Pszichológia.blog.hu

Füredi Krisztián szexuálpszichológus, pszichológus, páterapeuta blogja

Gyász – professzionális segítők és saját élmény (Polcz Alaine és Singer Magdolna)

2008. március 05. 19:16 - Füredi Krisztián






























A gyász igen összetett folyamat, számos szakember foglalkozik a gyász feldolgozásával.
Az egyik ilyen segítő – Singer Magdolna – blogján jelent meg egy igen érdekes és megható írás. Beszámol Pocz Alaine esetéről, amikor a férje (Mészöly Miklós) meghalt. A gyász igen elismert szakembere férje halálakor természetesen átélte a gyász – számára már igen részletesen ismert – folyamatát. Azóta Már Polcz Alaine sem él. Mindezek mellett Singer Magdolna is gyászol, és nem csupán Polcz Alaine-t.

Minderről szól Singer Magdolna írása, amely szakmai és magánéleti írás egyszerre. Már-már zavarbaejtő, hogy milyen intim részleteket ismerhetünk meg Singer Magdolna belső, érzelmi világából. Mindez nem önmaga miatt ajánlom, hanem azért, mert a gyász szakemberének szavait olvashatjuk a saját gyászáról.


„Azt gondoltam, a gyász lecsengése észrevétlen elapadás, ahogyan egy felbuzogó víz lassan elszivárog a környező réseken, beivódik a földbe, maga mögött hagyva még a nedves nyomait. Örültem Alaine örömének, hogyne örültem volna, hiszen szerettem őt, mégis, kissé árulásnak is éreztem Mészöly Miklóssal szemben ezt a kitörő örömöt. Megjegyzem maguk a gyászolók is azért ragaszkodnak sokáig a gyászukhoz, mert maguk is úgy érzik, mindaddig, amíg szomorúak, addig hűségesek, ha enyhül a fájdalmuk, az valóságos cserbenhagyása elveszített szerettüknek.
 
De miért jutott ez most eszembe, amikor már nem csak Mészöly Miklós nem él, hanem Alaine is követte őt? Mert magam is átélem ezekben a napokban ezt a kitörő örömöt.
 
Mint írtam, válok, és az elmúlt nyolc hónapom a házasságom elgyászolásáról szólt. Nem csupán arról, mert szerencsés természetemnél fogva valahogy megfér az életemben a szomorúság mellett az öröm is, képes voltam viccelődni a gyerekekkel, örömmel dolgozni, nagyokat túrázni, barátokkal beszélgetni másról is, olvasni, de legfőképpen bízni, remélni. De a fő vonal mindenképpen a gyász volt.
 
Számolgattam a hónapokat még pár hete is, hogy vajon még meddig tart, mikor mondhatok búcsút végleg ennek a sanyargatásnak? Tavaszra? Nyárra? Még akár egy másik év is? Ki tudja?.”

Az említett blogbejegyzés itt

15 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://pszichologia.blog.hu/api/trackback/id/tr21366452

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

teodora 2008.03.05. 19:21:21

Ő (SM) volt a vendég Csernusnál is nemrég
download.yousendit.com/1535F1270946DD27

peppytta 2008.03.13. 18:11:28

A halűleset utáni gyászt még csak említeni sem lehet egy napon egy válás okozta esetleges fájdalommal. Az nem gyász, hiszen önként lép ki a kapcsolatból valaki. Az, akitől elvált, pótolható. Ha meghal valaki a szeretteink közül, az végleges veszteség.

peppytta 2008.03.13. 18:13:06

Most írtam ide először és máris gépelési hiba: tehát javítás. HALÁLESET

terika 2008.03.25. 15:24:33

peppytta
A párkapcsolatból való kilépéskor is gyászolunk vmit. A veszteség mélyésge, ami más, az érzés attól lehet hasonló.

zsokajnjtnm 2008.04.11. 10:09:24

szeretnem az én esetemet elmondani.47 éves vagyok.tavaly juliusban meghalt az anyukám utánna ,pedig két,és fél hónapra a férjem. gondoljátok el ,hogy akinek mindent köszönhettem 24 éve skrizoféniás vagyok 4éve férjem szeretetének köszönhetően havi egy cisordinol depo .val élek .elvesztettem alegdrágábbat és mégis tudtam ujra kezdeni a fórum lehet uj életet kezdeni 47 évesen cimü pokk ban tanácsikat kaphattok én is elmondom ami segitett

Pusztaházi Ili · http://www.onkontroll.ini.hu 2008.04.11. 10:47:56



Kedves Magdi!

Nagy-nagy szeretettel és tisztelettel nézek rád és olvasom soraidat.

Engedd meg hogy kéretlenül is melléd álljak és "peppytta" véleményével szemben állítsam a következő gondolatokat - mivel megéltem is, és tanultam is Alaintől és Tőled :

elgyászolni(elveszíteni) nemcsak az "élőt" lehet és kell is: életünk folyamatos elengedés és újrakezdés.
Amit el kell engednünk,(elgyászolnunk) lehet, hogy ugyanúgy mint szeretteink elvesztését, halálát - egy más érzelmi "hőfokon" talán, de feltétlen el kell "gyászolnunk", hiszen a miénk volt, értékes volt számunkra, ragaszkodtunk hozzá, és most le kell mondanunk róla, akár csak ha azért is, mert mi magunk akartuk ezt!

Az én életem is - Te tudod, mert ismerjük egymást - folyamatos lemondás és gyász a kilencvenes évek elejétől és ugyanakkor folyamatos újrakezdés, épülés és változás.
Ez engem boldoggá tesz és örömmel vállalom a "gyászt", a kihívásokat - ami lemondással, és elengedéssel jár - azért, hogy cserébe újat építhessek, kaphassak, adhassak.


Kedves Magdi!
Szívemből kívánok Neked sok boldogságot, örömet, egy újrakezdést - vagy csak egy másfajat folytatást - mindegy!

Sikereket és boldogságot!

Pusztaházi Ili

SZönyi Pálné 2008.04.14. 09:43:37

Én 1 éve vesztettem el 34 évi boldog házaság után.De én még mindig gyászolom nem tudom tul tenni magam rajta.58 éves vagyok.Félek hogy igy egyedül kell leélnem az életet.Nem tudok semminek örülni.Segits Mari.

zsokajnjtnm 2008.04.14. 22:22:14

szeretném,elmondani.hogy a gyászt fel lehet dolgozni,csak nagyon erős akarat kell hozzá.nem szabad onsajnálatba esni.hisz az élet megy tovabb.csak nem mindegy,hogy hogyan.tudni kell ujra kezdeni.sokan gyermekuket egyedul nevelik tovabb,ha nem dolgozza felagyermeket teszi tönkre.apa halála után anya többé nem hagyta el a házat.ocsem akkor volt 18éves teljesenmagára maradt anyuval számitogép fuggo lett 140 kg most13évvel késöbb anya meghalt.

Jankovits Zsuzsanna 2008.04.21. 15:04:19

Sziasztok. Én három hónapja temettem el a férjemet.Beleörűltem.Nem tudtam dolgozni ,fözni,felkelni az ágyból.Aztán egy szép nap 20éves főiskolás lányom elém állt és így szólt.Drága Anyukám én most fáradtam el , nem birom tovább nézni hanyatlásodat, én nem tudnám a te elvesztésedet is feldolgozni "én is gyászolok elvesztettem az én drága Apucimat"...pofonként ért a kinyílatkozása...talpra kell állnom még ha mindenneap belül ordítok akkor is..továbbra is fizetni kell a boltban, a rezsit és ...stb...mai világban sajnos ezt kell mert a munkahelyen nem sívesen vesznek egy gyenge embert..ja depis lettem és gyomorfekélyem lett..mindenkinek hajrá.....üdv nektek Győrből Zsuzsa 46éves

jankovits Zsuzsanna 2008.04.21. 15:10:40

Még csak annyit füznék az előbbi gondolatokhoz...kislányom büszke rám , bár minden reggel felhív a fősuliból kikeltem-e az ágyból és stb..és megdicsér..minden héten várom a suliból,hogx kézenfogva kisétáljunk a temetőbe..győnyőrúek a tavaszi virágok..kezdek élni.Zsuzsa

Bozsóné Edit 2008.04.29. 21:46:03

Február 19-én meghalt a férjem.Hanyatt esett, 11 napig volt életveszélyben, és sajnos elment.Úgy ment el, hirtelen, hogy beszélni sem tudtam többé vele, mert olyan súlyos volt a fejsérülése, hogy nem tudott beszélni.A mai napi borzasztóan fáj, annyira hiányzik, és még midig arra ébredek, vagy eszmélek, hogy hátha megsem történt, hátha nem is igaz.Járok a temetőbe, ott is, itthon is sokat sírok.Elmentem pszhihiáterhez, legalább gyógyszert kapjak, hogy legalább aludni, pihenni tudjak éjjel egy kicsit.Sok fizikai munkát végzek a kertben.A lakásban nincs erőm ,mert eddig mindent azért csináltam, hogy a férjem boldog legyen, örüljön.Agyvérzésen átesett 78 éves édesanyám,egy fiam, és egy lányom van, ők is nagyon szenvednek, és tőlem várják, hogy erős legyek.Próbálok erős lenni, hogy a gyerekeim ne érezzék azt, hogy az egész családunknak vége.Kötelességem összetartani a családot, és a férjemet is pótolni.Persze ez nagyon nehéz, mostmár nem sírok előttük, de ettől szörnyű fejfájásaim vannak.Ma is érzem a férjemet, sokszor érzem még, hogy fogja a kezem, vágyom rá, hogy megérinthessem, szeretném hallani a hangját
és szörnyű hogy nem lehet.Úgy érzem az én életemnek is egyből vége lett.Május 4-én lenne a férjem 60 éves.Álmodni is sokszor álmodom vele, hol jót, hol rosszat, többnyire a balesetét álmodom újra, csak más körülmények között.Nem értem, mi az, hogy engedjem el, többen mondják, de nem fogom fel hogy mit jelent, vagy hogyan kellene.Az biztos, hogy a mindennapi feladatainkhoz vissza kell térni, és végezni kell, még akkor is, ha az ember úgy látja a körülötte lévő világot, mintha egy TV műsor lenne, és ő meg kívülről nézi.

dr GALL ANIKO CSIKSZEREDA 2008.08.28. 22:19:43

MEGADATOTT nekem is ,hogy ismerhessem ,jo baratnoje legyek ALI NENINEK, nagyon hianyzik nekem... nincs olyan nap ,amikor nem beszelunk rola,,meg sokat fogok irni a kettonk kapcsolatarol...ANIKO

Török Ágoston 2008.09.04. 22:17:51

Üdv,
csak sok erőt szeretnék kívánni a fölöttem szólóknak. Szerencsére eddig engem nem ért ilyen veszteség, és rossz belegondolni, hogy ez sajnos nem lesz mindig így...

tothné danko erzsébet zsoka · http://zsokajnjtnm 2008.09.06. 16:48:37

szeretnék ujra hozzászólni.pont egy éve vesztettem el a férjem és az anyukám ,nekem és az öcsémnek sikerült uj életet kezdeni feldolgozni mindkettőjük halálát.ujra tudok bizni saját magamban,és sikerült uj párkapcsolatot is teremtenem ,igaz neken nincs gyermekem így könnyebb volt.még mostanában is sokat gondolok rájuk ,de ök se akarnák hogy szenvedjek és egyedülkinlódjak a napi gondokkal.tudni kell ujra kezdeni,mert az élet megy tovább.sok sikert az ujra kezdéshez,csak bátran eröt kell magunkon venni és belekell gondolni abba,hogy a barátainknak és a családunknak sem mindegy,hogy boldognak látnak-e vagy állandóan sajnálkoznak felettünk és azt veszed észre,hogy csak a panaszkodást hallják és lassan mindenki elfordul tőled mert már nem tudják látni azt ,hogy szenvedsz és nem is akarsz uj életet kezdeni sajnos ez volt anyukámnak a problémája és öcsémnek a nagyobbiknak a gyerekeit szinte soha nem látta nem ismerte az unokáit,mert csak az állandó panaszt hallgatták és nem szivesen hozták magukkal a gyerekeket mert a rosszkedvü nagyszülőt senki nem szereti és nem értették meg hogy miért zárkozik bemért nem jár sehová mért nem akar új életet kezdeni .anyukám rossz példáját látva addig beszéltem az öcsém fejével,hogy elment itthonról uj életet kezdett pesten vannak uj barátai és leszokott a számitógép püföléséről jo uton halad a felé,hogy normális felnőtt életetéljen,csak egy kis biztatás kellett hozzá és belátni,hogy az életet ujra kell kezdeni,attol még a szivűnkben vannak soha nem felejtjük el őket ők sem szeretnék ha boldogtalanok lennénk.remélem ezzel a példával valakinek tudtam segiteni . zsoka

kukucska 2008.10.26. 19:29:14

Én az élő férjemet gyászolom el, aki elhagyott, kilépett a 17 éve tartó házasságból. Még most is szeretjük egymást, de mással él, és nem enged el. A gyász folyamatos, és kettéhasad az ember lelke. Elment-él, szeret-mással él. Új élet-mi van, ha visszajön. A gyásznak az is egy formája, ha ilyenkor megölöm magamban a szeretet? Ha nem szeretem, nem fáj?
süti beállítások módosítása