Pszichológia.blog.hu

Füredi Krisztián szexuálpszichológus, pszichológus, páterapeuta blogja

A emlékezet, a memória működése

2006. szeptember 15. 07:02 - Füredi Krisztián

A tanulási folyamatok, az emlékezet, a memória a pszichológia egy sokat kutatott területe. Mindannyian sok mindenre emlékezünk, és sok mindent elfelejtünk. Az emlékezet, a memória egy bonyolult mechanizmus, ám kicsit máshogy működik, mint ahogy azt elsőre gondolnánk.
Így például megkülönböztetünk olyan emlékezetet amely konkrétan információt tárol, és olyat, amely egy viselkedést, cselekvést, amelyet nem biztos, hogy szavakkal teljesen egészében le tudnánk írni, vagy fel tudnánk idézni. Ilyen például a biciklizés vagy a cipőfűző kötés. Ha fel kéne idézni mozdulatlanul, hogy hogyan kötjük be a cipőnket, nem biztos, hogy menne, mégis nap mint nap megtesszük, általában hiba nélkül.
A tanulás, az emlékezet, a memória pszichológia sajátosságairól szól röviden az alábbi írás.
 
„Ha memóriánk leginkább egy raktárra emlékeztetne viszonylag egyszerűen megtalálhatnánk helyét az agyban. Az ötvenes években Karl Lashley meg is próbálta lokalizálni ezt a feltételezett raktárt. Patkányokon végzett kísérletei során az állatokat egy útvesztőből való kijutásra tanította, majd eltávolította az agykéreg egyes részeit, hogy beazonosíthatóvá váljon az útvesztő "térképét" tároló terület. A patkányok azonban minden alkalommal kitaláltak a labirintusból - a megfelelő útvonal képe nem egy meghatározott ponton tárolódott el bennük, rámutatva arra hogy az emlékezés-felidézés folyamata a feltételezettnél összetettebb folyamat lehet.”
 
Tovább
10 komment

A pánik, a tömegpánik jelensége a tűzijáték kapcsán

2006. szeptember 13. 07:02 - Füredi Krisztián

Az emberek viselkedése teljesen megváltozik tömegben. Már régi szerzők is megfigyelték azt, hogy az egyéni személyiségjellemzők rendkívül nagymértékben megváltoznak akkor, hogy az egyének tömegben vannak. A tömeg viselkedése nem jósolható meg az egyénektől külön-külön elvárt viselkedésből, mert nem ilyen jellegű az összefüggés. Tömegben máshogy viselkedünk. A szélsőségesen stresszes helyzetben, pánikhelyzetben is másként viselkedünk, mint egyébként. Az a helyzet, amikor ez a két szituáció összeadódik, az a tömegpánik.
Pánikhelyzetben a tömeg máshogy kezd viselkedni, kiszámíthatatlanná válik, mindenki próbálja a saját érdekeit képviselni, így például saját magát szeretné menteni, és kevésbé törődik másokkal, mint egyéb szituációban. Még akkor is, ha ezzel a saját menekülési lehetőségét csökkenti, vagy akár lehetetlenné is teszi.
Ezzel nagyon sok kutató foglalkozott már szerte a világban, sok kísérletet és megfigyelést végeztek, így sok tapasztalat gyűlt össze, a tömegjelenségek és a tömegpánik témakörében. Ezt foglalja össze az alábbi írás:
 
„Mintz egy 1980-as évek elején végzett kísérletében arra kérte meg 15-20 fős csoportok tagjait, hogy próbáljanak egy-egy zsinegre erősített kúpot kihúzni egy üveg száján, melyen egyszerre csak egy kúp fért ki. Bizonyos feltételek mellett – például amikor időhatárt szabtak, vagy az üvegbe vizet töltöttek, és az volt a cél, hogy egyik kúp se legyen vizes – senki sem tudta végrehajtani a feladatot, az üveg szájánál “forgalmi dugó” keletkezett. Mintz arra a következtetésre jutott, hogy a csoport minden egyes tagját a saját hasznának keresése motiválja, figyelmen kívül hagyva az egyes szándékok előzetes egyeztetését és a cselekvések összehangolását.”
 
Tovább
Szólj hozzá!

Alvás hatása a memóriára

2006. szeptember 12. 07:00 - Füredi Krisztián

Az agyunkban az információ tárolása igen összetett módon történik. Nem egyszerűen csak megjegyez dolgokat, hanem bonyolult folyamatokon keresztül tárolja azokat. Ehhez nem elég a tanuláskor kellőképpen aktívnak lennünk, hanem szüksége van az agyunknak arra fázisra, amikor „elrendezi” az információkat, amelyet ilyen módon később elő tudunk hívni. Ezt a nyugalmi fázist konszolidációs időszaknak nevezzük. Ilyen az alvás.
Ennek tanulsága például az, hogy, egy vizsga előtti végigtanult éjszaka nagyságrendekkel hatásosabb, ha alvás is követi, hiszen a megtanult információk konszolidálódni, tehát mélyebben tárolódni is tudnak ilyenkor.
A memória és az alvás kapcsolatát vizsgálja az alábbi kísérlet:
 
„Az amerikai kutatók egyszerű, de nehezen érthető szavakat hallgattattak a kísérletben részt vevő önkéntesekkel. A nap végére természetesen mindannyian elfáradtak és sokan nem is emlékeztek már mindenre a hallottakból. A pihentető éjszakai alvás azonban sikeresen hívta elő a már elveszettnek vélt szavakat.”
 
Tovább
Szólj hozzá!

Szemtanúk és az emlékezet torzítása

2006. szeptember 11. 12:09 - Füredi Krisztián

Az emlékezet furcsa módon működik. Naivan azt gondoljuk, hogy amire emlékezünk, az úgy is van. Az esetek nagy részében azért természetesen valóban képesek vagyunk jól emlékezni, ám van sok olyan eset, amikor az emlékeink csalnak. Ennek az egyik esete, amikor nem emlékszünk pontosan, és ezért a tudatunk kiegészíti az emlékeket olyan elemekkel, amelyek a legvalószínűbben történhettek, ami persze nem biztos, hogy megfelel a valóságnak.
Egy másik esete annak amikor megcsal az emlékezetünk, amikor az észlelés, vagy az abból levont következtetés ránk is hatással lehet. Ilyenkor előfordul, hogy a saját személyiségünk védelmében, illetve annak védelmében, hogy a saját magunkról kialakult képet fent tarthassuk vagy hogy megnyugtató vagy megnyugtatóbb lehessen számunkra az emlék, ezért apró vagy akár jelentősebb momentumokat is megváltoztatunk az emlékezetünkben, illetve annak felidézésekor a fent említett módon módosítjuk az emlékeinket. Ezen felül még számos oka lehet annak, hogy az emlékeink nem egyeznek meg azzal amit tapasztalunk.
Az alábbi rövid írásban egy ezt vizsgáló kísérletről számolnak be.
 
„Ha mindaz, ami bennünket ér, a cselekedeteink következménye, akkor van mi irányítsa tetteinket, míg ha a dolgok „csak úgy összevissza” történnek az emberekkel, akkor a jövő kiszámíthatatlan és félelmetes…
Marsh és Greenberg egy rablótámadást vitt filmre: egy 20 év körüli fiatal fényes nappal egy elhagyatott parkolóban pénzt vesz föl a bankautomatából, majd amikor távozik, elé áll egy rabló, és késsel megfenyegeti. Az áldozat átadja a pénzt, a rabló elmenekül, sérülés nem történik.”
 
Tovább
5 komment

Milyen a jó anya, jó szülő? Az elég jó anya, az elég jó szűlő...

2006. szeptember 09. 07:03 - Füredi Krisztián

A címben feltett kérdés azt gondolom, hogy mindannyiunk számára lényeges. Akiből szülő lesz, annak lényeges, és felmerül az igény, hogy jó szülő, jó anya, jó apa szeretne lenni.
A szándék után azonban már konkrétan felmerül a kérdés, hogy milyen a jó szülő, a jó anya, a jó apa. Érezzük, hogy hiába van meg bennünk a szándék, hogy jó szülők legyünk, nehéz dolgunk van, ha nem tudjuk, hogy milyen is az, konkrétan mit is kell tenni hozzá, hogy olyanok legyünk.
A pszichológia elég sokat foglalkozik ezzel a témával, ennek nyomán született meg az a gondolat, hogy jó szülő nincs, viszont van "elég jó szülő". Hogy ez mit is jelent, hogy hogyan lehetünk olyanok erről olvashatunk az alábbi igen részletes írásban.

"Egy neves pszichoanalitikus D.W.Winnicott szerint eleve nem létezik „jó anya”. Ez illúzió. Amire törekedhetünk az az „elég jó anya”-ság elérése. A csecsemő gondozásának sikere, véleménye szerint, nem az okosságtól vagy a racionális felvilágosultságtól függ, hanem az elköteleződéstől. Az elköteleződés a kulcsszó. A rajtunk kívüli másik személy iránti elköteleződés. A másikra való odafigyelés és a másikra reagálás képessége. De hogyan lehet teljesen a másikra figyelni?"

Tovább
2 komment

Agyunk 10%-át használjuk? Ki mondta? Miből gondolta? - Kis pszichotörténeti elmélkedés

2006. szeptember 07. 07:02 - Füredi Krisztián

Sokszor hallani sokfelé, hogy csak az agyunk 10 százalékát használjuk ki. Érdékes módon sehol sincs ilyenkor megjelölve a forrás, inkább csak egyértelmű köztudott tényként szoktak utalni rá. Pedig jó lenne tudni, hogy honnan ered ez a gondolat, hogy ki mondta, és hogy mire alapozta ezt a feltevést. A modern orvostudomány és az aggyal foglalkozó tudósok nem osztják ezt az elképzelést, az agy működését ismerve ilyen megállapítás nem tehető. Vagy lehet, hogy tehető lenne, csak tudni kéne hozzá, hogy mire is gondolt aki mondta. Hiszen e nélkül se nem cáfolható se nem bizonyítható egy állítás. E gondolat forrásának próbált utána járni a következő cikk szerzője.

"Többen azt próbálták elmagyarázni, hogy ez azért nincs így, mert az ember az egész agyát használja, csak legfeljebb nem tudjuk, hogy hogyan. Ez idáig rendben is van, de én az eredetre vagyok kíváncsi. Ők is megemlítették Carnegie-et, illetve Einsteint, akiről azt mondják, hogy egyszer az újságíróknak adott válaszában viccelt valami olyasmivel, hogy az emberiség 12 éves, mert még az agyának alig használja a 10 (más források szerint 3) százalékát..."

Tovább
14 komment
Címkék: neurológia agy

Kapunk-e segítséget egy nehéz helyzetben? - Vajon mitől függ?

2006. szeptember 06. 07:08 - Füredi Krisztián

Ha nehéz helyzetbe kerülünk mondjuk az utcán, akkor mitől függ az, hogy kapunk-e segítséget vagy nem? Többek között attól, hogy mennyien látják az eseményt. Ám éppen fordítva, mint ahogy azt elsőre gondolnánk. Ugyanis minél többen látják, annál kisebb az esélye, hogy segítséget kapunk, minél kevesebben, annál biztosabbak lehetünk benne, hogy segít valaki. Ez régóta ismert jelenség  szociálpszichológiában, és erről ír az alábbi cikk is.

"Emlékezetes eset volt Amerikában, amikor 38-an voltak szemtanúi egy nő meggyilkolásának az utcán, s mégsem segített senki.
A tény az, hogy annál nagyobb az esélyünk, hogy vész esetén segítséget kapjunk, ha minél kevesebben vannak körülöttünk. A tömegben ugyanis a felelősség annyi részre oszlik, ahányan vannak körülöttünk, s többnyire mindenki a másiktól várja a megoldást."

Tovább
3 komment

Gondolatainkkal irányíthatunk robotokat?

2006. szeptember 05. 07:46 - Füredi Krisztián

Filmbe illő gondolatnak tűnik az, hogy a gondolataink segítségével robotokat, robotok mozgását tudjuk irányítani. Nehezen elképzelhető, pedig gondoljunk csak bele, hogy mi szükséges ehhez? Először is tudnunk kell, hogy az agyunk melyik része konkrétan miért felelős, másrészt pontosan kell tudnunk mérni a különféle aktivitásait az agynak, és végül ezt a két információt össze kell tudnunk kapcsolni. Tehát ha tudjuk, hogy az agyunk melyik része mit csinál, és pontosan mérni is tudjuk, hogy éppen csinál-e valamit az a terület, akkor ezt az információt már csak el kell juttatni egy robothoz, és akkor az már végre is tudja hajtani. Ez nagyon egyszerűen hangzik, de a megvalósítást már nagyon nehéz elképzelni.
Vannak kutatók, akik nagy energiákat és nyilván nem kevés pénzt fektetnek ebbe. Az alábbi cikkben erről olvashattok.

"A Honda olyan MRI-n (mágneses rezonanciás képalkotáson) alapuló rendszert fejlesztett ki, melynek segítségével gondolatainkkal egy robotkezet tudunk irányítani. A nyilvános demonstráción az MRI-ben fekvõ személy elõször ökölbe szorította a kezét, majd egy V betût mutatott. Pár másodperc elteltével a robotkéz leutánozta a mozdulatsort..."

Ha végigolvastátok a cikket, akkor kíváncsi lennék, hogy mit gondoltok, hogy mire lehet majd használni ezt a módszert? Ha van ötletetek, írjátok meg a kommentek közé.

Tovább
1 komment

Szerepeink, maszkjaink, szerepeink maszkjai

2006. szeptember 04. 14:07 - Füredi Krisztián

Sokféle szerepben viselkedünk életünk során, de akár egy nap alatt is. Így például reggel férj vagy feleség vagyunk, napközben főnök vagy beosztott vagy bolti eladó vagy tanár néni, este szülő vagy nagymama vagy épp szingli...

Mindezek közben sokszor maszkot viselünk, tehát nem olyannak mutatjuk magunkat, amilyenek vagyunk. Vagy egyszerűen csak nem mutatjuk meg magunkat teljes egészében. Ez sokszor előnyös, ám nagyon sokszor sok mindennek gátjává válhat.

Ezen elmélkedik el röviden az alábbi írás.

Tovább
1 komment
süti beállítások módosítása