Pszichológia.blog.hu

Füredi Krisztián szexuálpszichológus, pszichológus, páterapeuta blogja

Mániás depresszió

2006. október 06. 07:03 - Füredi Krisztián

A mániás depressziónak valami oknál fogva több elnevezési is ismert, így a mániás depresszión kívül hívják hivatalosabb formában bipoláris zavarnak (így hívja a DSM IV is) vagy maniáko depresszívának (maniaco depressiva).

A betegség legfőbb tünete szerint a személy hangulata két végállapot között változik, ez a depresszív állapot és a mániás állapot. A depresszív állapotban a beteg a depresszió tüneteit mutatja, míg a mániás állapotában éppen ellenkezően viselkedik, rendkívül aktívan, feldobottan, cselekvően. Magyarországon körülbelül minden századik ember szenved a mániás depresszió enyhébb vagy súlyosabb tüneteitől. A periódusok váltakozása akár hosszabb vagy akár rövidebb időintervallumot is jelenthet, így akár évente vagy akár naponta is váltakozhat a két szélsőséges állapot. A fel nem ismert és kezeletlen mániás depresszió igen súlyos következményekkel járhat. Így például minden tizedik beteg öngyilkosság által hal meg, amelyet nem a legmélyebben depressziós időszakban, hanem a mániás (feldobott) állapot elmúlta után, a depressziós állapot kezdetén követnek el leginkább. A megkísérelt de sikertelen öngyilkosságoknak, tehát öngyilkossági kísérletek a száma pedig még ennél is nagyobb. Ugyanakkor a betegség kezelhető. Erről szól az alábbi írás.

"A tünetek a hangulatingadozással együtt váltakoznak a mániás és a depresszív fázis között, a betegek hol súlyos mélypontokat, hol egészen végletes feldobottságot élnek át. A depressziós és mániás fázisok közötti hangulatváltás módja és ideje nagyon eltérő lehet.
Sok esetben a bipoláris betegség depresszióval kezdődik és akár évekig, évtizedekig csak ezek a tünetek jelentkezhetnek, mire az első mániás fázis megjelenik. Az is előfordul, hogy a fázisok között több év tünetmentes időszak telik el, míg máskor gyakran - akár évente 3-4-szer - váltakoznak, köztük rövid szünettel, vagy anélkül."
 

A teljes cikk itt


Depresszió lap
Pszichopatológia lap
Pszichológia lap
57 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://pszichologia.blog.hu/api/trackback/id/tr4915667

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kinga 2006.12.12. 13:41:58

Én már sokszor hajtottam végre öngyilkossági kísérletet, de sosem tettem meg. Nem voltam rá képes, mert tudat alatta tudtam, hogy nem ez a megoldás. De most megint rámtört, és már alig tudok ellenálni annak, hogy kést vegyek a kezembe, de nem akarom itthagyni az életet, csak nem bírom a kínzásokat, a sok fájdalmat. Kérlek segíts, és adj választ arra, hogy mit tegyek...

Ágnes 2007.01.02. 12:08:34

Nekem tavaly szeptemberben volt az elsö öngyilkossági kisérletem.Elég komoly volt,egyhétig voltam kómában,es a felépülés is lassú.Sokat gondolok rá,hogy csak egy hajszál választott el a haláltol.Évek ota küzdök bipoláris zavarral,nagyon labilis vagyok,es nem tudom ez volt-e az utolso kisérlet .

gyöngy 2007.01.12. 07:20:16

18 éve bipoláris zavarban szenved a férjem. Rengeteget szenvedtünk életünkben. De a jókból sem maradtunk ki. Mert amilyen mélyen jár az ember, ugyanolyan magasan is.
Ebben a betegségben lelt önmagára, költő és szobrász vált belőle. S így gazdagította mások és gyermekeink (3) életét. 3 éve szenvedek depresszióban( nyilván a 18 évnek is következménye), s azóta férjem verseit megzenésítem és a családdal együtt adjuk elő. Kiállításaink és előadásaink vannak. Hálás vagyok a Teremtőnek, hogy így lehetünk gazdagok.
Csak a sorstársak és közvetlen családtagjaik tudják milyen iszonyatos ennek ellenére ezekkel a betegségekkel együtt élni. De lehet...

Reni 2007.01.15. 16:22:00

Nekem mostanában elég sűrűn vannak ilyen hangulatingadozásaim, és mikor jókedvem van, akkor is igyekszem valami miatt szomorú lenni, mert valamiért nem akarok boldog lenni. Nem tudom, hogy ez depresszió-e, vagy valami más, mindenesetre segítséget szeretnék kérni, hogy mit tudok tenni ellene.

baba 2007.03.27. 20:16:52

Nemrég tudtam meg a páromról, hogy pszichiátriai kezelés alatt áll, gyógyszereket szed, bipoláris...
A gyógyszerek hatására mondjuk szinte teljesen átlagosnak tűnik, csak bizonyos dolgokra reagált furcsán (pl. lassabban).
Megijedtem, és tanácstalan is vagyok...szeretem őt, és a szörnyű, hogy nem tudok segíteni rajta...megpróbálok minél jobban elmerülni a témában, legalább tudjam, mi is történik vele...

És ha egyszer vége lesz köztünk, akkor az valószínűleg rontani fog az állapotán...?

Kovacs Renata 2007.06.29. 16:09:40

NAGYOT CSALODTAM A PAROMBAN , ES DEPRESSZIOS LETTEM , 62 EVESEN ELETEMBEN ELOSZOR, DE MOST TUDTAM MEG HOGY 4O EV BOLDOG HAZSSAGBEN A PAROM KETTOS ELETET ELT miT TEGYEK

anita 2007.07.14. 11:27:47

32 éves vagyok es bipolar.Az elsö epizodom kb 2 honapig tartott.Az öngyilkossagi kiserleten kivül minden tünetem megvolt.Egy remalom lett az életem.Három hetet korhazban töltöttem es azota is szedem a gyogyszert.De az emlekeimet nem tudom kitörölni.Tönkretette az életemet, az ismeretségeimet és a munkámat is elveszitettem.Mindig jokedejü es boldog ember voltam .....most meg egy üres es zárkozott.Belehalok a szegyenbe.Nem akarok igy élni.Tanácsot szeretnék kérni,hogy mit tegyek?
Köszönöm

Orsi 2007.12.14. 22:05:00

az édesanyám 10 éve szenved mániás depresszióban. Az életünk azóta pokkollá vált. Állandóan kórházból ki és be járkálunk. a család teljesen tönkre ment, anyu mindent feléget maga körül. Igazán segítséget nem kapunk az orvosoktól. Évente 3-szor válik mániássá és hihetetlen hajmeresztő dolgokat csinál. Minket már a rendőrség üldözött mert állítólag meg akarjuk anyut ölni, a házunkból cigány emberek dorbézolóját csinált mindenét eladott már szinte,semmit sem tudtunk megmenteni a sok millió meg kirepült az ablakon pár hét allatt,mi honapokig barátoknál éltünk,már mindenhol szégyelem magam a tetteiért, idegileg teljesen tönkre mentem, állandó hullámvasút az életünk,arról nem is beszélve hogy saját életem ezért nincs.Nem hiszem el, hogy a 21. században erre a betegségre nincs hatékony orvosi megoldás, nem hiszem el,hogy nem számit, hogy családok mennek ezért tönkre,nem hiszem el hogy mindenkinek vannak személyi jogai csak a szenvedő családnak nincsenek, mi együtmükődőek vagyunk szeretjük anyukánkat de szenvedünk! és ebből nincs kiút,nincs megoldás.Igen az megoldás lenne,az orvosok szerint ha lekiskorusítanám az anyámat, de mondjanak nekem egy embert is aki meg merné ezt tenni annak tudatába,hogy amikor anyukám mániás és mindig segítő szándékkal állunk mellette,akkor is azzal foglalkozik, hogy álmunkba hogy lőkjőn ki az emeletről, vagy éppen hogy tudna minket gázzal felrobbantani, vagy éppen a nyakamnál fogva felrak a falra, na ebben agyatok nekem nekünk segítséget!Megoldást!Végső elkeseredésében írta szerető lánya!!!!!!!!!!!!!!

szilvia 2007.12.31. 13:37:56

én nem csak kisérleteztem az öngyilkossággal, hanem meg is tettem. De a mentő időben érkezett, nem tudom hogy örüljek e neki vagy sem. lehet jobb lett volna ha nem jön.

Nicol 2008.02.24. 21:44:43

Sajnos a volt párom is bipoláris depresszióban szenved. Most 38 éves. 15 évig voltunk hol együtt, hol külön. Kapcsolatunk elején is megvoltak a betegség tünetei. Akkor még a kreativitása a munkájában nyilvánult meg. Az utóbbi pár évben már a nők hódításában élte ki magát. Anyagilag is teljesen padlóra tett bennünket. Mindig vásárolt. Mostanában már csak hitelből. Legutóbb két hónapig volt kórházban. Beleszeretett egy női betegbe. Már a házasságukat szervezik. Sajnos nincs realitás érzékük. Fizikálisan már "megszabadultam" ettől a sok fájdalmat okozó társtól. Lelkileg még meg kell erősödnöm, hisz az utolsó pár év katasztrófa volt. Aki teheti minél előbb kezdjen új életet mással. Sok szenvedéstől kíméli meg magát. Állandó hullámvasút hosszú távon elfásítja ez embert. Mindamelett nagyon sok érdekes dolgot is kaptam. A mérleg nyelve mégis búcsú felé mutat.

Magányos Angyal 2008.02.26. 11:10:21

16 éves vagyok. Tavaly megismerkedtem egy fiúval, nyáron jártunk is. Ő vette el a szüzességem. Halálosan szeretem. Így kezdődött. Mikor nem írt vissza az sms-eimre, már körzővel a kezemben sírtam, és karcolgattam magam(ÉS ekkor Jártunk) Később szakított velem. Ez volt egy fél éve, de még mindig nem hevertem ki! Ha megszámolom kb.15 heg van a bal kezemen. Ő ezt tudja, de azt nem hogy miatta. Most barátok vagyunk és szerintem nem is sejti, hogy mennyire magam alatt vagyok. Ő a mindenem. Az életfelfogása..minden, és a szüleit is nagyon szeretem. Szívesen beszélgetnék erről másokkal, akiknek hasonló gondjai vannak. Üdv.

bogi 2008.02.27. 16:07:10

18 éves vagyok mostanában nagyon sok szor van hangúlat változásom és nagyon sokszor vagyok szomorú sokat sírok szorongok ,egyendől érzem magam ráandásúl nincs barátom a barátaim nak mindegyiknek van párkapcsolata igy keset tudok szorakozni meni .azútúbi indőben ha elimentők énekem soha nem volt jókendvem.a szüleimel jólkijővők.a szerelemben edig csak csalóndni tutam soha nem volt még barátom de úgyérzem nemis lesz.barátaim szeret nek sokat porbálnak segiteni de nem nagyon értenek meg.nagyon félek a magánytól,hogy egyendől fogok marandni.kevés önbizalmamvan nemindig sikerűlnek a dolgaim,a hogy akkarom porbálkoztam mál öngyilkoságal de kihánytam a gyogyszereket nehezen tudok dönteni dolgokban.nagyon nem jól érzem magam eben a világban.segit séget szetret nék kérni

borderlineboy · http://borderlineboy.blog.hu/ 2008.02.28. 13:42:45

Szia!

Érdekes a blogod.Örülnék,ha kifejtenéd a véleményed a borderline személyiségzavarral kapcsolatban.Te amúgy orvos vagy,vagy beteg voltál..vagy csak hobbi ez a blog?
Ha gondolod irjál ide vagy válaszolj a blogomhoz,én még most kezdtem az irást és nagyon az elején tartok,én durván borderline vagyok,mondjuk már sokkal jobban érzem magam hála Anyumnak és saját magamnak,de volt 2 ö.kisérletem,és arra biztatok mindenkit,hogy szerintem van kiút a sötétségből,és hiába,hogy a borderline egy olyan betegség,amit nem lehet elmulsztani max. csak kezelni úgy-ahogy illetve van rá esély,hogy kinövöd 40-50 éves korodra,ezért mondom azt hogy fel a fejjel mindenkinek!

Várom Válaszod!

Üdv!

borderlineboy · http://borderlineboy.blog.hu/ 2008.02.28. 14:06:33

Orsi,ha olvasod irj nekem,mert talán tudok egy jó orvos Anyukádnak!Vagy ha legalább beszélgetünk talán az segithet Neked egy kicsit!

Szia

vernarancs 2008.03.05. 15:59:51

56 éves vagyok,évtizedek óta élek bipoláris zavarral.A 70-es évektől kezelnek,kezdetben nem ismerték fel a betegséget,egyszerű depresszióként kezelték az akkor rendelkezésre álló szerekkel(Melipramin,cloralhydrat stb.Kezdetben többször kezeltek kórházban,mára a kitűnő gyógyszereknek köszönhetően folyamatosan stabil vagyok.Házasságom nem bomlott fel ,két egyetemet ill. főiskolát végzett gyermekem van,lányom lehet hogy örökölte a bipolaritást.
Sokat segítettek az új gyógyszerek,kezdetben a Tegretol,Efectin,később a Lamotrigin és a Wellbutrin kombináció valamilyen altatóval,néha kis adagú Rivotrillal vagy anélkül.Jelenleg is az utóbbiakat szedem közepes adagban és stabil vagyok ,meg sem kísérelhetem a gyógyszerek elhagyását,mert időközben napi ciklusúvá váltam,ami a fentiekkel jól kivédhető.Lítiumot sohasem szedtem,mert hatástalannak mutatkozott bipolár II-ben.Senkinek nem javasolnám többévtizedes tapasztalatom okán a gyógyszer(ek)teljes mellőzését.
Tapasztalatom alapján együtt lehet,és kell élni a betegséggel,.
Fel a fejjel,jó egészséget kívánok mindnyájatoknak!

Holdtáncos 2008.03.07. 21:46:29

Hello

Nem tudom, hogy valóban az vagyok-e, de úgy emlékszem, hogy a pszichiáter bipoláris zavart diagnosztizált, és nem bírt kezelni vele. A mániás időszakoknak köszönhetem azt a keveset, amiért a depressziós időszakban nem csinálok semmit magammal... Ám attól tartok, hogy egy idő után képtelen leszek elfojtani, és magamra maradok... akkor nem tudom, hogy mi lenne, és nem is szeretném megtudni. Ezért örülnék, ha volna valaki, akivel lehetne beszélni nyíltan erről szégyenérzet és elfojtás nélkül, akár a depresszív időszakban is. Ha valaki hasonló helyzetben érzi magát, akkor kérem írjon nekem a night-elf-7@hotmail.com címre.

Üdv.

valakiaki 2008.04.03. 21:23:54

mi van a halál után?

peti 2008.04.20. 14:54:15

Nincs melóm, nincs barátnőm,nem tudom miből kifizetni a számláimat ,en is gondolkozok az öngyilkosságon az életbe igazán semmi jó nincs csak a nyomor és a szenvedés,HÁT EZ MA MAGYARORSZÁG ők generálják a káoszt és a sok öngyilkosságot ÉLJEN GYURCSÁNY ÉS AZ Ő TALPNYALÓI de csak addig éljenek amig én élek.

baba 2008.06.16. 20:02:07

Na igen, én írtam már régebben is ugyanezzel a névvel. Szétmentünk, mert már nem bírtam tovább. Már több mint fél éve hogy vége...és még mindig nem hagy békén. Zaklat. Bánt, ahol csak tud.

Egyetértek Nicollal...
Aki csak tudja, kerülje el az ilyeneket...

sl 2008.06.22. 10:47:57

én nem tudom h vannak-e ilyen problémáim, mint ez a személyiségzavar, de az is biztos h nem azért találtam ide erre az oldalra mert tiszták a gondolataim. egyszerűen nem bírom tovább, úgyhogy jön a tippgyűjtögetés. az élet már csak ilyen sz*r

sl 2008.06.22. 10:50:55

hát én elég sokat gondolkodom az ögyilkosságon, ezért találtam ide. nem tudom h vannak-e ilyen jellegű problémáim mert még soha sem fordultam szakemberhez. pedig lehet h az kitudná belőlem verni a hülyeséget. az élet pedig egyszerűen fogalmazva sz*r

Vera 2008.07.13. 13:58:45

Orsi!
Átérzem a helyzetet. Az én anyám 18 éve "beteg". Előtte a 70-es években voltak problémái, aztán évekig nem. Évente kb. 3-4-szer van kórházban, úgy érzem egyre rövidebbek a periódusai. Mi is hasonlókat éltünk át, mint amit te.
Tanácsom: gondnokság alá kell helyezni, nagyon sürgősen. Még az előtt, mielőtt mindent elad, hitelt vesz fel..... stb. Az egészségügyi gondnokságot kell kérni (bár tutibb lenne a teljes gondnokság, én most intézetm) és kell egy jó kórház, egy jó orvos, akivel olyan viszonyt ki tudsz alakítani, hogy mihelyst látod a tüneteket telefonálsz és beviszed.
Arról meg regényeket lehetne írni, milyen őrültségeket csinálnak ezek a "beteg" emberek.
Egyébként az én anyám Liticarbot szed..... és hogy használ-e? Hát nem tudom. Viszont havonta járunk ellenőrzésre és szerintem ez az orvosi kontroll a fontos.
Fel a fejjel. Vera

csakén 2008.07.29. 09:29:17

az öngyilkosság önző dolog. az én anyám tegnap este akart öngyilkos lenni.másodszorra. elmesélem.
átlagos napounk indult,meg reggeliztünk. felettébb fedobottak voltunk, mert végre elmehetünk és befizethetünk egy nagyszerű nyaralásra. elmentünk 3utazási irodába. az első kettőnél még semmmilyen depresszív tűnet nem volt jelen rajta, viszont a harmadikban zavartan kezdett viselkedni, nem volt teljesen önmaga. sosem állna fel egy asztal mellől ahol tágyalnak... aztán elmentünk vandégségbe a testcéréhez. ott már csak ült, nem szólt semmit és a "mi baj?" krdéseinkre a "semmi." választ kaptuk. hazafelé sírni kezdet a kocsiban, 5másodberc múlva már nyugodtan ült mintha nem is történt volna semmi.. este kihagyta a vacsorát, azt mondta fáradt, mi az alsószínten étkeztünk. feljöttem szóltam hogy vegye be a gyógyszerét, azt mondta bevette, mondtam neki hogy "szeretem" és adtam neki egy puszit. ekkor még tehetett olna valamit, mondjuk elmehetett volna meghánytatni magát, vagy elmondhatta volna, de nem betakarózott és elaludt. feltűnően jól aludt, mindig panaszkodott rá hogy rosszul alszik, felületesen, hangos a szobájuk a kint zajoktól... miután kimentem tőle megnéztem a gyógyszereit és ott ahol tárolja, csak egy teli Liticarbot és egy üres dobozt találtam. Először azt hittem, hogy nem szedi a L.-t nem veszi be, a másik meg már rég elfogyott, júniusi recepteket találtam nála, és még két doboz L.-t. Cinikus módon azt gondoltam, hogy holnap reggel meglepem azzal,hogy kiváltom a régi receptjeit és megkérem, hogy szedje rendesen és, el akartam neki mondani, hogy szeretem.. később feljött a testvérem, kereste a gyógyszerét, szerencsére már csak egy darab volt benne, ezt is bevette, kidobta a kukába a többi dobozzal együtt. nekem ekkor villant át az agyamon, hogy lehet, hogy bevette az összeset és most ott haldoklik a hálószobájukban.. akkor hiszti roham tört rám és szóltam a család itthon levő részének. bementünk, keltettük, nem kelt. szép szavak, csúnyák, könnyek, vizesruha, kiabálás, könyörgés semmi nem térítette magához. horkolt, méllyen aludt. a nyelve lila volt. azonnal hívtuk a mentőt, amely 20percel később ért ki, sziréna nélkül, csendben halkan, a szomszéd kerületből, mert nálunk megszűntették.. kétszer hívtam fel őket hogy siessenek, csipkedjék magukat, kapcsolják be azt a kibaszott szirénát csináljanak valamit, csak jöjjenek már. 10percenként nyugtatgattak, hogy már kiküldték, már hamarosan itt lesz, majd rámcsapták. azután nem mentem be a szobába, voltak benn mások akik többet tudtak tenni érte mint én.. el mentem sétálni, mire a következő sarokra értem itt volt a mentő. megnyugodtam és mente tovább. valahogy a ember nem szeretne otthon lenni amikor a mentők azt mondják "vége" "menthetetlen" "sajnáljuk, mi mindent megtettünk"... ezek a dolgok kavarogtak a fejemben. anyu minden gyógyszert magába öntött ami ott volt ahol az övé, bár "szinte csak" a sajátjait. a mentősök beadták neki az ellenszert és szinte azonnal magához tért.. azt mondták nem lehet különösebb baja, a gyógyszerek nem voltak "annyira" erősek... kimosták a gyomrát,infúziót kapott..ez volt a második alkalommal.
az elsővel, mivel nem tud úszni, a közeli tóban "nézte meg a vizet, hogy milyen mély". most van negyedszerre emiatt kórházban. 4éve jelentkeztek ezek a depresszív hajlamok rajta...
és most mit csináljak? mit mondjak neki, ha bemegyek hozzá? vagy még az első nap be se menjek? és mit ne mondjak? szenvesítsem az igaszsággal hogy életem legrosszabb estéjét okozta, hogy önző és bolond ddolgot csinált? hogy semmi értelme nincs meghalni? hogy szeretem. azt mindenkébben mondani fogom neki, valószínűleg könnyek között, de remélem sikerülni fog majd.

wing 2008.07.30. 11:04:24

Imádkozom értetek.

szasza 2008.08.03. 16:52:54

Kinga!

Nem hiszem,h az öngyilkosság megoldás lenne. Énis 4x akartam az lenni,csak nem lett semmi komolyabb bajom,csak 1x vittek el a mentők. De nem hiszem,h ez megoldás lenne. Elhiszem,h nem akarsz fájdalmat,csalódást érezni és úgy gondolod,h így az öngyilkossággal megszüntethetsz mindent,de hidd el,h nem. Lehet,h neked nem fájna utána semmi,de barátaid vannak és családod,akik szeretnek téged,még ha nemis mutatják ki. Rettenetesen nagy fájdalmat és űrt okoznál nekik,amit egész életükbe cipelnének magukkal. Tleg ezt akarod? Mert nem hiszem. Hidd el,h mindennek oka van..minden okkal történik veled. De ez nem feltétlenül rossz,ha jól megnézed tanulhatsz belőlük. Az élet sajnos ilyen..de nem feltétlenül a rossz oldalát kell nézni. Igazából a boldogságodat Te,saját magad döntöd el,h mikor kezdődjön el és mikor legyél boldog. Ha megtanulod másképpen értékelni a dolgokat,és nem úgy,h esetleg vmi rossz történik veled,akkor elkezdesz sírni és befordulsz a világ elöl és kérdezed,h miért Veled történik ez? akkor hidd el,h változni fog. Inkább legyél erős,még akkoris ha nem érzel magadba energiát. Inkább azt kérdezd magadtól,h ebből most mit tanulhatok,vagy megéri-e tleg ennyire szomorúnak lenni miatta?? Mert nem hiszem!!! Az élet megy tovább és nem fog téged megvárni! Haladj teis vele,Kelj fel és járj! Mindennap egy új nap egy új esély,ne add fel!!!! És vmi vége,egy új,jobb dolognak a kezdése! Ha egyedül nem bírod és megtörnél(mert sajnos ien sokszor van,főleg labilis állapotban) akkor kérj segítséget a barátaidtól vagy közeli rokonoktól..de feltétlenül olyantól,aki tleg meghallgat és tudsz vele őszintén beszélni és utána hidd el,h könnyebb lesz! :) Sztem ne add fel,ne legyél öngyilkos,nem hiszem,h ezt az utat kéne választanod,hisz annyi minden Vár még rád!
Lehet,h ma szomorú vagy,de gondolj a holnapra..még bmit hozhat! :)

Lány21Bp 2008.08.14. 18:31:23

Sziasztok! Rémesen vagyok. Szívproblémáim is vannak, a hangulatingadozásaim sem bírom már elviselni, öt éve, és egyik napról a másikra. Tök feldobott vagyok, mindenki irigyli a jókedvem másnap meg nem eszem sírok, folyton zsibbad mostmár a balkezem, meg ugye szivzörejem is van. Nem akarok róla szólni a szüleimnek, úgysem veszik mondjuk komolyan, pedig bevittek a mentők egyszer, a barátom tuti kidobna, mert ez elviselhetetlen. Néha érzi, egész este nem alszom fel alá járkálok, kínomban verseket írok, mert úgysem hallgat meg senki, vagy hülyének néz. Igazából tök igazuk van. Csakhát attól még szar. Folyton arra gondolok meg kéne magam ölni, csak jó lenne ha nem öngyilkosság lenne, mert így akkor a szüleim meg mindenki magát okolná. Meg annyira sajnálnám őket, hogy hiányzom. De elég szar, hogy azért élek, hogy a halálommal ne bántsak meg másokat:D ... Már már nevetséges. De ez az érzés... egyszerűen tehetetlen vagyok, néha elmúlik de többnyire nem és olyankor úgy felhúzom magam, hogy majd elájulok szédülök, hányingerem van, hasmenés is gyakran, napokig nem kapok levegőt, de jobbat mondok volt, hogy fél évig légszomjam volt. Eddig úgy voltam vele, hogy a gyógyszerek tuti csak függőséget okoznak, és pótcselekvés, de igazából így is tönkremegyek, a gyógyszer sem tehet jobban tönkre mint ez.

Lány21Bp 2008.08.23. 15:09:17

sziasztok! Ismét itt. Ha valakinek van joga élni, akkor miért nincs joga meghalni is? Semmi kedvem folytatni, minek. Semmi értelme. Jobb állva meghalni, mint térdenállva élni. Azt sem mondanám, hogy különösképp rémesen lennék, inkább csak közömbös. Semmi kedvem sincs élni. Minek. Olyan idétlen az egész. Egy ilyen értelmetlen "csináld végig" tanfolyam feeling. És ha nem akarom? Na akkor? Most oké, nincs mit vesztenem, de nekem ez nem jó egyszerűen. Nincs örömöm az életben, néha jobban vagyok, ideig-óráig, de alapjaiban véve, ez nem gyógyítható én meg nem fizetek a gyógyszerekért a fene tudja milyen "mindenből húzzunk hasznot cégeknek". Nem akarok útban sem lenni másoknak meg semmi. Sajnálom, most őszintén azokat akik maradnak, de most miattuk hadd ne éljek még le 60 évet így. Na pussz

Shadow 2008.08.31. 13:37:30

szilvia 2007.12.31. 13:37:56
én nem csak kisérleteztem az öngyilkossággal, hanem meg is tettem. De a mentő időben érkezett, nem tudom hogy örüljek e neki vagy sem. lehet jobb lett volna ha nem jön.

Pffff.. ettol nem vagy bator. Kerdeznem, ki hivta a mentot? Direkt ugy csinaltad, hogy valaki eszrevegyen es idoben hivni tudja a mentot. A legtobb beszari ongyilkos, mindig ezt csinalja. Te csak figyelem felkeltest akartal es kesz pasz.

Lamb 2008.09.01. 16:03:21

31 éves férfi vagyok, kulfoldon élek. Volt már problémám bipolárral eloszor kb 5 éve amikor a menyasszonyom lelépett. Után pár nap euforia, tokéletes biztonságérzet és jókedv majd kozel 3 hét tomény szenvedés, alvászavar, a saját álmaimtól féltem, az utcán féltem, enni nem bírtam és csak negatív gondolataim voltak. 3 héten belul 4-5 hangulatváltozás. Képtelen voltam elviselni, elmentem egy pszihiáterhez aki rendkívul jó munkát végzett, elsore eltalálta a kombinációt (azóta is mukodik). Kikoltoztom Franciaországba, majd késobb Angliába és 4 év gyogyszer után útán úgy dontottem hogy leteszem a pirulákat. A pszihiáter figyelmeztetett hogy ez negatív hatással lehet rám de én megpróbáltam, az eredmény katasztrófális lett. Újra el kellett kezdenem szedni a cuccot.
A legrosszabb az hogy ha kiterjedt baráti korod van akik nem értik a betegség természetét, sok ember képtelen kezelni az ilyet, nekem viszont nincs jogom ahhoz hogy mások életébe belerondítsak, vagyis egy ido után csak a család marad, de oket se szeretnéd bántani. Ordogi kor, számomra lehetetlen kitorni. Már megtanultam hogyan kell egyedul élni és elrejteni a betegségemet.

Szilvy · http://szilvy25 2008.09.17. 16:53:52

sziasztok! Nekem is mániás depresszióm van. rendszeresen szedem a gyógyszert(litium,ketilept) és ellenőrzésre járok. Így is teljes életet élhetek,dolgozom ,vezetek stb.Úgy élek mint bárki más!Fel a fejjel mindenkinek!!!

SadGirl 2008.09.18. 19:32:35

Sziasztok!
Én is így vagyok vele mint Reni =( Ha nagyon ritkán boldog vagyok valahogy mindig teszek róla hogy ne legyek az.Nemtudom miért van...
Lehet már hozzá szoktam ehez a boldogtalan élethez...Én sokszor tervezem hogy öngyilkos leszek de akkor eszembe jut hogy mi lesz akkor a barátaimmal és azokkal akiket szeretek...:(
Nagyon nehéz így de tudom,hogy nemsokáig bírom így...
Nekem ez a depresszió 13éves korom óta van.Néha azt kívánnám bárcsak ne kelnék fel másnap...
Volt egy álmom és egy célom...de rájöttem soha nem érem el amit igazán szeretnék.Sajnos rá kellett jönnöm ez nem álom világ ez a valóság..Egyrészt ez is segített hogy még depisebb legyek.Az anyámmal sem jó a kapcsolatom már kiskorom óta.Ezek után nemtudom miért éljek.Nemigazán tudom megbeszélni a gondjaim senkivel..:( Sajnos.
Minden nap van olyan amikor nagyon dühös vagyok és sírok aztán egy kicsit később nagyon boldog tudok lenni...mindennap ez megy.Egy pasi meg még jobban segített tönkre tenni az életem.Már nemtudom hidjem e hogy lesz jobb is :(

hamvadocigarttavég 2008.09.28. 00:40:37

Sziasztok!
'En soha nem voltam orvosnâl pszichologiai bajokkal.Külföldön élek,a nyelvet nem ismerem még annyira,hogy el tudnâm mondani egy itteni pszichiaternek,hogy hânyadân âllok magammal.Mârcsak azért sem,mert én magam sem tudom.öngyilkossâgi kisérletem mâr nekem is volt,gyomormosâssal,megvetô pillantâsu növérkékkel egyûtt.Néha annyira elcsodâlkozom,hogy némely emberekben mekkora az élni akarâsuk.Azért,hogy szeressenek,boldogok legyenek,többet tudjanak,többet adjanak,kapjanak stb...Néha viszont nagyon bele tudom élni magamHiszek a tudatalattiban abban,hogy ha sokâig mondogatok magamnak pozitiv dolgokat,akkor ezek a pozitivumok leszâllnak oda,és amikor ugy kelek fel,hogy minden negativ,sötét,értelmetlen,akkor ebbe a hitbe probâlok kapaszkodni,hogy az éjszakât âtaludjam,és ne egy késsel a kezemben vârjam a reggelt.De ez nem mindig elég.A szép reggeleken erösnek érzem magam,küzdeni akarok!Megtervezem a napom,emberekkel probâlok kommunikâlni,néha az ajtot is kinyitom,ha csöngetnek.A jokedv olykor kitart 2-3napig is,de aztân jön a bizonyos uthenger,vâratlanul,és egyszerûen leteper.Van egy barâtom,vele élek./Még/Nagyon igyekszik elviselni a hullâmaimat.Büntodatom van miatta,nem emgem érdemel.A kôrnyezetem erôs egyénisegnek vél,a bus arcomat takargatom,de a barâtom elött nem tudom tagadni.Ha belegondolok,akkor a hullâmvasut mâr régota utnak indult az életemben,csak eddig nem volt annyira feltûnô,a periodusok joval nagyobbak voltak.Anno tanultam pszichologiât,szerettem.Sok helyen olvastam,hogy a személyiség zavarokat vissza lehet veztni gyerek korra,traumâra,âllandosult szeret hiânyra stb...Vissza vezetni én is tudom azt hiszem,de kezelni??Nekem a gyerek kor a bibi,de az mâr nem igazsâg,hogy még mindig iszom a levét.Mindig hallani,hogy az élet egy ajândék!
Csak az a baj,hogy én nem kértem,a visszautasitâshoz meg kicsi voltam:)

Annakyra · http://pszichologia.blog.hu 2008.09.30. 10:28:04

Öngilkossági kisérlet!Keressuk a miértre a választ!Figyelem!vegyétek már észre problámáim vannak.A kisérletezö ember nem meghalni akar ,csak a figyelmet magára terelni.Menekül,magasem tudja,hová!Bár ezen személyek,igen senzitiv,egyéniségek!A gongos orvosi ellátás,sajnos,sok esetben,a kisérletböl,Befelyezett Öngyilkoságá lesz!Ma nagyon sok az oly tréning,melyelpld meditáció,montra,a csakrák használata,mely eróssebbé teszi,az embereket terhelö problémák feldolgozását.

Tolnai Erika · http://erika7 2008.10.08. 22:10:38

Mániás depressziós mellett élni nem egy leányálom.Sajnos az oldalt olvasva, és a páromat látva az az érzésem, hogy egy hatalmas önzés, ami a depressziósok sajátja.Nincsnek tekintettel a környezetükre, a családtagjaikra, csak a nagy egójuk fáj. Közben a mellettük élők életét pokollá teszik,de ők a védelemre szorulók. Jó lenne számomra is segítség, hiszen vívódom magammal, hogy éljek-e tovább ilyen kapcsolatban, vagy lépjek ki? Tudom erre csak én tudok választ adni, de jó lenne néhány "sorstársam" véleményét is hallani.Nekem kicsit elegem van ebből a nagy megértésből, amikor vissza semmit nem kapok, mivel én optimista, pozitív gondolkodású vagyok, az energiáimat pedig szippantja a mániás depressziós partner.Meddig lehet ezt épp ésszel elviselni?

B.Gábor 2008.11.11. 04:03:46

Elősször is az előző hozzászólóhoz:
Kedves Tolnai Erika!
Megértem a problémáját, mivel a dipolárisok tényleg kellemetlen dolgokat csinálnak.
De felhívom a figyelmét arra hogy ez egy BETEGSÉG!!!
Nem akaratosan csinálja. Jól tudom hogy milyen hiszen én is Dipoláris zavarokkal küszködök.
Egy Dipolárisnak minden ilyen mélypont olyan mintha az élete ment volna tönkre.
Hogy szemléltessem ezt?
Képzelje el hogy most leég a háza, elveszti a munkáját és a családját. Na ezaz az érzés nagyjából vetekszik azzal amit egy depressziós egy alkalommal érez. Most azt gondolja hogy tulzok. nem tudom magának bebizonyítani hogy ez igaz, de nem is ez a célom. Csak arra akartam rávilágítani, hogy a Férje/élettársa élete is ugyanolyan pokol mint a magáé. Most lehet hogy kinevet mert egy beteg mondja meg az egészségesnek hogy mi a helyzet. Néha a dipoláris is tudja hogy nincs igaza, csak valamiért hihetetlenül fáj valami odabent, és ha nem szabadul meg tőle akkor robbani fog.(szerintem ekkor követhet be az öngyilkosság)
Nem vagyok pszihológus, ez csak egy saját tapasztalat. ha gondolja megfontolja, ha nem hát nem. Én nem sértegetni akartam, távol áljon tőlem, csak egy másik nézőpontot adni.

Most rólam:
24 éves főiskolás tanuló vagyok. Engem az életben 'főleg a gyermekkorban' rengeteg atrocitás ért lelkileg. A teljes cikket olvasva rájöttem, én ennek a betegségnek a legrosszabb változatát kaptam meg, ugyanis vannak időszakok amikor napponta sőt megesik hogy óránként van nekem ilyen hangulatingadozásom. Mivel erős jellem vagyok alapból, így az öngyilkosságot távolról elutasítom, és a reakcióimat is el tudom valamilyen szinten folytani mások előtt. Nekem mondjuk nem spontán jönnek ezek a reakciók, hanem valami kiváltja. Mindegy az hogy most egy rosz jegyet kaptam, vagy elvesztettem valamit, esetleg sokat kell várni valamire.Ilyenkor legszivesebben a haragom tárgyát döngölném földbe. Volt már hogy egy bizonyos online játék (ingyenes, nem vagyok szenvedélybeteg) programja nem futott rendesen, és olyan levelet írtam az üzemeltetőknek, mintha valami végzetes helyrehozhatatlan hibát követtek vona el, holott egy 15 perc alatt megoldható eset volt.(én alapból nem vagyok ilyen hirtelen haragú, sőt az emberkkel tisztelettudóan szoktam bánni, és a barátaim szerint is "egész jófej" vagyok) szerencsére megértették a problémámat és nem sértődtek meg emiatt. Én alapból visszahúzódó tipus vagyok, tehát magamtól nem fogok személyesen odaállni egy pszihológus elé utasítás nélkül, hogy segítsen mert én dipoáris zavarban szenvedek. Nekem semmi kedvem sincs befeküdni egy-két hétre a kórházba, és nem is tehetem meg, mert ha kihagyok egy hetet a suliban, akkor végzetesen lemaradok. Ha valami pszihológus erre járna, és tudna valami tanácsot adni, esetleg valami megoldást arra hogyan küzdhetném le, azt nagyon kérném, keressen fel a következő e-mail címen:
Aliev000@gmail.com

porsi 2008.12.18. 09:53:02

Anyukámnak tegnap sikerült!
Nyár óta vettük észre, hogy nincs vele minden rendben.
Kórházba be és ki... pánikrohamok, depresszió. Majd kedden kiadták a Merényi Kórházból. 24 órát élt még és tegnap (szerdán) öngyilkos lett.
Kiugrott a 8. emeletről!
A babám, az unokája januárban születik, de ez sem érdekelte. Már semmi sem érdekelte, pedig mellette volt az egész családja és a barátai is.
Nem értek semmit!!! Miért??? Mindig van kiút!!!
Az élet küzdelem és győzelem!!! Nem szabad eldobni.
Összeomlottam, hogy itt hagyott és nem találom a miértre a választ!!!
Kérek mindenkit, hogy ne adja fel!!!
Bárkinek segítenék, bárhogy!!! Könyörgöm, az élet nagyon nehéz, de megoldódhatnak a problémák!!!!
Egy elkeseredett kismama!!!

Lány21Bp 2009.04.06. 03:43:41

"Pffff.. ettol nem vagy bator. Kerdeznem, ki hivta a mentot? Direkt ugy csinaltad, hogy valaki eszrevegyen es idoben hivni tudja a mentot. A legtobb beszari ongyilkos, mindig ezt csinalja. Te csak figyelem felkeltest akartal es kesz pasz."

Aki ezt írta, annak azt üzenem, hogy ugyan valóban nem nagy bátorság az öngyilkossági kísérlet...és lehet mondani, hogy ezek csak dumának, és nem teszik meg, de ha már nem csak dumálnak róla, akkor már késő megtapsolni őket a 'bátorságukért". Egyik barátom meghalt, megölte magát nemrég, és mikor mondogatta én komolyan vettem, mellette álltam...és mégis meghalt. És én sem vagyok messze ettől, de még gondolok a szeretteimre... Szerintem, ha ezt mindegy miért, mindegy milyen szánalmas szeressetek már kísérlet miatt valaki kimondja... azt komolyan kell venni. Mert ha nem csak dumált... és valóban megteszi... akkor soha többé nem beszélhettek vele. "Az anyukája vagyok, többé nem fogtok tudni beszélni, norbika meghalt..."

minekpista 2009.04.24. 06:58:11

A sziv teljességéből szól a száj, avagy ahol van a te kincsed ottan van a te szived.Akit bekeritett a sors,és rettenetivel riogat s csüggeteggé válik s elagg benne a remény,akkor már nincs más dolgunk mint...Ügyelni arra hogy ne lépjünk át műfalyi határt,azaz a tragédia ne torkoljon komédiába.Másrészt senkinek sincs joga másokat zsarolni zsákutcás s hiábavaló életével.
Persze aki a bajban,gondban gyengévé válik megérdemli bukását-mint én.Minden Úr vagy Isten szereti a vetését betakaritani,ha már szeret kockát vetni velűnk.Ha rosszat cselekszel a gonosz az ajtód előtt leselkedik s rád van vágyódása de te uralkodjál rajta.De ha jót cselekszel emelt fővel járhatsz.Miért születnek az emberek tettesnek és áldozatnak.Éljetek az élettel betelten,vaze.

shadow112 2009.05.15. 12:31:56

@Lány21Bp:

Nos, hat ami a te eseted illeti, milyen az az ember aki mas nyakaba ( a tiedbe!) akasztja a halalat. Elmondja neked hogy mihez keszul, es amiert meghal meg neked lesz lelkiismeret furdalasod. Az ilyennek nem hogy nem mennek el a temetesere, de meg a sirjat is lekopnem.

Emberek. Szedjetek mar ossze magatokat! Itt sirtok-ritok, ahelyett hogy talpra allnatok es egyenesbe tennetek az eleteteket. Es tudom mirol beszelek :) Masok "gyengebb lelkuletu emberek" mar ketszeresen vagy 3x-osan is ongyilkosok lettek volna, ha azon atmennek amiken en. De meg mindig itt vagyok. A vilag aljas, ha tulelni akarsz neked is annak kell lenni. Minden a tulelesrol szol...

boborcsin 2009.05.31. 15:16:44

Tolnai Erika!
Ha jársz itt feltétlenül írj nekem a borsika@postafiok.hu címre.Sorstársak vagyunk.Együtt talán kicsit könnyebb.

boborcsin 2009.05.31. 15:19:31

@Tolnai Erika: Feltétlenül írj nekem a borsika@postafiok.hu címre.Sorstársak vagyunk.Együtt talán könnyebb.

Marcsi 54 2009.11.25. 19:22:38

Egy kis segítséget kérnék!!
Én is egy mániás depresszióban szenvedő beteg felesége vagyok. Az életemet mondhatom "pokollá" teszi főleg a felfokozott állapotú időszaka alatt.
A tünetek többsége pontosan illik a viselkedésére, bár ezt ő ne ismeri be, így elég nehéz orvosi ill. gyógyszeres ellátást biztosítani számára. Kérem, ha valaki tud segítsen hogyan lehetne segíteni rajta és rajtam?

sigi70 2009.11.26. 20:01:11

Rajtad csak magad tudsz segiteni, Ha megprobaltal mindent kedves Marcsi54 es semmi nem jon be akkor lepj! Mindegy merre hiszen ez tuti buko! Ha hagyod hogy pokol legyen az eleted akkor neked az a ,,betegseged" Lehet szereted demit is? Lehet csak az emlekeket a multat.

Melike81 2009.11.30. 12:02:30

Sziasztok!

Edesapam manias depresszioban szenved. Kb 3 honapja a manisas szakaszban van. Egy hete zart osztalyra kerult,ahol nagyon eros nyugtatokat,altatokat kapott. Az elmult par napban csak gyogyszerekkel kezelik,melynek kovetkezmenyek keppen ujra mozgasban van es folyamatosan beszel. Szornyu dolog igy latni,foleg hogy en kulfoldon elek. Edesanyam él vele,de ő is csak akkor nyugodt ha nincs vele. Borzaszto kibirni vele. Foleg igy hogy nem erzi magat betegnek. Probalunk nagyon pozitivan allni a dologhoz,de segitseg nelkul ez nagyon keves. En ugy gondolom,hogy mint minden betegsegnek ennek is oka van. Valamilyen lelki eredetu. Ha ujra a depresszios szakaszban lesz elmegyunk vele pszichologushoz. Akivel talan elbeszelget majd. Remelem hamarosan valtozik az allapota.

Marcsi 54 2009.12.01. 11:58:58

Melike81!

Sajnos mi még addig sem jutunk el, hogy orvoshoz elvigyük, mert nem ismeri el hogy beteg.
Két éve a mániás időszaka alatt szívpanaszokkal kórházba került. Ott sajnos csak a nővérek ismerték fel betegségét, kezelőorvosa viszont még a velem folytatott beszélgetés után sem. Az idegorvos diagnózisa szerint ő nem beteg csak fáradt....(3 nap alvás nélkül).A gyógymód abból állt, hogy benyugtatózták, bár akkor a beszédjét sem nagyon lehetett érteni. 3 nap "kezelés" után gyógyultan kiengedték.
Azóta ismét mániás szakaszban él harmadik hónapja és orvosról hallani sem akar, miszerint ő nem beteg.
A betegeket nem elhagyni, hanem segíteni kell! De hogyan???

sigi70 2009.12.02. 08:19:05

@Marcsi 54: Az a helyzet szerintem hogy ,,sztk" alapon nem fognak,nem tudnak segiteni. Az en anyukamnak is vannak manias epizodjai. A szomoru az hogy latom tudja magarol,hoy igy nem jo,de lehetetlennek latja a kiutat,hiszen sokan ugy vannak vele,ha en nem tudtam magamon segiteni akkor mas mitol tudna? Regi,uj serelmek,csalodas masokban,onmagaban,mindent maskepp csinalnek,ha.. erzes,stb uraljak gondolatai nagy reszet,ugyhogy zurzavar van fejben. Ezek mikor egyszerre elurajak gondolatokat,akkor jon a manias szakasz. Hogy lehet segiteni valakin aki nem akarja? Raadasul sokaig tartana egy ilyen terapia ami sztk alapon lehetetlen, a ,,profi" pszichologus meg megfizethetetlen. Latogass el a feldmar intezet honlapjara probalj toluk tanacsot kerni,oket batran ajanlom nem sztk-s alapon allnak hozza az emberhez

Baby10 2010.01.03. 23:50:52

Sziasztok!

3 hónapja vagyok együtt a párommal, akiről kiderítettem, hogy ebben a betegségben szenved. majdnem 30 éves és eddig senki sem fedezte fel a betegségét,ennyire nem törődnek egymással az emberek...szóval 1 hónapja jár orvoshoz,először enyhébbel kezdték a kezelést,most már 1 hete antidepresszánst kap. Több mint egy hete mélyen van,nem tudom hogy segitsek. Igazából nagyon megijedtem az olvasottak alapján. A mániás fázis ilyen tüneteit észre se vettem még. csak a nagyon mély depressziót. Ez eddig is már ijesztőnek tűnt,de amiket most olvastam,azok alapján teljesen megrémültem. Nagyon szeretem őt,nem szeretném magára hagyni,csak nagyon nehéz kezelni hogy amikor mélyen van nem akar maga köré senkit, előtte meg csak az a jó ha együtt vagyunk. segítsetek. mit tegyek?

Féda 2010.03.11. 23:04:16

Az interneten olvastam a bipoláris zavar tüneteiről és rájöttem hogy a 27 éves fiam ebben a betegségben szenved.Elképesztő helyzetekben és állapotban volt már.Gyakorlatilag teljesen tönkre megyünk már mellette. Betegség tudata nincs. Az orvosok félre diagnosztizálták. Szerintük személyiség zavar, de minden amit a bipolárisról olvastam illik rá. Az orvosok miért nem ismerik fel? Kb:10 éve jelentkeztek a tünetek enyhébb formában ami azóta egyre súlyosabb. Nincsen magábafordulós depressziós szakasza csak mániás aktív, máskor meg zavart zilált végtelenül kimerült agresszív periódus.Hol találok egy olyan pszichiátriát ahol ezt a betegséget nagy valószínüséggel felismerik és a megfelelő gyógyszeres kezelést beállítják neki. SOS

Bazsika23 2010.03.14. 17:13:09

Sziasztok !
Nekem anyum bipoláris depressziós.6 éve kezdődött nála 36 éves korában.Egy ilyen lánnyal is voltam aki ugyan ilyen beteg volt sajnos.Olvasgattam a hozzászólásokat,megpróbálok írni azokra akik segítséget kértek, hogy mit lehet tenni ilyenkor, bár szerintem lehet, hogy nem mindenkinek fog tetszeni.Először is azt kell megnézni, hogy mi váltotta ki, mert felnőtt korban legtöbb ember saját magának köszönheti sajnos amit nem tudnak feldolgozni és ezáltal őrlik magukat.Anyum nekem 6 évvel ezelőtt volt valakije apu mellett és utána ez már csak egyre rosszabb lett jött az abortusz a nemi betegség műtét stb...idióta férfiakkal áll össze mostanság is. Az igazság ahogy én látom természetesen minden ember más és más. Tanultam pszichológiát is ezeknek a betegségeknek a tünetei és ezek kezelése stb...Először az kell, hogy belássa saját maga is, hogy beteg akinél már súlyosabb mint anyunál ő már nem is emlékszik jóformán, hogy mit csinál akkor mikor előjönnek a tünetei.Először pszichológusnál volt most pszichiáternél de az kell hogy a beteg akarja a kezelést mert erőszakkal viszed el nem ér semmit.Ha ő nem akar meggyógyulni nem tehetsz semmit sem, nagyon rossz de sajnos így van, ha az ember saját magán nem akar segíteni akkor sajnos az olyan embernek annyi van. Anyu 3 kezelés után ott hagyta a pszichológust most már pszichiáterhez jár.A különbség egyszerűen fogalmazva a pszichológus a könnyebb esetekkel foglalkozik akinek lelki baja van a pszichiáter meg akinek már sajnos gyógyszeres kezelés is kell. Mit tehet a hozzá tartozó a család támogathatja ha hagyja az én esetemben én már úgy vagyok vele hogy ő már nem az aki volt ő már nem az én anyum ezt el kell fogadni nem szabad haragudni vagy bántani őt ha provokál vagy stb... sajnos ott kell hagyni akár mennyire is fáj, mert egy idő után te is bele bolondulsz te is depis leszel.Én meg tettem érzelmileg már teljesen eltávolítottam magam tőle olyan értelemben hogy már nem kötődök hozzá persze szeretem mert ő szült engem, de tudatosítani kell magadban hogy ő már nem az az ember akire felnézhetsz.Az ilyen betegséget gyógyítani nem lehet de kordában tudják tartani,együtt élni lehet vele persze ha van akarat. Nekem sport ad erőt 9 éve versenyszerűen sportolok ami a legjobb anti depresszáns a világon :) Akiről beszéltem lányról ő is sportoló volt 8-9évig csak hát ha az akarat és kitartás nincs hiába akkor a sport sem segít.Az ilyen embereknek a sportot életformává kell tenni én is ezt tettem, hogy még véletlenül se legyen ilyen bajom. Ugyan is a sport ezeket az agyi vegyületeket sokszorozza boldogság érzet alakul ki ettől és nem lesz soha depressziós az ember. Bár mikor ezt a lányt ott hagytam mert nem volt megoldás nagyon beteg volt már szegény de ő a szüleinek köszönhette ugyan is az anyukája ott hagyta őket 13 éves korukban és ez pszichésen teljesen tönkre tette őt ugyan olyan lett mint az anyuja sajnos.Az a gond ha saját magának köszönheti az ember ha nem a tünetek ugyan azok sajnos. Aki önhibáján kívül lett ilyen azt nagyon sajnálom szegényt de sajnos vele sem lehet mit kezdeni mert a betegség ugyanaz.
Mondta valaki hogy félre kezelték egy hozzá tartozóját az az igazság , hogy bordeline személyiség zavarnál és mániás depinél a depis korszakban a tünetek hasonlóak nagyon sok embernél de ez embere válogatja. Bordeline személyiség zavar mai tudomány szerint nem betegség ide elég egy pszichológus is, de nem fontos ha sarkunkra tudunk állni és ráparancsolni ha nem csinál semmit akkor menjen isten hírével majd nézzétek meg mi lesz a következménye és legtöbbször pozitívirányban megy.
Remélem tudtam valamit segíteni.

Bazsika23 2010.03.14. 17:49:24

Egy mondatot nem fejeztem be :) mikor ott hagytam a lányt én is rosszul éreztem magam de tudtam ha magamba fordulok azzal nem segítek senkin,főleg magamon, inkább még többet mozogtam és nagyon jó hatással volt rám a sport.

Féda:
Ha nincs befordulós tünet akkor személyiségzavar csak, úgyh szerintem nem diagnosztizálták félre.Amint mondtam mai állás szerint ez nem betegség.Ha meg félre diagnosztizálták, van olyan ember akinél 8 évig is eltart amíg kitudják találni hogy mi a baja nem egyszerű ez, mert a betegségek is átfedésben vannak egymással, egyiket követi a másik és valamelyiknél hasonlóak a tünetek.

Féda 2010.07.31. 21:57:52

@Bazsika23: Igazad lett a fiam diagnózisával kapcsolatban. Áprilisban megállapították a Pécsi Orvostudományi Egyetem Igazságügyi Tanszékén hogy borderline személyiségzavarban szenved. De jelenleg pszichotikus. Elmebeteg tünetei vannak. Két éve külföldre menekült egy verekedési ügy miatt mert félt a börtöntöl. Teljesen lesoványodva tönkremenve került haza januárban. Azóta előzetesben van. Nálunk a" menjél isten hírével" nem jött össze.Látom hogy teljesen ellehetetlenül, nem tud a saját lábán megállni.Az állapotából adódóan kudarcok érik, képtelen megállni a helyét munkahelyen, emberi közösségben.Gyakorlatilag őrjöng reggeltől estig,ott benta börtönben is.Állandóan fogdára teszik.Ü Itthon is ezt csinálta, összetörte szinte a lakás teljes berendezését,még a cserepeket is ledobálta a háztetőről. Az írnok aki a jegyzőkönyvet írta a szakértői vizsgálaton ahol engem is meghallgattak, nem akarta elhinni hogy én ezt ép ésszel hogy bírtam. Talán még 10 évet kibírok, olvasataim szerint akkorra az impulzivitásuk alábbhagy, sokuk állapota javul. Szívesen fogadnék tőled vagy bárkitől tanácsot a kezeltetésről.Van valahol erre a személyiségzavarra valami hatásos módszer. Állítólag a borderlineseket sok klinika nem is fogad. Érdekes álláspont az hogy ezek az emberek akik az elmebaj határán oda-vissza táncolnak különböző befolyásoló tényezők hatására(alkohol,drog,stressz) nem számítanak betegnek. Egyébként a szakértői vélemény szerint a bűncselekmény elkövetésekor belátási képességeiben súlyosan korlátozva volt. Azt már el sem kezdem boncolgatni hogy ezeknek a "nem beteg embereknek" a saját belátására bízzák azt hogy kezeltetik magukat vagy nem. Az biztos hogy egy erőszakos bűncselekmény elkövetése után nem engedném az ő döntésükre bízni a gyógykezelést. Senkit nem vigasztal az hogy az elkövető nem volt tudatában annak hogy mit cselekszik. De sajnos inkább börtönbe zárják, és ha lehet onnan még rosszabb állapotban kerül ki és kezdődik minden elölről.

Bazsika23 2010.08.23. 09:23:32

Féda 2010.07.31. 21:57:52

A Bordeline személyiség zavarnál hát biztosan nem tudom, de szerintem ott pszichotikus tünetek nincsenek. Bár mondjuk ha össze lehet téveszteni a depresszióval sajnos, akkor lehet h itt is van pszichotikus tünet.

Egy dolog mindig van kiút de ezt neki kell akarni. "AKARAT" lehet hülyeséget mondok mert azért ez kegyetlenség de egy időre magára kellene hagyni h észhez térjen mert amíg látja h ott vagy mellette folyamatosan ki fogja ezt használni és nem fog meggógyulni.Nem azt mondom h ne látogasd de egy darabig ne. Bár ehet nagy lelki erő kell h a fiával vagy akár a szüleivel megcsinálja az ember 2-3hét bőven elég. Meg kell tanulnia egyedül talpra állni, ugyan is minden ember saját sorsa,élete kovácsa.

linácska34 2010.09.21. 19:45:58

@Bazsika23:
Sziasztok. 34 éves vagyok, borderline és bipol. Bazsika, amit írtál, nagyon bántó!Úgy érzem, aki bajban van, azon nem taszajtani kéne mégegyet, hanem segíteni. Az akaraterő pedig egy szuper dolog ha van és nem bénult éppen az állapotod miatt. Mindenki a maga élete kovácsa...milyen igaz, de ne felejtsük, másoké is. Bazsika, csak ennyit akartam.

Pincode 2011.05.27. 13:34:54

Nos nekem diagnosztizáltak mániás depressziót, nincs egy hónapja, azóta is ezen röhögök.
Egyrészt, világ életemben pörgős voltam, nem okozott gondot, hogy 5-6 különféle dolgot csináljak, ellenben SOHA nem voltam depressziós, és nem kíséreltem meg öngyilkosságot. A kapott gyógyszer mellékhatása, fél óra teljes izombénulás, és több mint 4 óra szédüléssel, faltól-falig közlekedéssel járó állapot.
Mindezt a pszihiáter azért találta diagnosztizálni, mert teljes önuralommal, nem hagytam ott, mikor két órán keresztül, engem nem érdeklő dolgokról beszélt. Én vagyok a hibás, hogy nem tud megérinteni a valóvilág, meg az alekosz....

atis09 2011.06.17. 10:21:07

Sziasztok.Sajnos én most tudatosultam azzal,hogy depresziós vagyok.Nagyon nehéz ezt feldolgozni.Kedden találkozom a pszihiáterrel de nem tudom megtudok e nyilni neki.Nagyon zárkózot vagyok egy ideje,de remélem tudd majd rajtam segiteni.

Zsuzsi.. 2012.01.08. 02:24:23

Sziasztok!

Bipoláris mániás depressziot ill.borderline személyiség zavart diagnosztizáltak nálam.szépen leszedáltak erős gyogyszerekkel,ahelyett h igazi támogatást kaptam volna.ezzel minden megvan oldva..lenyugszik a beteg a nyugtatotol,nem gondolkozik annyit..SZEMÉTLÁDÁK!másrészröl betegségem családom körében el van bagatelizálva..Bezzeg ha hiányozna egy végtagom akkor talán ember számba vennének...Alkohol problémám van,az emberek elfordulnak tölem.Egyenes az utam a pokolba.Mit kellene tennem??Voltam már öngyilkos,hajszálon függött,de megusztam.Képtelen lennék megölni magam bár mindennap megfordul a fejemben.Magányos vagyok és haldoklom.És minden nap azt kérdezem:MIÉRT PONT VELEM TÖRTÉNIK EZ?!vKI SEGITSEN!!

Zsuzsi.. 2012.01.08. 02:32:15

@atis09: Szia!

Ne engedd h gyogyszert irjon fel!!!ez business!
Ártatlan embereket nyomoritanak meg,én vagyok az élő példa.Inkább menj kineziologushoz,el sem hinnéd mennyit segit!
süti beállítások módosítása