Hízni akarok!
Az alacsony testsúly (ha nem anorexia áll a hátterében) feltehetően azért kevésbé felkapott téma, mert az egészséget kevésbé veszélyezteti, mint az elhízás. Alacsony testsúlyú nők esetében fontos kérdés, hogy rendszeres-e a menstruáció. Ha nem, az arra is utalhat, hogy a nő testzsírszázaléka a menstruációhoz szükséges (14-17%-os testzsírszázalék) határ alá süllyedt. Ha a testsúlya alacsony a testmagasságához képest, de egyéb panasza nincs, akkor alkati kérdésről van szó. Azt egyébként nem tartom egészségesnek, ha valaki úgy akar hízni, hogy mindent megeszik, ami csak belé fér. Hízni is tervszerűen érdemes. A 1,5 óránként való evés vagy a ritkán, naponta kétszer és este lefekvés előtt nagyobb mennyiségű, szénhidrátdús étel elfogyasztása jár általában sikerrel, de ez változó, hogy kinek melyik segít. Az esti, olajos magvak (pl. sós mogyoró, napraforgómag) fogyasztása ugyancsak hozhat néhány tartós kilót.
Mozgásformák közül azok a jók gyarapodásra, amelyek nem csak a testtömeget használják a mozgás során (pl. a súlyzós edzések). Egyetértek azzal a hozzászólóval, aki arra utal, hogy a fogyás képletének ellentettje lehet a hízásé, de mivel a fogyás receptje sem a koplalás, így a hízásé sem a zabálás. Mindenesetre hízni vágyóknál is érdemes testképmérést végezni, hogy mennyire reálisan látja magát túl soványnak. Ugyanúgy van kulturális vonatkozása a hízni akarásnak is, mint a fogyásvágynak. Jellemző, hogy a falvakban élők még ma is átlagosan magasabb testsúlyt tartanak ideálisnak, mint a városi lakosság. Családi vonatkozása is lehet. Találkoztam olyan gyermekkel, aki azzal tudott kitűnni a családban, hogy milyen sok ételt meg tudott enni egyszerre. Meg is hízott, a társai kicsúfolták, az iskolai közösség perifériájára szorult, de számára a családban jutalmazó értékű volt minden egyes plusz kiló, amit a mérleg mutatott. Főleg férfiaknál még ma is a nagy testméret a hatalom, az erő, a férfiasság szimbóluma.
Ugyanazt gondolom a hízásról és a fogyásról is. A mértékletesség fontos dolog. Nem csak azért, hogy ne legyünk betegek és az életünket ne hassa át túlságosan a táplálkozás, hanem azért is, mert nem érdemes elvenni magunktól a finom ételek örömét, élvezetét azzal, hogy mértéktelenül fogyasztjuk. Mozogni nem azért fontos, hogy karcsúbbak vagy testesebbek legyünk - ez annak a kellemes és kívánatos mellékhatása lehet adott esetben -, hanem azért, hogy jobban működjenek a szerveink, edzettek legyenek az izületeink, az izmaink, hogy levezessük a napi, heti stresszt stb. Szóval mértékletesen, átgondolva táplálkozni és mozogni alapvető szükségletünk kellene, hogy legyen testsúlytól függetlenül. És, ha valaki ezt megteszi az egészséges testsúlytartomány alatt és más testi panasza nincs, akkor el kell fogadni, hogy a természet ilyen törékenyre alkotta.
Lukács Liza saját honlapja: mashogy.hu
Mozgásformák közül azok a jók gyarapodásra, amelyek nem csak a testtömeget használják a mozgás során (pl. a súlyzós edzések). Egyetértek azzal a hozzászólóval, aki arra utal, hogy a fogyás képletének ellentettje lehet a hízásé, de mivel a fogyás receptje sem a koplalás, így a hízásé sem a zabálás. Mindenesetre hízni vágyóknál is érdemes testképmérést végezni, hogy mennyire reálisan látja magát túl soványnak. Ugyanúgy van kulturális vonatkozása a hízni akarásnak is, mint a fogyásvágynak. Jellemző, hogy a falvakban élők még ma is átlagosan magasabb testsúlyt tartanak ideálisnak, mint a városi lakosság. Családi vonatkozása is lehet. Találkoztam olyan gyermekkel, aki azzal tudott kitűnni a családban, hogy milyen sok ételt meg tudott enni egyszerre. Meg is hízott, a társai kicsúfolták, az iskolai közösség perifériájára szorult, de számára a családban jutalmazó értékű volt minden egyes plusz kiló, amit a mérleg mutatott. Főleg férfiaknál még ma is a nagy testméret a hatalom, az erő, a férfiasság szimbóluma.
Ugyanazt gondolom a hízásról és a fogyásról is. A mértékletesség fontos dolog. Nem csak azért, hogy ne legyünk betegek és az életünket ne hassa át túlságosan a táplálkozás, hanem azért is, mert nem érdemes elvenni magunktól a finom ételek örömét, élvezetét azzal, hogy mértéktelenül fogyasztjuk. Mozogni nem azért fontos, hogy karcsúbbak vagy testesebbek legyünk - ez annak a kellemes és kívánatos mellékhatása lehet adott esetben -, hanem azért, hogy jobban működjenek a szerveink, edzettek legyenek az izületeink, az izmaink, hogy levezessük a napi, heti stresszt stb. Szóval mértékletesen, átgondolva táplálkozni és mozogni alapvető szükségletünk kellene, hogy legyen testsúlytól függetlenül. És, ha valaki ezt megteszi az egészséges testsúlytartomány alatt és más testi panasza nincs, akkor el kell fogadni, hogy a természet ilyen törékenyre alkotta.
Lukács Liza saját honlapja: mashogy.hu
