A marihuánáról sok szempontból lehet beszélni. Az alábbi írás tudományos igényességgel járja körbe ezt a témát. Előtte azonban néhány szó a marihuána, illetve a thc rövid és hosszú távú hatásairól.
A marihuána hatóanyaga a D9-tetrahidrokannabinol, közismertebb nevén a thc.
Alapvető rövid távú hatása, amely miatt leginkább fogyasztják: megváltozik a térnek és az időnek az érzékelése, eufórikus érzelmek, a racionalitástól való eltávolodás.
Vannak ezek mellett negatív hatásai is amelyek a használat következtében rövid időn belül megjelenhetnek: deperszonalizáció, azaz a személyiség ijesztő elvesztésének az érzése, pánik, szorongás, rettegés.
Ezen felül a használat jelentősen rontja a rövidtávú memóriát, és a tanulási képességeket. Ez sokszor elhanyagolhatónak tűnik, ám a szerhasználat leginkább iskolás korban jellemző, amikor a tanulási képességek kis mértékű romlása akár az egész életre kiható módon jelenhet meg. Az alkalmi használóknak időlegesen, a rendszeres használóknak tartósan is sérül a memóriájuk. A fent említett okok miatt az ideiglenes sérülés hatása is kihathat a személy egész életére.
Ezen felül különösen veszélyesek a hatások a még teljesen ki nem alakult idegrendszerre, mert azok a hatások, amelyek felnőtt embereknél csak ideiglenesek, azok a kialakuló idegrendszerben maradandó nyomokat hagynak.
„Agyi képalkotó vizsgálatok azt mutatták, hogy a rendszeres serdülőkori marihuánafogyasztás nemcsak az agyműködés átmeneti zavarait okozza, hanem maradandóan befolyásolja a fejlődésben levő agy szerkezetét (kisebb lesz az agytérfogat és a fehérállomány mennyisége a szürkeállomány rovására megnő).
Időnként újra fellángol a sokszor előítéletekkel terhelt vita az ún. "amotivációs szindrómá"-t illetően. A rendszeres marihuánaszívással összefüggő leíró "tünetcsoport" fogalmát az 1960-as években azokra a fiatalokkal kapcsolatban alkották meg, akik nem vesznek részt mindennapi társadalmi tevékenységekben, kimaradnak az iskolából, nem dolgoznak, és fásultan, céltalanul tengődve élik napjaikat. Az "amotivációs szindróma" ma már laboratóriumi kísérletekben is igazolt.”
A teljes cikk itt
