A dadogás eléggé közismert jelenség. Az már nem annyira, hogy mi a dadogás oka, illetve, hogy milyen módok vannak a gyógyítására, megszüntetésére. A dadogással három szemszögből szoktak foglalkozni. Egyrészt a logopédus, aki a hibásan kialakult beszédfolyamatot igyekszik helyreállítani, korrigálni. Másrészt a pszichológus, aki inkább a beszédtől vagy beszédhelyzettől való félelmet igyekszik oldani, illetve a mélyebben lévő belső konfliktusokat feloldani. Illetve létezik még az orvos szemszöge, aki az organikus, tehát testi okokat igyekszik orvosolni.
Az igazi kérdés sokszor az, hogy a problémát az okozza, hogy a személy dadog, vagy egy probléma az oka a dadogásnak.
"Az Egészségügyi Világszervezet meghatározása szerint a dadogás "a beszéd ritmusának zavara, amikor is az ember pontosan tudja, hogy mit akar mondani, de a hangok akarattalan ismétlése, elnyújtása vagy elakadása miatt nehezen tudja azt elmondani". Ez a meghatározás a "valódi" dadogásra vonatkozik, amikor az ember hangokat, azaz szótagokat ismétel meg beszéd közben. Ettől elkülönítik a beszéd folyamatossági zavarának fejlődési válfaját, amelyre a szavak "dadogásszerű" ismétlése jellemző. A kétféle beszédzavar azonban abban is eltér egymástól, hogy a valódi dadogás jobban megviseli, frusztrálja az embert, s emiatt bizonyos helyzetekben - például közönség előtt - beszélni sem akar, vagy ha ez elkerülhetetlen, a stressz miatt a szokásosnál is jobban fog dadogni."
A teljes cikk 1. része itt - A teljes cikk 2. része itt