Hogy hogyan érezzük magunkat a világban, ahhoz elég fontos, hogy alapvetően mit gondolunk önmagunkról, és mit gondolunk másokról. Nyilván mindkét esetben elég nagy a skála, de most nézzük leegyszerűsítve. Magunkról gondolhatjuk azt, hogy alapvetően rendben vagyunk, jók vagyunk (ezt a tranzakcióanalízis elméletében Eric Berne úgy hívja, hogy OK vagyok). Vagy gondolhatjuk azt, hogy nem vagyunk rendben (ezt Szintén Eric Berne a tranzakcióanalízisben úgy hívja, hogy nem vagyok OK). Ugyanilyen módon másokról is gondolhatjuk azt, hogy rendben van (OK), vagy nincsenek rendben, nem jók (nem OK).
Ennek megfelelően négy szituáció jön létre, hiszen hihetem azt, hogy én rendben vagyok, és mások is rendben vannak (én Ok, te OK). Ez a legnyugodtabb, legegészségesebb állapot. A legvesztesebb állapot pedig az, ha mind magunkról, mind pedig másoktól úgy gondolkozunk, hogy nem vagyunk rendben és ők sincsenek rendben (én nem OK, te sem OK). Ebben a helyzetben a legveszélyesebb és a legreménytelenebb a világ. És természetesen van még két figyelemre méltó állapot is, mely szerint "én Ok, te nem OK", amely egy bizalmatlan, öntelt vélekedés a világról, illetve "te Ok, én nem OK" amely pedig végletesen önkritikus, depresszív megélése a világgal való kapcsolatunknak.

Ide tartozik még a sorskönyv fogalma, amely szintén Eric Berne elméletéhez tartozik a tranzakcióanalízis körében. A sorskönyv nem egy misztikus fogalom, hanem arra utal, hogy a gyerekkorunkban hallott üzenetek, - amelyek leginkább a szüleinktől érkeznek - nagy befolyással bírnak a későbbi életünkre. Ezeket az üzeneteket, utasításokat felnőttként sokszor tudtunkon kívül igyekszünk végrehajtani, még akkor is, ha ez ahhoz vezet, hogy boldogtalanok leszünk miattuk.

Ki ne álmodott volna arról, hogy pszichológus vagy pszichiáter legyen? Most itt a lehetőség, hogy bárkiből ideiglenesen pszichoterapeuta váljon.
Egy vidám honlap nyújt most ehhez segítséget.
A helyszín egy klinika, ahol a sérült lelkű, plüssállatok kezeléséért Te vagy a felelős.  Többféle vizsgálatot végezhetünk rajtuk, és különféle pszichoterápiás módszereket alkalmazhatunk. Ha jól csináljuk, akkor a kis kedves páciensek lassan javulni kezdenek, majd boldogan hagyják el a intézetet és illeszkednek vissza a társadalomba. Ám ha hibát vétünk mielőtt a teljes gyógyulás bekövetkezne, akkor akár vissza is esnek kis kezeltjeink egy korábbi fázisba, vagy akár a kezdeti állapotukba is. Természetesen kérhetünk a kezelésekhez és a vizsgálatokhoz tanácsot is, és akár pihentethetjük is őket, és közben foglalkozhatunk másik beteggel.
A teljes gyógyulást elérni egyáltalán nem könnyű, annyit azonban elárulhatok, hogy az ügyesebbeknek 10-15 perc alatt akár sikerülhet is, ha az időnként kudarc nem tántorít el a további próbálkozásoktól.

A honlap német, de négy nyelv közül is választhatunk, ezek: angol, német, francia, spanyol.

Pszichológia szakra felvételizőknek kötelező, pszichológusoknak, pszichiátereknek javasolt, laikusoknak izgalmas :-)

És Viola köszönöm a linket :-)

Hol az elfogadható agresszió határa? Milyen mértékű és jellegű agressziót az, amelyre azt mondhatjuk, hogy "normális", és honnantól mondhatjuk, hogy nem az?
Az agresszió mértékét és megnyilvánulását nagy mértékben befolyásolják különféle testi folyamatok, így például a hormonok. Ezt nevezhetjük stressz hormonnak vagy stresszor hormonnak, amely nagy szerepet játszik abban, hogy a személy milyen mértékben és ilyen módon éli meg és éli ki az agresszióját. Azt gondolhatnánk, hogy minél nagyobb mennyiségű valakiben ez a stressz hormon vagy stresszor hormon, annál agresszívebben fog viselkedni. Ám az összefüggés egyrészt nem ilyen egyszerű, másrészt pedig nem is feltétlenül az agresszió mértékét befolyásolja csupán ennek a mértéke.
Többek között ezekről a kérdésekről szól az alábbi írás.

"Naivitás azt hinni, hogy a kóros agressziónak egyetlen formája van, és az egyetlen okra vezethetõ vissza. A természetes agresszivitás összetett idegrendszeri szabályozás alatt áll, ugyanakkor a hormonok is beleszólnak kialakulásába. Egy ilyen bonyolult szabályozó rendszer több ponton is "elromolhat". Embernél az egyik ilyen "hiba" a stresszhormonok termelésében keresendõ: bizonyos pszichikailag rendellenes, agresszív páciensek vére - némileg meglepõen - krónikusan kevés stresszhormont tartalmaz. " 

Ha azt a szót halljuk, hogy agresszió, akkor ahhoz sok minden kapcsolódik a fejünkben hirtelen, néhány gondolat, de leginkább érzelmek. Hajlamosak vagyunk úgy gondolni rá, hogy az agresszió az egy rossz dolog. Ezzel együtt vajon mit gondolunk arról, hogy hogyan alakult ki, és mi az ami miatt ez még napjainkban is jellemző tulajdonsága az emberiségnek.
Bármit is vizsgálunk tudományos érdeklődéssel, akkor érdemes mindig egy kicsit nagyobb távolságról szemlélni. Az agresszió is ilyen, ahhoz, hogy megértsük az agresszió motivációját, jelenségét, folyamatát, ahhoz érdemes nagyságrendekkel nagyobb léptékben szemlélni a világot, ilyen módon érdemes a gyökereket az állatvilágban keresnünk. Az alábbi írás az állatok és az agresszió kapcsolatát vizsgálja, azt, hogy mi is a funkciója az agressziónak.

"Az agresszió köznapi értelme sokrétű, így jelöljük a haragos szóváltást, verekedést, vagy akár a háborús összetűzéseket is. Hasonló jelenségeket állatoknál is megfigyelhetünk, és mivel velük könnyebb kísérletezni, az ilyen vizsgálatokból sok mindenre következtethetünk az emberi összetűzések természetével kapcsolatban is. De mivel a hasonlóság sokszor csak felszínes, érdemes az agesszió biológiájával alaposabban is megismerkedni.

A biológiában mindazt agressziónak tekintjük, ami ahhoz vezet, hogy egy egyed a mások kárára erőforrást szerez. Ennek az erőforrás tulajdonságaiból adódóan sokféle formája lehetséges. Ha a szűkös forrás, pl. táplálék egyenletesen eloszolva található, akkor annál több jut belőle valakinek, minél nagyobb területet tud birtokolni. Mivel mások is szeretnének a területből részesedni, el kell zavarni a betolakodókat. A többiekkel szemben védett terület a territórium. Mivel a területnek el kell látnia a gazdáját, plusz még a védelem költségét is fedeznie kell, és a terület véges, a territórium száma korlátozott. Aki képes területet szerezni, az részesül a forrásból és jó erőben készülhet a szaporodási időszakra, a többiek vagy éheznek vagy elvándorolnak.
Más tulajdonságok szükségesek egy territórium megszerzésére és megtartására. "

Az emberi viselkedésről kétféleképpen gondolkodunk. Az egyik, amely szerint tiszta lappal születünk, és a viselkedési formákat tanuljuk, minták alapján sajátítjuk el. A másik gondolat, hogy a viselkedési formáink öröklöttek, és már úgy születünk, hogy bennünk van, és a megfelelő kort elérve elkezdünk a meghatározott módon viselkedni. Nagyon sok esetben ez nagyon érdekes és nehéz kérdés. Napjainkban nem látszik ennyire elhatároltnak ez a két terület, leginkább azt gondoljuk, hogy számos dolog velünk születik, így például a temperamentumunk, és nagyon sok minden az életünk során épül be a személyiségünkbe vagy viselkedési repertoárunkba.
Érdekes megvizsgálni ugyanilyen módon az agresszió kérdését is. Az agresszió, az agresszió mértéke velünk született adottság, vagy pedig hatással vannak ránk az előttünk lévő minták? Ez igen összetett és messzire mutató kérdés, hiszen ha velünk születettnek tekintjük az agressziót, akkor az agresszív számítógépes játékok és erőszakos filmek nem változtatnak a viselkedésünkön, ha viszont tanult viselkedésmód az agresszió, ha utánzás által tanulható, akkor már egészen más a szerepe az erőszakos filmeknek. Nem csupán a pszichológia szempontjából lényeges ezt a kérdést eldönteni.
Másik kérdés, hogy a közhiedelem azt mondja, hogy az agressziót le lehet vezetni valamilyen agresszív cselekedettel, így például egy erőszakos számítógépes játékkal is. Az alábbi kutatás az előbbi és erre a kérdésre is kereste a választ.

"Bár a "jól kidühöngi magát" kifejezést gyakran használjuk a mindennapi életben, gyermekközösségekben végzett vizsgálatok alapján úgy tűnik, a nyílt agresszív viselkedés a haragot nem csökkenti, inkább tartósítja vagy növeli. A szociális tanuláselmélet szerint minél sikeresebb volt az agresszor céljai elérésében, annál valószínűbb, hogy konfliktushelyzetben ismét ehhez az eszközhöz nyúl.
...
Emberi helyzetekre is igaznak látszik, hogy az agresszív viselkedés megjelenésének gyakoriságát és formáit a tapasztalat és a szociális hatások nagymértékben befolyásolják. Ezt a nézőpontot hangsúlyozzák az ún. szociális tanuláselmélet megalkotói. Szerintük nem kell egy viselkedést jutalmazással vagy büntetéssel szándékosan tanítani, az elsajátításhoz sokszor elegendő annyi, ha valaki megfigyeli a társait. Amivel a többiek sikert érnek el, ami másoknál jutalomban részesül, az nagyobb valószínűséggel jelenik meg a megfigyelőként jelenlévő személyeknél is előbb-utóbb."

A nők és a férfiak közötti számos különbség egyike az agresszió, az agresszióval való viszony.  Alapvetően máshogy reagál egy férfi és egy nő. De vajon máshogy reagálunk-e akkor, ha "ellenség" van a láthatáron. Más viselkedés van-e belénk kódolva genetikailag nőbe és férfibe? Felfedezhető-e egy minta abban, ahogy a nők, és ahogy a férfiak viselkednek. Az alábbi kutatás ezt vizsgálta.

"Brit kutatók játékos kísérlettel igazolták, hogy a férfiak egészen másképp gazdálkodnak magánvagyonukkal amikor versenyhelyzetbe kerülnek, mint amikor nincs „ellenség” a láthatáron. Ez magyarázhatja az erősebb nem háborús elkötelezettségét is."

Érdekes lenne egy térképen látni azt, hogy az adott pillanatban egy város lakói éppen merre járnak, hol tömörülnek. Ez sok érdekes és hasznos információval szolgálna, ám igen nehéz elképzelni, hogy hogyan lenne ez megvalósítható, hogyan lehet egy város teljes lakosságát percről percre számba venni, és a tartózkodási helyét meghatározni.
Kutatóknak egy ötlet segítségével sikerült ezt megoldaniuk, mégpedig úgy, hogy megegyeztek az egyik legnagyobb Római mobiltársasággal, hogy rendelkezésükre bocsátják percről percre a városban használt mobiltelefonok információit, amelynek segítségével pontosan meghatározható a bekapcsolt mobiltelefonok, és így a tulajdonosaik helyzete. Ezt hívták Érzékelhető Város Laboratóriumnak.

"Az Érzékelhető Város Laboratórium megalapításával azt a célt tűzték ki, hogy projektjeikben összegezzék az egy fizikai helyhez köthető, közösséget alkotó személyekről szerzett információkat és visszajelezzék ezeket a közösség számára. Rattiék azt remélik, hogy ez olyan rátekintést ad majd az egyes embereknek a környezetükre, hogy a puszta szórakoztatáson túl befolyással is lesz mindennapi tevékenységeik megtervezésére az egyes nemzetiségű turistacsoportokat ugyanúgy el lehet különíteni barangoló mobiltelefonjaik segítségével, így olyan kérdésekre is választ kaphatunk, hogy pl. a skandinávok milyen látványosságokat szeretnek Rómában? Az angol turistáknak mik a kedvenc szórakozóhelyei? Vagy egészen egyszerűen hol vannak a legnagyobb bulik éppen a városban ma este? A világbajnoki cím elnyerése idején például nagyon szépen kirajzolódott Róma térképén, hogy míg a meccs alatt a TV képernyők előtt izgultak az olaszok, a győzelem után a Circus Maximushoz áramlottak az emberek, hogy együtt ünnepelhessenek."

Közhely, hogy az internetes oldalak nagy része szexuális tartalmú. Ez az arány folyamatosan változik, de még mindig igen jelentős, nem elhanyagolható. Abból a szempontból érdemes ezt megemlíteni, hogy ilyen módon bárki számára pillanatokon belül elérhető bármilyen pornográf tartalom. A kérdés már csak az, hogy hol a határ, kinek, és milyen szinten okoz ez problémát. A szexuálpszichológus és szexológus társadalom többfélét gondol erről. Van aki szerint a pornográfia teljes egészében káros dolog, de vannak akik azon az állásponton vannak, hogy kulturált, és mind formailag mind tartalmilag igényesen elkészített pornó, amely nem megalázó egyik fél számára sem, hanem jelzi, hogy a szex nem csak egy mechanikus dolog, hanem jelen van benne a másikra való odafigyés, kapcsolódnak hozzá érzelmek stb. akkor nem káros, sőt sok szempontból előnyös, hasznos is lehet.
Ám abban minden szakember, szexológus, szexuálpszichológus megegyezik, hogy rendkívül veszélyes dolog a pornótól való függőség, a pornófüggés. Előfordul sokakkal, hogy a partnerükkel való intim együttlét helyett inkább egy pornófilmet és az önkielégítést választják. Ez természetesen kihat a párkapcsolt sok területére, és a pornófüggő személy más életterületeire is.
Az alább írás a pornófüggésről, a pornófüggés veszélyeiről szó.

"A gond nem a pornóval van: önmagában nem rossz, sőt a párok is tanulhatnak belőle, illetve használhatják szenvedélyük felkorbácsolására vagy épp levezetésére. A gondok akkor kezdődnek, ha a pornóélmény nélkül nincs megfelelő merevedés, vagy ha a férfinak több kedve van a film előtti maszturbáláshoz, mint a barátnőjéhez. Ezeknél az embereknél a szexuális ingerküszöb annyira megemelkedett a rendszeres szexfilmfogyasztás nyomán, hogy a világot szeretnék a pornóhoz igazítani.
Leginkább arra érdemes vigyázni, hogy tudjuk a szexfilmek helyét az életünkben: mivel mind több csatornán igyekszik megcélozni a nyers szexualitás a fogyasztókat, egyre nehezebb kitérni előle. A szexológus tanácsa: ha családi körben szóba kerül a pornó - és ez előbb-utóbb szinte biztosan felmerül -, a kamaszgyereknek el kell magyarázni, hogy amit lát, az szex ugyan, de semmi köze a valóságban megélt szexualitáshoz. A szexualitásnak párkapcsolatban megélt intimitásról és szenvedélyről kell szólnia."

Mindannyian használjuk ezt a kifejezést, hogy munkamánia, sokszor inkább viccesen, mint komolyan, és ha komolyan, akkor sem gondolunk rá úgy, mint egy komoly függőségre. Pedig a munkamánia, a munkafüggőség, egy igen komoly problémakör. Ki is számít munkafüggőnek? Hol van a határ, hogy keményen dolgozunk, hogy vagy munkafüggők vagyunk?

"Japánban a "karoshi" - ha valaki halálra dolgozza magát - évente 1000 halálesetet okoz; ami közel 5 százaléka az országban előforduló agyvérzések és szívrohamok számának, a 60 év alatti dolgozók körében.
A munkamániások nem mindig válnak munkahelyük hasznára. A munkamániás ugyanis gyakran cél nélkül dolgozik, kevésbé hatékony, és minél inkább úrrá lesz rajta a szenvedély, annál több hibát követ el. S mivel a hibáit még több munkával igyekszik helyrehozni, az ördögi körből nincs kitörés."

Az emlékezet, a memória kulcsszerepet játszik sok esetben a mindennapjainkban. Pláne érezzük ezt például vizsgaidőszakban, amikor hirtelen sokmindent kéne felfognunk, megjegyeznünk, majd felidéznünk. Hogyan is működik ez?