Az emberi viselkedésről kétféleképpen gondolkodunk. Az egyik, amely szerint tiszta lappal születünk, és a viselkedési formákat tanuljuk, minták alapján sajátítjuk el. A másik gondolat, hogy a viselkedési formáink öröklöttek, és már úgy születünk, hogy bennünk van, és a megfelelő kort elérve elkezdünk a meghatározott módon viselkedni. Nagyon sok esetben ez nagyon érdekes és nehéz kérdés. Napjainkban nem látszik ennyire elhatároltnak ez a két terület, leginkább azt gondoljuk, hogy számos dolog velünk születik, így például a temperamentumunk, és nagyon sok minden az életünk során épül be a személyiségünkbe vagy viselkedési repertoárunkba.
Érdekes megvizsgálni ugyanilyen módon az agresszió kérdését is. Az agresszió, az agresszió mértéke velünk született adottság, vagy pedig hatással vannak ránk az előttünk lévő minták? Ez igen összetett és messzire mutató kérdés, hiszen ha velünk születettnek tekintjük az agressziót, akkor az agresszív számítógépes játékok és erőszakos filmek nem változtatnak a viselkedésünkön, ha viszont tanult viselkedésmód az agresszió, ha utánzás által tanulható, akkor már egészen más a szerepe az erőszakos filmeknek. Nem csupán a pszichológia szempontjából lényeges ezt a kérdést eldönteni.
Másik kérdés, hogy a közhiedelem azt mondja, hogy az agressziót le lehet vezetni valamilyen agresszív cselekedettel, így például egy erőszakos számítógépes játékkal is. Az alábbi kutatás az előbbi és erre a kérdésre is kereste a választ.
"Bár a "jól kidühöngi magát" kifejezést gyakran használjuk a mindennapi életben, gyermekközösségekben végzett vizsgálatok alapján úgy tűnik, a nyílt agresszív viselkedés a haragot nem csökkenti, inkább tartósítja vagy növeli. A szociális tanuláselmélet szerint minél sikeresebb volt az agresszor céljai elérésében, annál valószínűbb, hogy konfliktushelyzetben ismét ehhez az eszközhöz nyúl.
...
Emberi helyzetekre is igaznak látszik, hogy az agresszív viselkedés megjelenésének gyakoriságát és formáit a tapasztalat és a szociális hatások nagymértékben befolyásolják. Ezt a nézőpontot hangsúlyozzák az ún. szociális tanuláselmélet megalkotói. Szerintük nem kell egy viselkedést jutalmazással vagy büntetéssel szándékosan tanítani, az elsajátításhoz sokszor elegendő annyi, ha valaki megfigyeli a társait. Amivel a többiek sikert érnek el, ami másoknál jutalomban részesül, az nagyobb valószínűséggel jelenik meg a megfigyelőként jelenlévő személyeknél is előbb-utóbb."
A teljes cikk itt: http://www.sulinet.hu/tart/fcikk/Kfec/0/13481/1
