Az ORTT kampányt indít a televízió káros hatásainak csökkentése, illetve megelőzése érdekében.
Az első ilyen félperces film az agressziót tartalmazó műsorokról szól. (Lásd alább a filmet.)
Bár sok laikus nem hiszi, mégis számos kutatás igazolja, hogy a televízióban látott agresszió nagy mértékben növeli a gyermek agresszivitását, illetve szorongását.
Természetesen mint a legtöbb dolog, ez is többoldalú, így a televízió hatása sok mindentől függ még, például a gyermek társadalmi helyzetétől, az intelligenciájától, a szülői példától, és a televízió előtt töltött időtől is
Számos kísérletből tudjuk, hogy a gyermek számára elegendő megfigyelni az agresszív viselkedést ahhoz, hogy azt azután utánozni kezdje. Sok esetben sokkal kevésbé hat a gyermekre a szülő szóbeli utasítása vagy állásfoglalása, mint a tévében látott viselkedésminta.
Az óvodás gyermekek gyakran kritika nélkül elfogadják azt, hogy amit a felnőttektől látnak, az csakis jó lehet, az követendő.
A 3 éves gyerekek még nem tudják a valóságot elkülöníteni a tévében látottaktól, tehát számukra az a valóság. Általában 9-10 éves kor körül alakul ki, hogy képesek a tévében látottakat összevetni a valósággal, és valamennyire belátni azt, hogy a fikció különbözik a valóságtól. Ugyanakkor még a felnőttek számára sem válik el a két világ tökéletesen, hiszen ha ez így lenne, akkor a televíziós reklámoknak nem lenne semmi értelmük. Márpedig ha egy felnőttre is jelentős hatással vannak a reklámok, akkor hogy ne lenne a televízióban látott erőszak sokszoros hatással a gyermekek világképére, viselkedésére.
A televízió ritmusa mára már nagyságrendekkel gyorsabb annál amit egészségesen be tud fogadni a gyermek. A videoklipek sebessége mutatkozik meg az akciófilmek ritmusában, de már a modernebb rajzfilmek ritmusában is. Ez a tempó nagyságrendekkel gyorsabb annál, amit a gyerek tudatilag kontrollálni tudna, így annak sok esetben csak a feszültsége jelenik meg.
A gyerekekben általában összemosódik a média által elé táruló világ, és a saját életének a realitása. Erőszakos filmeket nézve a világ is százszor erőszakosabbnak tűnik a valóságosnál. Ezek után ha valaki erőszakosan viselkedik, akkor a környezete is erőszakosabb lesz vele, így a saját valósága végül közelebb kerülhet a média valóságához, mintegy igazolva is azt.
Sok esetben az erőszak vicces, komikus keretben jelenik meg a tévében. Így sok esetben bagatelizálódik az erőszak, az agresszió, az erőszakos halál. Ezáltal egyrészt nehezebb hozzá viszonyulni, másrészt pedig sokkal veszélytelenebbnek, természetesebbnek tűnik az erőszakos viselkedés.
A mesékben, a kalandfilmekben megjelenő erőszak általában sokkal kevésbé befolyásol, mert távoli, fantázia világban játszódik. Ezzel szemben a krimik, az akciófilmek sokkal közelebb vannak a valós világhoz, nehezebben választhatóak külön, így sokkal inkább befolyásolják a gyerek világképét, érzéseit.
Természetesen a televíziónak számos előnyös hatása is van, így például okosan nézve számos valós információt szerezhet a világról a gyerek. Semmiképpen nem érdemes teljesen elzárni a gyereket a televíziótól, hiszen a tévé is része a jelen kultúránknak.
Ehelyett érdemes a televíziót együtt nézni a gyerekkel, és elmagyarázni azt, amit a tévében lát. A szülő jelenléte már önmagában is megnyugtató, ezen felül pedig a szorongáskeltő helyzetben rögtön választ tud kapni számos kérésre, nem kell a félelmet magában hordoznia.
Mindemellett fontos az is, hogy a rendkívül intenzív gyermeki fantázia megfelelő teret kapjon a televíziózáson kívül.
Íme a kampány agresszióról szóló epizódja:
Kapcsolódó korábbi írások:
Az agresszió öröklött vagy tanult?
