Lukács Lizával beszélgetek, aki a pszichológus, ezen belül pedig elsősorban az evési zavarokkal, illetve testképzavarral foglalkozik.
Milyen pszichés okai lehetnek az elhízásnak?
Az elhízás hátterében álló pszichológiai okok sokrétűek. Általában elmondható azonban, hogy a gyermekkori etetési, táplálkozási szokásoknak meghatározó szerepük van abban, hogyan viszonyul a személy az ételhez, az étkezéshez. Fontosak a családi minták is: ha mindkét szülő elhízott, a gyermek esélye arra, hogy szintén súlyfelesleggel küszködjön 80% körül van.
Igen gyakori azonban az is, hogy az étel nem a szeretetet, hanem a szerelmet van hivatva pótolni, helyettesíteni illetve közvetíteni. Az étel védő funkciót is betölthet. Ha a szülő nem találja megfelelőnek saját kompetenciáját abban, hogy megvédje a gyermekét, elhárítsa az őt fenyegető veszélyt, illetve nem ítéli saját személyét kellően biztonságos „érzelmi háttérnek”, étellel igyekszik őt kárpótolni, saját ereje helyett ételt adni – ezek a gyerekek hajlamosak arra, hogy később, felnőttként „bánat-zsírt” halmozzanak fel. A túlsúlynak kommunikatív szerepe is van, azaz a kövérség az interperszonális kapcsolatokban közlés-értékű. A nem vállalható érzések közvetítésére kiválóan alkalmas a túlsúlyos külső megjelenés (ez nőknél a negatív érzelmek és a függetlenségi törekvések, férfiaknál az azonos neműekkel való nyílt megküzdés és az ellenkező neműekkel való érzelmi ambivalencia).
Mi az a lelki állapot, amelyik legjobban elősegíti a fogyást?
A súlyos elhízás nem csak lelkileg viseli meg a személyt, hanem fizikailag is nagyon megterhelő, a szervezet egy nem jól működő üzemmódra vált át, amelynek talaján számos szövődménybetegség kialakulása indul meg. Ilyenkor „privilegizálni” kell a testsúlycsökkentést, vagyis a legfontosabb kell, hogy legyen az életében aktuálisan – fontosabb, mint a munkája, fontosabb, mint a magánélete.
Minden ember számára, aki túlsúlyos vagy elhízott és fogyni szeretne a legelső dolog, hogy el tudja-e magát képzelni azzal a testsúllyal, amire vágyik, tudja-e hogy mihez kezd majd azzal a testalkattal, azzal az „énnel”, amilyen szeretne lenni. Fontos azzal tisztában lennie mindenkinek, aki fogyni szeretne, hogy a súlyfeleslegnek mindig van lelki jelentése és a fogyás sem csak annyi változással jár majd, hogy kevesebbet mutat a mérleg. Megváltozik a környezethez való viszonyulásunk és a környezetünk tagjai is másként tekintenek majd ránk, sőt az is lehet, hogy olyan problémákkal kell majd szembe néznünk, amelyeket eddig az evéssel „oldottunk meg”. A yoyo effektus hátterében általában a fiziológiai szempontokat és a régi beidegződéseket emelik ki és a magyarázatokban nem jelenik meg az a fontos háttérmotívum, hogy a testsúly bizony lelki egyensúly-meghatározó tényező is! Fel kell készülni a változásra, a régi dolgok elengedésére és az újak befogadására, a tanulásra – elsősorban önmagunk tanulására! A fogyás egy hatalmas önismereti út és lehetőség is egyben. Fontos, hogy kihívásként tekintsünk rá és ne szenvedésként! A hosszú távon megtartható alacsonyabb testsúlyhoz fokozatos életmód-változtatás kell, az életmód-változtatáshoz pedig attitűdváltozás.
Lézenek-e stratégiák arra, hogy hogyan lehet azzal megküzdeni, ha valaki egyértelmű visszautasításokat kap amiatt, hogy el van hízva?
Azok az emberek, akik hosszabb ideje – akár már gyermekkoruk óta – küzdenek súlyfelesleggel arra kényszerülnek, hogy kifejlesszenek ilyen stratégiákat. Sajnos, napjainkban, amikor a külső megjelenés a társadalmi sikeresség szempontjából túlzottan fontossá vált, a kisebb-nagyobb súlyproblémákkal küzdő emberek nap, mint nap szembesülnek azokkal a negatív, már-már megbélyegző társadalmi sztereotípiákkal és előítéletekkel, amelyek a kövérségre, elhízásra vonatkozóan vannak jelen a köztudatban. A leggyakoribb és legtöbbet hangoztatott „stratégia” önmagunk elfogadása, illetve annak hangoztatása. Abban az esetben, ha a súlytöbblet a testi egészséget nem veszélyezteti vagy pusztán alkati tényezők állnak az erőteljesebb testalkat hátterében, akkor valóban arra kell törekednünk, hogy megbékéljünk mindazzal, amit a természettől kaptunk. A legvonzóbb tulajdonsága egy embernek a harmónia önmagával és a világgal, a béke és az egység megteremtése önmagunkban. Ez sem a kórosan sovány, sem a kórosan elhízott emberekben nincs meg. Sőt, lehet valakinek gyönyörű alakja, de ha az egész életét a megfelelésigény, az elégedetlenség hatja át, akkor szenvedni fog. Én azt vallom, hogy ha a súlytöbbletünk meghaladja az egészséges határértéket és/vagy problémamegoldásként gyakran az evéssel vigasztaljuk magunkat, akkor nem lehet az a célunk, hogy fogadjuk el magunkat, hiszen ilyenkor a súlyfelesleg egy jelzés arra vonatkozóan, hogy változtatnunk kell – nem a ruhatárunkon, hanem elsősorban önmagunkon és a világhoz való viszonyunkon.
Mit javasolsz azoknak, akik szeretnének fogyni, de nem szeretnének hibákat elkövetni? Olyanokra gondolok, akik csak néhány vagy maximum 10-15-20 kg-ot szeretnének lefogyni. Milyen módszert tartasz hasznosnak, elfogadhatónak? Mi az a határ mait már nem szabad átlépni?
Más módszerrel lehet 5 kg-ot fogyni és mással 10-20 kg-ot. Hogy mi számít kismértékű vagy nagymértékű fogyásnak, az függ a személy életkorától, nemétől, testi edzettségétől, a fogyást megelőző és a felnőttkori legmagasabb testsúlyától, valamint értelemszerűen a testmagasságától is. Ha csak néhány kg-ról van szó (max.
A lassú, fokozatos, egyénre szabott, és a testet-lelket érintő módszereket tartom jónak. Egy eset kivétel, amikor olyan magas a testsúly, hogy az a személy életét rövid távon is veszélyezteti – de ez azért szerencsére hazánkban ritka. Ilyenkor szigorúbb energiabeviteli korlátozás szükséges, gyorsabb lesz a súlyvesztés, de jobban oda kell figyelni a súlymegtartás fázisára, mert ebben az esetben a leadott kilók nagyon gyorsan jönnek vissza is.
Még egy további dologra fel kell hívnom a figyelmet: attól, hogy valakinek rendeződött a testsúlya, a szervezet belső, fiziológiai állapota még nem biztos, hogy valóban az egészséges határértékeket mutatja. Az elhízás ugyanis egy összetett tünetegyüttes és a súlyfelesleg ennek az állapotnak csak egy tünete. De igaz ez fordított esetben is, amikor valaki nagyon alacsony testsúlyról indul, mint az anorexiásoknál. Az egészséges határértékeket a testsúly tekintetében a testtömegindexszel (BMI) határozzák meg, amelyet úgy számíthatunk ki, hogy a személy aktuális testsúlyát elosztjuk a testmagasságának a méterben mért négyzetével (kg/m2). Nőknél az egészséges határérték 18-25 között van, férfiaknál 20-26 közötti.
Azt mondtad, hogy "Az elhízás ugyanis egy összetett tünetegyüttes és a súlyfelesleg ennek az állapotnak csak egy tünete." Milyen tünetek jellemzőek még az elhízás esetén?
Az elhízás anyagcsere folyamatok genetikai, központi idegrendszeri vagy endokrin, és környezeti hatásokra kialakuló zavara, amely az energiaháztartás egyensúlyának módosulását okozza. Ez a folyamat táplálékfelvétel növekedésében és/vagy az energia-leadás csökkenésében nyilvánul meg, majd fokozott zsírraktározáshoz vezet, amely viszont további szabályozási zavarokat, betegségeket okoz. Tehát olyan változások indulnak meg a szervezetben, amelyek hatása csak évek múlva jelentkezik szövődménybetegségek formájában, mint pl.: magas vérnyomás, visszér, stroke, húgysav-felszaporodás. Pszichológiai oldalról: a mai társadalom kevéssé toleráns a súlyfelesleggel küzdőkkel szemben, sok megaláztatás éri az elhízott személyeket. Abban a társadalomban, amely misztifikálja a karban tartott testet, a kövérség stigmatizál. Ennek – és a sorozatos sikertelen fogyókúrák – következtében az elhízott személyek önértékelése alacsonyabb lesz, visszahúzódóvá válnak, gyakran elszigetelődnek, szociális, kapcsolatteremtési ügyességük csökken, amely súlyfenntartó tényező is lehet, szerepet játszhat a visszahízásokban is! Előfordul ennek éppen ellenkezője is: állandó jókedvvel szórakoztatják a környezetüket, mintha máshogy nem lennének elfogadhatóak.
Holnap a férfiak testképzavarával, az izomorfiával folytatjuk.
