Az emberi élet minden szakaszának, tehát minden életkornak megvannak a saját jellegzetességei, nehézségei, problémái és örömei. Ilyen módon az időskor is sok esetben igen élesen különbözik a korábbi időszakoktól. Az idős és beteg emberek környezete sok esetben nem tudja, hogy hogyan viszonyuljon a személyhez, és sokszor nehéz tudni, hogy mi az amit megtehetünk és mi az amit nem, mivel ártunk, és mivel tudnánk segíteni. Erről szól, ebben segít az alábbi írás.
„A fizikai tér szűkülése, az érzékszervek romlása, a fájdalmak megjelenése szeretteink lelkiállapotát előbb-utóbb megrendíti. Nekünk is nehezebb tudomásul vennünk, hogy a vidámságot, mosolyt, derűt egyre nehezebb fenntartani. Ekkor merészségre is szükségünk van. Folyamodjunk paradox ötletekhez, megoldásokhoz. Amennyire szeretteink állapota megengedi, bízzunk rájuk feladatokat. Apró, könnyen elvégezhető konyhai munkákban kérjük segítségüket, bízzuk rájuk nagyobbacska unokáikat, akiknek még a tanulásban is segíthetnek. Sétáljunk sokat együtt, míg lehet. Üldögéljünk együtt parkokban, tereken. Legyünk többet együtt velük, hallgassuk életük történetét. Mi pedig meséljünk a külső világról. Legyünk közvetítők. Törekedjünk arra, hogy állandó biztonságban érezzék magukat.”
A teljes cikk itt és itt
