Az emlékezet furcsa módon működik. Naivan azt gondoljuk, hogy amire emlékezünk, az úgy is van. Az esetek nagy részében azért természetesen valóban képesek vagyunk jól emlékezni, ám van sok olyan eset, amikor az emlékeink csalnak. Ennek az egyik esete, amikor nem emlékszünk pontosan, és ezért a tudatunk kiegészíti az emlékeket olyan elemekkel, amelyek a legvalószínűbben történhettek, ami persze nem biztos, hogy megfelel a valóságnak.
Egy másik esete annak amikor megcsal az emlékezetünk, amikor az észlelés, vagy az abból levont következtetés ránk is hatással lehet. Ilyenkor előfordul, hogy a saját személyiségünk védelmében, illetve annak védelmében, hogy a saját magunkról kialakult képet fent tarthassuk vagy hogy megnyugtató vagy megnyugtatóbb lehessen számunkra az emlék, ezért apró vagy akár jelentősebb momentumokat is megváltoztatunk az emlékezetünkben, illetve annak felidézésekor a fent említett módon módosítjuk az emlékeinket. Ezen felül még számos oka lehet annak, hogy az emlékeink nem egyeznek meg azzal amit tapasztalunk.
Az alábbi rövid írásban egy ezt vizsgáló kísérletről számolnak be.
„Ha mindaz, ami bennünket ér, a cselekedeteink következménye, akkor van mi irányítsa tetteinket, míg ha a dolgok „csak úgy összevissza” történnek az emberekkel, akkor a jövő kiszámíthatatlan és félelmetes…
Marsh és Greenberg egy rablótámadást vitt filmre: egy 20 év körüli fiatal fényes nappal egy elhagyatott parkolóban pénzt vesz föl a bankautomatából, majd amikor távozik, elé áll egy rabló, és késsel megfenyegeti. Az áldozat átadja a pénzt, a rabló elmenekül, sérülés nem történik.”
