A testtömegindexet nagyon sokan kritizálják, mint meghatározó mértékegységet, mérőszámot az elhízás és a kóros soványság diagnózisánál. Bizonyos életkor alatt (kb. 15 év) és felett (élettannal foglalkozók szerint 30 éves kor felett) a BMI nem mond semmit. Mégis folyton erről hallotok anorexiánál, elhízásnál, izomdiszmorfiánál egyaránt. Utóbbinál talán a legszembetűnőbb az ellentmondás, hiszen lehet valakinek pl. 32-es testtömegindexe úgyis, hogy „tiszta izom”, mellette a testzsírszázaléka alig éri el a normál szintet (ami férfiaknál 10-12%, nőknél 14-17%). És lehet ugyanennyi a testtömegindexe egy magas testzsírszázalékkal rendelkező embernek is, akiket a köznyelv egész egyszerűen csak kövérnek nevez. Szóval a felvetésetek abszolút jogos! Mégis: az evési zavarok, illetve a testképzavarok meghatározása előre meghatározott diagnosztikus kritériumok alapján történik (anorexiánál és bulimiánál ez a pszichiátriai zavarokat tartalmazó amerikai (DSM-IV) és az angol (BNO-10) betegségleltárokban található meg. Az izomdiszmorfiát illetően még csak javasolt diagnosztikus kritériumok vannak, talán a soron következő, frissített leltárban feltehetően már ez is szerepelni fog. Ebből is látható, hogy az izomdiszmorfia esetén új keletű zavarról van szó. Anorexiánál négy kritérium szerepel (akit részletesen érdekel, hogy melyek ezek a honlapomon megtalálja), ami alapján a klinikai anorexia nervosa-t diagnosztizálni lehet, ezek közül az egyik, az első kritérium a testsúlyra vonatkozik. A minimális testtömegindex (17,5 alatti érték) helyett alkalmazzák azt a kritériumot is, hogy „az egyén testsúlya 15%-kal alatta van az életkora és testmagassága alapján elvárható ideális értéknek”. Ezzel az a probléma, hogy hazai (magyar) átlag testsúlyértékek nincsenek meghatározva, így nem lehet pontos viszonyítást alkalmazni. Egyébként még bonyolultabb a gyermekkori, illetve a közvetlenül a serdülőkor előtt (a prepubertásban, kb. 11-12 éves korban) kezdődő anorexiánál a testsúlykritérium meghatározása. Az utóbbi években erre dolgoztak ki itthon egy új testsúlyhatár diagnosztikus rendszert gyerekekre vonatkozóan. Akit érdekel részletesebben, annak szívesen elküldöm emailben a forrást, ahol részletesebben olvashat erről.

Tehát összefoglalva: serdülőkori anorexiánál, amíg nincs jobb és nem változtatnak a diagnosztikus kritériumrendszeren, addig a BMI-t kell használni. Persze, ha a további 3 kritérium nem teljesül, akkor hiába sovány az egyén, nem anorexiás.

Lukács Liza saját honlapja: mashogy.hu