Az empátia a mások helyzetébe való beleérző képesség, legyen az akár lelki, fizikai, szociális vagy egyéb állapot. Leírtak eseteket amikor egy majom az életét kockáztatta, vagy fel is áldozta másik majom életéért vagy biztonságáért cserébe. Hasonló képen ha egy majom csak egy másik majom szenvedése árán juthatott táplálékhoz, akkor inkább éhezett, mintsem fájdalmat okozzon egy másik majomnak. Itt találhatjuk az emberi morál, az emberi erkölcs alapjait.
Az erkölcsi szabályok megalkotását eddig a filozófusok, a teológusok már magukénak vélték. Az alábbi, hivatkozott cikk szerzője biológusként szintén szeretné magának, illetve a biológusoknak ezt a jogot, feltételezi, hogy a majmok által nyert tapasztalatok alapján ezentúl a biológusok is jogot formálhatnak az „alapvető” erkölcsi szabályok feltérképezésére.
Nyilván minden tudományterület másként látja az erkölcs, a morál és a normák kérdésé. Egy biológusnak, etológusnak könnyebb ezt az állatoktól levezetni, egy filozófusnak sok esetben nehezebb elfogadnia, hogy az erkölcs az állatvilágból származhat, a teológusok pedig természetesen transzcendens alapokon gondolkoznak.

"Bár az emberi morál jog- és igazságérzetben, valamint finom etikai különbségtételekben is megnyilvánulhat, gyökerei a társakkal való törődéshez, a közösség szabályainak megértéséhez és az azokhoz való alkalmazkodáshoz nyúlnak vissza. A főemlőskutatók bebizonyították, hogy jókora átfedés tapasztalható az ember és a többi főemlős viselkedése között. A társas élethez empátia szükséges, valamint a belső viszályok megszüntetésére való képesség. Minden főemlősnek és majomfajnak megvan a saját fajára jellemző békítési protokollja. Ha két hím csimpánz nem tud dűlőre jutni, gyakran nőstények csillapítják le a riválisokat, de olyan is előfordult, hogy a nőstények kivették a követ az összecsapni készülő felek kezéből, mintha sejtenék, hogy a viszály sérülékenyebbé teszi a csapatot a szomszédok támadásaival szemben.