Pszichológia.blog.hu

Füredi Krisztián szexuálpszichológus, pszichológus, páterapeuta blogja

Gyógyszeres kezelés az evészavarokban

2007. november 14. 07:25 - Füredi Krisztián

Lukács Liza

Lukacs Liza

Gyógyszeres kezelés az evészavarokban


Ez a téma számos további kérdést vet fel. „Jól” adják-e a gyógyszert? Ezen azt értem, hogy a pácienst tájékoztatni kell a gyógyszer várható mellékhatásairól, a betegsége részleteiről, hogy miben segíthet a gyógyszer és miben nem. Bulimia esetén jók a tapasztalatok az antidepresszánsokkal, anorexiában nincs olyan gyógyszer, ami bizonyíthatóan javítja a prognózist. Ugyanakkor nagyon fontos hangsúlyozni minden esetben: kizárólag pszichoterápiával kombináltan hoz tartós gyógyulást a farmakoterápia (vagyis a gyógyszeres kezelés). Fontos elmagyarázni a páciensnek, hogy a gyógyszer olyan, mint egy mankó, amit használhat addig, amíg „megtanul járni”, de nem élhet élete végéig mankóval a hóna alatt! Közben folyamatosan „tanulni kell járni”. Rövidtávon általában jellemző, hogy antidepresszánst kapott bulimiások állapota javul, de nagyon gyakori a visszaesés, ha nem kapnak mellette pszichoterápiás kezelést. Valóban vannak olyan helyzetek, amikor egy jól alkalmazott és jól odaadott gyógyszer lerövidíti a gyógyulás folyamatát, vagy olyan állapotba hozza a pácienst, hogy alkalmas lesz a pszichoterápiára. (Előfordul ugyanis, hogy olyan magas szintű a szorongás, hogy a páciens nem tud a lelki tartalmakon „dolgozni”.)

Tapasztalatom szerint nagyon eltérő az evési zavarokban szenvedők hozzáállása a gyógyszeres kezeléshez. Vannak, akik mereven elzárkóznak mindenféle „kemikáliától” és kifejezett igényük van arra, hogy saját erejükből gyógyuljanak. (Megjegyzem: sok-sok saját erő kell akkor is, ha van gyógyszer!) De vannak olyanok is, akik szívesen fogadják, rosszabb esetben azt hiszik, hogy ezzel le van tudva a dolog, „a gyógyszer majd szépen meggyógyít én pedig csak végignézem, mi történik”. Utóbbiból következik, hogy ha nincs megfelelő együttműködés a beteg részéről a gyógyulásban, akkor a gyógyszer minimális tüneti javuláson kívül semmit nem fog segíteni.

Az antidepresszánsok gyakori mellékhatása a testsúlynövekedés. Gondolhatjátok, hogyan hat ez a bulimiásokra, akiknek egész életüket kitölti a testsúlyukkal való foglalkozás. A pácienst a várható mellékhatásokról tájékoztatni kell, hogy ne érje váratlanul, ha a szervezete megváltozott működését tapasztalja. Mérlegelni kell a pozitív és a negatív hatásokat a gyógyulás érdekében.

Az ilyen interjúk arra jók, hogy ne elégedjetek meg a tüneti kezeléssel. Nyilván senki nem mondja az orvosnak, hogy „na, és hol marad a pszichoterápiám?”, de talán segíthet abban, hogy eldöntsétek megfelelő kezelést kaptok-e. A tüneti kezelések legnagyobb problémája éppen az, hogy a páciensben (tévesen) azt a képzetet alakítja ki, hogy ebből a betegségből nem lehet meggyógyulni vagy, hogy ő, személy szerint képtelen erre. Ez a legnagyobb veszteségek egyike a terápiás folyamatban.

Lukács Liza saját honlapja: mashogy.hu
2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://pszichologia.blog.hu/api/trackback/id/tr91224791

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Burjánzó evészavarok 2011.10.07. 01:31:56

Annak ellenére, hogy a pszichiátria malmai lassan őrölnek, és a szakkönyvekben egyelőre csak a két régi ismerőst, a bulimiát és az anorexia nervosát találjuk, egyre többféle új evészavarról hallhatunk, amelyek kétségkívül létező jelenségekről szólnak. ...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Istenes Mónika 2008.01.22. 14:20:40

Kedves IzA! Az evészavaroknál, mint olyan pszichoszomatikus rendellenességeknél, mindenképpen a pszichoterápiás kezelést látom elsődleges megoldásnak, a farmakoterápia sok esetben csak kiegészítésként hasznosulhat; de nem elsődleges lépésként. Ebben a tekintetben a bulémia, vagy anorexia kezelésében, és e kettő között fontossági sorrendet kellenne tennünk,ezt nem hiszem. Miben lenne más egy önmagát némileg tudatosan sanyargató betegnek a kezelése(anorexiás beteg), és az önmagát tudattalanul büntető bulémiás beteg között? A gyógyszerek lehetnek mankók a felépülésben, de a későbbiekben az általuk kialakított függőséget a szervezet,már sajnos nagyon nehezen abszolválja. Biztos van szélsőségesen eltúlzott kórkép, amikor a gyógyszerek lendületet adnak a felépülésben, nem vitatom. De amíg csak megoldható, én elhalasztanám ezeknek alkalmazását, és előtérbe helyezném a pszichoterápiát. Bár ez hangsúlyozom, csak egy magánvélemény, környezetemből merített tapasztalatokból.I.M.

minekpista 2009.05.20. 07:33:49

Kedves Liza.Őszintén mondva nem olvastam a cikket.Ami mágnesként vonzott az Ön tekintete s mosolya.Tiszta s vigasztalóan nyugtató mint egy koraőszi ragyogó napfelkelte.A test lámpása a szem,és ha tiszta a tekinteted te is tiszta vagy belülröl-pontatlanúl a bibliából.Ez Önre vonatkozik.Kérem őrizze meg Önmagát ilyennek mert ez már gyógyulás,annak ki látja,és esztétikai remekmű.Minden jót kiván Önnek,egy mulandó halandó.
süti beállítások módosítása