Hogy hogyan érezzük magunkat a világban, ahhoz elég fontos, hogy alapvetően mit gondolunk önmagunkról, és mit gondolunk másokról. Nyilván mindkét esetben elég nagy a skála, de most nézzük leegyszerűsítve. Magunkról gondolhatjuk azt, hogy alapvetően rendben vagyunk, jók vagyunk (ezt a tranzakcióanalízis elméletében Eric Berne úgy hívja, hogy OK vagyok). Vagy gondolhatjuk azt, hogy nem vagyunk rendben (ezt Szintén Eric Berne a tranzakcióanalízisben úgy hívja, hogy nem vagyok OK). Ugyanilyen módon másokról is gondolhatjuk azt, hogy rendben van (OK), vagy nincsenek rendben, nem jók (nem OK).
Ennek megfelelően négy szituáció jön létre, hiszen hihetem azt, hogy én rendben vagyok, és mások is rendben vannak (én Ok, te OK). Ez a legnyugodtabb, legegészségesebb állapot. A legvesztesebb állapot pedig az, ha mind magunkról, mind pedig másoktól úgy gondolkozunk, hogy nem vagyunk rendben és ők sincsenek rendben (én nem OK, te sem OK). Ebben a helyzetben a legveszélyesebb és a legreménytelenebb a világ. És természetesen van még két figyelemre méltó állapot is, mely szerint "én Ok, te nem OK", amely egy bizalmatlan, öntelt vélekedés a világról, illetve "te Ok, én nem OK" amely pedig végletesen önkritikus, depresszív megélése a világgal való kapcsolatunknak.
Ide tartozik még a sorskönyv fogalma, amely szintén Eric Berne elméletéhez tartozik a tranzakcióanalízis körében. A sorskönyv nem egy misztikus fogalom, hanem arra utal, hogy a gyerekkorunkban hallott üzenetek, - amelyek leginkább a szüleinktől érkeznek - nagy befolyással bírnak a későbbi életünkre. Ezeket az üzeneteket, utasításokat felnőttként sokszor tudtunkon kívül igyekszünk végrehajtani, még akkor is, ha ez ahhoz vezet, hogy boldogtalanok leszünk miattuk.
