A halál az élet velejárója. Egyszerre lehet egyértelmű tény, sőt közhely és ugyanakkor tabutéma. Sok kultúrában teljesen természetes dolog a halál. A mi kultúránkban viszont sok esetben tabutéma a halál a gyász viszonylatában. A halál a médiából inkább a gyilkolás révén ömlik ránk, a halál és a gyász a perifériára szorult téma, pedig előbb vagy utóbb mindenkinek szembe kell néznie az életnek ezzel a területével, akár hozzátartozóink, rokonaiknak, barátaink halálának kapcsán, akár saját életünk végességére, az elmúlásunkra gondolva. Minél kevésbé gondolunk erre, minél inkább hárítja a kultúra és a média ezt a témát, minél inkább nem akar tudomást venni erről valaki, minél kevésbé foglalkozunk a halál kérdésével, annál nehezebb helyzetbe kerülünk, amikor testközelbe kerül a halállal.
"Túljutva a halál gondolatának elfojtásán, egyre inkább felszínre került az elmúlás kérdése, fokozatosan kezdett teret nyerni a tanatológia, amely rohanó társadalmunkban megpróbálja visszahelyezni a halált az őt megillető helyre, hiszen ez is életünk része. A halál kérdése kikerülhetetlen.
A fogyasztói társadalom azonban nem tud mit kezdeni a halállal, tabuvá vált a halál témája és a gyász is. Manapság inkább az ölés, a gyilkosság ismeretére szocializálódunk. Azzal, hogy mi történik azután, hogy mi a halál következménye, mit jelent az élet vége, nem tudunk mit kezdeni. "
A teljes cikk itt
Pszichológia lap
