Síró embert látni a legtöbb ember számára szívfacsaró látvány. Az alábbi kutatás szerint ez még akkor is így van, ha feltételezhetjük azt, hogy a személy a sírással befolyásolni igyekszik bennünket. A sírás mint inger kivált bizonyos érzelmi reakciókat, amelyet gondolatokkal, az értelmünkkel nem biztos, hogy el bírunk nyomni.

"Akár a vádlott, akár az áldozat kezd el zokogni, a bírák rögtön meglágyulnak, és sokkal nagyobb mértékben támogatják a síró embert, mint azokat, akik keményen tartják magukat - legalábbis ez történt a megfigyelt esetek 85 százalékában."

Önismereti pszichodráma csoport indul!

Mivel már csak néhány hely van, illetve közeleg a határidő, így kérem, hogy ha érdekel az alábbi csoport, akkor minél hamarabb jelentkezz a pszichodrama.furedi@gmail.com e-mail címen.


Információk a csoportról:

- Kéthetente egy hétfői napon 18-22 h-ig
- és minden második hónapban egy teljes szombati nap 9-17-ig.

- Budapesten, a Moszkva téren

- A csoport kb. 1 éven keresztül tart (150 óra) , 2007 február elején indul

- A csoportot vezeti: Füredi Krisztián pszichológus
- Asszisztens: Szaller Mónika végzős pszichológus hallgató

A stressz, az idegeskedés, és a gyomor problémái nagyon sok esetben összefüggnek, ebben mind a régi megfigyelések, mind napjaink orvostudománya megegyezik.
Ennek elsősorban vegetatív idegrendszeri okai vannak. Az alábbi írás ennek a részleteit írja le.

"A külső környezeti hatások, mivel tudatosulnak különböző lelkiállapotokat eredményezhetnek (izgalom, félelem, kíváncsiság, stb.). Például a félelem vagy az izgalom azért növeli egyes szervek (agy, izmok) vérellátását, hogy azok tápanyag és oxigénellátottsága maximális legyen, hiszen csak így képesek fokozottabb teljesítményre. Mivel a keringő vérmennyiség adott (felnőtt emberben átlag 5 liter), a vérellátás fokozása egyes területeken csak azáltal valósítható meg, ha máshonnan - általában az emésztőrendszerből - vért vonunk el. Az emésztőrendszer tehát nem úgy kap vért mint máskor, ezért például izgalom hatására enyhe hányinger, hasmenés stb. léphet fel."

A tegnapi hírünkkel kapcsolatban újabb igen rövid hír jelent meg. A forrást már az  Index.hu sem tüntette fel, de ez a most idézett cikk még az említett kutató nevét sem említi, és sajnos természetesen a forrást sem. 
Emellett igen nagy butaságot állít azzal, hogy a következőt írja: 

"Az IQ persze a szürkeállomány mennyiségétől, vagyis az agy méretétől is függ."

Ebből az következne, hogy a nagyobb fejű emberek okosabbak, pedig nyilvánvaló, hogy iylen tendencia nincs. Az elefántok igen nagy méretű agyáról nem is beszélve.

Egy genetikus állítása szerint az ember intelligencia, IQ attól függ, hogy az agy milyen gyorsan értékeli ki és tárolja az információkat. Tehát az IQ annál nagyobb, minél gyorsabban gondolkodik valaki. Ehhez azt is hozzá teszi, hogy szerinte vélhetően van egy gén amelyik ezért felelős.

Ezzel együtt az alábbi írás szerint Európában 15 ponttal nőtt az átlagos IQ érték 1990-ig, az elmúlt 15 évben  pedig 5 ponttal csökkent. 
Ez az ami elég nagy butaság.
Miért? Azért mert az IQ az maga egy átlaghoz viszonyított érték. Az átlágos IQ értéke mindig, minden kultúrában 100. Hogy lehet ez? Úgy, hogy összeállítanak egy tesztet, amely az IQ-t hivatott mérni, azt felveszik nagyon sok emberrel, majd az ő eredményeiket
átlagolják, és ez az érték lesz 100. Tehát az adott népesség átlagos IQ értéke mindig 100 kell, hogy legyen. Ha nem annyi, akkor az nem azt jelenti, hogy okosabbak vagy kevésbé okosabbal lettek az emberek, hanem azt jelenti, hogy az adott teszt az adott pontozási rendszerrel már nem alkalmas az IQ mérésére.

"Volkmar Weiss genetikus szerint nem az emberi agy barázdáltsága, és nem is a nagysága a döntő. Egy ember intelligenciája attól függ, milyen sebességgel értékeli ki és tárolja agyában az információkat. A Die Welt című hamburgi lap online kiadásában olvasható jelentés szerint az IQ (intelligenciahányados) annál magasabb, minél gyorsabb a gondolatfolyam."

A stressz fogalmát először egy magyar kutató orvos, Selye János írta le, és vezette be a köztudatba. A stresszel való megküzdésbe, a stresszehelyzetek elviselésében nagyon nagy szerepe van a családnak. Amennyiben a család egy támogató, megnyugtató közeget jelent, ahol meghallgatásra, megértésre találunk, ahol lehetőségünk van támogatást kapni, pihenni, kikapcsolódni, akkor a családi háttér nagy mértékben csökkenti azt, hogy mennyire viselnek meg bennünket a stresszhelyzetek.

"A család segítő ereje érzelmi támasz nyújtásában van. Mit jelent ez? Jelenti, hogy a bosszantó, gyomorszorító helyzetekben gondolhatunk arra, hogy hazatérve, lesz, aki megérti, és együttérzően átéli a minket ért frusztrációkat, bosszantó történteket. De számíthatunk távollévő, nem velünk élő családtagjainkra is az érzelmi, lelki támogatásban.

A család segítő ereje az állandó kommunikáció fenntartásában van. Mit jelent ez? Jelenti azt, hogy családunkban mindig van kivel megbeszélnünk mik azok a stresszel teli pillanatok, órák, amiktől szenvedünk. Ha meghallgatásra találunk, ha kimondhatjuk, hogy mi bánt minket, talán kisebbítjük a terhet, csökkenthetjük az ártalmat. Ha a család kommunikációja folyamatos, mindig számíthatunk valakire, s így megosztható a gond."

Egy kutatás kimutatta azt, hogy a lelki állapotunknak az a nagyon egyszerű jellemezője, hogy optimisták vagy pedig pesszimisták vagyunk, nagy mértékben befolyásolja az egészségi állapotunkat. Konkrétan akik optimisták, azok valamennyire védettebbek bizonyos betegségekkel szemben, míg a pesszimisták valamennyire veszélyeztetettebbek. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ez minden esetben kimutatható, csupán csak azt, hogy a trendek szintén látszódik a különbség.

"A kutatók azt tapasztalták, hogy az optimizmus szempontjából a legmagasabb negyedbe soroltak 45 százalékkal kisebb valószínűséggel haltak meg bármely okból a vizsgálat ideje alatt, mint a legalacsonyabb negyedbe tartozók. A legmagasabb optimizmus-pontszámmal rendelkezőknél a halálozási arányszám 30, százalék volt, míg a legpesszimistábbaknál 56,5 százalék."

Régóta tudjuk, hogy a tanulás igen összetett folyamat. Bonyolult rendszerek működésének a következménye. A folyamatnak része az alvás is. Alvás közben az információkkal dolgozik az agy, ami elősegíti a mélyebb és tartósabb emlékezést. Most ezt vizsgálták patkányokkal végzett kísérlet során. Labirintusban látott képeket igyekezett memorizálni a patkány, és eközben, majd pedig alvás közben figyelték az agyi folyamatait. Azt találták, hogy alvás közben az agynak hasonló területei aktivizálódtak a patkánynál, mint a tanulási folyamat során. Így arra következtethetünk, hogy valóban az alvás közben igen fontos folyamatok játszódnak le az az emlékezés, tanulás szempontjából.

"A kutató most egyidejűleg mérte a hippokampusz és a látókéreg aktivitását, és azt találta, hogy ezek az álomban visszatérő emlékek tartalmaznak olyan képeket, amelyeket az állat a labirintusban látott. A kísérlet során elektródákat vezettek a patkány agyának meghatározott idegsejtjeihez, így össze tudták hasonlítani aktivitásukat, amikor az állat ébren a labirintusban dolgozott, illetve amikor aludt.
Kiderült, hogy a patkány agyában az álom során ugyanazok a neuronok aktiválódnak, amelyek akkor tüzeltek, amikor az állat ébren egy eseményt tapasztalt, és az érzékszervi adatokat feldolgozó látókéreg éppen aktív régiója és a hippokampusz az álom alatt kommunikál egymással."

A hipnózis egy olyan területe a pszichológiának, pszichoterápiának, amelyről rendkívül sokmindent gondolnak, tudnak, tudni vélnek az emberek. Ezeknek az információknak egy része igaz is, de talán a túlnyomó része hamis. A hipnózis tudományosan nagyon sokat vizsgált, és ismert, igazolt jelenség. A hipnózis egy pszichoterápiás módszer, amelynek segítségével számos pszichés problémát lehet kezelni, illetve szakavatott kezekben ezen is túlmutat a jelentősége és haszna, így például lehet fájdalomcsillapításra is használni. Az alábbi írásban egy beszélgetés található Bányai Évával, aki a hipnózis kutatásának nemzetközi hírű és rangú magyar kutatója, az ő nevéhez fűződik az aktív-éber hipnózis technikájának ötlete, kidolgozása.

"Épp az utóbbi időben az amerikai Stanford Egyetem hipnóziskutató laboratóriumában roppant érdekes kísérleteket végeztek a hipnózis- és fájdalomcsillapításra vonatkozóan. A kísérlet a következő: Egy tartályt megtöltenek jeges vízzel, és ebbe hirtelen beleeresztik a kísérleti személy kezét. Ez elviselhetetlen ilyen égető hirtelen fájdalmat okoz. Tudom, mert nekem is volt részem ebben a fájdalomban, részt vettem ezekben a kísérletekben.  

Na most akkor, amikor teljesen éber kísérleti személy kezét eresztik ebbe a jeges vízbe, egy-két pillanat múlva kirántja a kezét. Akkor, hogyha erősen hipnábilis, tehát a hipnózis iránt erős fogékony személyeknek analgéziás szuggesztiót adunk. Tehát azt a szuggessziót, hogy semmiféle fájdalmat nem fog érezni, semmilyen jelét nem mutatják a fájdalomnak. Fiziológiai jelek vannak, de percekig képes elviselni ezt a jeges vizet."

Hajlamosak vagyunk azt gondolni a szaglásról, hogy egy olyan rendszer, amely érzékel bizonyos szagokat, és az érzékelésének a minősége, kifinomultsága nem igazán változik. Ezzel szemben a szaglás nagyon nagy mértékben fejleszthető. Ha bizonyos jellegű szagokat sokat szaglászunk, akkor sokkal kifinomultabbá válik a szaglásunk arra a szagcsoportra. Ezzel együtt az is jellemző, hogy a többi érzékszervünk által kapott információk, illetve az elvárásaink akár szélsőséges mértékben is képesek torzítani az észlelt szagokat.

"Azoknak, akiknek egy virágillattal kapcsolatban már volt tapasztalatuk, képessé váltak egy sor különféle virágillat között különbséget tenni. Ugyanez történt a mentolos, alkohol-alapú, vagy keton-alapú szagokkal is, a kísérlet résztvevői szakértőkké váltak egy bizonyos illat-kategóriában.

MRI-vizsgálattal azt is kimutatták, hogy a passzív tanulási folyamat megváltoztatta azt, ahogyan az agy szaglási központja reagált a szagokra."