Az állatvilág mindig is érdekes megfigyelésekre adott alkalmat. Ilyen megfigyelések terepe lehet az állatok szexuális élete is. Például a csimpánzokra jellemző, hogy sokkal jobban vonzódnak az idősebb nőstényekhez, mint a fiatalabbakhoz. A fiatalabb nőstényeknek sokkal többet kell produkálniuk magukat, mint az idősebbeknek ahhoz, hogy felkeltsék a hímek szexuális vágyát. Ennek az evolúciós pszichológia szerint az a magyarázata, hogy az idősebb nőstények már gyakorlottabbak mind a kölykök felnevelésében, mind pedig a táplálékszerzésben, így az ő általuk nevelt utódok sokkal valószínűbben maradnak életben, mint a fiatalabb társaiké.
Kakasok, tyúkok viszonylatában azok a tyúkok, amelyek nagyobb fejdísszel rendelkeznek, többször részesülnek a nemi aktusban, és egy aktus alkalmával nagyobb mennyiségű sperma jut nekik. További részletek az alábbi írásban.

"Egyelőre nem világos annak pontos oka, hogy miért részesítik előnyben a kakasok párzáskor a nagyobb tarajt. Cornwallis azonban azt gyanítja, hogy ez a testrész jelzi a tyúk termékenységét: a nagyobb tarajú tyúkok nagyobb tojást tojnak.
A taraj mérete időről időre változó lehet, ami valószínűleg összefügg a tyúkok hormonális egyensúlyával. Persze a kisebb tarajnak is megvan a maga előnye: „Nem csak a kakasok általi szexuális zaklatás mértékét csökkenti, de a ragadozóknak sem annyira feltűnők az ilyen tojók.”

Az nyilvánvaló, hogy az ecstasy idegrendszeri problémákat okoz, károsítja az idegsejteket, depressziót, szorongást, alvászavarokat, emlékezeti problémákat, zavarodottságot okoz. Ám azt ezidáig még nem vizsgálták tudományosan, hogy az első használat után is léphetnek-e fel komolyabb károsodások. Az vizsgálat azt mutatta ki, hogy igen, a kísérleti személyeknél 18 hónap elteltével is kimutatható módon csökkent az agy vérkeringése, romlott az emlékezőtehetség.

"A résztvevők a vizsgálat időpontjáig még nem voltak droghasználók, de a kockázati csoportba tartoztak.
A teszteket 18 hónap elteltével megismételték, és kiderült, hogy annál az 59-nél, akik időközben ecstasyt használtak, csökkent az agy vérkeringése, és romlott az emlékezőképesség"

A déja-vu egy nagyon misztikus dolog. A déja-vu az az érzés, amikor úgy érzi az ember, hogy az ami éppen az adott pillanatban történik vele, az mintha emlékeztetné egy pontosan ugyanolyan pillanatra, tehát mintha már egyszer átélte volta az adott pillanatot pontosan ugyanolyan formában. Nyilván sokféle nézőpontből létezik sokféle magyarázat a déja-vu jelenségre.
A pszichológia magyarázata szerint az a jelenség oka, hogy a a két szemünkből általában egy időben érkezik az azonos információ az agyunkba, ám nagyon ritkán előfordul, hogy nagyon rövid, a másodperc töredéke különbséggel érkezik meg kétszer a két szemből ugyanaz az információ. Ilyenkor az agy úgy érzi, hogy egyszer már átéltük ugyanezt, egyszer már feldogozta a kapott ingert, és ez igaz is, hiszen egy nagyon rövid idővel azelőtt (ami a sok százszor vagy ezerszer kevesebb idő egy másodpercnél) már valóban feldolgozta ugyanezt az információt. Ám hiába kutakodunk az emlékeink között, nem találunk hasonló helyzetet, hiszen nem is volt ilyen, a fenti okok miatt.

Az alábbi kutatás azt mutatja, hogy vakok is átélhetnek déja-vu érzést, ami azt jelezhetné, hogy mégsem a fenti folyamat okozza a déja-vu érzést, hanem valami más.
Én azért kritikával élnék az alábbi kísérlettel kapcsolatban, mert ott hipnózissal, mesterségesen idézik elő a déja-vu érzést, ami nem biztos, hogy azonos azzal, mintha spontán történne. Sajnos nem egyértelmű az alábbi két írásból, hogy hipnózis nélkül is élnek-e át déja-vu érzést vakok.

"A leedsi egyetem emlékezetkutató csoportja a Brain and Cognition című folyóiratban megjelenő tanulmányában első ízben számol be olyan vak emberről, akinek halláson, szagláson és érintésen keresztül déja vu élménye van. „Ez az esettanulmány a feje tetejére állítja a jelenségről alkotott korábbi elméletet” – írják a kutatók az EurekAlerten megjelent sajtóközleményükben. A hagyományos elképzelés szerint ugyanis a jelenség oka az, hogy az egyik szemből az információ pár mikroszekundummal előbb érkezik az agyba, mint a másikból, az agy pedig nem tudja pontosan elhelyezni az időben az első észlelést, olyan élményt keltve, mintha ezt egyszer már láttuk volna."

Egy pszichológia szakos hallgató, egy rövid felmérést készít a blogokról és bloggerekről. Ha bloggernek érzed magad, és nem utálod túlzottan a kérdőíveket, akkor akár ki is töltheted :-) A kérdőív nem hosszú, pár perc alatt kitölthető.
Ha minden igaz, az eredményekről majd itt be tudunk számolni, amennyiben megkapjuk a kutatást végző hallgatótól az eredményeket.

A kérdőív itt az Onlinemarketing blog jóvoltából.

Korábban már többször került itt szó a különböző táplálkozási zavarokról, bulímiáról, anorexiáról, és arról is, hogy a média milyen nagy mértékben felelős azért, hogy az emberek nagy része nincs megelégedve a kinézetével. Ehhez kapcsolódik most az a hír, amely szerint megjelent olyan HP fényképezőgép, amelyben van olyan funkció, amely vékonyabbnak fotóz minket, mint amilyenek a valóságban vagyunk. Erről ír az alábbi cikk.

Mindannyian tapasztaljuk, hogy ha sokat eszünk, akkor elálmosodunk tőle. De vajon miért? Ezt vizsgálták kutatók, és azt tapasztalták, hogy a táplálékban lévő glükóz gátolja az agyban található orexint előállító struktúrák működését, és ennek következtében leszünk álmosak.

Az érzéki csalódások, illúziók esetében kérdés, hogy a látásunk csal meg minket, vagy pedig inkább az elvárásaink azok amelyek befolyásolják az észlelést. Nagyon ötletes módon egy bűvész trükk közönségét vizsgálták meg kutatók, hogy vajon az agyi területek esetén a látóterületek is be vannak-e csapva vagy pedig csupán az elvárásoknak megfelelően észleljük, érzékeljük a körülöttünk lévő világot, jelen esetben pedig a bűvész trükköt. A tanulság az, hogy sok esetben azt észleljük, azt látjuk amit látni szeretnénk, illetve amire előzetesen számítunk. Erről a kísérletről és a kapott eredményekről szól részletesen az alábbi írás.

"A válaszok elemzéséből kitűnt, hogy a labda észlelését sokszor nem a vizuális információ (azaz a labda tényleges elhelyezkedése) határozta meg, hanem olyan kiegészítő jelzések (konkrétan a bűvész fejmozdulata), amelyek a labda várható helyére utaltak. A kutatók ebből azt a következtetést vonták le, hogy a megtévesztés lényege az, hogy a néző a bűvész arcát figyeli, és nem azt a helyet, ahova a labdának szállnia kellene. A bűvész tekintete tehát központi szerepet játszik a trükk sikerében: az irányítja a nézők várakozásait. Ha két alkalommal felnézett, mikor repült a labda, nyilván a harmadik felnézés is együtt jár a labda felrepülésével – gondolja a néző, aki tehát valójában nem is a labdát nézi. Kuhn szerint mindez azt bizonyítja, hogy az illúzió az ember várakozásain alapul. De mi a helyzet a szemünkkel? Vajon a látásunkat is becsapja a mutatvány?"

A helyi érzéstelenítést majdnem mindannyian közelről is ismerjük, ha máshonnan nem, akkor a fogorvosi székből. Lehet, hogy még nem gondolkoztuk rajta, hogy vajon hogyan is működik, mitől válik érzéketlenné az adott testrészünk. Amikor a testi folyamatainak ilyen mélységben vizsgáljuk, akkor mindig nagyon bonyolult folyamatok között találjuk magunkat, a legmélyebb pontokon viszont meglepően egyszerű kémiai, biológiai folyamatokat találunk. Ilyen a helyi érzéstelentők esete is. Egyszerűen fogalmazva a nátrium és a kálium aktuális mennyisége és áramlása okozza a fájdalmat, illetve az érzéketlenséget. Ennél konkrétabban és részletesen lásd az alábbi cikkben.

"Nyugalmi állapotban, amikor semmiféle fájdalominger nincs jelen, az idegsejt belsejében a nátrium alacsony, a kálium viszont magas koncentrációban van jelen, míg a sejten kívüli térben ez pont fordított: nagy nátrium- és kis káliumkoncentráció jellemző.
Fájdalmas inger hatására a fájdalomérző idegsejtek nyugalmi potenciálja enyhén emelkedik. Amikor egy bizonyos küszöbértéket elér, megnyílnak a sejthártyában lévő nátriumcsatornák, nátrium áramlik a sejt belsejébe, megszűnik a potenciálkülönbség a membrán két oldalán - ez a depolarizáció. A depolarizáció hatására idővel záródnak a nátriumcsatornák, megszűnik a nátrium beáramlása a sejtbe, és megnyílnak a káliumcsatornák, melyeken keresztül kálium áramlik ki a sejtből, így végül helyreáll az eredeti állapot."

A pszichológia örök kérdése, hogy tulajdonságainkat, viselkedésünket az öröklött, tehát genetikus tényezők, vagy pedig a környezetünk határozza meg. A kérdés nyilvánvalóan nem vagylagos, tehát azt már senki nem gondolja, hogy a viselkedésünket, tulajdonságainkat teljese egészében a neveltetésünk, környezetünk határozza meg, és azt sem, hogy mindenért kizárólag a genetikai, öröklött tényezők a felelősek. Az igazi kérdés ennek a kettőnek az aránya, illetve az, hogy bizonyos tulajdonságokat mennyire befolyásolja e két tényező. Például a hajszínünkről könnyedén elfogadjuk, hogy öröklött tulajdonság. Ugyaígy a testmagasságra is szeretünk így gondolni, pedig a testmagasságot, ha nem is nagy mértékben, de azért befolyásolja, az, hogy valaki gyerekkorában milyen minőségű és mennyiségű táplálékhoz jut hozzá.
Kicsit bonyolultabbak már a viselkedéses elemek és az alapvető irányultságok, vélekedések, attitűdök. Itt már nehezebb ezt a kérdést eldönteni. Egy érdekes kutatás azt vetette fel, hogy a világnézeti, politikai kérdésekre adott válaszaink is meghatározottak lehetnek öröklött módon. Ennek igyekszik utánnajárni az alábbi kutatás.

„A politika és a gének kapcsoltsága szerinte megbízhatóan látszik Lindon Eaves, a Virginia Commonwealth University humángenetika és pszichiátria professzorának tanulmányában. Közel nyolcezer egy- és kétpetéjű ikerpár válaszolt a kérdőívekre, melyekben például az iskolai imára, a nukleáris energiára, női egyenjogúságra és halálbüntetésre kérdeztek rá. Az egypetéjű ikrek - akiknek a teljes genetikai anyaga megegyezik - válaszai sokkal hasonlóbbak voltak, mint kétpetéjű társaiké, leginkább pedig a nem iker testvérekéi tértek el.”

Nyilvánvaló, hogy a fiatalok, a gyerekek könnyebben tanulnak, mint az idősebbek. Ennek az agy frissessége az oka, hiszen fiatalon még másmilyen az agy szerkezete, struktúrája, sokkal több a "kihasználatlan" idegsejt, és így könnyebben megy az információk beépítése, tárolása.  Erről, illetve egy ezzel kapcsolatos kutatásról szól az alábbi írás.
Mit tehetünk viszont azért, hogy a nem gyermeki agyunk mégis friss maradjon minél tovább? A válasz az, hogy tanuljunk folyamatosan, akár felesleges vagy feleslegesnek látszó dolgokat, ugyanis az agyunk hasonlóan működik - ebből a szempontból, - mint az izomzatunk. Ha használjuk, akkor friss marad, könnyebben tanulunk, és nehezebben felejtünk, ha viszont nem használjuk, akkor ez idővel már szélsőségesen nehézzé is válhat akár. Másrészt az információ tárolásának nem csak az kedvez, ha fiatal az agyunk, hanem az is, ha sok tudással rendelkezünk, mert abban az esetben a meglévő tudásunkhoz sokkal könnyebben kapcsolódnak az új eleme.

"Az 1 mikron széles felvételekből kiderült, hogy a néma szinapszisok sokkal gyakoribbak a fiatal agyban, és elsősorban akkor szólítják őket a sejtek, amikor friss emlékek áramlanak be az agyba. Ilyenkor az ingert észlelő receptorok aktívvá teszik ezeket a szinapszisokat. Az idősebb agyban kevesebb a néma csomópont, a kutatók szerint azért, mert a receptorok többségüket már felhasználták, így az idősebb agynak a korábban aktivált szinapszisokat kell újra használnia, amit jókora adag, a kémiai jelek átvitelét tápláló neurotranszmitterek bejuttatásával ér el, fokozva a szinapszisok erejét."