Testünk rendkívül összetett szerkezet. Ritkán gondolkozunk azon, hogy vajon miért pont ilyenné alakult. Akár minden egyes funkcióval, testrésszel kapcsolatbab gondolkodhatnánk, hogy miért lett éppen olyan, vagy miért is alakult ki egyáltalán. Most az éleslátás kerül a fókuszunkba. Eddig azt gondoltuk, hogy a rovarok könnyebb elkapása okozta az éleslátás kialakulását az evolúció során, ám most egy új gondolat azt állítja, hogy a kígyóktól hemzsegő területeken való túléléshez volt elengedhetetlenül fontos a látás nagyfokú élességének a kialakulása. Erről szól az alábbi írás.

„Az óriáskígyók Afrikában jelentek meg körülbelül 100 millió évvel ezelőtt - éppen akkor, amikor az első főemlősök. A kígyók nem állnak lesben, mint a nagymacskák, hogy aztán áttörve az erdei tisztáson rárontsanak az áldozatra. Nem is a magasból csapnak le, mint a ragadozó madarak. Ha távol vannak, egyáltalán nem is veszélyesek. Csak a közelből támadnak: az áldozat köré tekerednek és megfojtják.
A kígyót sokszor nem könnyű észrevenni: csendben kúszik, elrejtőzik a különféle növények alatt, és színe is beleolvad a környezetbe. Csak azoknak az élőlényeknek van esélyük megmenekülni, amelyek felismerik - a szagáról, mint egyes emlősök; vagy a mozgásáról és a mintázatáról, mint a főemlősök. Őseink tehát emiatt a látásra, méghozzá a közelre való éles látásra specializálódtak”


A teljes cikk itt