Egyre több blog nyílik napról-napra, ám úgy tűnik, hogy nagyon sok blog néhány óra, nap, hét, hónap után megszűnik. Ennek sok oka lehet, ilyen például az, hogy a cél, ami miatt elkezdte írni a blogját, nem valósult meg. Az is előfordul, hogy a blogger élete nagyon nagy része összekapcsolódik a bloggal, tehát konkrétan sok időt tölt a blog írással, de ezen felül is a gondolatainak jelentős részét kitölti a blog még akkor is amikor éppen nem számítógép előtt ül. Ha valaki a saját életéről blogol, akkor előfordulhat, hogy az élmények megélésébe is beleszól az, hogy a blogger már tudja, hogy ebből az eseményből, amit éppen átél, majd születik egy blogbejegyzés (post). Emiatt az élmény változhat. Veszélyes, ha egy eseményt megélését az változtatja meg, hogy közben már arra gondol a személy, hogy mit fog erről írni, és mit fognak gondolni az olvasók, esetleg mit fognak rá reagálni. Természetesen szó sincs arról, hogy minden blogger esetében ez így lenne, de ha ilyen formát ölt, az sokszor kellemetlen lehet. Így az egyik oka az lehet a blogolás abbahagyásának, ha a személy rájön arra, hogy éppen a blogolás az amely elválasztja a személyt a valódi élmények megélésétől. Emellett az is megtörténhet, hogy a blogolással töltött idő egy idő után egyhangúvá válik, a személy érzi a kényszert arra, hogy megírja a postokat, de igazából fontosabb már az, hogy mit reagálnak rá, vagy mit gondolnak annak nyomán, de a post megírása már nagyon megterhelővé, monotonná, unalmassá válhat.
Érdemes tudatában lenni annak, hogy a blogírást bármikor lehet szüneteltetni. Akár rövidebb, hosszabb szüneteket lehet tartani. Ha nagyon megterhelő egy-egy blogbejegyzés megírása, akkor érdemes más formában írni a blogot, vagy az adott esetben praktikus megelégedni rövidebb, vázlatos bejegyzésekkel.
Érdemes tudatában lenni annak, hogy a blogírást bármikor lehet szüneteltetni. Akár rövidebb, hosszabb szüneteket lehet tartani. Ha nagyon megterhelő egy-egy blogbejegyzés megírása, akkor érdemes más formában írni a blogot, vagy az adott esetben praktikus megelégedni rövidebb, vázlatos bejegyzésekkel.
A bloggerek kiégésének témáját boncolgatja a Webisztán bloggere.
„A kiégés kinél hamarabb, kinél később jön el. Sokan érzik úgy, hogy az a rengeteg óra, amit blogjukba ölnek, nem jön vissza: nem emelkedik a látogatottság, nem tódulnak a kommentelők, az egész egy monoton és értelmetlen taposómalomra kezd hasonlítani.”
„A kiégés kinél hamarabb, kinél később jön el. Sokan érzik úgy, hogy az a rengeteg óra, amit blogjukba ölnek, nem jön vissza: nem emelkedik a látogatottság, nem tódulnak a kommentelők, az egész egy monoton és értelmetlen taposómalomra kezd hasonlítani.”
Az említett post itt
