A gyász igen összetett folyamat, számos szakember foglalkozik a gyász feldolgozásával.
Az egyik ilyen segítő – Singer Magdolna – blogján jelent meg egy igen érdekes és megható írás. Beszámol Pocz Alaine esetéről, amikor a férje (Mészöly Miklós) meghalt. A gyász igen elismert szakembere férje halálakor természetesen átélte a gyász – számára már igen részletesen ismert – folyamatát. Azóta Már Polcz Alaine sem él. Mindezek mellett Singer Magdolna is gyászol, és nem csupán Polcz Alaine-t.

Minderről szól Singer Magdolna írása, amely szakmai és magánéleti írás egyszerre. Már-már zavarbaejtő, hogy milyen intim részleteket ismerhetünk meg Singer Magdolna belső, érzelmi világából. Mindez nem önmaga miatt ajánlom, hanem azért, mert a gyász szakemberének szavait olvashatjuk a saját gyászáról.

A Dr. House című televíziós sorozat eheti részében, (Harmadik évad, 12. rész: One Day, One Room /Egy nap, egy szoba) az egyik vezető történetben volt egy nő, aki nemi erőszak áldozata lett, és ennek következtében komoly lelki gondokkal küzdött. Érdekes módon éppen Dr. House-t választotta annak, akitől lelki segítséget, támogatást várt. Ennek részben meg is felelt Dr. House.
Annak ellenére, hogy igen precízen és részletekbe menően igyekeznek orvosi szakkifejezéseket használni a sorozatban, a lelki folyamat diagnózisa nem hangzott el a részben. Így gondoltam, hogy ezt pótlom.

Az említett nő nemi erőszakot élt át, ami egy jelentős testi és lelki trauma. Ezután a szorongás nem múlt el, hanem úgynevezett poszt traumás stressz zavar (PTSD, Post-Traumatic Stress Disorder) alakult ki nála.
A poszt traumás stressz zavar tünetei szerint a személy újra és újra átéli a megtörtént eseményt. Az ahhoz kapcsolódó gondolatok, élmények ismételten, folyamatosan megjelennek. Ez mind a nappali tudatban, mind pedig az álmokban megnyilvánulhat.  Ezeknek az emlékeknek a visszatérése olyan intenzív is lehet, amely meggátolja a normál, szokásos hétköznapi cselekvéseket. Jellemző az is, hogy minden olyan esemény, amely bármilyen módon az átélt traumára emlékezteti, rendkívüli szorongást válthat ki nála. Ez a szorongás akár fizikai tünetekben, rosszullétben is megjelenhet.
A poszt traumás stressz szindróma során a személy maximálisan kerülni igyekszik minden olyan ingert, amely bármilyen módon kapcsolatos lehet az átélt traumával. Ezért sok esetben kerülik a témáról való beszélgetést, kerülik azokat a személyeket és helyzeteket, amelyek kapcsolatba hozhatók az átélt eseménnyel. Akár képtelenné válhatnak felidézni az esemény egyes részeit, vagy akár az egész átélt eseményt. Sok esetben az elzárkózás olyan mértékű, hogy a személyek teljesen zárkózottá válnak, és mélyebb érzelmek átélésére is képtelenek lesznek. Sok esetben éppen a bezárkózás miatt segítséget sem tudnak kérni.
 
A jövő teljesen elveszítheti a jelentőségét. Sokszor úgy érzik, hogy az eddig biztonságosnak ítélt világ már nem biztonságos többé, hiszen az átélt esemény bármikor újra bekövetkezhet. Úgy érzik, hogy nem tudják kontrollálni a velük történő eseményeket. A világ hirtelen rendkívül veszélyessé, félelmetessé, kiszámíthatatlanná válik. Megrendül az önkép, és megrendül a világkép.

Jellemzően átélnek félelmet, haragot, bűntudatot, szégyent, szomorúságot.

Poszt traumás stressz szindróma (PTSD) nem minden traumát átélt személy esetében jelenik meg, illetve sok esetben nem azonnal jelenik meg a trauma után, hanem bizonyos idővel később, késleltetve.

Lukács Liza


Ezt nem kérdezte senki, de ha már itt van ez a felület és érdeklődő látogatók, akkor felhívom a figyelmeteket egy fontos dologra az édesítőszerekkel készült és csökkentett zsírtartalmú élelmiszerekkel kapcsolatban. A kérdés biológiai oldalát nem feszegetem, tekintve, hogy nem vagyok sem orvos, sem biológus, és annyi mindent írnak pro és kontra az édesítőszerek egészséggel kapcsolatos vonatkozásairól... Hanem ehelyett egy fontos pszichológiai hatásra hívom fel a figyelmeteket, amelyet számos páciensemnél tapasztaltam, különösen azoknál, akiknek falási rohamaik vannak (kényszeres evők, bulimiások, bulimarexiások). A cukormentes és csökkentett zsírtartalmú élelmiszerek azt a hatást keltik, hogy ebből aztán bármennyit meg lehet enni, akár egy 2 literes doboz jégrémet is egyszerre… Többszörös pszichológiai és testi hatás érvényesül: egyrészt ez a „kalóriacsökkentett jelleg” éppen elősegíti a túlevést, felmentést ad a falásroham alól. Másrészt megnöveli az elfogyasztható mennyiség normáját az észlelés szintjén, harmadrészt kitágítja a gyomrot. És éppen ezek azok a hatások, ami miatt középtávon ezek az élelmiszerek elősegítik a hízást, bár nem „hízlalnak”. Nem lehet elégszer hangsúlyozni: a hízás és fogyás nem egyszerűsíthető le a kalóriaszámolgatás szintjére, hiszen számos egyéb tényező meghatározza a bevitt táplálék hasznosulását (ld. bővebben: www.mashogy.hu).

 
A kérdéseitekre és a kommentekre való reagálásom során igyekeztem szakmai, tapasztalati és saját véleményemet összefoglalóan megadni válaszaimat. Köszönöm Nektek, akik kíváncsiak voltatok mindarra, amit az interjú során elmondtam és figyelemmel kísértétek a rovatot.

Lukács Liza saját honlapja: mashogy.hu

Hízni akarok!

Az alacsony testsúly (ha nem anorexia áll a hátterében) feltehetően azért kevésbé felkapott téma, mert az egészséget kevésbé veszélyezteti, mint az elhízás. Alacsony testsúlyú nők esetében fontos kérdés, hogy rendszeres-e a menstruáció. Ha nem, az arra is utalhat, hogy a nő testzsírszázaléka a menstruációhoz szükséges (14-17%-os testzsírszázalék) határ alá süllyedt. Ha a testsúlya alacsony a testmagasságához képest, de egyéb panasza nincs, akkor alkati kérdésről van szó. Azt egyébként nem tartom egészségesnek, ha valaki úgy akar hízni, hogy mindent megeszik, ami csak belé fér. Hízni is tervszerűen érdemes. A 1,5 óránként való evés vagy a ritkán, naponta kétszer és este lefekvés előtt nagyobb mennyiségű, szénhidrátdús étel elfogyasztása jár általában sikerrel, de ez változó, hogy kinek melyik segít. Az esti, olajos magvak (pl. sós mogyoró, napraforgómag) fogyasztása ugyancsak hozhat néhány tartós kilót.

Mozgásformák közül azok a jók gyarapodásra, amelyek nem csak a testtömeget használják a mozgás során (pl. a súlyzós edzések). Egyetértek azzal a hozzászólóval, aki arra utal, hogy a fogyás képletének ellentettje lehet a hízásé, de mivel a fogyás receptje sem a koplalás, így a hízásé sem a zabálás. Mindenesetre hízni vágyóknál is érdemes testképmérést végezni, hogy mennyire reálisan látja magát túl soványnak. Ugyanúgy van kulturális vonatkozása a hízni akarásnak is, mint a fogyásvágynak. Jellemző, hogy a falvakban élők még ma is átlagosan magasabb testsúlyt tartanak ideálisnak, mint a városi lakosság. Családi vonatkozása is lehet. Találkoztam olyan gyermekkel, aki azzal tudott kitűnni a családban, hogy milyen sok ételt meg tudott enni egyszerre. Meg is hízott, a társai kicsúfolták, az iskolai közösség perifériájára szorult, de számára a családban jutalmazó értékű volt minden egyes plusz kiló, amit a mérleg mutatott. Főleg férfiaknál még ma is a nagy testméret a hatalom, az erő, a férfiasság szimbóluma.

Ugyanazt gondolom a hízásról és a fogyásról is. A mértékletesség fontos dolog. Nem csak azért, hogy ne legyünk betegek és az életünket ne hassa át túlságosan a táplálkozás, hanem azért is, mert nem érdemes elvenni magunktól a finom ételek örömét, élvezetét azzal, hogy mértéktelenül fogyasztjuk. Mozogni nem azért fontos, hogy karcsúbbak vagy testesebbek legyünk - ez annak a kellemes és kívánatos mellékhatása lehet adott esetben -, hanem azért, hogy jobban működjenek a szerveink, edzettek legyenek az izületeink, az izmaink, hogy levezessük a napi, heti stresszt stb. Szóval mértékletesen, átgondolva táplálkozni és mozogni alapvető szükségletünk kellene, hogy legyen testsúlytól függetlenül. És, ha valaki ezt megteszi az egészséges testsúlytartomány alatt és más testi panasza nincs, akkor el kell fogadni, hogy a természet ilyen törékenyre alkotta.

Lukács Liza saját honlapja: mashogy.hu

Gyógyszeres kezelés az evészavarokban

Ez a téma számos további kérdést vet fel. „Jól” adják-e a gyógyszert? Ezen azt értem, hogy a pácienst tájékoztatni kell a gyógyszer várható mellékhatásairól, a betegsége részleteiről, hogy miben segíthet a gyógyszer és miben nem. Bulimia esetén jók a tapasztalatok az antidepresszánsokkal, anorexiában nincs olyan gyógyszer, ami bizonyíthatóan javítja a prognózist. Ugyanakkor nagyon fontos hangsúlyozni minden esetben: kizárólag pszichoterápiával kombináltan hoz tartós gyógyulást a farmakoterápia (vagyis a gyógyszeres kezelés). Fontos elmagyarázni a páciensnek, hogy a gyógyszer olyan, mint egy mankó, amit használhat addig, amíg „megtanul járni”, de nem élhet élete végéig mankóval a hóna alatt! Közben folyamatosan „tanulni kell járni”. Rövidtávon általában jellemző, hogy antidepresszánst kapott bulimiások állapota javul, de nagyon gyakori a visszaesés, ha nem kapnak mellette pszichoterápiás kezelést. Valóban vannak olyan helyzetek, amikor egy jól alkalmazott és jól odaadott gyógyszer lerövidíti a gyógyulás folyamatát, vagy olyan állapotba hozza a pácienst, hogy alkalmas lesz a pszichoterápiára. (Előfordul ugyanis, hogy olyan magas szintű a szorongás, hogy a páciens nem tud a lelki tartalmakon „dolgozni”.)

Tapasztalatom szerint nagyon eltérő az evési zavarokban szenvedők hozzáállása a gyógyszeres kezeléshez. Vannak, akik mereven elzárkóznak mindenféle „kemikáliától” és kifejezett igényük van arra, hogy saját erejükből gyógyuljanak. (Megjegyzem: sok-sok saját erő kell akkor is, ha van gyógyszer!) De vannak olyanok is, akik szívesen fogadják, rosszabb esetben azt hiszik, hogy ezzel le van tudva a dolog, „a gyógyszer majd szépen meggyógyít én pedig csak végignézem, mi történik”. Utóbbiból következik, hogy ha nincs megfelelő együttműködés a beteg részéről a gyógyulásban, akkor a gyógyszer minimális tüneti javuláson kívül semmit nem fog segíteni.

Az antidepresszánsok gyakori mellékhatása a testsúlynövekedés. Gondolhatjátok, hogyan hat ez a bulimiásokra, akiknek egész életüket kitölti a testsúlyukkal való foglalkozás. A pácienst a várható mellékhatásokról tájékoztatni kell, hogy ne érje váratlanul, ha a szervezete megváltozott működését tapasztalja. Mérlegelni kell a pozitív és a negatív hatásokat a gyógyulás érdekében.

Az ilyen interjúk arra jók, hogy ne elégedjetek meg a tüneti kezeléssel. Nyilván senki nem mondja az orvosnak, hogy „na, és hol marad a pszichoterápiám?”, de talán segíthet abban, hogy eldöntsétek megfelelő kezelést kaptok-e. A tüneti kezelések legnagyobb problémája éppen az, hogy a páciensben (tévesen) azt a képzetet alakítja ki, hogy ebből a betegségből nem lehet meggyógyulni vagy, hogy ő, személy szerint képtelen erre. Ez a legnagyobb veszteségek egyike a terápiás folyamatban.

Lukács Liza saját honlapja: mashogy.hu

A testtömegindexet nagyon sokan kritizálják, mint meghatározó mértékegységet, mérőszámot az elhízás és a kóros soványság diagnózisánál. Bizonyos életkor alatt (kb. 15 év) és felett (élettannal foglalkozók szerint 30 éves kor felett) a BMI nem mond semmit. Mégis folyton erről hallotok anorexiánál, elhízásnál, izomdiszmorfiánál egyaránt. Utóbbinál talán a legszembetűnőbb az ellentmondás, hiszen lehet valakinek pl. 32-es testtömegindexe úgyis, hogy „tiszta izom”, mellette a testzsírszázaléka alig éri el a normál szintet (ami férfiaknál 10-12%, nőknél 14-17%). És lehet ugyanennyi a testtömegindexe egy magas testzsírszázalékkal rendelkező embernek is, akiket a köznyelv egész egyszerűen csak kövérnek nevez. Szóval a felvetésetek abszolút jogos! Mégis: az evési zavarok, illetve a testképzavarok meghatározása előre meghatározott diagnosztikus kritériumok alapján történik (anorexiánál és bulimiánál ez a pszichiátriai zavarokat tartalmazó amerikai (DSM-IV) és az angol (BNO-10) betegségleltárokban található meg. Az izomdiszmorfiát illetően még csak javasolt diagnosztikus kritériumok vannak, talán a soron következő, frissített leltárban feltehetően már ez is szerepelni fog. Ebből is látható, hogy az izomdiszmorfia esetén új keletű zavarról van szó. Anorexiánál négy kritérium szerepel (akit részletesen érdekel, hogy melyek ezek a honlapomon megtalálja), ami alapján a klinikai anorexia nervosa-t diagnosztizálni lehet, ezek közül az egyik, az első kritérium a testsúlyra vonatkozik. A minimális testtömegindex (17,5 alatti érték) helyett alkalmazzák azt a kritériumot is, hogy „az egyén testsúlya 15%-kal alatta van az életkora és testmagassága alapján elvárható ideális értéknek”. Ezzel az a probléma, hogy hazai (magyar) átlag testsúlyértékek nincsenek meghatározva, így nem lehet pontos viszonyítást alkalmazni. Egyébként még bonyolultabb a gyermekkori, illetve a közvetlenül a serdülőkor előtt (a prepubertásban, kb. 11-12 éves korban) kezdődő anorexiánál a testsúlykritérium meghatározása. Az utóbbi években erre dolgoztak ki itthon egy új testsúlyhatár diagnosztikus rendszert gyerekekre vonatkozóan. Akit érdekel részletesebben, annak szívesen elküldöm emailben a forrást, ahol részletesebben olvashat erről.

Tehát összefoglalva: serdülőkori anorexiánál, amíg nincs jobb és nem változtatnak a diagnosztikus kritériumrendszeren, addig a BMI-t kell használni. Persze, ha a további 3 kritérium nem teljesül, akkor hiába sovány az egyén, nem anorexiás.

Lukács Liza saját honlapja: mashogy.hu

Lukács Liza saját honlapja: mashogy.hu


Az említett eddigi beszélgetések Lizával:


Beszélgetés az evési zavarok és testképzavarok szakértőjével (anorexia, bulimia, elhízás, fogyás, izomdiszmorfia, kóros testépítés)

Anorexia, bulimia - Dr. Lukács Lizával beszélgetünk (1. rész)

Elhízás, fogyókúra - Dr. Lukács Lizával beszélgetünk (2. rész)

Izomdiszmorfia, kóros testépítés - Dr. Lukács Lizával beszélgetünk (3. rész)

Olvasóink kérdéseire is válaszol Dr. Lukács Liza (anorexia, bulimia, fogyókura, izomdiszmorfia)

Azok az idős személyek, akik hasznosnak érzik magukat, akik úgy érzik, hogy fontos szerepük van, sokkal jobban megőrzik fizikai és szellemi állapotukat, mint azok a társaik, akik ezt nem így érzik. Ha valaki úgy érzi, hogy szükség van rá, hogy hasznos módon tudja tölteni az idejét, az mindeképpen hatással van az életvitelére, a szellemi és fizikai állapotára.

Ezt vizsgálta és igazolta egy amerikai kutatás.

„Azok, akik soha, vagy csak ritkán érezték magukat a tanulmány kezdetén mások számára hasznosnak sokkal nagyobb romlást mutattak fizikai teljesítőképességükben három év múlva, mint azok, akik magukat hasznavehetőnek érezték." - írják az eredményeket bemutató tanulmányban a kutatók. „Emellett, ha hasznosságérzet növekedett, a fizikai teljesítmény is javult."

Forrás és részletek itt

Jakupcsek Gabriella az előzőekben használt megalázó "Kicsikéim" megszólítás mellet most a "Csöppségeim" kifejezést is használta. Ez egyértelműen sértő a szereplők számára.

Ezen felül Jakupcsek Gabriella igyekezett feszültséget kelteni, így konkrétan négyszer mondta  el a műsorban, hogy "Óriási a tét!" , ezen felül elhangzottak még szép számmal hasonló jelentésű mondatok is (pl.: "Nagyon nagy a tét", "Rajtatok múlik most minden!").

Természetesen valóban nagy a tét, hiszen ha nem fogynak le a szereplők, akkor azt mind az egészségük mind az életminőségük megsínyli, de Jakupcsek Gabriella nem erre értette, hogy óriási a tét, hanem arra, hogy a párbajban éppen ki tudja több ideig tartani a szalmabálát...
Hasonló túldramatizálás volt, amikor úgy kezdte a mondandóját, hogy az előző részben "Drámai körülmények között kiszavazott Zsófi..."

Egyrészt megalázó, másrészt idegesítő ez a túldramatizálás, de legfőképpen éppen ezzel törpül el a valódi dráma, az, hogy ezeknek az embereknek le kell fogyniuk annak érdekében, hogy megfelelő életet tudjanak élni. A sok hatásvadász elem miatt éppen ez, - ami pont a lényege lehetne a műsornak - veszik el a bulvár stílus miatt.

A párbaj szintén nagyon megalázó volt, és ráadásul láthatóan többeknek fizikai fájdalmat okozott. Éppen eléggé nehéz a kalóriabevitel drasztikus csökkentése, és a folyamatos fizikai igénybevétel. Érthetetlen, hogy miért kell mindezek mellett megalázó, és fizikai fájdalommal járó párbajban részt venniük a játékosoknak.

Új elemként megjelent a műsorban a kísértés. Egy asztalra kirakták mindenkinek a szeretteitől kapott leveleket, akikkel már hetek óta nem találkozhattak, és semmilyen formában nem tudtak kommunikálni. A levelek előtt mindenkinek volt egy adag édesség. A levelet az olvashatta el, aki hajlandó volt megenni az édességet, amelyről ki volt írva, hogy több mint ötszáz kalória. Le kellett ülniük az édesség és a levél elé. A résztvevő többsége sírt!
Ez szintén egy rendkívül hatásvadász és megalázó elem a műsorban. A részvevők így is igen nagy stressznek vannak kitéve, amit önszántukból vállaltak, de nem a megalázás és nem az öncélú lelki gyötrelmek miatt vannak itt, hanem az egészségük, az életük miatt. Ebből a szempontból kiszolgáltatott helyzetben vannak, amivel nagyon kegyetlen dolog visszaélni.

A Nagy Fogyás első részével kapcsolatos aggályok (előző írás ugyebben a témában)

Az összes Nagy Fogyás cimű műsorral kapcsolatos írás egyben a blogon