Pszichológia.blog.hu

Füredi Krisztián szexuálpszichológus, pszichológus, páterapeuta blogja

Blogolási motiváció csökkenése, a bloggerek kiégése

2007. május 11. 07:08 - Füredi Krisztián

blog Egyre több blog nyílik napról-napra, ám úgy tűnik, hogy nagyon sok blog néhány óra, nap, hét, hónap után megszűnik. Ennek sok oka lehet, ilyen például az, hogy a cél, ami miatt elkezdte írni a blogját, nem valósult meg. Az is előfordul, hogy a blogger élete nagyon nagy része összekapcsolódik a bloggal, tehát konkrétan sok időt tölt a blog írással, de ezen felül is a gondolatainak jelentős részét kitölti a blog még akkor is amikor éppen nem számítógép előtt ül. Ha valaki a saját életéről blogol, akkor előfordulhat, hogy az élmények megélésébe is beleszól az, hogy a blogger már tudja, hogy ebből az eseményből, amit éppen átél, majd születik egy blogbejegyzés (post). Emiatt az élmény változhat. Veszélyes, ha egy eseményt megélését az változtatja meg, hogy közben már arra gondol a személy, hogy mit fog erről írni, és mit fognak gondolni az olvasók, esetleg mit fognak rá reagálni. Természetesen szó sincs arról, hogy minden blogger esetében ez így lenne, de ha ilyen formát ölt, az sokszor kellemetlen lehet. Így az egyik oka az lehet a blogolás abbahagyásának, ha a személy rájön arra, hogy éppen a blogolás az amely elválasztja a személyt a valódi élmények megélésétől.
Emellett az is megtörténhet, hogy a blogolással töltött idő egy idő után egyhangúvá válik, a személy érzi a kényszert arra, hogy megírja a postokat, de igazából fontosabb már az, hogy mit reagálnak rá, vagy mit gondolnak annak nyomán, de a post megírása már nagyon megterhelővé, monotonná, unalmassá válhat.
Érdemes tudatában lenni annak, hogy a blogírást bármikor lehet szüneteltetni. Akár rövidebb, hosszabb szüneteket lehet tartani. Ha nagyon megterhelő egy-egy blogbejegyzés megírása, akkor érdemes más formában írni a blogot, vagy az adott esetben praktikus megelégedni rövidebb, vázlatos bejegyzésekkel.


A bloggerek kiégésének témáját boncolgatja a Webisztán bloggere.

„A kiégés kinél hamarabb, kinél később jön el. Sokan érzik úgy, hogy az a rengeteg óra, amit blogjukba ölnek, nem jön vissza: nem emelkedik a látogatottság, nem tódulnak a kommentelők, az egész egy monoton és értelmetlen taposómalomra kezd hasonlítani.”

Az említett post itt
10 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://pszichologia.blog.hu/api/trackback/id/tr6474075

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Hogyan legyünk boldogok? 2011.03.31. 21:41:53

Gondoltam, ezzel az apró témával indítom blogomat... Na jó, bevallom már most, hogy nem tudom a választ. Pedig ez az a kérdés, ami titkon mindannyiunkat a legjobban érdekel. Úgy tapasztaltam, aki másvalamit jelöl meg életcélként, a "célt" kic...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

teodora 2007.05.11. 11:56:13

ez most egy indirekt vallomás?

Malena 2007.05.11. 19:56:13

Fél éve blogolok, nem érdekel, hányan nézik, milyen "osztályzatot" kapok rá. Azért írom, mert ki kell írnom magamból a dolgokat, leírva hamarabb látom a megoldást. Érdekelnek a kommentek, vannak állandó "látogatóim", akiknek a véleményére kíváncsi vagyok, de ennyi. Magamért, magamnak blogolok.

imoGen · http://blog.imogen.hu 2007.05.12. 00:59:44

En is azert kezdtem el blogot irni, hogy kiirjam magambol a problemakat (kezdetben anoniman). Aztan, amikor sajat domain ala koltoztem, mar szamitott az is, hogy lehetoleg ne csak egy-ket emberke olvasson naponta. Fura erzes volt, amikor fel evvel kesobb valamilyen multbeli tema szobakerult es szaktars csak annyit mondott, hogy igen, anno olvastam a blogodon. Az meg inkabb furcsabb, hogy vannak visszatero latogatoim, akik akar mindennap megnezik az oldalamat, fuggetlenul attol, hogy irtam vagy sem, egy reszuk ellenere meg sosem kommentelt. Engem zavar, hogy keves a feedback.
Ami meg a fuggoseget illeti, igen voltak olyan pillanataim (mostanaban egyre inkabb kevesbe), amikor gondoltam arra, hogy mit es hogyan fogok leirni, akar mar akkor is, amikor az esemeny meg meg sem tortent. Volt olyan is nemegyszer, hogy hajnali felotkor nem az agyba estem bele eloszor, hanem a szekembe, hogy leirjam az aktualis erzelmi allapotomat, hogy legyen mit visszaolvasnom, es hogy mennyire jo, hogy hajnali postbejegyzesek vannak - nem mintha nem lehetne wp-ben timestamp-et beallitani, de ez most technikai kerdes, egyebkent sem elek vele -
A legdurvabb blogger az, aki elore megirja a postokat es beallitja automatikus idozitesre, nah ott mar nagyon \"elmentek otthonrol\"
Anno ereztem a kenyszert, hogy azert egy honapban, atlag min 15-20 post meglegyen es lehetoleg nem egy nap alatt 5 post feloszlasban. Aztan suli miatt egyre kevesebb szabadidom volt, igy marciustol abbahagytam a folyamatos postolast, lenne egy csomo mindent irni, de legritkabb esetben jutok el addig, hogy le is irjam... Remelem, hogy ha valahogy sikerul jobban managelni az idomet, akkor tobb idom lesz blogolasra. DE azon is gondolkodtam mar, hogy jo lenne PDA es akkor mondjuk a tomegkozlekedessel, vagy munkahelyen nem aktiv munkaval toltott uresjarati idot is ki lehetne hasznalni postok irasara.
(Mindezeket anelkul irtam, hogy a konkret belinkelt postot elolvastam volna)
A blogolas motivaciorol itt olvashattok: e-media.freeblog.hu/Files/bloggerek_magyarorszagon.pdf

Malena 2007.05.12. 10:49:15

Hú, elég volt követnem amit ImoGen írt! A sok szakszó nem az én világom. Nem érdekel hányan néznek, nem idegesít ha "leosztályoznak", vannak rosszabb napjaim, amikor később visszaolvasva én se vagyok megelégedve magammal, de ez is én vagyok. Két emberrel viszont már e-mailben és msn-en is felvettem a kapcsolatot, érdekes, értékes embernek tűnnek. Barátom szerint hülyeség a blogolás, mindenki azt ír magáról, amit akar, senki nem tudja ellenőrizni. Nem másnak írok, és ha jó írásokat olvasok, az sem érdekel, igaz-e, vagy kiszínezték. Nekem is van olyan, hogy valami történik és már arra gondolok, ezt feltétlenül leírom, de a régi, kézzel írt naplóimban is ilyeneket írtam. Általában, ha tehetem, napi rendszerességgel írok. Nem kényszeresen, csak az utóbbi fél évem olyan sűrű, hogy (sajnos) mindig történik valami.

IGe · http://vilagnezet.blog.hu/ 2007.05.12. 13:04:00

A helyzetleírás reális és sokan ezt élik át a fórumozásban és a vírtuson is, mint a blogozásban. Nekem érdekesebb a helyzetem,(aki akarja elemezze) mert a fórumozást vittem át cikkírásba és a cikkeimet (válogatva és átszerkesztve) hozom át a blogomba. Tehát nekem megvan egy viszonylagos fejlődési lépcsőm. Ja és a céltudatos kitartásom is, mert nálam az írásnak konkrét célja van. Hatni szeretnék az emberek gondolkozásvilágára, világnézetére és azt formázni kívánom.

Móni · http://keszegecske.b13.hu/ 2007.05.12. 17:14:16

Engem az szokott idegesíteni az egyes blogokban, hogy valaki hirtelen elkezdi, és akkor pár nap múlva, már el is felejti, hogy van blogja. Miért? Mert mást nem ír bele, csak hogy:"ma szar napom volt, elmentem a boltba vettem tejet"..etc. Ennek nem látom értelmét..

artiscientocracy · http://www.t-mobile.hu 2008.05.03. 00:55:31

A "never-ending-blog" titka az ÉLET mind több vonatkozású egyre mélyrehatóbb, szerteágazóbb, sokrétűbb, kiterjedőbb, átfogóbb kifogyhatatlan SZERETE, ami -- éppen a blog-írás roboráló visszahatásaként IS -- lényegében a limitálatlan progresszivitással egyre intenzívebb-extenzívebb introverzív-extroverzív művészi-tudományos-hitéleti alkotás-teremtés "funkcionálisan autonóm" (G.W.Allport) kifejeződése. Optimális esetben tehát a blog jutalma azon képesség, ami által megvalósulhatott; pontosabban a folyton újjászülető megvalósulását szolgáló képességben fejlődés EGYFAJTA végtelen örömforrásként ösztönöz a megint- és újra-alkotására . Absztrakt fekunditás és potencia élmény, a női és férfi polaritású vitalitás EGYFAJTA bensőségesen közéleti megélése. Más megfogalmazásban a blog az AUTONÓM SZEMÉLY exhibicionizmustól és inhibicionizmustól azonos mértékben, egyenlő arányban mind progresszívebb távolságot tartó kulturális-civilizációs asszertivitása. ARTISZCIENTIFIKUS-SZCIENTOSPIRITUÁLIS-SPIRITARTISZTIKUS "CIRCULUS VIRTUTI" TESTAMENTUM. -- ÁMEN!

bezzegszilvia · http://allas-munka.blog.hu/ 2010.07.08. 08:54:12

Köszönöm, hogy megosztottad velünk! :)