Sokan vannak, akik éjszaka, alvás közben csikorgatják a fogaikat. (Ennek  szaknyelven bruxizmus a neve) Ez elsőként nem is őket zavarja, hanem a körülöttük alvókat, hiszen a csikorgó hangokra könnyen felébred aki a közelben van, és a hosszadalmas fogcsikorgatás megnehezíti az elalvást vagy visszaalvást. Természetesen magának a fogcsikorgatónak is számos problémája ered a fogcsikorgatásból, miközben előfordulhat, hogy éveken át nem is tud róla, hogy rendszeresen csikorgatja a fogait éjszakánként. Ilyen probléma lehet például az, hogy megkopik a fogzománc, probléma lehet még izomfájdalom, amely a megterhelésből fakad, és mindez lehet oka migrénnek, migrénes fejfájásnak is. Mindezekről szól bővebben az alábbi írás.

>Normal">"Ha az ember alsó ajkát az állkapocs mozgatásával megpróbálja előre mozgatni, a tükörben láthatja nyakizmai munkáját, sőt még a füle is "belekattan". A nyakizmok tehát nem tétlenkedhetnek a fogszorítás, fogcsikorgatás idején. Az erős fogszorítás a halántékizmokat is megterheli. Ezek legerősebb rágóizmaink, roppant erők kifejtésére képesek. Természetesen elfáradnak, ha nem pihenhetnek, izomlázukat lehet megtapasztalni a reggeli fejfájásnál. Kimutatták, hogy a halántékizmok tömege 70%-al nagyobb a migrénben szenvedőknél a normál lakossághoz képest. Ezeknek az izmoknak a kilazítása jelentős javulást hoz a migrénes fejfájásban szenvedők számára is."

Freud óta nyilvánvaló, hogy a gyerekkor eseményei, tapasztalatai igen nagy befolyással bírnak a felnőtt személyiségének kialakulásában. Konkrétan a szüleink, illetve a gyermekkori tapasztalatok hatása nagyon nagy mértékben jelennek meg a felnőtt személyiségében. Ezzel kapcsolatban látott napvilágot egy érdekes kutatás, amely azt vizsgálta, hogy különbözik-e az agyuk azoknak a gyerekeknek, akik sok szidalmazást kaptak a szüleiktől, azokétól, akik nem.

"Képalkotó eljárással kimutatható volt, hogy a verbális agresszió áldozatainál 10 százalékkal kevesebb agysejt található a temporális lebeny jobb felső tekervényében. Az agynak erről a részéről úgy vélik, hogy a hallással és a hanghordozás felismerésével függ össze. Az is kimutatható volt, hogy a temporális lebeny bal felső tekervényének egy kis része is kisebb, mint normális esetben, és ezt az agyrészt a beszéddel és a mondatszerkezetekkel hozzák összefüggésbe."

A dadogás eléggé közismert jelenség. Az már nem annyira, hogy mi a dadogás oka, illetve, hogy milyen módok vannak a gyógyítására, megszüntetésére. A dadogással három szemszögből szoktak foglalkozni. Egyrészt a logopédus, aki a hibásan kialakult beszédfolyamatot igyekszik helyreállítani, korrigálni. Másrészt a pszichológus, aki inkább a beszédtől vagy beszédhelyzettől való félelmet igyekszik oldani, illetve a mélyebben lévő belső konfliktusokat feloldani. Illetve létezik még az orvos szemszöge, aki az organikus, tehát testi okokat igyekszik orvosolni.
Az igazi kérdés sokszor az, hogy a problémát az okozza, hogy a személy dadog, vagy egy probléma az oka a dadogásnak.

"Az Egészségügyi Világszervezet meghatározása szerint a dadogás "a beszéd ritmusának zavara, amikor is az ember pontosan tudja, hogy mit akar mondani, de a hangok akarattalan ismétlése, elnyújtása vagy elakadása miatt nehezen tudja azt elmondani". Ez a meghatározás a "valódi" dadogásra vonatkozik, amikor az ember hangokat, azaz szótagokat ismétel meg beszéd közben. Ettől elkülönítik a beszéd folyamatossági zavarának fejlődési válfaját, amelyre a szavak "dadogásszerű" ismétlése jellemző. A kétféle beszédzavar azonban abban is eltér egymástól, hogy a valódi dadogás jobban megviseli, frusztrálja az embert, s emiatt bizonyos helyzetekben - például közönség előtt - beszélni sem akar, vagy ha ez elkerülhetetlen, a stressz miatt a szokásosnál is jobban fog dadogni."

Újabb kutatási adat alapján minden nyolcadik amerikai netfüggő.
Na de mit is jelent az, hogy valaki internetfüggő? Itt, ezen a blogon is volt már nemrégiben vita arról, hogy mi számít normálisnak és honnantól mondhatjuk valamire, hogy nem az. Az említett vizsgálatban konkrét kérdésekre válaszoltak a személyek. Így 13,7 százalékuk azt vallotta, hogy nehezen tud meglenni net nélkül. 12,4 százalékuk több ideig marad a net előtt, mint szeretne, illetve mint azt előre eltervezte. 8,7 százalék titkolja családja előtt, hogy mennyit netezik, 5,9 százalékuknak a társas kapcsolataik rovására ment a sok net előtt töltött idő, 8,2 százalék pedig saját elmondása szerint azért netezik, hogy addig is elfelejtse, hogy milyen problémák terhelik, amely gyakran jellemző a pornófüggés esetén is.
Ezek a kritériumok igen egyértelmű jelek, hiszen ha valaki több időt tölt net előtt, mint amennyit szeretne, vagy megszakad a párkapcsolata a sok netezés miatt, vagy titkolja annak a mennyiségét, mindezek, és a többi kategória is jelzi azt, hogy a személy már túlzottan függő kapcsolat köti e nethez, illetve a szociális kapcsolatai sérülnek miatta.

"Elias Aboujaoude, a kutatócsoportot vezető pszichiáter úgy nyilatkozott, a világháló túlzott használatára könnyű rászokni, mivel az interneten szinte mindent azonnal el lehet érni, ráadásul anonimitást biztosít. A legnagyobb figyelem eddig az online pornó-, vagy szerencsejátékoldalak függőire irányult, de a szakértő szerint ezek csupán a probléma egy-egy részterületét jelentik. A chatelésre, online vásárlásra, vagy a különböző hobbikra koncentráló weboldalak látogatására ugyanígy rá lehet kattanni."

A táplálkozási zavarok három leggyakoribb előfordulási az elhízás, az anorexia nervosa és a bulimia nervosa. Az elhízásnak természetesen lehet az oka testi, biológiai, vagy lehet lelki, pszichológiai. Az anorexia nervosa ahol a legjellemzőbb tünet, hogy a szélsőséges soványság, illetve a bulimia nervosa ahol például a falási rohamok és az önhánytatás váltják egymást.
Természetesen mindhárom betegségnek sokféle formája létezik, nem mindenki esetében ugyanolyanok a tünetek. Ami mégis egyforma e három táplálkozási zavar vagy evészavar esetében, hogy nagyon súlyos testi tüneteket, betegségeket okozhat, és nagyon sokszor halállal végződnek.
Erről szól kellő részletességgel Lukács Liza alábbi írása.

"Az anorexia legszembetűnőbb jele az extrém soványság, ami az elhízástól való kóros félelemre vezethető vissza. Az anorexiások nyíltan vagy burkoltan, de minden étkezési lehetőséget visszautasítanak, és bár sokszor szívesen készítenek másoknak ételt, ők maguk nem esznek belőle. A betegség nagyon gyakran teljesítményorientált, magukkal szemben túlzott elvárásokat támasztó fiatal lányoknál jelentkezik, akik tökéletességre törekszenek, ugyanakkor nehezen kommunikálják és élik meg érzelmeiket és félnek a szexualitástól is."

Megint felkerült egy honlapra egy rövid írás, illetve ajánló erről a blogról.

"Háromszor felvételiztem pszichológia szakra, de egyszer sem vettek fel. Ezt már-már jelnek tekintettem. Nem ez az én utam. Viszont az érdeklődés továbbra is megmaradt a lélektan szinte minden területe felé. Ezért is volt üdítő érzés rátalálnom egy blogra, amely napi szinten törekszik foglalkozni a pszichológiával. Füredi Krisztián – az oldal szerkesztője – e tudománnyal kapcsolatos cikkeket keres az interneten, amelyet egy előzetes kommentárral fűszerez, majd pedig elolvashatjuk magát a cikket is. Tetszik még, hogy a megfogalmazás közel sem az érthetetlen szaknyelvre törekszik, hanem a laikus olvasó is minden további nélkül megértheti, ha beleolvas:

A látásról szeretjük azt gondolni, hogy objektív sok szempontból is, így a színek szempontjából is. Ám a valóság az, hogy ez ennél sokkal összetettebb folyamat. Nyilván az esetek nagyobb részében valóban objektívnek tekinthetjük, ám sokkal többször torzít, mintsem azt gondolnánk. Ha tudjuk, hogy valami milyen színű, mert tapasztalatunk vagy elképzelésünk van róla, akkor még szélsőséges fényviszonyok közti is ugyanolyan színűnek látjuk. Ez nyilván előnyös folyamat, hiszen nem kell azon gondolkodnunk, hogy partnerünk arca mitől teljesen más színű naplementében mint a déli napon, hanem tudjuk, hogy alapvetően milyen színű, és még a szélsőséges fényviszonyok közt is ugyanolyannak látjuk.
Ezt a jelenséget vizsgálták kutatók érdekes ötlet nyomán, ez olvasható az alábbi írásban.

"A Giessen Egyetem kutatói Karl Gegenfurtner vezetésével azt vizsgálták, hogy a jellegzetes, jól ismert színű dolgok színének megváltoztatása mennyire zavarja össze a vizsgált személyeket.

Önkénteseknek banánokról készült fotókat mutattak. A gyümölcs színét azonban megváltoztatták, pirosra, kékre, satöbbi, a háttér minden esetben standard szürke volt. A résztvevőknek az volt a feladatuk, hogy a számítógépen állítsák át a banán színét úgy, hogy végül az is szürke legyen, mint a háttér."

Gyorsan változik körülöttünk a világ - ez eléggé közhely. Ám a valóság az, hogy 10-20 évvel ezelőtti világhoz képest az egyik jelentős változás az Internet. Ennek az egyik pszichológiai oldala az, hogy megjelent az Internet függőség is sok ember esetében. De mit is jelent az Internetfüggőség? Van aki sokat dolgozik számítógéppel, és sokat kell a munkája miatt az Interneten töltenie. Őket nyilván nem tekinthetjük Internet függőnek. Aztán vannak sokan, akik szereik a szabadidejük egy részét, vagy akár túlnyomó részét is Internet előtt tölteni. Hol a határ szabadidő kellemes eltöltése, egy komoly hobbi és a függőség között? Az alábbi írás segítségével mindenki eldöntheti magáról, hogy Internet függő-e vagy nem.

"Egyre több ember menekül ugyanis a mindennapok valóságából a virtuális világba, mert ezt a világot sokkal kecsegtetőbbnek és sokkal attraktívabbnak találják, mint a saját, megélt életüket. Az interneten folytatott csevelycsatikon ugyanis kiléphetnek önmagukból, topmodellek, szupersztárok lehetnek, anélkül, hogy fény derülne arra, kik is ők valójában.
Tesztünkből megtudhatja, hogy ön mennyire menekül ebbe a virtuális életbe, mennyire függ ettől a csábító rózsaszín világtól"

Nehéz lenne válaszolni arra, hogy miért szükséges aludnunk. Ezt leginkább arról az oldalról lehet megközelíteni, hogy miért okoz gondot az, ha nem vagy nem eleget vagy nem megfelelően alszunk. Talán könnyen felsorolhatjuk, hogy fáradtak leszünk, nem forog annyira az agyunk, lelassulunk, kevésbé tudjuk pontosabban megfogalmazni a gondolatainkat, nem tudunk annyira koncentrálni, mint egyébként stb.
Az alábbi írás ilyen, és ehhez hasonló összefüggéseket vizsgálja.

"A kísérlet résztvevőinek legalább 6 órát kellett aludniuk, hogy tapasztalható legyen a fejlődés a tanulásban, ami egyenes arányban állt az alvás idejével. Ez pontosabban azt jelentette, hogy a 8 órát alvó alanyok sokkal jobban teljesítettek, mint azok, akik 6 vagy 7 órát aludhattak. Más tanulmányok azt is kimutatták, hogy a frissen elsajátított dolgok sokkal eredményesebben visszaadhatók egy pihentető éjszaka után, mint 1-2 órával a tanulást követően, vagy egy rövid szunyókálás után."

Izmaink köztudottan úgy működnek, hogy minél többet használjuk őket, annál jobban fejlődnek. Aki aktívan mozog, sportol, annak erősebbek lesznek az izmai. Ugyanígy van ez az agyunkkal, bármilyen furcsa is ez. Természetesen nem az agyunk mérete növekszik a sok gondolkozástól, hanem a kapacitása, információfelfogó képessége, illetve az aktív agysejtek száma és az agysejtek közti kapcsolat. Minél többet "tud" az agyunk, annál könnyebben tud új információkat megjegyezni. Minél többet használjuk az agyunkat, annál gördülékenyebb a gondolkodásunk. Agyunk tehát ilyen szempontból ugyanúgy, vagy legalábbis hasonlóan működik mint az izmaink.
Ám ugyanilyen módon pihenésre is szüksége van az agyunknak. Ahogy izmaink kifáradnak a túl sok mozgástól, illetve káros az, ha túleddzük az izmainkat, ugyanígy az agyunk is képes kifáradni. Fontos, hogy hagyjuk kikapcsolódni, hagyjuk pihenni.
Az agyunk működéséről és a túlhajszoltságáról szól az alábbi írás.

"Bizonyos időközönként pihenésre van szüksége az újbóli feltöltődéshez. Miközben a sportolók szervezte a megerőltető munka után legalább éjszakánként, alvás közben pihen, agyunknak nem adatott meg ez a lehetőség a kikapcsolásra. Elménk éjszakánként is fokozottan üzemel, s álomképek formájában közvetíti gondolataink kivetítését. Ez a műsor különösen stresszes, túlhajszolt személyek esetén lelkileg meglehetősen megterhelő is lehet - rémálmok formájában."