A tesztoszteron a férfi nemi hormon. A testi fejlődésért, a férfiasság különféle jegyeiért felelős. Ezen kívül a viselkedésre is hatással van.
Testépítők, sportolók előszeretettel használnak tesztoszteron tartalmú készítményeket, hiszen a hatásai közé tartozik, hogy növeli az test izomtömegét gyorsan és látványosan.
Emellett vannak egyéb hatásai is a mesterségesen bevitt tesztoszteronnak, férfi nemi hormonnak. Egy kutatás szerint a túlzott mértékű bevitele agysejtek pusztulását okozhatja, továbbá szélsőségesen agresszív magatartást, öngyilkosságra való hajlamot okozhat. Bővebben minderről az alábbi írásban.

"A kutatók laboratóriumban kitenyésztett idegsejteknél azt tapasztalták, hogy a nagy adagban bevitt nemi hormon beindította a programozott sejthalált. A neurológusok szerint a túl sok nemi hormon beavatkozik a sejtek jelzőrendszerébe, és ez indítja be az önpusztító programot. Ugyanakkor a tesztoszteron normális koncentrációja nem befolyásolja az idegsejtek életképességét."

Test-részek: A szem és a fül

Ha már bekapcsoltuk a tévét az imént ajánlott műsor miatt, akkor érdemes még egy kicsit a tévé előtt maradni, illetve ha felvesszük az iménti műsort, akkor érdemes egy kicsit tovább programozni a szerkezetet, mert közvetlenül a Tourette-szindrómáról szóló műsor után kezdődik egy másik műsor, amely az emberi testről szól, jelen részben a szemről és a fülről kaphatunk érdekes és alapvető információkat.

Meghökkentő orvosi esetek (Medical Mysteries)
A Tourette-szindróma

A tourette-szindróma egy idegrendszeri betegség, amely akaratlan, ismétlődő mozgásokkal és irányíthatatlan hangadásokkal jár. Ezeket Tic-nek nevezzük. Olyan változata is van a betegségnek, amikor a személy oda nem illő szavakat mond akaratlanul, szándéka ellenére.
A Tourette-szindróma nem jár az intellektus sérülésével, tehát a betegek ezeket a tüneteket leszámítva ugyanolyan emberek, mint bárki más, sőt van néhány ismertebb ember is, - pl. színész - aki ebben a betegségben szenved.

Erről szól ma (2006.10.2) este 21:55-től a Spektrum tévén a fenti műsor. A címe egy kissé hatásvadászra sikeredett korunk médiavilágának megfelelően, de ez ne vezessen félre senkit se, ez egy olyan téma, egy olyan betegség, egy olyan tünetegyüttes, amely jelen van körülöttünk, és sok egyébként kedves embertársunk életét nehezíti meg, amelyet érdemes valamennyire mindenkinek ismernie.

Sokmindentől függ, hogy jóllakottnak vagy éppen éhesnek érezzük-e magunkat. Ennek sok összetevője van, ám ahova az információk befutnak, és "ahonnan" érezzük az éhséget vagy a jóllakottságot, az az agyunk. Azt régóta tudjuk, hogy ezekért konkrétan a hipotalamusz a felelős. Mindenkinél létezik egy olyan testsúly, amelyet a szervezet, - konkrétan a hipotalamusz - "normál" testsúlynak tart, és a szervezetett igyekszik ehhez a súlyhoz képest változtatni. Ha ennél a súlynál soványabbak vagyunk, akkor kevesebb táplálék is nagyobb mértékű testsúlynövekedést okoz, míg ha ennél a súlynál kövérebbek vagyunk, akkor nagyobb mennyiségű táplálék kell ugyanannyi testsúlynövekedéshez.
Kutatóknak most sikerült azonosítani azt az anyagot, amely az éhséget és a jóllakottságot, illetve az éhségérzetet és a jóllakottságérzetet meghatározza. Ez a nestafin-1 nevet kapta. Erről szól az alábbi írás.

"A nesfatin-1 nevű anyagot természetes úton, az agyunk állítja elő. Patkányokon végzett kísérletekben, a rágcsálók agyába fecskendezve az állatok kevesebb táplálékot vettek magukhoz, majd fogyni kezdtek. A nesfatin-1 blokkolásával pedig kutatók elérték, hogy a rágcsálók hízni kezdjenek."

Régóta élő legenda az elefántokkal kapcsolatban az, hogy máshogy viselkednek a halállal, társaik és saját halálukkal kapcsolatban, mint a többi állat. Egyrészt felismerik saját fajtársaik, - tehát más elefántok - tetemét, sőt a csontjaikat is, másrészt elefánttemetőket "üzemeltetnek", tehát egy elefánt amikor érzi már, hogy meg fog halni, akkor elmegy egy olyan helyre ahol a többi elefánt is elmegy a halála előtt. Ez utóbbi gondolat - hogy elefánttemetőkben halnak meg az elefántok - nem bizonyult valósnak, csupán legendának. Az viszont igaz, hogy az elefántok felismerik más elefántok elhullott csontjait. Minderről szól az alábbi írás.

"Az állatvilágban különös vonzódást mutatnak az elefántok saját fajtársaik csontjai, koponyája iránt, ha véletlenül ilyenekbe botlanak vándorlásuk közben. Ezzel eddig egyedülállónak bizonyultak az állatvilágban, még ha több fajról is tudunk, melyek viselkedési reakciókat mutatnak a környezetükben lévő elhullott fajtársak iránt.
A csimpánzok például hosszú ideig "nem térnek napirendre" afölött, hogy a csapat egy tagja elpusztul, gyakran odamennek hozzá, bökdösik, szagolgatják. "

Ma (2006. október 1-én) A Duna televízióban egy kedves, de tudományos 46 perces filmet láthatunk a csókról. Egyszerű témának tűnhet, de igazából nagyon sok oldalról körül lehet járni ezt a témát. Beszélhetünk a csókról több tudományág felől is közelítve, így például a pszichológia, az antropológia, a szociológia, az orvostudomány vagy akár a művészetek felől is. A csók fontos dolog az intim életünkben, és kiemelt szerepe van az első csóknak minden kapcsolatban.
Talán jellemzi is az intimitásának a fokát, hogy a prostituáltak, akik mindent odaadnak magukból a "vásárlónak", mégsem adnak mindent oda, mert csókolózni leginkább mégsem hajlandók, mert az igazán gyökeresen intim dolog...

Triszkaidekafóbiának hívják azt a jelenséget, hogy sok ember kis mértékben vagy akár rendkívül nagy mértékben tart a 13-as számtól. Vajon honnan származhat ez a félelem, és miért pont a 13-as számtól félünk, és miért semleges a 14-es vagy 19-es szám, miért kötődik éppen ehhez a számhoz fóbia, fóbiás félelem?
Úgy tűnik, hogy ez a félelem nem új keletű, hanem évszázadok, sőt évezredek óta együtt élnek az emberiséggel. Az alábbi írás lehetséges történelmi okokat keres sok ezer év távlatából. Szóba kerül Hamurappi, Jézus, az ókori Róma, a telihold és egyéb más korok magyarázatai...

"...Más magyarázatok szerint a 13-as azért balszerencsés szám, mert egy évben ennyi telehold van. Egy másik magyarázat szerint azért kapcsolódhatott össze a 13-as és a sorscsapás, mert ezt a számot a tíz ujjunkkal és a két lábfejünkkel már nem tudjuk magunkon megmutatni.
Mivel a 13-as számtól az emberek jelentős hányada tart, előfordul, hogy magas szállodákban kihagyják a 13. emeletet, vagy az utcában a 13-as számú házat. Érdekesség, hogy a Forma 1-ben sincs 13-as számú autó."

A média nagymértékben felelős azért, hogy az emberek jó része nincs megelégedve a testével. Ez leginkább abban nyilvánul meg, hogy a nők nagyon sok esetben úgy érzik, hogy nem elég vékonyak, nem felelnek meg a kor elvárásának, a kor divatjának, a kor szépségideáljának. Ehhez leginkább az igen vékony modellek járulnak hozzá, akik mintává váltak, ám csak igen keveseknek van hozzájuk hasonló alakjuk.
Az anorexia nervosa és a bulimia nervosa gyakori előfordulásában is szerepet játszik a média és a médiában szereplő modellek. Szerencsére most valamelyest megfordulni látszik a trend, ugyanis az elmúlt hetekben többször is előfordult már, hogy a túlzottan vékony modelleket nem engedték a kifutóra. Erről szól az alábbi írás.

"   "Azért hogy a szépség, érték maradjon!" - ez a jelszava annak a missziónak, amelyet a Fashion Week Hungary vezetése vállalt fel, hogy megállíthassa a fiatalok körében terjedő anorexiát, amelynek áldozatai nem esznek, kórosan sovánnyá fogynak és bele is halhatnak a betegségbe.

Az elmúlt hetekben, hónapokban több tekintélyes külföldi divatbemutatóról is kitiltották a nagyon sovány manökeneket. Először a madridi, majd a milánói színpadra nem engedték a kifutóra a súlyindex alatti lányokat. A madridi Pasarela Cibeles divatbemuatatón a manökenek 30-40 százalékát kizárták."

Skizofréneknél előfordul az a jelenség, hogy a betegek éreznek, hallanak, vagy látnak maguk mellett olyan személyeket, akik nincsenek ott. Svájci orvosok most úttörő felfedezést tettek ezzel kapcsolatban, miközben eszükbe sem jutott, hogy ezt kutassák, csupán agyműtétet végeztek egy epilepsziás betegen, és eközben rájöttek, hogy ha egy bizonyos részét ingerlik az agynak, akkor a páciens érzékelni kezd maga mellett egy olyan személyt, aki nincs is ott. Az említett jelenség megismételhető volt, tehát ha újra ingerelték az említett agyterületet, akkor újra észlelni kezdte maga mellett a mások által nem észlelt személyt. Annak ellenére, hogy tudta, hogy csak illúzió amit érez, mégis kellemetlen érzés volt ez számára. Erről számol be részletesebben az alábbi írás.

Érdemes még hozzáfűzni egy gondolatot a történethez. Többekben felmerülhet, hogy hogyan lehet az, hogy nem altatásban végezték az agyműtétet. A válasz az, hogy bármilyen meglepő is az agyunkban nincsenek olyan idegpályák, amelyek fájdalmat tudnának "érezni", így az agyműtéthez magához nem szükséges érzéstelenítés. Természetesen az oda vezető "út"-hoz használnak érzéstelenítést, de altatás felesleges.

A másik amit érdemes hozzáfűzni az, hogy az "árnyékszemélyiség" kifejezés Jungnál és a pszichonalitikus értelemben egészen másra utal. Jung árnyékszemélyiség alatt a személyiségünknek az általunk el nem fogadott, elrejtett részét érti.

"A páciens, akinek korábban soha nem volt pszichiátriai problémája, úgy érezte, hogy egy fantomszerű árnyalak jelent meg szorosan mellette. Amikor a nő feküdt, maga alatt érezte az árnyat, amikor felült, maga mellett érzékelte a fantomot. Az árnyék pontosan követte a nő mozdulatait, egy kártyákkal végzett teszt során pedig a beteg arról számolt be, hogy a fantom el akarja venni előle a kártyát, és nem akarja, hogy a nő elolvassa azt.

A temporoparietális átmenet felelős az én-élmény kialakulásáért, az "én" és a "másik" fogalmának elkülönítéséért, valamint segít elképzelni és megérteni az embernek, hol helyezkedik el az őt körülvevő térben. Az orvosok szerint a terület stimulálása megzavarta a pácienst saját testének érzékelésében, és ezt élte meg úgy, hogy árnyalakot látott."

A Hvg médiablogja heti rendszerességgel figyeli a blogokat,  az aktuális trendeket a blogok világában. Ehhez kapcsolódóan minden héten beszámól egy blogról, amelyet a hét blogjaként említ.
Ezen a héten ezt a címet ez a blog, a pszichológia.blog.hu kapta.

Ezúton is köszönjük :-)

Íme az írás:

"Minden napra pszichológia

Egyesek képtelenek megérteni, tudomásul venni, hogy a blog nem műfaj, nem forma, nem is életmód, csak egy eszköz, aminek segítségével elég egyszerűen írásokat lehet közzétenni a weben.

Állításomat jó illusztrálja a Pszichológia blog, ami nem tesz (és nem is ígér) mást, mint hogy gyűjtögeti, szemlézi a weben fellelhető pszichológiai tárgyú írásokat. (Ha megpróbálkozol valami hasonlóval, könnyen rájöhetsz, hogy a látszat ellenére nem is olyan könnyű dolog ez.) Az oldal szerkesztője, Füredi Krisztián láthatóan nagy gyűjtögető: A Startlap gyűjteményben is számos pszichológiai tárgyú lap gazdája.

Örülök, hogy alig néhány hét különbséggel két pszichológiával foglalkozó blog is A hét blogja lett. A korábban bemutatott, főképp önálló anyagokat tartalmazó Crescendo és a szemléző Pszichológia.blog.hu ugyanannak a témának két lehetséges, egymást nem kizáró közelítése. Nyilván léteznek még további lehetőségek is."

Annyi kiegészítést fűzök hozzá, hogy a kezdeti időszakban jellemző csak az, hogy a tartalom teljes egészében az aktuális pszichológiai netes tartalmak szemlézésből áll. Hosszabb távon a tervek szerint megmarad a szemlézéseknek a jelenlegi mennyisége, de e mellett számos saját tartalom is lesz az oldalon.

Az említett cikk itt található: http://mediablog.hvg.hu/categories/3f01d254-d4b4-4fed-a49f-d8044f269450.aspx