Babonák, hiedelmek sokkal inkább részei az életünknek, mintsem gondolnánk. Sokan komolyan megijednek az utcán előttük átfutó fekete macska láttán, vagy rosszul érzik magukat vagy félnek attól, ha péntek 13-án valami fontos dolgot kell csinálniuk. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a gondolatainkkal ártani tudunk az általunk gyűlölt személynek, és ha tényleg baja esik, akkor lelkiismeret furdalást érzünk.
Agykutatók vizsgálták a fenti jelenséget, és azt találták, hogy az egyik ok az, hogy túlzottan nagy jelentőséget tulajdonítunk a saját gondolatainknak, mivel az mindig jelen van számunkra, így nagyon könnyen kapcsoljuk össze azt eseményekkel,. Így sok esetben vélni látjuk a közvetlen kapcsolatot az események és a gondolataink között.
Emellett biztonságot is ad az, ha azt gondoljuk, hogy a gondolatainkkal hatással tudunk lenni a környező világra, hiszen ez esetben befolyással bírunk az eseményekre a gondolatinkon keresztül.

„Érdekes, hogy azok, akik hisznek a varázslatban vagy babonások, a legtöbbször tisztában vannak azzal, hogy mindez csak afféle biztonságot adó szokás, tudják, hogy gondolkodásuk ilyenkor irracionális. Ha ugyanis szembesítik őket a kérdéssel, tagadják. A valóság ugyanis nagy úr, és ha valami fontos dolog forog kockán, nem a babona kerül előtérbe, hanem a tudatos cselekvés.”

Egy kutatás látott napvilágot, amely az emberek szexuális szokásait hivatott felmérni. A vizsgálat a britek körében készült. Az eredmények egy könyvben jelennek majd meg, de némely információhoz már hozzá lehet férni. 13553-an töltötték ki a kérdőívet, ami igen magas szám.

Az emberek 3%-a vallotta magát homoszexuálisnak, illetve biszexuálisnak vagy még nem eldöntöttnek pedig 8%.
A személyek 2%-ának még soha nem volt szexuális kapcsolata, a 16%-uknak pedig már rendkívül hosszú ideje nem élt szexuális életet.

(Sajnos az említett cikkben nincsen említve az, hogy hány éves korú személyek töltötték ki a kérdőívet, illetve nincsen életkor szerinti bontás sem, ami jelentősen beszédesebbé tenné ezeket a számokat. Mivel forrás sincs megjelölve, így ott sem lehet ennek utána nézni.)

A felnőttek 32%-a ritkábban szeretkezik havi egy alkalomnál. A 44%-uk havi egy és heti két alkalom közötti gyakorisággal él szexuális életet. 19 %-uk pedig heti három, alkalommal vagy annál többször szeretkezik.

„A kor előrehaladtával érdekes módon mindkét nemnél jelentősen nő a szexuális partnerek száma, cáfolva azt a vélekedést, hogy csak a tinédzserekre és a húszas éveikben járókra lenne jellemző a partnerek gyakori váltogatása.”

Az alábbiakban egy idézet olvaható Dr. Gyökössy Endrétől, aki pszichológus és református lelkész

Dr. Gyökössy Endre:  A Boldogmondások margójára
(Máté ev. 5. rész 1-12. versekhez)
 
Boldogok, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek.
Boldogok, akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz.
Boldogok, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek, mert örömes lesz az életük.
Boldogok, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük.
Boldogok, akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak.
Boldogok, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól, mert sok zavartól kímélik meg magukat.
Boldogok, akik észreveszik egy diófában a bölcsõt, az asztalt és a koporsót, és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, hanem látnak is.
Boldogok, akik lenni is tudnak, nemcsak tenni, mert megcsendül a csöndjük és titkok tudóivá válnak. Leborulók és nem kiborulók többé.
Boldogok, akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és aludni, mert mosolyogva ébrednek fel és örömmel indulnak útjukra.
Boldogok, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba és nem lesznek magányosak.
Boldogok, akik figyelnek mások hívására anélkül, hogy nélkülözhetetlennek hinnék magukat, mert õk az öröm magvetõi.
Boldogok, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a nagy eseményeket, mert messzire jutnak az életben.
Boldogok, akik megbecsülik a mosolyt és elfelejtik a fintort, mert útjuk napfényes lesz.
Boldogok, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait, akkor is, ha naivnak tartják õket, mert ez a szeretet ára.
Boldogok, akik el tudnak hallgatni, ha szavukba vágnak, ha megbántják õket, és szelíden szólnak, mert Jézus nyomában járnak.
Boldogok, akik mindebbõl meg is tudnak valósítani valamit, mert életesebb lesz az életük.

Szombaton a Fókusz Plusz című műsorból láttam véletlenül egy részletet, amikor szörföltem a csatornákon. Pár percre ott ragadtam, mert arról esett szó, hogy mennyi sok telefonos játék készül Magyarországon. Arról a típusú telefonos játékról van szó, amelyik napjainkban igen gyakran előfordul majdnem minden csatornán. Röviden annyi a lényege, hogy van egy végtelenül egyszerű feladvány, amelyet az emberek 90%-a tíz másodperc alatt meg tud fejteni, és így akár telefonálhat is. A telefonálás emeltdíjas, sok száz forintba kerül percenként és nyilvánvaló, hogy amikor 5-10 percet várnak a műsorban arra, hogy adásba kerüljön valaki, akkor rengeteg ember betelefonál és rengetegen megfizetik az emelt díjas telefonálás költségét, anélkül, hogy nyernének. Ez önmagában elég vitatható etikailag, de nem ezért ragadtam postot.

Az említett Fókuszban adásba került anyagban bemutattak egy nőt, aki éjjel nappal telefonálgat különféle televíziós játékokba, természetesen emelt díjas telefonszámokra. Elmondása alapján erre a célra három telefont használ egyszerre.
Erre azt gondolja a néző, hogy szegény nő, biztosan mennyire rabja a szenvedélyének, és biztosan milyen sok pénzt elkölt erre.
No de nem ám! Az Rtl Klub, illetve a Fókusz Plusz tanulsága nem ez. Hanem az, hogy mennyire sok pénzt keres ezzel. Mutogatja a 60.000 és 80.000 Ft-os csekkeket, a zárszóban a műsorvezető azzal a tanulsággal zár, hogy a említett hölgy havonta százezer forint körüli összeggel egészíti ki a jövedelmét a játékok által.

Nyilván a többség azért nem hiszi el, hogy ezek az emeltdíjas telefonos játékok valóban arra vannak kitalálva, hogy a szegény emberek a jövedelmüket ki tudják egészíteni akár havi több százezer forinttal?
Vagy mégis?

Nyilvánvaló, hogy a médiának rettentő nagy szerepe van, illetve lenne abban, hogy mit sugall, mire motivál, és mit hogy mutat be. Sajnos az is nyilvánvaló, hogy ez a napjainkban a média túlnyomó részénél egyáltalán nem szempont.
Az említett esetben nehezen tudom elképzelni azt, hogy ne tűnt volna fel a szerkesztőnek az, hogy ezzel arra buzdítja az embereket, hogy telefonáljanak amint tudnak az említett műsorokba, mert akkor sok pénzt kereshetnek ezzel. Az meg nem a média felelőssége lesz, amikor az emberek többség nem nyer semmit, illetve csak a több tízezer, vagy százezer, néha pedig milliós telefonszámát kap készhez a hónap végén.

Az emberek a pszichológia kifejezést sokféleképpen írják, rendszeresen találkozom elírásokkal még komolyabb, igényesebb szövegekben is. Arra gondoltam, hogy érdemes illetve érdekes lenne felmérni azt, hogy melyek a legáltalánosabb tévedések ezzel a szóval kapcsolatban.
A legkézenfekvőbb megoldás az, ha megnézünk néhány millió olyan írást, amelyben valamilyen módon szerepel a pszichológia kifejezés. Néhány évvel ezelőtt ez egy rendkívül erőforrás igényes munka lett volna, ám szerencsére az Internet segítségével ez sokkal könnyebb feladat. Konkrétan a Google kereső jelent nagy segítséget, hiszen pillanatok alatt meg tudja mondani, hogy a pszichológia szó melyik leírt formája hányszor fordul elő a neten. Természetesen a Google nem látja a teljes webet, és mivel nem látja, így nem is sejthető, hogy mekkora részét nem látja, de az sejthető, hogy a nagyobbik részét látja, és ez a pár milliárd weboldal pedig mindenképpen reprezentatív mintának számít.

Bármilyen kutatás esetén érdemes minden olyan lehetséges megoldást vizsgálni, amely akár elképzelhetetlen vagy irreális, hiszen a valóság sokszor másmilyen mint ahogy elképzeljük vagy ahogy a tapasztalataink mutatják.
Ilyen módon igyekeztem összeszedni az összes olyan szokásos téves írásmódot a pszichológia kifejezésre, amellyel találkoztam, illetve megvizsgáltam az összes olyan esetet amikor valamelyik betű kimaradt szóból, illetve vizsgáltam egy-két hasonló kifejezést is, amely gyakoriságára kíváncsi voltam.
 
Így a következő leírt formákat vizsgáltam: pszichológia, pszichologia, szichológia, pzichológia, psichológia, pszchológia, pszihológia, pszicológia, pszichlógia, pszichoógia, pszicholgia, pszicholóia, pszichológa, pszichológi, psychológia, psziychológia, pszichó, pszi, psi, psy, psziché, pszichólógia

Ezen felül vizsgáltam az összes említett kifejezés ékezet nélküli változatát, így az alábbi írásmódokat: pszichologia, szichologia, pzichologia, psichologia, pszchologia, pszihologia, pszicologia, pszichlogia, pszichoogia, pszicholgia, pszicholoia, pszichologa, pszichologi, psychologia, psziychologia, pszicho, pszi, psi, psy, psziche, pszichologia

A kereséshez a a Google magyar nyelvű változatát használtam: Google.hu.
Minden szót négy módon kerestem, egyrészt ékezettel és ékezet nélkül, illetve mindkét változatot a magyar és a teljes weben.

Több kategóriára osztottam az eredményeket, illetve a tapasztalatokat:

A folsav javítja az agy teljesítményét, a memória, az emlékezet működését. Egy kísérletben bebizonyosodott, hogy 50 és 75 év körüli személyek, akik rendszeresen kaptak folsavat három éven keresztül, jobban eredményt értek el az emlékezéssel kapcsolatos tesztekben.
Arról nem szól a kutatás, hogy vajon a fiatalabb személyek esetében is jelentkezne-e ilyen változás, az azonban nyilvánvaló, hogy a magzat fejlődéséhez, így tehát a kismamáknak kiemelt fontosságú a megfelelő mennyiségű folsav.

„A vizsgálati személyeket két csoportra osztották. Az egyik csoport három évig naponta 800 mikrogramm folsavat kapott, mialatt a másik csoport egy placebo tablettát. Abban a csoportban, akik folsavat kaptak, csökkent a vérben a homocystein mennyisége. Különféle teszteknél a vizsgált személyek jobban szerepeltek, mint a „placebo-csoport" tagjai. A teljesítményüket 2-5 évvel fiatalabb emberekével lehet összehasonlítani. A résztvevőknek jobb volt az emlékezőképességük is - mondták el Durga és kollégái egy brit orvosi lapban.”

Előfordulhat, hogy a fejünkben van egy dallam, amelyet szívesen dúdolunk, ám nem tudjuk, hogy pontosan ki az előadó, mert csak valahol hallottuk, és észrevétlenül megmaradt a fülünkben. Ehhez kapcsolódik egy érdekes internetes szolgáltatás, amelynek az a lényeg, hogy eldúdoljuk a kíván zenerészletet, és a honlap (Midomi) szoftvere igyekszik felismerni annak az eredetijét, és ha ez sikerül, akkor már tudjuk is, hogy mit keressünk.

Ha valaki járt vagy jár az alábbi site-on, akkor kérem, hogy egy kommentben ossza meg velünk a tapasztalatait!

„Mivel közösségi oldalról van szó, a regisztrált felhasználók egész számokat felénekelhetnek, mellyel azon túl, hogy kellemesen elszórakoztatják egymást, segíthetik a keresés hatékonyságát is. A Midomi-nak saját slágerlistája van mind az amatőr előadók, mind a számok tekintetében, melyet a több mint 12 ezer felhasználó tart fenn, egymás éneklését meghallgatva és pontozva. Természetesen a számok eredeti előadójuk által készített változata meg is vásárolható az oldalon."

Az emberi élet minden szakaszának, tehát minden életkornak megvannak a saját jellegzetességei, nehézségei, problémái és örömei. Ilyen módon az időskor is sok esetben igen élesen különbözik a korábbi időszakoktól. Az idős és beteg emberek környezete sok esetben nem tudja, hogy hogyan viszonyuljon a személyhez, és sokszor nehéz tudni, hogy mi az amit megtehetünk és mi az amit nem, mivel ártunk, és mivel tudnánk segíteni. Erről szól, ebben segít az alábbi írás.

„A fizikai tér szűkülése, az érzékszervek romlása, a fájdalmak megjelenése szeretteink lelkiállapotát előbb-utóbb megrendíti. Nekünk is nehezebb tudomásul vennünk, hogy a vidámságot, mosolyt, derűt egyre nehezebb fenntartani. Ekkor merészségre is szükségünk van. Folyamodjunk paradox ötletekhez, megoldásokhoz. Amennyire szeretteink állapota megengedi, bízzunk rájuk feladatokat. Apró, könnyen elvégezhető konyhai munkákban kérjük segítségüket, bízzuk rájuk nagyobbacska unokáikat, akiknek még a tanulásban is segíthetnek. Sétáljunk sokat együtt, míg lehet. Üldögéljünk együtt parkokban, tereken. Legyünk többet együtt velük, hallgassuk életük történetét. Mi pedig meséljünk a külső világról. Legyünk közvetítők. Törekedjünk arra, hogy állandó biztonságban érezzék magukat.”

Egy amerikai konzervatív politikus azt javasolta, hogy ezentúl csak a 115-nél magasabb IQ-val rendelkező személyeket vegyék fel az egyetemekre.
Az említett személynek volt már több alkalommal is hasonló gondolata és javaslata az emberek és az IQ viszonylatában.

"A jó amerikai politológus korábban arra ösztökélte az ösztökélhetőket, hogy mivel szerinte az intelligenciahányados genetikai természetű, vagyis örökletes, ezért fejezzék be a mindenféle alacsony társadalmi rétegek (nyilván mind alacsony IQ-jú…) támogatását, hiszen a jövőben úgysem ők fogják előre vinni a társadalom és a gazdaság szekerét, és figyeljenek oda arra, hogy csakis a megfelelő IQ-val rendelkezők jussanak támogatáshoz, hiszen nekik van rá szükségük igazán (és ebből majd a társadalom is profitál)."

Egy kutató arra a megállapításra jutott, hogy az elbocsátás nem csak azok számára rendkívül stresszes helyzet, akit elbocsátanak, hanem azok számára is, akik továbbra is a helyükön maradnak, de a környezetükben elbocsátanak valakit. Erre a megállapításra annak alapján jutottak, hogy megvizsgálták a közalkalmazottak által fogyasztott szorongásoldók forgalmát, és azt tapasztalták, hogy ugyan vezet a fogyasztás azok körében, akiket elbocsátottak a munkahelyükről, ám közvetlenül őutánuk azok jönnek, akik átéltek a környezetükben elbocsátást.

"A vizsgálatot Finnországban folytatták le 1994-2000 között, mintegy 27 ezer közalkalmazottnál, felmérték az antidepresszánsok, szorongáscsökkentők és altatók szedési szokásait. A legtöbb gyógyszert a munkájukat elvesztők igényelték, de őket követték azok, akik olyan munkahelyen dolgoztak, ahol elbocsátások voltak. Ez a megállapítás fokozottan áll a nőkre. "