például nyelvenként változó, hogy milyen érzésekre alakultak ki szavak, és bizony eltér, hogy mely érzéseket hogy élünk meg attól függően, hogy milyen a nyelvi környezet hozzá.
Sajnos nem emlékszem, hogy melyik, de van egy japán szó, ami valami olyasmit jelent, hogy szeretni valakit úgy, hogy az sajnálatból fakad. Szánakozva szeretni, azért szeretni, mert valamiért sajnálatra méltó.
Erre nekünk nincs szavunk, és ezért jóval ritkábbal éljük meg ezt az érzést, míg a Japánoknak sokkal hétköznapibb, hiszen benne van az érzelmi készletükben.

Szélsőségesebb nézetek szerint a szerelem is például olyan, hogy ha nem lenne rá szavunk, és nem lenne mélyen benne a kultúránkban, akkor nem élnénk meg, vagy nem élnénk meg ilyen karakteresen...

Azt mindenképpen lehet állítani, hogy a nyelv formálja a gondolkodást, sőt az érzelmeinket is.
Válasz erre 

Eszter 2008.10.24. 20:41:48

Szervusz Krisztián!

Hogyan hívják azt a jelenséget, amikor az ember a vágyai, kívánságai szerint alakítja, meghamisítja a múlt eseményeit és teljesen (vagy ki tudja mennyire) azonosul is ezzel a vágyott emlékképpel? Gondolok itt például arra, amikor háborús bűnösök, diktatúrák idején magas pozíciókat betöltött kulcsemberek ezzel a védekező, önfelmentő módszerrel élve tudnak a későbbiekben együtt élni önmagukkal.
A minap hallgattam egy beszélgetést a TV-ben, és egy pszichológus beszélt erről, de akkor nem jegyeztem fel, így most szeretném kérni ebben a segítségedet.

Köszönöm.
Válasz erre 
süti beállítások módosítása